Aungia: A hamelni patkányfogó

Érdekes kis történetbe futottam bele a minap, ami talán egyeseknek ismerős lehet, ugyanis a neten sok infót találtam róla (ó, bár eltartott jó sok ideig mire átnéztem a nagyját és itt is fenn áll az a vicces kis eset, hogy úgy 3 szöveget lehet olvasni úgy 50 helyen mert lenyúlkálták egymástól), szóval mielőtt elkezdtem volna kutakodni azért nem gondoltam volna, hogy ennyire népszerű téma, és már kezdem magam szépen hülyén is érezni, hogy csak engem került volna el ez az egész patkányfogó mese? Amúgy egy német „meséről” lenne szó, a hamelni patkányfogóról, vagy a hamelni sípos/furulyás egyéb fújóhangszeres alakról. Az egyszerű gyermekmesétől kezdve, a brutális elképzelésekig mindenről lehet olvasni ezen címszó alatt, igazából csak a fantáziánkon múlik mit tudunk még kihozni belőle, ami biztos: valami tragédia igenis történt 1284 júniusában Hameln kisvárosában, mert ennek azóta is nagy „hagyománya” van. Minden évben megemlékezést tartanak róla, és szobor is készült a "mese" által ihletve.

 Először lássuk mi a Grimm-féle elbeszélése a történetnek:

"1284-ben egy csodálatos ember jelent meg Hamelnben. Sokszínű, tarka köpenyt viselt, patkányfogónak adta ki magát, azt ígérte, hogy jó pénzért megszabadítja a várost a patkányoktól és az egerektől. A polgárok megállapodtak vele, megmondták, mennyit adnak. Ekkor a patkányfogó elővett egy sípot, belefújt, és máris előjöttek a patkányok és az egerek a házakból, köréje gyülekeztek. Mikor már úgy vélte, nincs több, elindult; az egész sereg követte. Elvezette őket a Weser folyóhoz, ott levette a ruháját, és belépett a vízbe; az összes állat utána ment, elmerültek és megfulladtak. A polgárok azonban megbánták, hogy olyan sok pénzt ajánlottak neki, mindenféle kifogást kerestek, és a patkányfogó sértetten távozott. De június 26-án, János és Pál napján reggel 7-kor, mások szerint délben ismét visszajött ijesztő képű vadász formájában, nagy vörös kalapban, és megint megfújta a sípját. Most azonban nem egerek és patkányok jöttek elő a házakból, hanem gyerekek, fiúk és lányok, négy évesnél idősebbek, köztük volt a polgármester felnőtt lánya is. Követték a sípost, aki elvezette őket egy hegyhez, ahol mind eltűntek. Csak egy dajka látta, aki gyerekkel a karján, messziről figyelte őket, aztán visszament, és hírt vitt a városba. A szülők a kapu elé siettek, szomorú szívvel, hangos jajveszékeléssel keresték a gyerekeket, de hiába. 130-an vesztek el, és csak ketten tértek vissza, egy vak, aki nem tudta megmutatni a helyet, de elmondta, hogy mi történt, és egy süketnéma, aki a helyet megmutatta ugyan, de nem hallott semmit. Ez a Koppenberg, és egyesek azt mondják, volt itt egy barlang. A gyerekek Erdélyben kerültek elő, és a leszármazottjaik, az erdélyi szászok ma is ott élnek."

Másrészt a kereszténység is megmagyarázta a szokásos módon a történéseket. Hiob Finzel, latinos nevén Jobus Fincelius, aki foglalkozására nézve orvos volt és humanista, 1556-ban adta ki a művét, De miraculius sui temporis (Korának csodái) címen, és ebben a sípost az ördöggel azonosítja és Finceliusnál például szó sincs patkányokról: "Elmondok egy igaz történetet az ördög hatalmáról és gonoszságáról. Kb. 180 éve az ördög emberi alakban jelent meg a szászországi Hamelnben, Mária Magdolna napján. Sípolt az utcán, sok gyereket, fiút és lányt csábított magához, kivezette őket a városkapun át, egy hegyhez. Ott aztán elvesztek, és senki sem tudja, hová lettek. Csak egy lány figyelte meg, hogy mi történt, ő is csak messziről. Vízen és szárazföldön, mindenütt szorgalmasan keresték a gyerekeket, de soha nem kerültek elő. Szörnyű példa ez, mennyire megharagszik Isten a bűnös emberiségre. Mindez benne van Hameln város feljegyzéseiben, előkelő emberek is olvasták vagy hallották."

Versek is születtek bőven a dologról, de az egyik legismertebb, amit Robert Browning írt „A hamelni patkányfogó” címen, és sokan hiszik azt, hogy innen ered az egész humbug, de Browning bácsit a már eleve meglévő legenda késztette írásra, amit amúgy csak 1605-ben fordítottak le németről angolra.. A vers maga elég hosszú, szóval nem szúrnám be ide, de akit érdekel, az megtalálja itt , ahol automatikusan letöltödik egy dokumentum a költő verseivel angol és magyar verzióban is (rögtön a második). Reményik Sándor is írt egy verset A hammelni patkányfogó címen, bár nem értem ő miért két m-mel írta, de sebaj. De még számos irodalmi, és egyéb feldolgozás született:

- Goethe Rattenfängerlied-je
- Karl Joseph Simrock balladája
- Julius Wolff verses elbeszélése (Der Rattenfänger von Hameln)
- Joachim von der Goltz drámája


Ami poén, hogy youtubeon van egy rakás mese a témában, még Disney rajzfilm is készült belőle.

 Ettől az "anime" verziótól meg egyenesen kész vagyok. 

Találtam egy bábfilmet is, ami nekem amúgy a legjobban tetszik, elég hangulatos, meg itt a furulyás eléggé "tündeszerű" alak, az ezüst hajával meg hegyes füleivel. Ez három részre va szedve, összesen körülbelül fél órás.

Éééés ha még ez sem lenne elég, még játék is van belőle A hamelni patkányfogó legendája névvel. XD 

Na de kicsit visszaterelve a szót a komolyabb megközelítésekhez. Vannak akik máig azt kutatják, hogy mi lehet ennek az egésznek az alapja. A Bungelosen Strasse Hameln egy utcája. az elnevezés utal a legenda tragédiájára: „egy utca a dobok hangja nélkül”. A mai napig törvény tiltja a zene megszólaltatását itt, hiszen a legenda szerint ugyanis a gyerekek ott meneteltek végig. Egy emléktábla is õrzi az eseményt, dátumát 1284. június 26-ban megjelölve.

A legrégebbi utalás egy az 1300-as években készült kép a hamelni piactér templomának egy festett ablakán. Egy elismert hamelni történész, Norbert Humburg szerint a hamelni patkányfogó történetét meséli el. A helyi latin iskola alapítója, aki könyvet is írt a történetrõl (kiadva: 1654-ben) így számol be róla: egy öreg férfi színes ruhákba bújva, körülötte gyerekek.

Az üveg valójában Justus Keipe egyházi kancellár ablaka volt, amit késõbb lecseréltek egy újra, így az eredeti feltehetõleg a 17. században elveszett, vagy elpusztult, ám a köztes idõszakból származó leírásokból megmaradt az emléke. Ezek szerint rekonstruálták a rajta lévõ feliratot, amely így szól:

„1284-ben, Johnson és Paul napján történt,

június 26-án.

Síppal, színesen felruházkodva

130 hamelni születésû gyermeket csábított el,

és tûntek el a Koppen-hegy közelében.”

1982-ben Maurice Shadbolt a hamelni patkányfogó legendája után nyomzva jutott el az akkor már nyugdíjas író, Hans Dobbertin otthonába, aki élete nagy részét a hamelni eltûnt gyerekek felkutatására szentelte. Dobbertin szerint a cifra ruhás ember alakja Nicholas von Spiegelberg grófra kiválóan ráillik – annál is inkább mivel az akkori német nemesurak ruházata megfelel a leírásnak. Másrészt Spiegelberg jó kapcsolatokat épített ki a városkában, és nagyon is lehetséges, hogy az akkori keleti területek benépesítése érdekében kelt útnak kiábrándult kamaszokat, munkanélküli, meghasonlott fiatalokat toborozva.

Spiegelberg és a gyerekek északkelet felé indultak, majd felszálltak egy hajóra, amely késõbb a pomerániai partoknál fekvõ –ma Lengyelországhoz tartozó – Kopan felucska közelében elsüllyedt, utasai pedig mind vízbe fullt. Feltételezések szerint a hosszú évszázadok eredményeként a Hameln közelében fekvõ hegy és a tragédia valódi helyszínéhez közel esõ falucska hasonló elnevezésük révén összekeveredtek.

Hasonlóan a monda patkányokról kikerekített része is tévesen kapcsolódott a történetbe. Shadbolt szerint az angol patkányfogók éles hangú bádogsípjáról tesz említést a legenda, amivel akkoriban a patkányriasztásokat végrehajtották. Később kapcsolták össze a két valósághű(?) történetet, ami így százéveket is túlélt.

Egyébként több történész is hasonló elméletek mellett teszi le a stafétabotot, azzal a különbséggel, hogy a cifra ruhás alak figuráját nem Spiegelberg, hanem az olmützi (ma Olomouc) Bruno püspök személyének tulajdonítják, aki csehországi egyházkerülete benépesítésén fáradozott. Különösen érdekes feltételezés abból a szempontból is, mert az Olomouc és Hameln városi irattárainak dokumentumaiban sok a hasonló családnév.

Na és amire eddig vártatok, vannak eléggé horrorisztikus verziói is a sztorinak. Először is van az a szimpla változat, hogy a gyerekek is úgy végezték, mint a patkányok, egyszerűen őket is belevezette a vízbe és megfulladtak egytől-egyig. Kutatók állítják, hogy a mesében elég sok a pedofíliára utaló elem, tehát lehetséges, hogy egy pedofil pali gyűjtött magának háremet. Van olyan elképzelés is, hogy ez a bizonyos furulyás egy sorozatgyilkos volt, aki a gyerekekre utazott. Kicsit enyhébb elképzelések, hogy egy gyermek kereszteshadsereg toborzás zajlott le sikeresen a kis városban, vagy hogy egyszerűen elvándoroltak új települést létre hozni. Egy szó, mint száz, valami tényleg történt, de azt már úgyse tudjuk meg, hogy mi volt pontosan, addig is úszkálhattok a különféle megközelítésekben.

[Források 1.wikipédia  2. blogol 3. mult-kor.hu]