2010. december 4., szombat

"kamupók": Farizeusok II.

Ahogy ígértem jön a folytatása a farizeusoknak. Hogyan emlékeznek meg róluk a zsidó történelem szerint.

A farizeusok eredete tisztázatlan de úgy tartják, hogy mozgalmuk az aszideánusokból (?) nőtte ki magát, akik IV. Antiokhosz (vagy Antiokhosz Epiphanész szeleukida uralkodó [ i.e. 217. - i.e. 164.]) uralma alatt kezdtek lázadni a Szíriai/Görög térhódítás ellen még időszámítás előtti 165-ös évek környékén. Ez az időszak aközött az időszak között helyezkedett el mikor befejezték az Ótestamentum lejegyzését és Krisztus születése előtt. Amikor a Római birodalom felemelkedett és az erőszakos görög befolyás szálka volt Jeruzsálem "szemében". A farizeusokat először Josephus Flavius említi amikor a zsidó mozgalmak, tanítások három részre szakadnak még az i.e. 145-ös évben.

A név farizeus héberül annyit jelent szeparatista vagy a kiválasztottak. Olyan néven is ismertek voltak, mint a chasidim (?), amely annyit jelent Istenhez hűséges vagy Isten szerelmesei (?) / szerettei (?) - ami rendkívül ironikus ugyanis a maguk idejében még a legveszedelmesebb és legádázabb ellenfelei voltak Jézus Krisztusnak és az üzeneteinek.

A farizeusok kezdetben egy olyan szövetséget vagy testvériséget alkottak ("haburah"), ahová csak azokat fogadták be, akik három tag jelenlétében megfogadták a Lévitai pogányság szigorú szabályait/rituáléit azért, hogy elkerüljék a közelebbi kapcsolatot az 'Am ha-Arez -zel ( tudatlan és kegyetlen parasztok [gondolom köznép]), a tized és egyéb juttatások lelkiismeretes fizetése/fizettetése ami a papoknak jár, a Lévitaiaknak és a szegényeknek egyaránt, valamint eskütétel arra, hogy lelkiismeretes tiszteletet tanúsítanak a többi ember tulajdona iránt. Tagjaikat "haberim"-eknek nevezték (testvér), amíg a "Perishaya" vagy "Perushim" név alatt futottak. Amely eredetileg azonos a Hasidim-mel, fent tartották a "hasid" címet az előző generációk miatt ("hasidim ha-rishonim"; esszénusoknál) mindezek mellett a "Perishut" név (='Αμιξία = "elkülönülés," ellentétben állt az 'Επιμιξία = "elvegyüléssel") ami a jelszavukként funkcionált, a Makkabeusok lázadásának korszakából származott. Miután Júdás Makkabeus elhalálozott a legszigorúbbak kivonták magukat a politikai életből, megtagadták, hogy elismerjék a Hasmoniai főpapokat és uralkodókat akiket szentesítettek a templom és az állam vezetésére ,az esszénusok ugyancsak alapítottak egy testvériséget maguknak, a többség egy kevésbé ellenséges légkört teremtett a Makkabeus dinasztiával szemben, ahol, mint Phinehas, az "atyjuk", aki az Istenhez való buzgósága miatt kapta meg rangját; és végül sikerült elhinteniük saját nézetüket és tanaikat a politikai és vallási életébe az embereknek.

Már említettem a tanítások eltértek egymástól. Három részre szakadtak, a szadduceusokra, farizeusokra és az esszénusokra. A három közül kettőt elnyelte az idő homokja, tippeljetek vajon melyik kettőt?

Miben nyilvánultak meg az eltéréseik:

A farizeusok a szájhagyomány útján terjedő törvénykezésben hittek, amit a Tora tartalmaz, úgy gondolják nem kell a törvények szó szerinti értelmezéséhez ragaszkodniuk és a Tora magyarázatára hozták létre a Talmudot, amit a Tora keletkezése után körülbelül 300 évvel később hívtak életre. Leginkább a demokratákhoz álltak közelebb politikai nézeteiket tekintve (állítólag), szelektáltak a hellenizmus és annak behatásaival kapcsolatban a társadalmukra és annak életére nézve. Leginkább a köznapi emberek szimpátiáját nyerték el és az értelem és tudás útját követték. Hozzáállásuk az új Makkabeus vezetőkhöz megoszlott, de leginkább nem támogatták a monarchia bitorlását, társadalmát támadták (lévén közemberek voltak legtöbbjük). Hitük szerint úgy gondolták, hogy nagyjából van szabad akarat, léteznek az angyalok és a halál után van feltámadás. Gyakorlatban kiterjesztették a papságra vonatkozó alkalmazásokat a nem papi tagokra is, mint a tizedet és a pogány tanokat.

Legnagyobb ellenfeleik a szadduceusok voltak. Ők képviselték az elitet, a gazdag rétegeket és a papokat. Megalkuvók voltak a farizeusok szemében, mert a hellenisztikus hagyományoknak szabad teret adtak volna, olyanban is amikben a farizeusok ellenkező álláspontot képviseltek. A szadduceusok a törvényeket a szó szerinti értelmezésben fogadták csak el, számukra nem létezett olyan, hogy a szájhagyomány útján terjedő tanításokat elfogadhatónak tartották volna. Képviselői a papok voltak. Nem engedélyezték, hogy rajtuk kívül más is birtokolhassa a kiváltságokat, amikkel ők rendelkeztek. Hittek a szabad akarat létezésében, de nem hittek a túlvilági lényekben sem pedig a halál uáni életben, mivel a Tora nem tesz róla említést. Csak a papság képviselői ítélkezhettek és törvénykezhettek nézeteik szerint.

Krisztus után 70 környékén a politikai mozgalom egyszerűen eltűnt a színről miután megsemmisült a "Második Templom" korszaka. Minden amit tudni lehet róluk csupán a farizeus ellenfeleik megmaradt írásos emlékeikből kerültek elő, semmi nem maradt utánuk.

Ez a két "párt" szolgált a nagy Sanhedrin (?)-ben ami a zsidó legfelső bíróságnak felelt meg. 71 tagot foglalt magában és arra szolgált, hogy a civil és a vallásban alkossanak törvényeket.

Az esszénusok már komolyabb fejtörést okoznak. Ugyanis ők kevesen voltak, leginkább elzárkózva éltek, nem vettek részt a politikában. Ők voltak az elsők akik megtagadták a Második Templomot és a zsidó papságot még Kr.e. 175 körüli időkben. Nevüket a kívülállóktól kapták (Essenes = szentsége, istenfélő; más néven kumráni közösség). Leginkább a szadduceusok ellenfelei voltak szintén akárcsak a farizeusok. Ők nevezték a papság akkori, képviselőit Gonosz Papoknak (Kohein ha-Resha), akik Simon főpapai tisztre emelkedése után léptek színre és szerintük nemzetségrendileg képesítetlenek voltak. Ezekből a Gonosz Papokból alakult meg később a szadduceusok pártja. Elég a szájtépésből, ugyanis ezek az emberek voltak a később megtalált és ránk maradt Holt-tengeri tekercsek megalkotói. Ezeknek az embereknek nem tudták behatárolni a kasztjukat, az "Igazság tanítói" szerepét töltötték be a kívülállók előtt. Ellenezték teljes mértékig a hellenisztikus hatásokat. Úgy hitték, hogy nincsen szabad akarat, a véleményük nem ismeretes az angyalokról és a többi lényről és úgy hitték, hogy spirituálisan élik túl a halált. A Bibliáról úgy gondolták, hogy egy felsőbb hatalom ihlette. Nagyjából ennyit tudtam kideríteni róluk.

Van egy összehasonlító táblázat a három eszmerendszer képviselőiről előttem amit majd belinkelek nektek. Ha a hármat összedobjuk és szűrjük akkor simán kijön belőle, hogy a három állásfoglalás képviselői az igazság egy-egy részét képviselik csupán. A Holt-tengeri tekercsekről jó lenne többet tudni, de ha jól tudom titkosak és Izrael állam kezében hevernek ha már meg nem semmisítették őket. Olyan dolgokat tartalmazhatnak ami elvezethetne a tényleges valósághoz, de szándékosan rejtegetik a nyilvánosság elől. A magyar wiki úgy hivatkozik az esszénusokra, mint akiknek a tanításaik nagy hatással voltak Jézusra és Keresztelő Szent Jánosra.

Ha nem volna világos a farizeusok képezték az alapját a mai Izrael állam szerkezetének, vallási és társadalmi nézeteit illetően is. Ugye tőlük származik a Talmud is... Viszont az esszénusoktól származik az a nézet, hogy nem kötelező a templomban áldozni, így lehetett, hogy a szétszóródott zsidóság "túlélje" a környezetbe való asszimilálódást is.

(remélem élveztétek és kaptatok egy csöppnyi betekintést a múlt eme rejtelmébe)

Felhasznált oldalak amiket megnéztem, de nem mindet használtam fel:

-farizeusok, szadduceusok, esszénusok
-katolikus enciklopédia
-zsidó enciklopédia
-kanadai napi bibliai ismeretek

no meg a wikipédia angolul és magyarul...

3 megjegyzés:

  1. ÁÁÁÁÁ király lett, bocsi hogy megkésve kommenetelek! Nagyon jól utána néztél!

    VálaszTörlés
  2. Köszönet. Ennyi telt tőlem... délután egy volt mire kidobtam az oldalra, vacak volt fordítani, szerintem érződik is rajta.
    "kamupók"

    VálaszTörlés
  3. Hát ha ezt Te fordítottad az nagyon durva! Ilyen szöveget én tuti nem tudnék :-s a Múltkor ezért passzoltam el egy cikket :-s

    VálaszTörlés

Ezeket is ajánljuk: