"kamupók": Egy gyógyító szertartás

Észak-Amerikában az indián törzsek a szellemek segítségével próbáltak életet lehelni a súlyosan beteg társaikba, ehhez a törzsi varázslót kérték meg, hogy konzultáljon a szellemekkel és fohászkodjon a hozzájuk társuk meggyógyításáért.

A juvipi varázsló látomásra várva magányosan virraszt a dombtetőkön és kéri Vakandát [Wakan Tanka] (a mindent átható, teremtő szellemlényt), hogy küldje el szellemeit, akik segítik a beteg , meggyógyításában. A szertartás kezdete előtt a szent ember megtisztítja magát egy gőzölgő sátorban, ahol egy forró kövekkel telt üreg fölé fiatal fatörzsekből rakott gúlára bőröket vagy szőnyegeket terítenek. Ha vizet öntenek az átforrósodott kövekre, a szaunához hasonlóan gőz keletkezik.

Mikor a szertartás megkezdődik, a varázsló könyörög Vakandához - aki a mennydörgésben, a Napban, a Holdban, a hajnalcsillagban egyaránt megtestesülhet, de lehet sas, bölény, szikla, sőt erdő -, miközben minden láthatatlan lény számára egy füstölgő szent pipát tart a kezében. Segédei letakarják egy lepellel, körülkötözik, s a helyiség közepén, az áldozati ajándékok közelében ültetik le. A sátrat elsötétítik, mialatt szüntelenül verik a dobokat és varázsigéket kántálnak. Ekkor a padlózat hirtelen zörögni kezd és fények villannak fel, melyeket a szellemeknek vélnek. Mikor a varázsló a szellemekkel beszél, a dobok elhallgatnak, de a szellemek és a varázsló hangját tompítja a lepel. A szellemek kijelentik, hogy éhesek, s egy fazékból, amelyben éppen hús fő, vesznek maguknak egy darabot; a résztvevők közben ünnepi dalokat énekelnek. A beteg a fal felé fordulva áll, s a zörejek mintha körbejárnák a helyiséget; a páciens fuvallatot és érintést érez.

A zajok a gyógyító szeánsz végén felerősödnek, a fényvillanások mintha heves körtáncot járnának, a dohányajándékok a levegőbe repülnek. Mikor helyreáll a nyugalom, a varázsló kéri, hogy legyen világosság; s ekkor mindenki láthatja, hogy immár lepel nélkül ül, az összehajtva ott fekszik mellette. A dohányzacskók, csörgők és a földoltár szanaszét szóródtak a földön, ami nyilván a szellemek műve. A zsineget, melyre az áldozati dohány csomagok voltak felfűzve, a beteg kapja meg összetekerve mint a szellemek segítségének zálogát. A szertartás lakomával végződik.