"kamupók": Első meditációs élménye(i)m

Ismét egy újabb felfedezés magammal kapcsolatosan. Próbát teszek nektek egy szemléltetéssel, hogy igenis segített nekem a meditáció önmagam megismerésében. De először is kitérnék nektek azt illetően, hogy a fizikai világ a szellemi sík egy megtestesülése. Saját mozdulataink, gesztusaink egyszóval mindenféle megnyilvánulásunk önmagunkról, lelki állapotunkról vagy gondolatainkról árulkodik. Szimbólumok. A fizikai világ az én meglátásomban egy szimbólum rendszerré válik szépen lassan.

Itt egy példa:

-Ha valakinek hátunkat fordítva beszélünk abban a személyben megbízunk. A hátunk egy olyan részünk amit kevésbé tudunk védeni közvetlenül, nem látunk rá, karunkkal nem teljesen tudjuk védeni. Tehát könnyebben célba vehető. Az illető személyről nem feltételezzük, hogy hátba támadna bennünket, ezért a bizalmunkat élvezi.

-Akivel beszélgetéskor szembe fordulunk arra odafigyelünk. Két okból vagy mert érdekel vagy, mert nem bízunk benne és rajta akarjuk tartani a szemünket, hogy "lássuk" mit csinál, hogyan reagál, stb. Szerintem még a szemben állás szimbólumát is kifejezi, akivel szemben helyezkedünk el beszélgetés közben.

-Az emberek egymás mellett is képesek beszélgetni, ezzel fejezve ki állás pontjukat, miszerint egy oldalon állnak.

-A templomi esküvőkkor a férfi a bal, a nő a férfi jobbján helyezkedik el. Szép gesztus az egyháztól, hogy legalább ennyit meghagyott a szimbólumból, de a magyarázat rá kevés. Egyik magyarázat rá, hogy a férfi a bal oldalán hordta a kardját és a védelmet szolgálta. Persze ez blödség. A valódi magyarázat rá annyi - persze spirituális -, hogy az emberek bal fele a női energiát, nőiséget testesíti meg, a jobb oldal a férfi energiát, férfiasságot. Nos egyfajta gesztusnak képzeljük el a másik ember felé, hogy a férfi a nőben a nőiségét "tiszteli", a nő a férfiben a "férfiasságot". A két ellentétes oldalukat adják a másiknak. Így válnak eggyé...Még persze mást is jelentenek az oldalaink de most ennyit bevezetésnek elégnek tartok. A következő felfedezésem is ez utóbbival kapcsolatos lesz.

Amikor most legutóbb leültem meditálni a fellépő egyensúly zavaromon kezdtem merengeni és végül a válasz is megszületett. Eddig minden meditációmnál fellépett egyfajta rázkódás, egyensúlyzavar, a bal felemet mindig nehezebbnek éreztem, zsibbadt, nem volt képes légzésnél egy ütemben mozogni a jobb oldalammal, a bal karomra leginkább jellemzőbb ez a leírás. Olyan érzéketlennek, ridegnek tűnt/tűnik. Nehezen mozgott/mozog, nem olyan könnyed, mint a jobb karom. A fejem mindig balra akar fordulni, de egyben fölfelé is. Leginkább az arcomat vonzza valami, hogy figyeljek balra. A fejem viszont fölfelé indul el és így jobb csuklana. Végre éreztem is, hogy miért is van ez a helyzet. Egyfajta "erő" húzza a bal felsőtestemet bal oldali irányba, így a fejem jobbra csuklik és a testem jobbra görnyed. Azt hiszem írtam már elégszer és panaszkodtam is már róla, hogy a bal felem kezd "tönkremenni" leginkább és megmagyarázhatatlan fájdalom járkál a bal mellkasomban. Arról viszont még nem nagyon emlékeztem meg, hogy vonzódásom a lovagi eszmékhez mennyire valós (legalábbis volt).

Azt is írtam már, hogy beburkolóztam na de mibe. A bal kezem azért reagál kevésbé, nehezebb stb., mert egy pajzsot húztam fel a bal oldalamra. A hölgy akinek a tanfolyamán részt veszek már említette, hogy erősen elzárkóztam. Már értem mire is gondolt pontosan, de saját magamnak kellett ezt megtapasztalnom/rájönnöm. A bal felünk egyben az érzelmeink, megérzéseink oldala is egyben. Erre az oldalra egy pajzsot emeltem amit fedezékként használtam, hárításra és fent akadt rajta minden akár jó akár rossz lett volna számomra, nem éreztem semmit, csupán a külső burkon jelentkező, dühöt és félelmet. A "külvilág" nem hatolt el hozzám, csupán annak halovány visszhangjai ami a pajzsomon "csattant", így nem is voltam képes valójában megismerni, befogadni, "tanulmányozni", elsajátítani a jelentését, nyelvezetét. Ennek okára még nem jöttem rá, de talán már nem is annyira fontos. Viszont ott van még a másik felem. Egy jó lovag hárít és támad is... igen ám, de az én esetemben a riposzt kimaradt.

Ez már kicsivel összetettebb. Ugyanis a lovag erkölcsök szerint él, nem hiába a gondolkodás, a mentális energiák helye a jobb felünk (de persze a bal agy felünk) és a férfias oldalunk is. Eddig életemet végig kísérte egyfajta ember típus, aki mindig támadott és mindig próbára tett. Persze sértegetett, de leginkább személyeskedéssel. Az "erkölcsöm", a mentális felem erre nem tudott mit reagálni, nem érezte elég érettnek ahhoz, hogy válaszoljon a kihívásra ezért inkább hagyta. Mivel a pajzzsal sokat hárítottam, de nem támadtam vissza ennek következtében a jobb felem, a férfias oldalam csökevényesedni kezdett, mivel nem használtam, a sors pedig keményebb ellenfelek elé állított, erre én nem harccal, hanem egyre erősebb védelemmel, azaz pajzzsal válaszoltam és mára már odáig jutottam, hogy egyre nehezebbé vált. Nehezemre esik már tartani és kezdek bele roppanni a felhalmozott védelembe. Szóval ideje letennem a pajzsot, mivel nem hoz valódi védelmet, sokszor támadtak hátba, mert szemtől-szembe nem mentek semmire ellenem és komolyabb reakciót nem tudtak kiváltani belőlem, legfeljebb szellemi fölényeskedést amivel ők nem tudtak mit kezdeni.

Ha mindez nem lett volna elég végre éreztem is magamban ezt az energiafolyamot amit a bal felem irányába vetítek az érzelmek helyéről. Tehát összefoglalva részemről annyi a teendőm (remélem), hogy felveszem a kesztyűt és magam alá gyűröm először személyeskedéssel, majd szellemi fölényemmel az élet által elém vetett "bábot" és remélhetőleg megszabadulok ettől a tehertől amit magammal cipelek már egy ideje [elég nehéz már ez a pajzs, szóval igazán nagyot fog szólni, ha betalál :D], no meg kicsit palléroznom kell a férfias, mentális részemet is, tehát ideje megmutatnom, hogy ki is vagyok valójában és nem érdemes velem sem packázni, mert megtudom védeni magamat.

Tehát lassan de biztosan beérik a gyümölcse a tanultaknak...