2010. december 11., szombat

"kamupók": Emésztgessétek

Most egy olyan iromány részlete következik amit a napokban szereztem be. Leginkább ennek a szellemében kellene tovább folytatódnia az irántatok közölt információknak az önismeret és egyéb ehhez köthető témáknak...

"-Hát igen: elmondhatnám neked az "irgalmatlanul hatalmas" bölcsességeket, te meg - hogy magad előtt igazold ezeket - elkezdenél, mondjuk, bőszen meditálni. Hamar rájönnél, hogy valamiféle összefüggés van a lelkiállapot és az egészség között, így hát gyorsan kitalálnád az "örök érvényű és megdönthetetlen táblázatot", amelyben szépen párosítanád, hogy melyik lelki problémák milyen betegséget okoznak [nem mellékesen ilyenféle könyv már létezik, amik közül talán kettő ha említésre méltó, csak odáig még nem jutottam el, hogy utánuk nézzek-szerk.], és a már meglévő nyavalyák milyen lelki traumákra mutatnak rá. Innen már csak egy lépés lenne és a szellemi fejlődésed érdekében megpróbálnál lemondani mindarról, amit választott mestered rossznak talál: görcsösen igyekeznél hasonulni eszményképedhez, akarva-akaratlanul elfelejtenéd azt, aki vagy. Ahogy telne az idő, valószínűleg visszaemlékeznél egy-két előző életedre is - egyből megállapítanád és lelkesen magyaráznád, hogy a lélek miként is járkál egyik testből a másikba. Hamarosan képes lennél meghallgatni valami test nélkül kószáló tudatot is. Természetesen azonnal rendszeres szeánszokat tartanál: a "túlvilági mester" szavai és a te gondolataid emberek ezreinek lenne a nagybetűs Tudás. Eltelne néhány év, s te lennél az ezotériával foglalkozó társaságok legmegbecsültebb tagja. Előadásokat tartanál, tanfolyamokat szerveznél. Úgy éreznéd, hogy megtaláltad a helyed, s teljesítetted az életcélod, mert hát végül is "kiemelkedtél az anyag fogságából, és szellemi lény lettél". Életed a kellemes, megelégedett boldogság nyugalmával telne, és sosem szembesülnél a valósággal, hogy épp ott tartasz, ahol az általad gyakran lebecsült, materiális emberek - csak te ráadásul még hazudsz is magadnak -, s hogy egyetlen hajszálnyit sem haladtál az áhított szellemiség felé, mert egész életedben a ravasz kis egód vezetett. Sosem vennéd észre, hogy végig ott maradtál az öntudatlanul, vakon botorkáló emberek között, csakhogy mivel benned megvolt a vágy a megismerésre, ezért az egód elhitette veled, hogy sikerült kinyitnod a szemed. Pedig nem történt más, csak maszkot s szerepet cseréltél az emberi élet színpadán.

Tehát eljátszhatjuk ezt a kis színdarabor, amelyet majd' mindenki - vallásos, materialista, ezoterikus, látó, látnok, szerzetes és egyéb misztikus - előad Tibettől New Yorkig oda és vissza, vagy..."

Minden egyes sora a végéhez közeledve szíven ütött... fájt, de nem fizikailag, hanem szellemileg (azt hiszem), leginkább kétségbeejtőnek találtam, felismerve, hogy még én is csak egy helyben toporgok, mint mi mindannyian. A tanító aki ajánlotta a könyvet azt mondta, hogy sokat fogok nevetni miközben olvasom. Eddig csupán egyetlen dolgon nevettem, úgy ahogy akkor szoktam amikor egy igazságba ütközöm, de még így az elejét olvasva egyszerűen a kétségbeesés, kilátástalanság érzése kerülget és nem egyszer lábadnak könnybe a szemeim.

"-Vagy pedig szembenézel önmagaddal! Szemébe nézel azon személyiségeidnek, akiket azért teremtettél, hogy eltakard a Valóságot;szemébe nézel annak, aki voltál, aki vagy és aki leszel. Szemébe nézel, és megismered a valódi Énedet; megismered, elfogadod és megszereted végre önmagad.

S meglehet, hogy nem te leszel az ezoterikusok legdicsőbb vezére. Meglehet, hogy nem fogsz emlékezni egyetlen előző életedre sem, sőt, még az is lehet, hogy egy árva parafenomenális trükkel sem tudod elkápráztatni a "hitetleneket" - ám ahogy fokozatosan tágítod a korlátaidat, egyre több örömöd lesz önmagadban, a többi emberben, az egész életedben. S ahogy egyre több helyen, egyre több tér s időben fogod felismerni önmagad, egyre közelebb kerül hozzád a Valóság: te leszel az élet és a halál, a várakozás és a mindentudás, az ember és az ISTEN... egyszerűen te leszel Te."

Szóval Káin csupán ennyi lehet a magyarázata annak idején amikor valamelyik irományomban kifejtettem, hogy nem kell kötelező módon mindenkinek a spirituális útra áttérnie, mivel majd megtalálja önmagát előbb vagy utóbb, mivel az idő korlátlan, csak az ego érzékeli a valódi lényünk nem és amikor siettetni szeretnénk valamit, hogy például minél több felé kürtöljük az általunk vélt igazunkat akkor valójában csupán az egónknak kedvezünk vele. Rendben, hogy te is látsz, tudsz dolgokat és képességeid vannak amik valójukban mutatják az embereket akik körül vesznek, de mennyire gondolod, hogy jó úton jársz? Véletlenül te sem estél az egod csapdájába akárcsak én? Tehát ezért mondta a tanító nekem, hogy kevés a hiteles guru, vagy egyéb ilyen spirituális segítő, mivel ők is csak meg vannak tévesztve az egojuk által, vagy csak szimplán csalók...

"- Természetesen, amit most elmondtam, abból egy szó sem igaz, mivel a szavak és a létidők használata eltorzította a Valóság korlátlanságát. De ez nem is baj és nem is lényeges, mert nem a szövegem, hanem a tapasztalataid fontosak. Ha bátran ki mersz lépni az emberi korlátok adta kényelemből és nem dugod többé homokba a fejed, megismerheted azt, ami Van. Ha nem akarsz eredményeket hajkurászni, ha elfelejted az elvárásaidat és elképzeléseidet, ha nem kezdesz el misztikus elvekkel, különféle dimenziókkal, az élet és az Isten értelmét boncolgató kérdésekkel foglalkozni, akkor a Valóság fogsz létezni.

Azért nem éri meg ezeken a magasabb szintűnek tartott, nem materiális elveken gondolkodni, mert amíg az elméddel, az egóddal és az agyaddal elemzel és döntesz, addig semmi esélyed sincs az anyagon túlmutató elvek megismerésére. Amikor már őy gondolod, hogy kiemelkedtél az anyagi világból és már nem érdekelnek a gyarló, materiális dolgok, akkor valójában nem vagy emelkedettebb, tisztább vagy megvilágosodottabb másoknál, egyszerűen csak félrevezetett az egód.

Ja, igen, és a legfontosabb: fel kell vállalnod azt is, hogy nem hiszed el egyetlen szavamat se!"

(A.J. Christian: Mit keresett Isten a nappalimban, részlet)

Ennyi fejtörő talány mára elég lesz nektek remélem. Jó emésztgetést, én is azt teszem. Aludjatok rá egyet és tapasztaljatok.

18 megjegyzés:

  1. Kamupók:

    Számomra ez a 100%-osan világos cikk...írtam már róla,hogy csak a bénák,nyomik,csalók akarnak parafenoménok lenni...aki "tiszta" az nem...és a végén kiderül,hogy a legmindennapibb,letisztult,boldog ember lesz a legtisztább síkon,aki nem akar másik bolygóra költözni,nem varázsol,nem keres megfoghatatlan érzéseket,mert tudja "érteni" azt,ami VAN! :)))

    VálaszTörlés
  2. Nem egészen. Ugyanis én azt gondoltam, hogy a képességeink fejlődnek, miközben mi is fejlődünk, de tévedtem. Nem csak a bénák, csalók, nyomik akarnak parafenoménok lenni. Azt hittem ezek majd maguktól jönnek. Az igazat megvallva fogalmam sincs ezek után mi vár rám :| . Elbizonytalanított, de az igazat megvallva erre van szükség. Azt gondoltam ha a képességeim is fejlődnek attól majd az életemet is jobban tudom alakítani, egy biztos jövőképet akartam magam számára biztosítani. Ez olyan, mint az Illuminátusok és a velük kar öltve buzgón serénykedő megalománok, akik a környezetüket akarják befolyásolni a média és egyéb formákban történő manipulációik folytán. Tehát én sem akartam a bizonytalant, mert félek tőle, ki ne félne olyasmitől amiről fogalma sincs. Valamivel közelebb kerületem önmagam megértéséhez.

    VálaszTörlés
  3. Mintha félnél a jövődtől...és megfoghatatlan dolgokba kapaszkodsz...miért nem ragadod meg a földi lehetőségeket és leled azokban örömödet?
    Biztos jövőkép...hát azt lehet festeni meg képzelni,de megélni jobb,nem? ;)
    Úgy kell,hogy minden elkövetkezendő percet ahogy telik az idő a számodra legkedvezöbben alakítani..így folyamatában csinálsz magadnak biztos jövőt...ha keresztbecsúszik valami,akkor azt fel kell használni a mégbiztosabb jövőkép kialakításában...ergo csakis brutál biztos jövőm lehet...nincs más lehetőség...egy idő után már semmi nem fájhat,ha mégis...túlélem és megabrutálbiztos jövőt csinálok...a legszebb az egészben,hogy nem kell más hozzá csak ÉN,önmagam...oké,vannak segítők,"felszopók",mint barátok,barátnők,szülők,állatok,ízek,érzések...de mind benned végződnek és csapódnak le...minden információt a számodra biztos jövőt hozó halmazba kell értelmezni a magad kontójára...mert ha nem oda rakod,akkor leszel jós,mágus,boszorkány,levitáló mester,szellemekkel suttogó,auraszagoló,David Copperfield és legfőképpen Uri Geller azaz elveszett bárány...;)lesznek,akik csodálnak,követnek...de nem lesz egyetlen "tiszta" lélek sem körülötted,amellyel összekötheted a csakranyúlványaidat ;)

    Volt szerencsém benézni a zártosztályra olyan 10 évvel ezelött...ez is kellett a fejlődéshez ;)...sokan voltak ott betegek,volt egy férfi aki meglátott és hozzámszólt ismeretlenül:

    "Te olyan vagy,mint Siva...sok kezed van és kardok vannak benne..."

    azóta is sokszor eszembejut,mikor sebzek szavakkal(azok a kardok)...akár igaza is lehet :DD

    de nem vagyok se Siva,se lélekszopó meg boszorkányfőpap sem...:DD

    Én vagyok ÉN...és ti meg Ti...:DD
    Mindenki egyedül hal meg!

    Érthető,gyermekeim? :DDD

    VálaszTörlés
  4. Elég kusza írás ez,de a lényeget megértettem belőle:)
    Én sem akarok boszorkánymester lenni meg semmi ilyen kuruzsló mindössze annyit szeretnék elérni az életben hogy megbékélek önmagammal és rájövök hogy ki vagyok valójában! Ez nagyon hosszú és fáradtságos út lesz érzem,de én vállalom.
    Csak nehéz kiemelkedni ebből a materialista környezetből amiben jelenleg is vagyok...
    Remélem eljutok arra a szintre majd a jövőben^^

    VálaszTörlés
  5. Én nem jutottam el a zárt osztályig. Viselkedésem teljesen normális volt, olyan mint a többi emberé körülöttem. Mindent magamban tartottam és bezárkóztam, ahogy a többi ember is tette/teszi és egy valamiben éli ki az összes fájdalmát/bánatát/dühét. Az emberek többsége nem tud szeretni, mert sosem szerette/szereti önmagát. Nem fogadja el magán a hibákat se külsőleg, se belsőleg. Nem is tanítja meg számukra senki, hogyan kellene csinálni. Mindenki szomorú, lelki beteg, befordult és ennyi erővel mindenkinek a zárt osztályon a helye. Valaki ezekben a dolgokban a "biztosítást" vagy "megerősítést" keresi, mert nem bízik magában, mivel a környezetétől is ilyen/olyan visszajelzéseket kapnak. Mivel senki nem tanította meg nekünk, hogy a környezet másodlagos ezért a külső megítéléstől függünk és "táplálkozunk". Az az építjük fel magunkat/személyiségünket. Mint már észrevehetted a legtöbb ember körülötted, gyenge, elveszett, megvezetett. Csupán annyi a magyarázata, hogy nem úgy alakultak a dolgok ahogy képzelték, összeroppantak ahelyett, hogy megerősödtek volna. Kedvüket szegik az igazságtalanságok amik velük/környezetükben történnek, mert nem értik az okát. Úgy gondolják magukról, hogy jó emberek és mégis rossz dolgok történnek velük és nincs aki megmagyarázza nekik. Látod ehhez kell egyeseknek néhány olyan "tudás" vagy "képesség" ami igazolja számukra, hogy bizony valamikor máskor tettek olyasmit amiért most kell felelniük. Az emberi lét annyira korlátolt és materialista tudással felfedezhetetlen/megmagyarázhatatlan mivel mindig lesz valami újdonság amire újabb tudást lehet alapozni, de semmi értelme, mert mindennek lesz valami újabb része, de a korlátolt lét tovább hajszolja magát az újabb tudásért és nem veszi észre, hogy saját magának teremti az újabb "munkát"/felfedezni valót.
    Nos erre kellenek a tanítók, akik felnyitják az emberek szemét az olyanoknak, mint az idelátogató legtöbbnek. Magukat keresik de nem találják. Keresik az "életük értelmét". A visszaigazolást, hogy nem hiábavaló az egész létezésük és a legtöbb ember ezt külső dolgokban találja meg, tehát elfecsérelt egy újabb "életet"... a kör bezárásától egyre messzebb kerül. Az ego ami a részünk befolyásol bennünket ebben is. Mivel az a részünk csak részben létezik és "fél" az elmúlástól és egyáltalán mindentől amit nem ismer ezért noszogat, hogy csinálj valamit, hogy megnyugodjon...
    Szóval konklúzióként szolgáljon, hogy betegek vagyunk "belül", ami viselkedésünkben/külsőnkön jelentkezik.
    Nekünk nem sikerült megerősödnünk :/ ...
    A külvilág egyáltalán nem is segít benne :| ... csak ront a helyzeten.

    VálaszTörlés
  6. Kamupók:

    Akkor örülj annak,hogy ezt felismerted és nem tartozol a többi "majom" közé...neked hiperboldogságban kellene úsznod,mert kinötted a földet ;)

    VálaszTörlés
  7. Hát Kamupók nem tudom én sosem jártam Mesterhez én magamtól tudtam és ami ebben az írásban van arra már rájöttem.

    Lehet nekem céloztad de azt hiszem félre ment, ugyanis mindig bennem volt hogy én bűnösebb vagyok mint a buták tömege együtt véve.

    VálaszTörlés
  8. Kamupók:

    Az előző kommentedet akár külön cikként is kirakhatnád.Rohadtul igaz. És szerintem nem olyan egyszerű mindenki számára, hogy minderre rájöjjön ezekre a dolgokra.

    VálaszTörlés
  9. Ha ezeket tudtad eddig is Káin, akkor miért nem tudtad megszeretni és elfogadni magadat? Valamit félre értelmeztél magaddal szemben, szerintem. Van benne egy fejezet az Egoról. A gondolkodással is kapcsolatban áll. Arról szól, hogy az Egonk mond ítéletet felettünk, összehasonlít a külvilággal. Két részre osztható, de igazából egy és ugyan az. A külső ego a társadalom és emberiség által ránk "rakódott" dolgokból áll. A belső ego ami a valódi lényünk része, ami átlát a fizikai sík korlátain, intuícióink és minden egyéb ami nem fizikai sík területébe tartozik vele kapcsolatos. Most sem írtam számodra újat, de a többieknek számára igen. A lényeg, amikor lekicsinyled magad, amikor bűnösnek nevezed magad, amikor csak a gondolat is megfogalmazódik benned akkor a külső egod az ami "magyaráz" helyetted. Magyarázatot keres jelenlegi helyzetedre. De nem kell gondolkodnod rajta, mert a gondolkodásodat a külvilág dogmái irányítják. Amiket gyermekkorodtól szedtél magadra egészen mostanáig. Tehát amikor olvasod e soraimat én is torzítom a valóság képedet azáltal, hogy leírom mivel a szavakat olvasva asszociálsz belőlük bizonyos dolgokra és következtetsz, ami helytelen végeredményre vezet. Mint a matek, amikor elnézel egy tizedes vesszőt, vagy egy számot...
    Amúgy nem konkrétan neked írtam, csak eszembe jutottál, hogy jól tesszük-e amit teszünk...

    J.D.
    Nem nőttem még ki a Földet, mivel még csak most botorkálok a helyes irányba afelé, hogy megismerjem önmagam.

    Charlotte
    Az előző hozzáfűzésem csupán az összefoglalása és a saját értelmezése annak amit olvastam. A tanfolyamon is erről volt szó, de akkor még nem értettem meg teljesen, még most sem teljesen tiszta minden, de igyekszem.

    VálaszTörlés
  10. -Kamupók:

    Szerintem te értesz félre valamit. Nem mások megítélése miatt érzem ezt meg berögzült dolgok miatt. De nem is szeretném ezt a blogon kiteregetni. :)

    A lényeg az hogy a képességeimhez képest nem úgy viselkedek ahogy kéne és ebből sok dolog tesz tönkre szépen lassan.

    VálaszTörlés
  11. A saját nyelvezetem azt mutatja, hogy a képességek kifejlesztése és a valódi cél elérése közötti párhuzam nem teljes, ahogy a fenti példa is mutatja. Lehetnénk guruk mi is anélkül, hogy elérnénk valami előre haladást pusztán azért, mert mutatnánk néhány hókusz-pókuszt. Magunkkal való megbékélésünk, elfogadásunk és boldoggá tételünk a cél, a többi jön magától? Nem de? ;)

    VálaszTörlés
  12. -Kamupók:

    Valaki attól boldog ha gyereket baszik vagy megcsalja a nejét.

    Szerintem a cél a tudás megszerzése minél nagyobb mennyiségben és hogy ezt tovább add és megértesd másokkal.

    VálaszTörlés
  13. Sosem ismerjük meg teljesen önmagunkat,mert egy csomó helyzetbe nem kerülünk életünk során...abból tudunk táplálkozni,amit átéltünk már...ezért sem szabad fantáziavilágban gondolkodni és mások "élményeivel" is fentartással kell lenni...tehát kedves Káin hiába adod tovább a tudást,ha én nem teszem magamévá,mert nem érzem a bőrömön ;)...és köszönöm a választást képességét magamnak,hogy kialakítottam ;)

    Kamupók:

    Nagyon sok problémára megoldás önmagunk szeretete,elfogadása...te szereted önmagad? ;)

    VálaszTörlés
  14. J.D.
    Hogyan kérdezhetsz ilyet? Természetesen nem ;) vagy még nem lett volna eléggé egyértelmű? Sok mindent kihagytam az eddigi életemből, kár, majd egy másik dimenzióban bepótolom ;) ami párhuzamos a miénkkel, de az a másik variációké ;) a "MI LETT VOLNA HA..."-k birtoka. Szóval először most majd figyelgetem a környezetemet, lassú lépésekkel közeledem önmagam elfogadáshoz és megszeretéséhez [vagy a sorrend fordítva vagy egyszerre az eseményekben :)].

    VálaszTörlés
  15. Uhh, bocsánat,hogy itt is a Mr. Nobody-val bombázok mindenkit de amit Kamupók leírt itt az utolsó kommentben :
    ,, Sok mindent kihagytam az eddigi életemből, kár, majd egy másik dimenzióban bepótolom ;) ami párhuzamos a miénkkel, de az a másik variációké ;) a "MI LETT VOLNA HA..."-k birtoka."
    Pontosan ugyanerről szól a film. :D

    VálaszTörlés
  16. -Janezz:

    Ne kekeckedj fölöslegese, nem is neked címeztem ;)

    VálaszTörlés
  17. Káin:

    Na...lécci...lécci...kekeckedjünk :DDD

    VálaszTörlés

Ezeket is ajánljuk: