Daems: Testbeszéd Cicafülekkel

Annak örömére, hogy megérkeztem Portsmouth-ba és 2 nap után be is kötötték a netet, szeretnék veletek megosztani egy új japán őrületet.

Nemrég szereztem be cicafüles hajpántom a Maybe Innocent-ről, s barátnőm máris azzal traktál, hogy milyen nagy kár, hogy a fülek nem mozognak a hangulatomhoz illően. De természetesen erre is van megoldás! A Gizmodo állítása szerint Japánban már bárki beszerezhet mozgó nekomimit!

Lehet, hogy sokan nem gyakorolják a "telekinézist", de az agyhullámok fizikai ereje igencsak foglalkoztatja a tudósokat és már rengeteg mindent állítottak össze világszerte a laborokban, amit akár "a gondolatainkkal is irányíthatunk". Japánban a komoly neuro-technológia teszi hétköznapi szórakozássá eme "agyhullám-tudományt".

A legújabb hi-tech trend a Nekomimi, a "hangulatingadozó" cicafülek, amelyek a viselő mentális állapotára reagálva lendülnek mozgásba.

A Nekomimi készítője a Neurowave nevű vállalat. Legújabb projektjükkel noninvazív agyi képalkotó technikákkal próbálnak a divat világába is betörni. A Nekomimi a fejre rakható füles hajpánton túl egy agyhullám-szenzorokkal ellátott szerkezet, amely képes a viselő érzelmeinek olvasására.

A fülek élesen az égnek merednek, ha viselőjük ideges vagy rendkívül koncentrál valamire. Relaxált állapot esetén viszont lekókadnak. Ha valaki viszont nyugodt de mégis egy adott tevékenységre koncentrál közben, akkor a fülek körkörös mozgásba kezdenek. Ha csökken az agyi aktivitás, a fülek lassan, gyengéden mozognak ide-oda.

A Nekomimi egyik készítője úgy nyilatkozott, hogy szeretett volna egy olyan kommunikációs eszközt létrehozni, amely mindenki számára elérhető és szórakoztató. Végül a cicafülekre esett a választás, mivel a macskák népszerűek Japánban.

[Nakano Kana, tervező]: "Amikor a macskák megrémülnek és el szeretnének ijeszteni egy betolakodót, akkor lecsapják füleiket. Viszont a mi Nekomimink leengedett fülei egy ellazult állapotot jeleznek. Ezt azért találtuk ki, mert az emberek aranyosnak találják a lelapult cicafüleket. Így végül is adaptáltuk a macskák testbeszédét az emberek tetszéséhez."

A neuro-kontroll tudománya több laboratóriumban is szerepet kapott. A mai nap is folyamatban levő kutatásokkal szeretnék elérni, hogy az esetleges végtag-bénulás kevesebb terhet jelentsen az emberek számára. Svájcban például a kerekesszékben ülőknek próbálnak ezzel segíteni, Németországban pedig azzal is próbálkoznak, hogy segítsék a rászorult (lebénult karokkal vagy lábakkal illetve ki nem fejlődött vagy amputált végtagokkal rendelkező) embereket az autóvezetésben.

Igaz, hogy a Nekomimi ezekhez képest úgymond csak egy játéknak tűnik, de Nakano úgy véli, hogy remek példa a tudomány népszerűsítésére az egyszerűbb emberek körében. Hozzáteszi, hogy a Nekomimi segíti a szégyellős gyerekek és idős emberek kommunikációját a környezetükben élőkkel. De egyelőre a Nekomimi csak egy divatos kiegészítő.

A Neurowave tervezi, hogy nyitni fog a nemzetközi piac felé a Nekomimivel és már Japánon kívül is viselhetik a terméküket pár száz dollárért. De vajon tényleg van rá igény?

Ti vennétek egyet, ha tehetnétek? Megéri, hogy lássák az emberek, ha ideges vagy? Vagy így tényleg könnyebb lesz őszintén kommunikálnunk?

A testbeszédet ugyanis nehéz értelmezni, mert egy-egy mozdulat személyenként változhat, főleg ha egy nemzetközi csapatról van szó. A tárgyalóteremben karba font kézzel ülő új-zélandi például nem tartózkodó vagy bunkó, hanem éppen nagyon magabiztosnak érzi magát. A szemkontaktust kerülő japán pedig nem félénk, hanem tisztelettudó.

De már Európán belül is vannak különbségek. Ha próbálsz megismerni egy angolt, akinek éppen kitárulkozol, valószínűleg nem fognak veled ellentétben hosszasan a szemedbe nézni, hiszen mialatt ez nálunk az őszinteség és tisztelet jele, addig ők ezt illetlenségnek illetve támadásnak is vélhetik.

Ha nézitek a Hazudj, ha tudsz! című sorozatot, akkor az amerikai arcizom-rándulások illetve a különböző testtartások együttes értelmezésből a főhős úgymond belelát mások fejébe. De vajon tényleg tudatnunk kell a világgal, hogy mikor vagyunk valóban idegesek és nyugodtak?

A pszichológusok minden esetre nagyon sokat foglalkoznak az emberi érzelmekkel, hazugságokkal és a stresszel, nemcsak a laboron belül, de még a díványon heverő pácienssel szemben is. Paul Ekman (aki nem mellesleg a fentebb említett sorozat ihletője) például arckifejezések alapján matat mások fejében. Több mint 50 év kutatásai alapján David Matsumoto és Mark Frank segítségével megalapította a Paul Ekman Csoportot, amely online kutatási segédanyagok forgalmazásával foglalkozik, ami azt bizonyítja, hogy igenis van igény a testbeszéd illetve a mimika értelmezésére a rendőrségi kihallgatásokon kívül is. Ugyanis lehet, hogy valaki meg tudja játszani, hogy teljesen nyugodt, de egy-egy apróbb mozdulata elárulhatja, hogy valójában izgul. Viszont ez nem jelenti azt, hogy az utca embere mindenkivel tudatni szeretné, hogy mennyire feszült. De ettől függetlenül én szívesen viselném a Nekomimit (a hangulatgyűrűk nem jöttek be, mivel mindig befogták az ujjam).

Egyébként Ekman az a tudós, aki bebizonyította kísérleteivel, hogy 7 alapvető érzelem van, amely a világ minden táján azonos és az arcról is leolvasható: öröm, harag, meglepetés, undor, szomorúság, félelem, érdeklődés. Azt hiszem, megvárom, amíg a Neurowave kiadja azt a Nekomimit, amely ezeket az érzelmeket fogja tudatni társaimmal. Csak nehogy a végén elfelejtsünk beszélni! Bár néha nem lenne rossz egy olyan társadalomban élni, ahol mindenki megérti egymást akár szavak nélkül is, nem pedig félreérti...