Más néven nihilistic delusionalis szindróma. Lényege a beteg az a téveszméje, hogy a körülötte lévő világ nem létezik. Leggyakoribb előfordulása, hogy a beteg valamelyik testrészét idegenként éli meg, tagadja, hogy az az ő testéhez tartozna vagy egyáltalán nem vesz tudomást róla. A testi állapot megváltozására vonatkozó téveszmék bizarr formát is ölthetnek. Például a belső szervek eltűnnek, képtelen emészteni, a test deformálódik stb.A betegek teljesen üresnek, halottnak érzik magukat, még a test bomló szagát is "érzik".A szindróma előfordulhat skizofréniában és más pszichózisokban is. A tünet sokszor csak pár napig, esetleg pár hétig tart. Ha esetleg hosszabb ideig tart, akkor általában demencia (szellemi hanyatlás) részeként jelenik meg. Ennél a betegségnél öngyilkossági késztetések is előfordulhatnak. Antidepresszáns vagy Antipsychotikus kezelés hatásos lehet.
Tünetek-Csökken az ítélőképesség,
-Feszültség érzése,
-Állandó aggódás,
-Sűrű hangulatváltozás,
-Az eddigi életmódját nem vagy nehezen tudja folytatni,
-Saját testét vagy valamelyik testrészét idegennek éli meg,
-Nyomottság,
-Szorongás,
-Rossz közérzet,
-Kerüli az embereket, a társaságot,
-Nem érdeklik a korábbi életére jellemző dolgok.
Érdekességek
A szindrómát először 1880-ban írta le Jules Cotard, francia pszichiáter, bár 1788-ból Charles Bonnet már lejegyezte a tüneteket. Cotard "délire de négation"-nak vagyis "nem létezés téveszméjének" nevezte el ezt a sajátos tünetegyüttest. Csak később, Cotard halála után nevezték el e szindrómát mai nevén. Cotard egyébként 49 évesen halt meg, miközben beteg fiát ápolta és ő maga is elkapta a diftériát (torokgyík).
"Úgy érzik hiányzik agyuk, gyomruk, szívük, testük vagy lelkük. El vannak átkozva, szerveik nem léteznek, testük nem más, mint egy gépezet. A téveszme magában foglalhat vallásos, metafizikai és absztrakt elképzeléseket az üldözöttségről is. A halhatatlanság téveszméje szintén nem ritka. A hallhatatlanság gondolatával együtt járhat az az érzés, hogy a test betölti a teret, a beteg méretei hihetetlenül nagyok, megérintheti a csillagokat, úgy érezheti hatalmas démonok felett rendelkezhetnek, fejük annyira kitágul, hogy betölti az egész templomot. A test elveszíti minden határát, a végtelenségig kiterjed és szétszóródik az Univerzumban."(Cottard, 1880)
Charles Bonnet elhíresült esete egy idős hölgy volt, aki agyvérzést kapott, s mikor felépült betegségéből s újra beszélni kezdett, követelte, hogy öltöztessék halotti ruhába és helyezzék el egy ravatalon, mivel ő halott. Döbbent lánya és szolgái számos módon próbálták az amúgy teljesen eszénél levő hölgyet az ellenkezőjéről meggyőzni, aki felháborodottan vádolta meg őket azzal, hogy nem akarják neki megadni a végtisztességet. Végül környezete beadta a derekát, halotti ruhába öltöztették, elkészítették a ravatalt, aminek feldíszítésében maga a beteg is lelkesen segédkezett, majd szép csendben felfeküdt rá, mint egy "jól nevelt" halott. Ám amikor jött az este és a lefekvés ideje, felkelt ravataláról, hálóruhába öltözött és ágyba bújt. Másnap azonban, mint aki munkába megy, ismét felöltötte halotti ruháját,kicsinosította magát és visszafeküdt a ravatalra. Hitte, hogy halott, hónapok alatt halványult csak el, teret adva egy másik téveszmének: valójában azzal egy időben, hogy itt van, valójában egy másik országban él... 
Azt hiszem,hogy ennél a betegségnél van az,hogy az elidegenült testrészt leamputálják maguknak,nem?:)
VálaszTörlésNagyon tetszett a bejegyzés:)imádok a pszichés betegségekről olvasni.
Nekem majdnem sikerült beszopnom ezt. Szerencsére fél évig tartott és kimásztam nagy nehezen belőle.
VálaszTörlésNekem is volt ilyenem!
VálaszTörlésNem testrészt éreztem idegennek hanem magamat, létemet a világban....totálisan valótlannak éreztem azt hogy ÉN létezem a világban, vagy ,a világ létezik s én benne-olyan érzés volt ,mintha minden,amit látnék, csak KÉPZELNÉM, álmodnám s BÁRMIKOR elillanna merthogy nem valós!
Szinte röhejnek tűnt pl.beszélni bárkivel, hiszen ő "úgysincs", vagy mikor magam a kezére néztem tök idegennek tűnt hogy én most önmagamban vagyok és látom a körülöttem lévő dolgokat s embereket, -s mintegy KIVÜLRŐL figyeltem hogy ez most MI, s én miért látom a saját kezeimet ,lábaimat, miért vagyok "bent "a testemben s mi ez a létező (nem létező) világ...
RÉMES VOLT!
Ez az okkult korszakom utáni pánikkorszak egy velejárójaként jelentkezett.
-Zoe:
VálaszTörlésNekem meg az volt hogy ez a világ nem létezik és lassan le fog hullani a lepel, én sem az vagyok ami most vagyok hanem egy lény aki majd ha lehullik a lepel láthatóvá válik. (Mert ez a világ egy börtön aminek rácsai kezdenek kitörni a helyükről)
Volt hogy annyira bele éltem magamat hogy nem érdekelt már semmi ami régen csak ez a téma foglalkoztatott és akkoriban kezdtem undorodni a testemtől és bizonyos részeitől , volt hogy megfordult a fejemben az is hogy megválok tőlük.
Meg akkor az okkultizmusba is túlzottan belevetettem magamat és akkor tartottam szünetet amikor elhatároztam hogy kíváncsiságból ölni akarok... :-s
(Káin)
Nos azt hiszem ez teljesen érthető és könnyedén magyarázható (mármint azok számára akik ténylegesen jártasak a spiritualitás terén). Mivel a testünkkel valójában nem vagyunk azonosak a képzet bármikor jelentkezhet. Nem tévképzet, csupán a belső valónk részbeni megnyilvánulása. Részben igaz, hogy mi vagyunk a test, de valójában tudjuk, hogy egy múlandó dolog, mivel az örök érvényű szabállyal tudat alatt (vagyis leginkább tudatos részünkben) tisztában vagyunk, hogy minden mindig változik. Önként vállaltuk a fizikai világ korlátait, nehézségeit és örömeit, boldog pillanatait is.
VálaszTörlésÉn ezelőtt még nem is hallottam erről a betegségről. Régebben voltak hasonló gondolataim (sőt, még most is), de nem hiszem, hogy Cotard szindrómás lettem volna. Nem akartam megszabadulni egyik testrészemtől sem, egyszerűen csak utáltam ezt a testet amiben vagyok, és nem hittem a világban sem. Meg sokszor furán néztem a világra (meg magamra). Nem hittem el, hogy ez a valóság.
VálaszTörlésDarkness
Van egy blogregényem, és tudtomon kívül ezt a betegséget írtam/írom a főhősömre, később (két év múlva) teljesen véletlenül találtam egy cikket a Coterd-jelenségről. Hát mondhatom, jól meglepődtem.
VálaszTörlésKatt ide a cikkért!
(Na, milyen ügyes vagyok, mi? Tudok kommentben kattintható linket csinálni:))