2010. december 10., péntek

Nyarlathotep: Néphiedelem

Bocsássatok meg, nem saját irománnyal jelentkezem ma, engem is utolért a front, bár megúsztam egy kisebb migrénnel. :/ Ritkán esik szó a blogon a magyar néprajzról, vagy hiedelem világról szó, pedig akadnak itt is érdekességek. Ezekről találtam egy írást, amit szeretnék megosztani veletek. Remélem érdekesnek fogjátok találni. :)


TERMÉSZETI SZELLEMEK

Olyan természetfeletti lények, amelyek valamely természeti hellyel, jelenséggel szoros kapcsolatban vannak, ott tartózkodnak, tevékenységük, hatáskörük, esetleg uralkodói fennhatóságuk arra terjed ki. A magyar néphitben kevés nyomuk van; ezek általában átvételek nyelvszomszédainktól, meglehetősen „későn” ahhoz, hogy igazán meghonosodhassanak, mint ezt már Róheim Géza megállapította (1925: 100-107), összefoglalván a magyar természeti szellemek adatait. Minden szomszédunk - lényegében egész Európa - ismer természeti szellemeket, csakúgy, mint nyelvrokonaink. Különösen az erdei szellemek igen sokfélék: „vadember”, „vad asszony” a német nyelvterületen, „erdők anyja”, „erdők ura”, „erdei asszony” és egyéb erdei lények minden szláv népnél és a románoknál (Mannhardt 1876-1877; Harva 1913; Paulson 1961; Hultkranz 1961). Feltehetően voltak a honfoglaló magyarságnak is természeti szellemei, de nem tudunk sajátosan magyar vonások fennmaradásáról. A magyar néphit erdei- és vízi szellemszerű lényeire egyaránt jellemzőek az általános európai vonások: a természet - emberi világtól elkülönülő - világában élnek, a természet, az állatvilág jegyeit viselik, állatias külsővel rendelkeznek. A rájuk vonatkozó hiedelmekben az emberi és a természetfeletti világ, a kultúra és a természet ellentéte fejeződik ki. Az erdőbe, a vízbe: a természetbe csalogatják az embert, ugyanakkor az ember a kultúra tárgyaival szelídíti őket magához; máskor kiengesztelő, áldozati jellegű gesztusokkal közeledik hozzájuk. Mindez általános, minden nép hasonló hiedelemlényeire jellemző vonásuk.


ERDEI LÉNYEK

A magyar néphit gyér számú rájuk vonatkozó adata szerint különböznek mind nemükben, mind elnevezésükben, mind jellemvonásaikban. Leghatározottabb az erdélyi vadöreg, vadember, valamint vadleány alakja. Előbbi nagy szakállú, szőrös öreg, az „erdő és a vadak felett őrködött”. Az emberekkel szemben ambivalens magatartású, de inkább ellenséges. Megbünteti az őt bosszantókat, vele tiszteletlenül beszélőket (Kalotaszeg, Gyimes). Élelemért elvégzi a favágók munkáját. A vadleány, erdei leány, víg leány szép, hosszú hajú, meztelenül járó lány, teste olykor szőrös, körme hosszú, állati karomhoz hasonló; az erdőben él, nincs tűzhelye, nem süt kenyeret. Előre megérzi és megjósolja az időjárást: ha jó idő van, szomorú, sír, mert tudja, hogy rossz idő lesz (és fordítva). Magatartása szintén ambivalens az emberek irányában: hiedelemmondái szerint bosszút állhat az őt bosszantókon, de az emberek maguk közé csalogatják, „elfogása” után házhoz szelídítik, tejet, ruhát adnak neki, csizmát tesznek ki, amit felhúz meztelen lábára. Odahozott gyerekét is civilizálják: megmosdatják, a szőrtől leborotválják.

Az Erdélyből többször közölt, fában lakó szellemre, „erdők anyjára” vonatkozó adatok általában nem magyarokhoz, hanem románokhoz kapcsolhatók; mint ahogy a hasonló északkelet-magyarországi adatok is többnyire a valamikori magyarországi nemzetiségektől 554(ruszinoktól) származnak (Lajtha 1941; Gunda 1956; Salamon 1975; Ferenczi I. 1960a). A magyar néphit e „hiányát” jelzi az is, hogy ismert néhány olyan ráolvasástípus, amelynek délszláv, román, német párhuzamai erdei, hegyi szellemeknek, „erdők anyjának” adják át, „kiabálják ki” a betegséget, a magyar szövegek viszont boszorkányhoz, szépasszonyhoz - a magyar néphit létező hiedelemlényeihez - szólnak. Ugyanez a helyzet a betegséget „fának átadó” ráolvasásokkal, amelyeket Európa több pontján (pl. francia, német adatok szerint) a fának „áldozatot adó” cselekmények kísérnek. A magyar népi gyógyászatban ez a gyakorlat a megszemélyesített fának elküldő-átadó jelképes gesztusokban nyilvánul meg.


VÍZILÉNYEK

A víziszellemszerű lények adatanyaga gazdagabb, bár e lények egyike sem egységes és körülhatárolható; ezeknek egy-egy tulajdonságára is csak szórványadatok és egymástól eltérő hiedelemmondai motívumok mutatnak. Az adatok háromféle alak köré csoportosulnak.

A férfialak gyakran merev, holttest alakjában megjelenő, vízen úszkáló lény, aki a vízbefúltakból lett (vízőrző, vízivó, hordófejű ember, meredttestű, holtember, fullasztó). A vízen dolgozó emberekkel - halászokkal, molnárokkal - szemben rosszindulatú: Csongrád megyei adatok szerint megköti a csónakot, elissza a malom alól a vizet. Sokszor hirtelen a csónakban terem, vagy felveszik a csónakba. Ha bántják, elsüllyeszti a csónakot (Duna, Tisza és Maros mente). Olyan lényre is utal mondai adat, amely víz alatti palotájába húzza le a fürdőzőket, ha megzavarják, például követ dobnak rá (süvöltő; Tápé, Csongrád m). A halászok hálóját kioldja (lásd: „Oldjam-e vagy kössem” mondatípus). Az embereket a vízbe csalogatja, vízbe fojtja, megkergeti, ijeszti. Külseje sokszor borzalmat keltő: fekete arcú, szőrös testű, hosszú görbe keze van, néha meztelen. Általában hulla- vagy démonszerű, akkor is, ha nem kimondottan holttest a megjelenési formája. Előfordul hal alakjában is (a kifogott hal megszólal).

Legtöbb monda-adat a piros sapkás emberre vonatkozik (főleg a Duna mente községeiből). Ez törpeszerű lény, váratlanul a csónakba ugrik, ijeszti a vízen járókat. Vannak olyan vonásai is, amelyek szerint mintegy fennhatósága van a víz, a halak felett. Tabumondák büntető lényeként is megjelenhet: egy Tolna megyei mondaszöveg szerint az újhold vasárnapján halászókat vagy vadászókat akadályozza működésükben (Gyönk).

A hableány, szép lány, éjlány, éjleány, vízi lány hosszú hajú, éneklő, deréktől lefelé haltestű, sellőszerű lény; énekével csalogatja a vízbe a halászokat (Tisza mente, Balaton-vidék, Duna mente). Sokszor csapatosan énekelnek. Egy szigetvári adat szerint a jövendőt „éneklik ki”. A víz kincseire vigyáznak (Nagyszalonta). Olykor segítőkészek az ember felé (felhozzák vízbe ejtett baltáját). Bizonyos áldozati gesztusok is ismertek, például a Tiszából merített vízből visszalöttyintenek a „víz őrzőjének” (Kálmány 1895: 102). A vízi lényektől függetlenül is létezik egyfajta kvázi-vízáldozat a magyar néphitben: nem meghatározott lénynek adtak áldozatot, de több helyen ismert volt az a hiedelem, hogy a „víz áldozatot követel” (Zemplén m., Bukovina, Győr m.).

Áldozati vonásokat mutat a vízbe fúlt keresése is nagypénteki (vagy pénteki) kenyérrel, lepénnyel és gyertyával. Ezek az adatok a vízilények halottakkal való kapcsolatára utalnak; a vízi szellemek ilyen vonásai az újkorban elsősorban keleti és nyugati szláv 555hiedelmekből ismertek. Ez igazolni látszik azt a feltételezést, hogy a természeti szellemek eredetének egyik szála a halottkultuszban keresendő. A sellőszerű, éneklő lények inkább nyugati és délszláv, valamint román, a vízihullaszerű lények és különösképpen a veressapkás törpe inkább a német nyelvterület felé mutatnak kapcsolatokat. A férfi holttestalaknak közvetlen ruszin kapcsolatát is kimutatták (Dobos 1981).

Forrás: tankonyvtar.hu

7 megjegyzés:

  1. Vegyes érzelmekkel olvastam az írásodat. Egyrészt olyan jó, hogy a magyar mondakörben is vannak ilyen varázslatos történetek, másrészt szomorú, hogy ezek kezdenek kihalni az emlékeinkből. Halloween, Valentine day, meg a többi ránk erőltetett angolszász baromság nagyon megy, ezekre a dolgokra pedig valahogy nem jut idő. Azzal, hogy más kultúráját másoljuk, biztos, hogy nem válunk jobbá, sem olyanná. Van mire büszkének lennünk, és ezeket a dolgokat meg is kellene őrizni. Köszönöm, hogy tettél egy lépést ennek érdekében :)

    VálaszTörlés
  2. Jaj ez nagyon tetszett! Mi lett a molyemberrel? És a Bagyol? :D

    VálaszTörlés
  3. Káin: x'DDDDDDDDD Ez valahogy értelmesebbenek tűnt a molynál, de a következő az lesz. A bagyolról is keressek? xD

    Bleeding: Örülök, h tetszik, meg igazán nincs mit. Ha lesz affinitásom még keresek ilyesmit.

    Nyarlat

    VálaszTörlés
  4. Ezek tényleg nagyon jók!!! Nem is gondoltam volna, hogy a magyar kultúrában is vannak ilyenek.:) Meg a képek is nagyon tetszenek. =)
    Máskor is írhatnál majd ebben a témában, ha találsz valamit. ^^

    VálaszTörlés
  5. Engem speciel nagyon érdekel az ősmagyar kultúra és a sámánizmus. Nagyon tetszik ez az írás :). Egyet értek Bleeding Moonlight-al teljesen, minden ilyen más kúltúrákból átvett "ünnepet" megtartunk, de valahogy az ősmagyar kúltúra szinte teljesen elveszett. Nagyon szoktam szeretni a "nagymagyarokat". Íjászkodnak, mert az mekkora jó, meg milyen magyar dolog, de ennyiben kb ki is merül ezeknek a hagyományoknak az őrzése. Engem nagyon érdekel a magyar pogányság, de forrás nagyon kevés van =/

    VálaszTörlés
  6. -Nyarlat:

    Igen! megköszönném ha utána nézel mit jelenthet amit láttam:O!

    VálaszTörlés
  7. Ezt nagyon jó volt olvasni!Köszönöm!Várom a következőt! :)

    VálaszTörlés

Ezeket is ajánljuk: