Káin: Álmodtam egy érdekeset ....

Sziasztok!

Már nem is tudom mikor volt utoljára olyan cikk (kb. nagyon régen) amiben furcsa álmainkat osztottuk meg veletek. Ez az álom nekem nem álomként jelenik meg a szemeim előtt, hanem inkább egy érdekesebb testkilépésre hajaz. Régebbi cikkeimben sokat írtam nektek a SUNDS jelenségről, aki nem vágja, az keressen rá és olvasson utána az oldalunkon. EZ is egy hasonló élmény, sokan hívják alvásparalízisnek, de ez több annál. Minden álmomban ami ilyen van egy visszatérő rémalak, a láb nélküli démon, régebbi álomnaplós cikkekben írtam már róla eleget, szerintem ebben az álomban megjelenik szintén. Nos bele is kezdek, remélem tetszeni fog nektek a kis rémálmom. :)

Opolisz

A régi lakásunkban találtam magamat , ahol felnőttem. Legalábbis hat éves koromig ott éltem. Nem volt egy nagy szám, a kilencedik kerületben laktam egy önkormányzati cigánytelepen, álmaimban üdítő élmény vissza mászni a régi szép időkbe, a nyekergős parketták és az üvöltő cigány szomszédok közé. A hangulat alapból furcsa volt, mert valahányszor azon a helyen álmodok mindig rémálom szokott lenni a vége, talán azért mert a nagymamám ott lakott utoljára mielőtt meghalt rákban. Fiatalnak láttam magamat és turkáltam a polcokon, találtam egy halom pénzt egy tehenes bögrében (az enyém volt régen, csak már kidobtam mert bele rohadt valami kaktusz) , végül is körbe jártam a szobát, de valami mocskos érzés uralkodott el rajtam. Olyan érzés, mintha évek óta nem járt volna ott senki. Mintha az ágyam tele lett volna bogarakkal és férgekkel. Sokszor mikor azzal a hellyel álmodok látni szoktam hatalmasra nőtt, kövér csótányokat és lótetveket is, általában azokban az álmokban abban az ágyban kell feküdnöm, de ez már egy másik történet.

Olyan ott lenni , hogy ha kinyitod a hűtőszekrényt, akkor szinte biztos hogy majd valami dögletes bűzt fog árasztani és kifolyik belőle a lábad elé a rózsaszínes barnás húslé, vagy ha kinyitod a csapot akkor visítva fog a barnás vöröses víz az arcodra fröcskölni aminek fémes, leginkább vérszaga van… na pont ilyen volt a lakás hangulata. Megéreztem a rémálmom előszelét, valahogy tudtam, hogy el fog jönni értem az a valaki aki évek óta üldöz (egyszer láttam a láb nélküli lényt, egy pappal beszélgettem még évekkel ezelőtt a vonaton és szerinte igazi démon volt) , a fények kialudtak szokás szerint. Azért óvatosan megnyomtam a villanykapcsolót, hátha esetleg világítani fog a villanykörte.... de nem , nem történt semmi. Minden egyes rémálmom onnan tudom, hogy elkezdődött, ha a lámpák nem kapcsolódnak fel, amikor megpróbálok fényforráshoz jutni.

Eszeveszetten igyekeztem felébredni. Tudtam, hogy most valami rossz fog történni, ha nem kelek fel. Csak egyszer találkoztam azzal a dologgal ami évek óta követ engem, de rettegtem tőle. Talán egy másik történetben elmesélem hogy milyen is volt a csupasz testű iszamós amputált lábú lény ami kúszott utánam a földön. Túl kellett élnem , fel kellett ébrednem!!!! Próbálkoztam kinyitni a szememet, de nem tudtam, próbáltam segítségért kiáltani de a szám nem nyílt kiáltásra, próbáltam mozdulni de a testem nem engedelmeskedett, olyan érzés volt az egész mintha valaki vissza nyomná a fejemet két kézzel az álomba hogy ott maradjak, hiába próbálok a felszínre törni belőle. Mintha vízbe akarna fojtani, szinte a nyomását és a súlyát is éreztem a fejem felett.

Hirtelen felkeltem és a szobámban voltam. Minden szürkéskék fényben játszott mintha a hold világítaná be a teret, de tudtam valami nincs rendben, mert nem világíthat be hiszen redőny van a szobámban… Oldalra nyúltam az ágyam melletti kapcsolóért, de nem égett. Szíven ütött a dolog, kimásztam az ágyból és elindultam az ajtó melletti kapcsolóhoz, de az sem gyulladt fel. Leesett a dolog: Álom az álomban, szinte már majdnem felnevetettem, de nem volt okom a jókedvre...

Jött a szokásos történet: ahogy elindultam az ágyamtól elkezdett valami visszahúzni az fekvőhely felé. Ha mentetek esernyővel szélviharban és szembe szél fújt, akkor olyan érzést éreztem pont, mint ti akkor. Volt rá példa hogy négykézlábra kényszerültem és a körmeimet vájtam a hajópadlóba csak hogy el tudjak kúszni ahhoz a ponthoz, ahol már fel tudok ébredni. Igen jól olvassátok. Van egy pont, ahova ha eljutok felébredek és tényleg a valóságba kerülök. Ez a pont a szüleim szobája akár milyen ciki is a dolog, de ez van. A szívó vákuum miatt nagyon nehéz elérnem odáig. Tehát kimentem nagy nehezen az előtérbe és közbe szívott vissza az az irdatlan erő. Olyan érzésem volt, mintha már nem is álmodtam volna, a lakás egy torz dimenzióját láttam, minden elnagyolt volt, mégis a helyén voltak a dolgok. A könyvespolcok fölém magasodtak, pedig valójában nem olyan nagyok , az életben sokkal kisebbek és a kékes szürke fény betöltötte az egész teret. Valahogy tudatosult bennem, hogy nem álmodom. Vagyis hogy ez már több mint egy álom . És arra gondoltam szabad akarattal fogok cselekedni. Akkor mintha félig ébren lettem volna tiszta fejjel kezdtem döntéseket hozni.

Fogtam magam és elhatároztam, hogy felmászok a falra. Elindultam a padlón, majd felléptem a sárgára festett gipszkartonra és mintha megfordult volna a tér, a lábam alatt lévő fal(amin lógtak a képek) lett a talaj. Kicsit sétálgattam, egészen a plafonig, majd miután meguntam leugrottam róla, vissza tértem az igazi padlóra és arra gondoltam, hogy repülni fogok, vagy inkább elmegyek valakihez. Nekinyomódtam az ablaküvegnek, de nem engedett áthatolni rajta. Az üveg ugyan úgy viselkedett mint az igazi életben, annyi különbséggel hogy volt egy hajlási szöge. Mintha nagyon kemény műanyagból lett volna aminek van egy kis rugalmassága. Ez az álom nem tűnt álomnak, hiszen tudatosan cselekedtem, gondolkodtam benne. A szívó erő viszont elkezdett újra az ágyam felé húzni, valószínűleg a testembe ami az ágyban feküdt. Bementem anyámék szobájába, mert tudtam, hogy ott nem eshet bajom . Elértem anyámhoz, aki békésen aludt, majd megérintettem az arcát. Álmosan kinyitotta a szemeit és szaggatottan ezt suttogta:

-Op..opolisz

Mikor felébredtem és kinyitottam a szemeimet ez a szó visszhangzott a fejemben. Olyan volt mintha az álomba beférkőzne az ébresztő óra hangja és mikor felébredsz kiélesedik a hang. Anyám hangja viszont az ébredés végére egy férfi hangjába torzult, vagy nem is egy férfi hangja volt, hanem valami másé. A hang elmélyült és a végére valami morgó és acsarkodó élt kapott.

Ezt a szót sosem hallottam. Nem voltam biztos benne hogy felkeltem így felkapcsoltam a fejem melletti lámpát és világított. Ez azt jelenti hogy most már tényleg nem álmodok, mert sokszor nem tudom ilyenkor megkülönböztetni az álmot a valóságtól. Kitisztultam teljesen. Mikor már jobban voltam utána néztem a szónak, de nem sok jelentősége van. Találtam egy kalandjátékot, amiben az egyik karakter neve ez :D, ezen kívül egy családfa kereső oldalt, aminek szintén ez a neve. Van egy város Kansasban ami Opolis névre hallgat és ez egy görög szóból ered, ami várost jelent. Ezen kívül semmi egyebet nem találtam. Ha valaki tud valamit Opolisról akkor szóljon :D. Az is kérdéseket vetett fel bennem, hogy a saját testem szívott vissza, vagy esetleg a láb nélküli dolog. Azóta várom, hogy újra ilyet álmodjak (mert rájöttem tudom ezt az állapotot is irányítani) , de amióta várom valahogy sehogy sem jön össze...