2010. szeptember 19., vasárnap

Misantrophe Mandy: Az Asch-kísérlet

Régen írtam már pszichológia témakörben cikket, ezért most egy ilyen következik, egész konkrétan a szociálpszichológia tudományágán belül. Nem olyan izgalmas, mint a Zimbardo- vagy a Milgram-kísérlet, de azért elgondolkodtató ennek is az eredménye, mert újabb bizonyítékot ad az emberi természet gyarlóságáról.

Asch-kísérlet

Solomon Asch 1955-ben tett kísérletet a konformitás erejének vizsgálatára, vagyis annak akart utánajárni, hogy az emberek mennyire engedelmeskednek a tömeg nyomásának. Egyszerűbben szólva, hogy mennyire illik ránk a birkanyáj kifejezés...


Az első, eredeti kísérletben Asch egy hét egyetemista diák alkotta csoport viselkedését vizsgálta. Egy asztal köré ültette őket és párosával mutatott fel nekik nagyméretű lapokat. Az egyiken három, különböző méretű függőleges vonal volt, a másikon csak egy, ez volt a referencia. A feladat az volt, hogy a három különböző méretű vonal közül ki kellett választani azt az egyet, ami ugyanakkora, mint a referencia.

Eddig nem túl bonyolult, ugye? Főleg, hogy a vonalak hosszúsága olyan nagy mértékben különbözött, hogy a helyes válasz az összes esetben egyértelmű volt. Minden lappár felmutatásakor a kísérleti alanyok egyesével, sorrendben haladva elmondták, szerintük melyik a két egyenlő hosszúságú vonal a négy közül. Mindezt tizennyolcszor ismételték meg, minden alkalommal más referencia- és összehasonlító lapot használva.

A csavar ott volt, hogy egy személyen kívül az összes többi résztvevő beépített ember volt, akikkel a kísérlet megkezdése előtt Asch megbeszélte, mikor mit kell mondaniuk.

Az első és második körben valamennyi résztvevő helyesen válaszolt. A harmadik körtől kezdve azonban az első öt beépített ember egyöntetűen hibás választ adott, és a hatodikként következő valódi résztvevőnek minden oka megvolt rá, hogy azt higgye, az előtte szólók őszintén gondolták válaszukat. Ekkor ő általában meglepődve és feszülten elmondta saját válaszát. Végül a hetedikként válaszoló, utolsó beépített ember is megismételte az első öt személy által adott helytelen választ. A következő 15 körből 10-ben a beépített emberek újra egyhangúlag rossz válaszokat adtak.

Asch többféle csoporttal is megismételte a kísérletet. Volt, hogy kettőre csökkentette a létszámot, volt, hogy növelte és olyan csoporttal is kísérletezett, ahol „lázadókat” is elhelyezett - ők vagy valódi résztvevők voltak vagy olyan beépített emberek, akik azt az utasítást kapták, hogy adjanak helyes válaszokat. Ha beépített emberek voltak, akkor időnként nekik is rossz választ kellett adniuk, még rosszabbat, mint a többi téglának. De készült olyan kísérlet is, ahol a lázadó egy idő után átállt a többség véleményére vagy valamilyen indokkal otthagyta a csoportot.

Ezen kívül néha változtatott még a mutatott vonalak hosszkülönbségén is, hogy lássa, létezik-e olyan pont, ahol már annyira egyértelműen téves a rossz válasz, hogy a kísérleti személy egyáltalán nem lesz hajlandó a többség oldalára állni.


A kísérletek nagyon érdekes eredményeket hoztak. A résztvevők még teljesen egyértelműen helytelen válasz esetén is hajlandóak voltak a többség oldalára állni. Azoknál a kritikus kérdéseknél, ahol a többség rossz választ adott, a véleményükkel egyedül maradt résztvevők 37%-a csatlakozott a helytelen többségi válaszhoz.

Persze, emberfüggő is a dolog valamelyest, mivel a kísérleti alanyok kb. negyede egyszer sem volt hajlandó csatlakozni a többiekhez, a maradék viszont szinte kivétel nélkül a rossz válasz mellett állt ki a tömeg nyomására. (8%-uk a kritikus körökben 12-ből 10 alkalommmal a többségi, helytelen választ ismételte meg).

Az alábbi diagram azt mutatja, hogy a csoportlétszám függvényében hogy alakult a rossz válaszhoz csatlakozó kísérleti alanyok aránya. (A százalék azt mutatja, hogy 18 fordulóból hányban álltak át a másik oldalra az alanyok.)


Nem csak a csoportlétszám befolyásolta a döntést, de a "lázadó" résztvevő szerepeltetése is. Az olyan alanyok, akiknek megvolt ez, a csoportnak ellentmondó szövetségese, négyszer kevesebbszer álltak át a többség oldalára, mint azok, akiknek nem volt ilyen "cinkostársuk". Egy olyan "lázadó", aki szintén rossz, de a többségéhez képest kevésbé helytelen választ adott, mintegy harmadával csökkentette a résztvevők konformitását, míg egy, még a többséginél is rosszabb választ adó szövetséges tégla kétharmaddal. (Az utóbbi esetben a résztvevők csupán az esetek 9%-ában álltak át a többség oldalára.)

Ha a lázadó egy idő után szintén a többség véleményével értett egyet vagy valamilyen oknál fogva távozott a csoportból, akkor a kísérleti alanyok hajlandósága az önálló válasz adására egyszerűen eltűnt.

A legmókásabb az egészben szerintem, hogy mikor Asch 18 cm-nyire (!) növelte a vonalak közti különbséget, a többség még úgy is hajlandó volt a nyomás hatására rossz választ adni.


A fentebb ismertetett eredeti kísérletben a vizsgált személyek 67%-a független maradt, őket különféle csoportokba sorolta Asch. Ezek a következők:

- Magabiztos: a konfliktust úgy oldotta meg, hogy energikusan szembeszállt a többségi véleménnyel és sosem engedett a maga igazából.

- Individualista: elvből figyelmen kívül hagyta a többségi véleményt, mivel úgy gondolta, hogy neki mindig igaza van.

- Lelkiismeret-furdalásos: bár nem engedett, jelentősnek ítélte meg a konfliktust, és kételkedett ítélete helyességében.

A konform vagy engedékeny kísérleti személyekből szintén többféle fordult elő, őket a következő típusokra osztották fel:

- Viaszember: annyira kicsi volt az önbizalma, hogy ténylegesen helyesnek érezte a többségi álláspontot.

- Önmagában bizonytalan: bizonytalan volt saját ítéletében, és ezért inkább csatlakozott a többséghez.

- Kisebbrendűségi érzéssel küzdő: bár teljes tudatában volt annak, hogy saját válasza a helyes, mégis inkább átállt a csoporthoz, mert nem bírta volna elviselni, hogy deviánsnak tekintsék.


Sokszor szörnyülködöm rajta, hogy mennyi buta ember van, aki képtelen ostobaságokat szajkóz a tömegben, de az ilyen kísérletek tanulmányozása után már nem csodálkozom rajta.

Egyébként régebben olvastam valahol máshol hasonló vizsgálatról, aminek az lett az eredménye, hogy két másik ember tette elég hozzá, hogy te is lelépj a járdáról, akkor is, ha még pirosat mutat a lámpa. Két ember elég hozzá, hogy esetleg elüttesd magad... Két ember. Nem borzalmas?

19 megjegyzés:

  1. Hát elég ismerős a helyzet! Leggyakrabban ez órán fordul elő velem, amikor válaszolni/választani kell és látom, hogy mit választ a többség és ha nem úgyanúgy válaszolok, akkor hülyének érzem magam/elbizonytalanodok.
    Lámpás eset is volt már, de én inkább kivártam, mert egyrészt piros volt másrészt széles az út.

    Érdekes cikk volt, tetszett!

    VálaszTörlés
  2. Örülök, hogy tetszett. :) Nekem is van néha olyan, hogy órán kérdeznek vmit, de ha vki mást mond, akkor bizonytalankodom egy sort, holott jól tudom az adott dolgot. :P A zebrán viszont mindig ki szoktam várni a zöldet. :) (Kivéve éjjel, ha messze tök üres az út.)

    VálaszTörlés
  3. Juuj ez nagyon tetszett. Több ilyet! :)

    MSE

    VálaszTörlés
  4. MSE, igyekszem keresgélni még. :) Idén úgyis bejött egy személyiségpszichológiával foglalkozó órám, majd az ajánlott olvasmányokban keresgélek. (Valamikor később meg lesz elvileg szociálpszichológiám is majd... Nyami. :))

    VálaszTörlés
  5. Húbazdmeg ez nagyon durva! Remélem én nem tartozom közéjük! A cikk nagyon tetszett több ilyen téma is jöhetne!

    VálaszTörlés
  6. Erről már olvastam :),anno kicsit beindultam pszichológiai kírérletes cikkektől,
    de többet nem is találtam, csak ezt a 3-at T_T
    Lehet hogy nem is csináltak több ilyen nagyszabású kísérletet?! :(

    tetszett a cikk de nagyon!

    VálaszTörlés
  7. Hát ez kemény! De a lámpás tényleg így van! Én megvárom , h zöld legyen még ha hülyének néznek is... Basszus nem normálisak. És sajnos tényleg létezik a birka szellem :(

    Jó volt a cikk ^^

    VálaszTörlés
  8. Köszi szépen mindenkinek. :)

    Ms. Rat, neten nincs nagyon fent több, én sem találtam, de biztos vagyok benne, hogy volt még azért számos másik. Már csak azért is, mert a pszichológia-pszichiátria etikai "szabályait" csak nem olyan rég határozták meg, előtte szabad rablás volt, azt csináltak kísérlet címén az emberekkel, amit csak akartak.

    Szóval utánajárok majd még a témának és remélem, tudok még hozni ilyen érdekességeket. :)

    VálaszTörlés
  9. Hmm személyiségpszichológia...érdekesen hangzik...vagy nem????? Mandy ha szépen megkérlek szólnál róla pár szót, hogy mégis mit takar????
    Köszönöm!

    És igen jöhetnek még ilyesmi cikkek! =)

    VálaszTörlés
  10. Charlotte, szerintem érdekes egy tudományág. :) Bár én csak kis részéről tanulok, de amit eddig tudok róla, az az, hogy a személyiség felépítésével, működésével, fejlődésével foglalkozik. Több elmélet is született az idők során (pl.: a freudi pszichoanalízis, a jungi analitikus pszichológia, a behaviorista vagy a kognitív pszichológia...), ezek mind-mind egy kicsit máshogy határozzák meg a személyiséget. Mind arra keresik a választ, hogy miért olyan a személyiség, amilyen, vannak-e általános emberi vonások vagy inkább egyedi vonások a jellemzők - arra keresik a választ, hogy ezek alapján csoportokba sorolhatók vagyunk-e vagy inkább mind egyediek. Vizsgálják, hogy működik a motiváció, hogyan reagálunk másokra, hogyan teremtünk kapcsolatokat... Egyszóval minden olyat, ami befér a személyiség fogalmába. :)

    VálaszTörlés
  11. Jelentem alássan, minden ember különbözik a személyesen megélt tapasztalatoknak köszönhetően. Viszont vannak közös vonások, jellemzők, amiket leginkább a fizikai létezésünknek tudhatunk be. Ilyen az életösztönünk. Egy példa a saját életemből. Amikor kicsi voltam, 5 vagy 6 éves az óvodai fotózásnál választhattak a gyerekek, hogy egy autót vagy helikoptert vegyenek a kezükbe. Nevem folytán én voltam az utolsó vagy az előtti. Mindenki az autót választotta, én a helikoptert. Olyan bénán fogtam, de büszke voltam magamra, hogy mást választottam, sőt azon szurkoltam, hogy előttem senki ne válassza a helikoptert (magam sem értem miért?). Anyám megjegyezte, hogy az autó jobban állt volna volna a kezemben és miért nem azt választottam, én meg csupán büszke voltam, hogy elütöttem a többiektől... Akkor még volt igazi önbizalmam. Mára csupán az árnyéka dereng fel bennem olykor-olykor. De egy halovány remény sugár tört át a borús ég felhőin, hogy ismét rendbe szedhessem életem széthullott darabjait és új lendületet véve neki induljak "küldetésemnek". (Azért nem szeretném elkiabálni még...)

    VálaszTörlés
  12. Való igaz, lehet nem is lenne túl szerencsés ha tudnának róla az emberek...:S
    előre is köszönöm :)
    szívesen olvasok pszichológiai témájú cikkeket^^

    VálaszTörlés
  13. Mandy:

    Köszönöm a kimerítő válaszodat! =)

    VálaszTörlés
  14. Szerintem Asch doktor gyömöszölje a vonalait a végbelébe! :D
    Na melyik csoportba tartozom?Hmm? :DD

    VálaszTörlés
  15. -Janezz:

    Az agresszióból és a téma iránti hárítás miatt lehet a kisebbrendűségi érzetesek közé X'DDDDD

    VálaszTörlés
  16. ...ááá én összezavarnám ezt a dokit,kibabrálnék vele,össze-vissza választanám a vonalakat,mindig másképpen színészkedve,egyszer még be is sírnék neki lehet,aztán a következő pillanatban magabiztosan röhögnék az arcába....és a végén megvilágosodna,hogy nincs értelme a kísérletének,mert az emberi érzelmek nagy spektruma elnyomja a hülye leegyszerűsített vonalas baromságát :DD

    VálaszTörlés
  17. Kivételek persze mindig akadnak, de azért elég merésznek tartom lehülyézni Asch-t... A kutatási eredményei vitathatatlanok.

    VálaszTörlés
  18. Mandy:

    Nem őt hülyézem,hanem a kísérletet akarnám szellemileg átvágni,hogy ráébresszem,ilyen orvosi kiváncsiságokat csak átlagemberekre tud értelmezni...hiszen erről szól:)hogy a "birkák" követik egymást vagy sem.

    A kutatásait nem ismerem,ezért is köszönöm,hogy írtál róla!;)

    VálaszTörlés

Ezeket is ajánljuk: