"kamupók": Kósza gondolatok

Az emberek általában sodródnak az árral és ezt nevezik életnek. Nem tekintenek előre, mert nem képesek rá. A múlt tapasztalataiból következtetnek a jelen pillanatára, az elmúlt eseményekből építik ki a reakciójukat, véleményüket ami általában nem vezet jó irányba. Ugyan így az emberek egyetlen szemszögből vizsgálják a dolgokat amik az útjukba akadnak. Az embereknek ideje megtanulniuk szakítaniuk a múltbeli berögződéseikkel, mert egy már ismert helyzet is alakulhat másként, mint ahogy egyszer már megélték. Gondolok itt ellenségeskedésre embertársaink iránt. Vagy egy már megoldott probléma kezelési mechanizmusára.

Különben is, mi az, hogy probléma?

Problémák az emberek életében csupán akkor merülnek fel ha az életüket helytelenül élik, ugyanis egy-egy számunkra kellemetlen helyzet valójában arra próbál meg sarkallni minket, hogy tanuljuk meg kezelni, éljük át, tapasztaljuk meg és ha helyesen oldottuk meg akkor nem jelentkezik többé vagy nem tekintjük problémának többé, hanem inkább kihívásnak, feladatnak, amit az élet állít utunkba. Az emberek gyakran feladják egy-egy feladat megoldását mielőtt még hozzá kezdenének ilyen-olyan ürüggyel, azt állítva, hogy ők erre meg arra nem képesek, túl mutat korlátaikon.

De valóban ez a valós helyzet? Nem inkább az emberek nincsenek tisztában saját korlátaikkal?

Ha pedig valaki nem ismeri saját korlátait az valójában nem ismeri saját magát sem. Ez a világ ami körbe vesz bennünket csupa pompa és csillogás, csábítás, stb., de csupán illúzió az egész, a látvány a lényeg. Felszínes és belül üres, mivel az embereknek kellene megtölteniük, de mivel még nekik sincsen helyesen tanítva a saját belsőjük működése ezért értelemszerűen a dolgokat amik körbeveszik őket sem képesek "feltölteni", így minden csupán egy törékeny, üreges 'héj', vagy délibáb. Ha magára az élet lényegére - a tapasztalásokra és azok helyes értelmezésére, feldolgozására - nem képesek az emberek, akkor ugyan mit is várhatnánk a világtól, amit mi magunk alakítunk saját elképzeléseink szerint. A múltban történt, rossznak megélt/gondolt tapasztalataink kihatnak jelenünkre, ezáltal jövőnkre is. De aki képes túllépni és nem egyetlen szemszögből szemlélni az eseményeket egyúttal saját korlátoltságát/mozgásterét/látóterét is bővíti annyival amennyit aktuális elbír adott fejlettségi szintjén, ami a különböző emberek esetében eltér, tehát nem érdemes hasonlítanunk magunkat másokhoz, mert mások nem azonosak velük, de mégis részben egyek velünk. Fedezzük fel magukban korlátainkat és kezdjük tágítani, ismerjük meg általa magunkat és ha sikerül magunkat ki-/megismernünk akkor már másokat is könnyebben tudunk boldogulni a sodrásban és könnyebben képesek lehetünk erőt meríteni egy-egy erőpróbához, ami az utunkba akad. Nem kell feltétlenül az árral sodródunk és könnyebben elkerüljük az örvényeket, amik lehúzhatnak a mélybe.

Sose add fel! Csupán azt kapod, amit megérdemelsz, ha feladod akkor elismered vereségedet és megkapod a kegyelem döfést, de ha tovább folytatod, mert akarod, akkor csak jobb jöhet a megmérettetés után.