Aungia: Sorozatajánló - Carnivále, a vándorcirkusz

Sziasztok!
Na, Neo FreakShow posztja megihletett, meg amúgy is volt már róla egy kis kezdeményem, ezért most még egy kicsit jobban utána néztem a sorozatnak és kerekítettem belőle egy kis ajánlót. Én már nem egyszer megnéztem a sorozatot, legutóbb pont egy éve nyáron, szóval nekem nagyon bejött. A Carnivále az HBO egyik saját gyártmányú sorozata, és nemes egyszerűséggel a címében megnevezett vándorcirkusz van a középpontban.
A sztori röviden:

"Az 1930-as évek Amerikájában járunk (1934-1935), abban a korban, amikor a nagy gazdasági világválságnak köszönhetően szinte az egész ország a csőd szélére került. A pontosabb helyszín az amerikai dél: Oklahoma, Texas, Új-Mexikó. Az országutak teli emberekkel: mindenki vándorol, hogy munkát találjon valahol, de nem csak ők járnak az úton, hanem egy utazó mutatványos cirkusz is, teli furcsábbnál furcsább alakokkal, köztük egy törpével és egy sziámi ikerpárral, jövőbelátó asszonnyal és kómában fekvő médiummal, kártyavetővel, kígyóbőrű emberrel, erőművésszel és szakállas nővel, na meg egy igazi óriással. Hozzájuk csapódik egy 18 éves, természetfeletti képességekkel megáldott fiú, Ben Hawkins (Nick Stahl). Lassanként nyilvánvalóvá válik, hogy ő képviseli a fényt. A másik pólust Justin Crowe (Clancy Brown) tiszteletes testesíti meg. A két főfigura nem ismeri egymást, csupán álmaikban és különféle jelenések útján tudnak a másik létezéséről. Mindketten egy Henry Scudder (John Savage) nevű férfit keresnek - feltételezhetően ő a győzelem záloga."

A sorozat 2003 és 2005 között futott, a cselekmény pedig a nagy gazdasági világválság és az ún. Dust Bowl (:kb. Homokos-medence, azaz időszak amikor állandó homokviharok voltak az USA déli részén) idején játszódik. Egy vándorcirkuszban dolgozó fiú (Ben Hawkins) és egy metodista lelkész (Justin Crow) életét nyomon követve mutatja be a Jó és a Rossz közötti küzdelmet, valamint a szabad akarat és a sors közti vívódást. A cselekmény lényeges jellemzője, hogy nem egy hétköznapi történetet mesél el, hanem erős mitológiai háttere van, ami a keresztény teológiát ötvözi a gnoszticizmussal és a szabadkőművesek, főként a Templomos Lovagrend tanaival. 

A sorozatot 6 évadosra tervezték, de mivel a második évad már nem aratott akkora sikert mint az első, így sajnos csak 24 részes lett, amivel elég sok elvarratlan szál maradt a rajongók, meg az én felháborodásomra is... elég lehangoló, hogy egy ígéretes sorozatot csak úgy töröltek, mert az emberek többségének unalmas, ha nem folyik a vér vagy nincs robbanás, csillogó vámpírok és stb. egy sorozat minden részében.-.-' Az ellenvélemény azon van, hogy minek kell filozofálgatós sorozatot csinálni, úgyse érdekel senkit, meg ne csodálkozzanak ha nincs rá kereslet... Hát erre én csak azt mondom, hogy elég szomorú, hogy már itt tartunk... Korcsosul a fajunk, mert már senkinek sincs kedve gondolkozni, mert ha már bepöffeszkedik a tv elé, akkor legalább ott ne kelljen gondolkozni. Na de inkább bele se kezdek az elméletembe miszerint a túlzott liberalizmusnak hála felhígul az emberiség "minősége"... : DD

A Carnivále egy nagyon erőteljes "újkori eposz", ahogy a wikipédia fogalmaz [amúgy nagyon szépen megcsinálták a wikipédia oldalát, szóval érdekelnének a száraz számadatok is, akkor ott minden megtalálható], én magam nem is tudnám más sorozathoz hasonlítani. Mivel az HBO saját gyártmányú sorozata, így rengeteg előnyben részesült egy átlag sorozathoz képest, ezáltal a minősége teljességgel kifogásolhatatlan, hiszen minden egyes részre átlagosan 4 millió dollár jutott. 2004-ben négy Emmy-díjat nyert látványtervezés, operatőr, jelmez, valamint smink és frizura kategóriákban és meg volt az a szabadságuk is, hogy nem kellett reklámszünetekkel számolni, tehát változó a részek hossza, bár az átlagos az az 54 perc. Amit ki kell emelnem: elképesztő a sorozat hangulata és a látványvilága. Rengeteg pénzt fektettek a hiteles és korhű környezet kialakításába, történészeket fogadtak fel, a kreatív csapat 1930-as évekbeli zenéket és rádióadásokat hallgatott és régi magazinokat olvasott, hogy hitelesen tudják visszaadni a kor zenéjét, nyelvezetét és szlengjét. 

A művészeti részleg nagy számú korabeli katalógust szerzett be bolhapiacokon és antikváriumokból. Az egyetlen ok amiért a sorozat megbukhatott a fentebb említett "filozofálgatás" miatt: a cselekmény nagyon lassú, amihez ugye a mai néző nincsen hozzászokva, de éppen ez a lassúság adja a sorozat zsenialitását. Nem mellesleg a mitológia és a természetfölötti belevonásának hála szerintem szükséges is ez a lassúság, és így lehet igazán átérezni az egészet. A karakterek szépen kidolgozottak, a személyiségük szépen árnyalt, tehát elkerülték a klisés csak jó, csak rossz típusokat és folyamatosan változnak, hibáznak és megjavulnak, tehát van karakterfejlődés is, ami akkoriban amikor a Carnivále is készült, még kifejezetten ritka volt a sorozatoknál. A történet több szálon halad, nem csak a Jó és a Rossz csatáját követhetjük nyomon, hanem a vándorcirkusz beli életet is minden fájdalommal, örömmel és vitával együtt.

Ha van türelmed a lassú cselekményvezetéshez, és szereted ezt a cirkuszi világot, vagy az 50es évek Amerikáját, esetleg szeretsz filózni, akkor tényleg csak ajánlani tudom. Amúgy vannak benne eléggé beteg, elvont és "fú-mi-a-franc" *szájtárvanyitva* , álomszerű részek is, meg kevésbé jó, vontatottabb részek is, de hát ez utóbbit simán meglehet bocsátani a sorozatnak.