2011. augusztus 6., szombat

Line : C.G. Jung


Carl Gustav Jung
’’Az ember nem azáltal világosodik meg, hogy a fény alakjait képzeli maga elé, hanem azáltal, hogy tudatosítja a sötétséget.’’


Most az egyik kedvencemről szeretnék írni, gondolkodtam rajta, hogy kettéosztom a cikket, de akit komolyabban érdekel a téma az utánanéz, ez csak iránytű lesz. Ő is a pszichoanalitikusok körébe tartozott. 
  Élete:


Carl Gustav Jung svájci pszichiáter, analitikus és pszichológus. 1985-ben született Kesswillben, anyját instabilitás ás a misztikusság jellemezte. Jung anyjának misztikus irányultságát örökölte. Jungot gyermekkorában meggyötörték szüleinek veszekedései, emiatt mély bizalmatlanságot fejlesztett ki a nőkkel szemben és ambivalensen (ellentétesen) viszonyult az anyjához. Jung gyerekkorában képes volt teljesen eltérő benyomásokat tenni az őt ismerőkre, például: egyszer lenyűgözőnek tartották, máskor csendesnek.

Először archeológiát szeretett volna tanulni, de anyagi problémák miatt inkább az orvosi pályát választotta.

Spirituális érdeklődésének kielégítésére olvasott az ókori Egyiptomról, kínai és egyéb könyvekből. Doktori disszertációját az okkult jelenségek pszichológiájáról szerezte. Vizsgái után a bürgholzi pszichiátrián helyezkedett el. Itt Bleuer asszisztense lett. ( ő írta Freud-al karöltve a Tanulmányok a Hisztériáról című könyvet).


És ha már Freud… Jung és Freud barátsága elég sokáig eltartott, mivel nézeteik a tudattalanról majdhogynem meg egyeztek. Freud a pszichoanalízis nem zsidó követőjét látta Jungban, míg ő apafiguraként tekintett Freudra, Jung a szexuális energián túl az agresszió, szerzési késztetést, a szellemi erőfeszítést és a kíváncsiságot is belefoglalta a hajtóerőkbe. Míg Freud neurózisokkal foglalkozott Jung valódi elmebetegekkel. 1913-ban váltak el útjaik. Jung munkássága sokkal többeknek tetszett, mint Freudé.

1923-ban elkezdte építeni a Tornyot, Bollingenben. Olyan lakhelyet akart építeni magának, mely kifejezte legbensőbb gondolatait és megfelelt az ember ősi érzéseinek. Végül 1961-ben halt meg.


Jelentősége és hatásai:


- Jung a neurózist a kreativitás egy formájának, vagyis nagy emberi teljesítménynek tartotta, ezáltal a lélek mozgásban van, meg akarja oldani a problémát.

- Jung által legitimmé (elfogadottá) vált, hogy az embernek vannak spirituális igényei.

-Jungot tekinthetjük a transzperszonális pszichológia (határterületet képez a tudomány és az ezoterika között.) kiindulási pontjának, bár a transzperszonális pszichológia művelői Jungot nem ismerik el.



Jung pszichológája és személyiségmodelljei:


Jung ugyanúgy, mint Freud 2 csoportba osztja az elmét : tudatos és tudattalan. A tudat Jung meglátása szerint a pszichikus tényezők kapcsolata az énnel, az én a tudat központja, bizonyos részei azonban a tudattalannal is érintkeznek. A tudat 2 fő tartományba osztható: endopsziché és az ektopsziché.

Endopsziché: tudat és a tudattalan folyamatok közti kapcsolatrendszer. Az endopsziché funkciói az emlékezet, mely azokhoz a tartalmakhoz köti a személyt, melyeket elfojtott; a szubjektív reakciók, melyekkel a személy nem szívesen néz szembe, s ezért elfojtás alá helyezi őket.

Ektopsziché: orientációs rendszer, melynek segítségével a tudat a külvilági tényekben igazodik el. Ezek közé tartozik : érzékelés, érzés, gondolkodás, intuíció, mely utóbbi a tudattalan észlelését jelenti. Egyes ektopszichés funkciók túlzottan hangsúlyos működésének fontos szerepet tulajdonít az egyes pszichés zavarok megjelenésében.


Ezenkívül a tudattalant is 2 részre osztotta : személyes és kollektív.A személyesnek a tartalmai, folyamatai az egyéné abszolút individuális.

A kollekív : az emberiséget általában jellemző szemléletmód, ősi archetípusok, Jung szerint ezekből az archetípusokból erednek az emberiség legfontosabb ideái. Az emberi elme ugyanolyan felépítésű, mint a test így lehetséges a kollektív tudat.


A kollektív tudattalan archeotípusai:

Persona : szerepszemély, egy personánk van de többen is szerepelhetünk: pl.: anya, dolgozó nő, minden ember egója kialakít egy ilyet, de ez nem mindig hasznos. Pl.: magas beosztású ember teljesen azonosul a personájával de ha kirúgják pszichés zavarokat okozhat nála.


Árnyék: résszemélyiség, a személyiség alsóbbrendű része, a persona ellentéte, álmokban tudjuk megélni őket.


Anima és Animus : anima a férfiben élő nő, az animus a nőben élő férfi, ez teszi lehetővé, hogy megtaláljuk a párunkat, ha megtaláljuk akkor szerelmesek leszünk.


Selbst: A Selbst a személyiség központi archetípusa, nem lehet lefordítani, de elterjedt a mély-én fordítás. Ez a személyiség központjának és totalitásának kifejezője. Megjelenési formája a mandala, a teljesség szimbóluma. Ez az Imago Dei, az Isten képe bennünk, ezáltal fel tudjuk venni Istennel a kapcsolatot, ez az „istenérzékelés szerve”. Az emberi élet célja a Selbsttel való kapcsolat kiépítése, a hozzá való eljutás.



Jungi személyiségtípusok:
Jung két csoportba sorolta az embereket, ha kívülről irányított akkor extravertált, ha belülről akkor pedig introvertált, ezek olyan tulajdonságok melyeken nem tudunk változtatni.
Extravertált típus tudattalanjában többnyire szubjektív tartalmak találhatók elfojtva. Extravertált ha az egyén számára a külvilágban való eligazodás alapja a tárgy ill. az objektív adottságok
Az introvertált típusú személyiség tudattalan beállítottságára az jellemző, hogy a külső tárgyak szorongást keltenek benne, s ezért a tárgyakhoz kapcsolódó képzeteket a tudattalanba szorítja. Az introvertált érző típus képviselőit főleg személyes érzései irányítják, s ezért valódi indítékaik rejtve maradnak. Freud szerint az introvertált túl sokat foglalkozik önmagával.
Az introvertrált önállóságra törekszik, míg az extrovertráltnak szüksége van másokra. Mindkét típus jelen van minden emberben, de általában csak az egyik dominál. A tudat és a tudattalan kiegészítik egymást, ha a tudat introvertrált, a tudattalan extravertrált
Jungi komplexuselmélet:
Jung az egyes pszichés zavarokat nem önálló entitásoknak tekintette, hanem eredetileg normális folyamatok megzavarásának eredményének látta. A komplexus megoldatlan belső ill. külső konfliktusok következtében fellépő disszociáció eredménye, a tudattal összeférhetetlen lelki tartalmakat foglalja magába, mely lelki tartalmak erős emocionális töltéssel bírnak; lelki gócként megzavarják a normális pszichés energiaáramlást, miközben apró, kellemetlen élmények energiatöltetével növelik saját energiájukat.
A komplexusok tehát a tudattalan tartományban helyezkednek el, s mint lehasadt, önálló életet élő személyiségrészek működnek. Szélsőséges esetben akár függetleníthetik magukat a tudatos kontrolltól, esetleg hallhatóvá vagy láthatóvá válhatnak - például egyes pszichotikus kórképek esetében.
De ezek egészséges ember álmaiban is megjelenhetnek. A komplexusok tehát a normális élet részei, s számos változó együtt hatásától függ, hogy mikor és miért válnak kórossá
Jungi álomfejtés:
A komplexusok nem csak tünetek formájában, hanem szimbólumokban, s ezzel összefüggésben az álmokban is jelentkeznek. Éppen ezért a jungi pszichoterápia során, az egyén komplexusainak feldolgozásának folyamatában központi szerepet játszik az álomanalízis Jung elsősorban a magához az álomhoz kapcsolódó asszociációkat figyelte meg. Az álmok szimbólumaira Jung értelmezésében azért van szükség, mert álmaink a természet nyelvén szólnak hozzánk, ám a ma embere ezt a nyelvet ősi jellegénél fogva nem képes megérteni.
Pl.: Egy mai sikeres üzletember pszichológushoz folyamodna ha álmában folyamatosan kakaduként jelenne meg és ezt kórósnak találná, míg egy ausztrál őslakos átérezné, hogy ő maga a kakadu és nem riadna vissza annak jelentésétől, nincs a dolgoknak olyan éles határa az ősi törzsekben, mint a mi civilizációnkban.
Jung szerint az egymás utáni álmokat álomsorozatokként kell elemezni, ahogy a tudat tudatfolyamatot alkot, úgy a tudattalan is. Az álmok feladata, hogy kompenzálják a tudatos részt, hogy fennmaradjon az egyensúly (kompenzatív jellegű). Az álom egy belső színház, aminek a tudattalan a rendezője, minden szereplő egy-egy személyiségrészünket képezi.
Jung szerint az álom prospektív (előrejelző) szereppel rendelkezhet, egyfajta intuíció a jövőről. Példaként rengeteg páciensét lehetne felhozni, akik visszatérő álmaikban sötétséget, vagy épp megtörtént balesetet láttak, melyek be is következtek.
Itt megmutatkozik misztikus gondolkodása (Freud ezzel ellentétben azt állította, hogy az álom a múltról szól).
Filozófiája:
Jung szerint az emberi viselkedés nem véletlen események sorozata, hanem „kiszámítható” és kategorizálható. Az elmélete szerint a viselkedésünkben megfigyelhető eltérések azoknak az előnyben részesített jellegeknek (preferenciáknak) köszönhetők, melyek, mint alapfunkciók részben örökletesek, részben a környezet alakító hatásaként már kora gyermekkorban kialakulnak és megalapozzák személyiségünket, életvitelünket, döntéseinket, különféle választásainkat.
Filozófiája szerint a betegnek a hideg víz, fény, levegő, villamosság nem hat, hiszen nem a teste beteg, hanem a lelke ami a legmagasabb rendű szerve.
Ezenkívül Jung nem alkalmazott hipnózist, mert szerinte a betegnek önmagában kell megkeresnie a gyógyító erőt (ezt nem tudom másképp leírni) , a terapeuta csak morzsányi része a beteg életének és nem erőltetheti rá a személyiségét.És ez volt az utolsó cikk a pszichoanalitikáról, később más terápiás módszerekről írok.

3 megjegyzés:

  1. Jéé, pont tegnap mértem fel a Jung kínálatot a könyvtárban! Azt a könyvet, amit a múltkor ajánlottál pont nem találtam, de majd még meglesem!
    Érdekes cikk lett, szerintem még át fogom tanulmányozni. :D

    VálaszTörlés
  2. Vicces. Alfred Adler hátteréből kialakult komplexusa és Jung hátteréből kialakult komplexusa nálam is megfigyelhető :D Csak én éppen makk egészséges voltam Adlerhez képest. A társadalom felépülése engem is foglalkoztat már kisgyerkőc korom óta. Valamint a nőkhöz való viszonyulásom leginkább elfojtásokba torkollik. No mind1. Az élet vicces.

    VálaszTörlés

Ezeket is ajánljuk: