2011. augusztus 28., vasárnap

G: Zeneajánló

Úgy gondoltam, a következő, "belemélyedős" cikkem előtt én is összehozok egy zeneajánlót, hátha sikerül valakinek újdonságot mutatnom. Természetesen olyan bandákkal állok elő, akiket még nem láttam itt, a mortemen. A bemutatott együtteseket teljesen random módon adagolom, nem fontossági sorrendben. 

Amikor még jártam fodrászhoz :)

The Devil Wears Prada:

Habár sok mindent meghallgatok, a kedvenc stílusom magasan a metalcore. Imádom, ahogy a heavy és a melodic death metal házasságot köt egymással és egy egészen egyedi hangzást létrehozva...zúz. Másik kedvenceim a stílusban még a Killswitch Engage és az Unearth, de róluk talán majd egy másik bejegyzés alkalmávak írok. A TDWS 2005-en alakult, és leginkább keresztény stuffot nyomatnak. Ez ne tévesszen meg senkit, hallgassatok csak bele az egyik kedvenc internet-rádiómba, a Fuel Radio-ba. Kőkemény metalcore zúzás az egész, én néha be is alszom rajta (ez nem vicc, szerintem mindenki olyan zenére tud a legjobban elaludni, amit szeret). Talán annyi a különbség, hogy ezek a keresztény bandák kevésbé balhésak, ami nem is baj, mindig is rühelltem a szétnarkózott, erőszakoskodó "rocksztárokat". Tehát az együttest 2005-ben alapította Jeremy DePoyster, Andy Trick, Daniel Williams és James Baney. Eddigi fennállásuk óta összehoztak három stúdióalbumot és egy DVD-t is. A nevüket az azonos című filmből származtatták.



Moonspell:

A portugál banda 1992-ben alakult. Kezdetben meglehetősen "kísérleti" death metal zenét játszottak, ám az évek során egyre inkább elfordultak a gothic metal felé, ami szerintem nagyon jót tett nekik. Fő ismertetőjegyük Fernando Riberia különleges hangja, amivel egyszermind egyedivé is teszik a Moonspell-atmoszférát. Hazájukban is elismertek (a legtöbb death metal együtttestől eltérően), amit annak is köszönhetnek, hogy ők is a nyugisabb csapatok sorát erősítik, és meglehetősen sok közszereplést is vállalnak, illetve nem alakítottak ki maguknak fölöslegesen agyonmisztifikált imidzset (mint ahogy sok amerikai vagy finn banda teszi). És ami a legfontosabb: kurva jó zenét játszanak!



Poets of the Fall:

Az emlegetett finnek :) 2003-as megalakulásuk óta 4 stúdióalbumot hoztak össze, a legfrissebb a tavalyi Twilight Theater, ami a személyes kedvencem. Éppen csak zárójelben emlékeznék meg róla, hogy az összes kiadott albumuk elérte eddig az első helyet a finn lemezeladási listán. Ami külön említésre méltó, hogy külön számot írtak például az egyik legjobb X360-as játékhoz, az Alan Wake-hez (Old Gods of Asgard álnéven). És még valami: hozzájuk fűződik a legigényesebb, legművészibb, legjobb videóklip, amit valaha láttam. Nézzétek végig...megéri!



Turmion Katliot:

Szintén 2003-ban alakultak, és szintén finnek, bár kevésbé termékenyek, és alapvetően más stílusban is mozognak, mint a PotF. Kőkemény industrial metál, ami leginkább a Rammstein hangzásvilágához hasonlítható, és ők mondjuk kevésbé figyelnek a popularitásra, ami jól is áll nekik, de én biztos, hogy nem bújnék ilyen fellépőszerkóba, mint ők. Till Liedermann sokkal közelebb áll hozzám, a komplett Korn mellett ő volt a másik nagy zenei ikon, aki nagy hatással volt rám. Vissza a Turmionhoz: bármennyire is túlzásnak tartom az élő performanszaikban mutatottakat, mocskos jó zenét adnak elő!



Slipknot:

Nem hiszem el, hogy még nem írtatok róluk itt, a mortemen. Na őket szerintem mindenki ismeri, és ami a zenéjükhöz köt, az a tény, hogy a Korn mellett gyakorlatilag rajtuk nőttem fel. Mick maszkja, ami a leginkább megfog. Nagy szívfájdalmam, hogy őket még nem láttam élőben.



Mortiis:

A banda Havard Ellefsen nevéhez fűződik, aki amolyan mindenesként egyedül indította el a csapatot, majd utána lassan zenekarrá bővültek. Ellefsen nem mellessleg az Emperor basszusgitárosa volt a Mortiis prodzsekt-előtt, innen talán még ismerős lehet. Elég elvont zenével kezdtek, nagyon dark beütéssel, és az első albumok elég lehangolóak voltak szerintem, ám a (ami egyben ingyen letölthető az oldalukról), a Perfectly Defecttel váltottak...sokkal több lett a metál és industrial stíluselem, és egyben a lehangoló jegyek is eltántek a zenéjükből. Személy szerint nagyon tetszettek az idei, magyarországi koncertjükön is, az A38-on (igaz csak a Combichrist előzenekara voltak, de talán majd rendes, egész estét fellépést is láthatunk tőlük).


Agonoize:

Szépen-lassan átevezünk az industial vezieire. Ahogy a death- és gothic metál a finnekhez, úgy az industrial stílus szinte egy-az-egyben a németekhez köthető. Négy stúdióalbumuk látott napvilágot, de emellett gyakorlatilag minden jelentősebb német dark industrial és aggrotech bandának készítettek remixeket. 




Flyleaf:

Ők a populárisabb vonalat erősítik, de ezt pont leszarom, mert nagyon kellemes zenét játszanak. Lacey Sturm elbűvölő, szép hangja van, és akárhogy is, szerintem nagyon jól össze van rakva ez a felállás.



Woodkid:

A végére egy művészt tartogattam, aki számottevő képzőművészeti alkotásai mellett zenélésre is adta a fejét...és ennek nagyon örülök! Sokat nem szeretnék róla beszélni, mert a zenei karrierje gyakorlatilag csak nem rég kezdődött, de azt hiszem, már most is sikerült maradandót alkotnia. Nézzétek és hallgassátok! :)





6 megjegyzés:

  1. Én is metalcore fan vagyok! :D

    VálaszTörlés
  2. Slipknot!!!! Csúnya időszakokon segített keresztül. :) És Jim Root az isten, feltéve, ha megborotválkozik. :D

    A többibe majd belehallgatok, mert nagyon ígéretesnek tűnnek a leírásod alapján.=)

    VálaszTörlés
  3. Valóban...tipikusan az a fajta zene, amibe hallgatás közben bele tudom vetíteni a felgyülemlett frusztrációkat, ha éppen akad.

    És épp most készülök csináltatni egy Mick-féle maszkot :)

    VálaszTörlés

Ezeket is ajánljuk: