2012. április 23., hétfő

nE0.cRYsis:A hét fő bűn, amiben élek és amik kísértenek a harmadik napon- avagy saját gondolatok és az önfelismerés súlya

Szevasztok!

Különös következtetés jutott eszembe amint felébredtem, és egész nap ez a gondolat menet járt ma a fejemben föl alá- lehet semmi értelme sincsen vagy nem kifejezetten összefüggésbe hozható, most erről fogok írni jó hosszan és remélem érthetően- mert nem vagyok benne biztos, hogy véletlenül jutott eszembe. Próbáltam nem magamra gondolni, mégis egymás után ugrottak be a rám vonatkozó súlyos vádak önmagammal szemben. Hogy felismerés-e vagy fel kell- e ismernem valamit, nem vagyok benne biztos, de az hogy ennyire rányomta a napomra a súlyát, jelent valamit.

Saját, mindenhol olykor talán zavaros gondolatmeneteim és boncolgatásaim következnek, ami nem készpénz, és leginkább talán saját útvonal és magyarázat keresésem.

BŰNÖSÖK VAGYUNK




Kezdjük talán azzal, hogy nem vagyok hithű katolikus, sőt semmiféle vallásom sincsen, és még csak meg sem vagyok keresztelve. Hiszek viszont a teremtő energiában, akit Isten néven illetnek az emberek az egyszerűség kedvéért és mi is eképpen teszünk olykor. Ismerem a történeteket, sőt olvastam is a Bibliát. Tehát az elnevezések innen erednek és innen származnak, mégsem a Bibliáról fogok írni és a benne szereplő tanokról. A benne felsorolt hét főben járó bűn a részünk, mindennapjaink alkotója- s talán azt hiszem nem is lennénk emberek, ha ezek nem lennének így. Hiszen mindig kell egy pozitív és egy negatív példa, így a Bibliai tanok is intő példaként állítják elénk a választás lehetőségét valamint a jó és a rossz oldalt, s magunkban kell megkeresnünk azt az arany közép utat, amelyen járni fogunk és járni leszünk képesek, de ez sarkítás- egyszerűen a lényünkbe van kódolva mind a hét bűn, egyszerűen a létezésünkbe- persze az erényekkel együtt, de azokat már nem vesszük észre, vagy nem tartjuk fontosnak...?

De mi van akkor ha nincs meg ez az arany közép? Ha nem találjuk meg ennek az emberi jellemnek és lélekbeli etikának a megfelelő adagolását?

Talán ez történt velem és valami vagy valaki vagy én magam próbálom ezt a tudomásomra hozni.

Mellékinformáció, hogy kerek legyen, vagy próbálom azzá tenni, hogy az utóbbi időben rámjár a rúd rendesen- hogy megérdemlem- e, azt nem nekem kell eldönteni, de hogy egyszerű legyen a történet, röviden csak annyit, hogy hónapról hónapra komoly egészségügyi problémákról szereztem tudomást- úgymint agyi ciszta, agydaganat és nemrég eltörött a gerincem három helyen- hogy oka volt ennek is, az is biztos. Sajnos a párom is súlyos betegségekben szenved. A munkámban úgymond "leselejteztek" és jóval kevesebb a fizetésem, mivel nem emelhetek nehezet egy jó ideig. Szóval anyagi és egyéb problémák csőstül- de nem ez a lényeg.

Három nappal ezelőtt elég durván kiakadtam, őrjöngtem majd zokogtam és ugye ugyan ez az erős indulat és energia szépen átment gyűlöletbe és csodálatos kifejezésekkel illettem ama teremtő energiát, nevén nevezzük a gyermeket: Istent, tudatosan, ártó szándékkal.

Sajnos ez így történt, pedig nem vagyok vallásos, mégis "Isten nevét szádra fiam hiába ne vedd!"- elvet vallom, szidok én akármit, de ezt a teremtő erőt nem szoktam. 

Történt ugyanis, hogy eltörött a szemüvegem! S mint ahogy fentebb is írtam, kiégett sőt kisült a viccrelém eléggé rendesen, s az elmúlt hónapok "benyelt" szarjai szépen feljöttek bennem és sütöttek a szavaimból a gyűlöletem megannyi formái...

Másnap tiszta fejjel átgondoltam és megoldásra jutottam természetesen- amit nem is tudtam később kivitelezni! :D ~balszerencse~ biztos véletlen- ja hogy véletlenek nincsenek!


Ma van a harmadik napja ennek, és különös felismeréssel ébredtem. Egy szó egy jelentés ötlött fel bennem, mint egy mélyről jövő felismerés- HIÚSÁG. Így hangzott, ez volt az a szó. Mielőtt végig gondolhattam volna, honnan és miért jött ez az egész, jött a többi is, de nem voltak olyan jelentősek mint ez. Hirtelen "megértettem"??? Mert nem értettem meg közel sem, csak valahogy ez volt az, aminek komoly jelentősége volt.

Hiú vagyok? Igen az vagyok. Sajnos be kell ismernem, mint a többi bűnömet, amik nap közben felötlöttek bennem váratlanul szép sorban, mint egy filmben, ahol az audiokommentár hangaláfesti a tetteinket és néha visszatekintést enged a múltba!!!

Önfelismerés, vagy sugallat vagy angyali segítség, útmutatás?? Az angyali segítség kissé fura lehet számotokra, de páran már biztosan találkoztatok ilyesmivel.

Másrészt, hogy egy ismerősebb példát hozzak nektek, emlékeztek bizonyára mindannyian arra- vagy páran- amikor Káinnal összevesztünk tavalyelőtt, s én el is hagytam a blogot. ~most ezt a példát hozom fel ha szabad~ Sajnálom, mindazt ami történt, de mivel nincsenek véletlenek- valamiért ennek is meg kellett történnie, még ha kurva szar rossz is volt. Tehát már pár hónapja nem beszélgettünk egymással, amikor is nagyon nagy spirituális szarba keveredtünk, tucatnyi démon és entitás környékezett meg minket és azt hitték örökre lakótársak leszünk nyenyenye sőt még egy vén boszorkány (LOL) is elátkozósdit játszott velünk! Nos ezekben a viharos időkben több ismerősünk is azt tanácsolta, hagyjuk el szokásainkat, fekete ruháinkat és forduljunk ISTEN felé.......-.- Nos mivel egyáltalán nem volt már választásunk, és épp már vesztenivalónk sem, Isten helyett angyali segítséghez folyamodtunk, saját imáinkat mondtuk nekik- ÉS BEVÁLT! Hirtelen fordult a szerencsénk és minden kezdett rendbe jönni, a kapcsolataink, az életünk az egészségünk- minden. De mivel semmi sincs ingyen, az angyalok felé bizonyítanunk kellett- tehát jöttek az apró kis próbatételek, amiket föl kellet ismernünk- a legérdekesebb a páromnak és nekem ugyan azon a napokon jöttek a sugallataink, és csak napok múlva mondtuk el egymásnak mert egyrészt nem akartuk hülyének nézetni magunk, másrészt nem akartuk akkor elmondani valamilyen okból- magunkban vitattuk meg.


Tehát hogy a lényegre térjek, álmodtam Káinnal- majd jött a sugallat: BŰNBOCSÁNAT, megbocsájtást kellett tanúsítanom és ezzel a feladattal "teljesíteni" az angyalok felé. Félre kellett tennem minden magamban felgyűltet, legyen az harag, vagy sértés, fájdalom és düh- mindent meg kellett bocsájtanom, semmi nem maradhatott bennem- felkavaró volt az álmom. Káinnal álmodtam, álmomban láttam, ahogyan szenved és nagyon "fáj" a lelke és nem érzi, nagyon nem érzi magát jól a bőrében- sőt szenved és segítségért kiállt! Másnap ezen rágódtam, jött a sugallat és hihetetlenül elkezdtem aggódni- és ezen a napon írtam Káinnak, hogy tudom régen nem beszéltünk és csak így ráírok, de mi a baj és miben tudok segíteni neki mert kurvára aggódom mert tudom hogy valami nagy gáz és baj van! Később elmesélte, hogy akkor volt szerintem az elmúlt évei egyik legnagyobb traumája...:S És ez nem véletlen, beszélnem kellett vele, hogy tanúsítsam a mások iránti bűnbocsánatomat, lehet hülyén hangzik, de szerintem az ő védőangyala vagy valami jött el hozzám álmomban és figyelmeztetett és segítséget kért. Gyanakodtam spirituális kapocsra is, de ez nem volt meg. Tehát már megint ezek az angyalok. Érdekesség: amikor nekem jött a "bűnbocsánat feladat", a párommal is ez történt, egy régi ismerősével álmodott, aki sokszor átbaszta, és ő is rájött, nem tud haragudni és nincs benne harag és fel fogja keresni......véletlen? Nem nincsenek véletlenek.

Életem folyamán többször fordultak már elő velem "hihetetlen" véletlenek, szerintem ezek valamilyen közvetítés alapján jönnek létre. Mint például amikor befogadtunk egy nénit az utcáról (ott találtuk) és kiderült óvónő és epilepsziás, és ha ott hagyjuk meghalt volna- mekkora az esélye, hogy két elbaszott denevérfejű fiatal befogad az utcáról egy 60 éves asszonyt?? Ha akkor este ott hagytuk volna....

Tehát NINCSENEK VÉLETLENEK. No meg soha nem is voltak, minden okkal történik.

Azóta már nem élek angyalosdival, valahogy eltávolodtunk tőlük, holott nem ártottak- sőt! Azóta többször is meglátogattak fura magas, zöldes- kékes- ezüstös mélyhangú ijesztő és magas férfinak kinéző csuklyás alakok- talán angyalok??- nem tudom, furákat parancsolgattak, meg kijelentették, hogy fölösleges hazudnom, mert figyelnek-- LOL. És így éljek normális életet? :DD Köszi..éjjel világítós manusok vannak az ágy mellett..:D

Szóval történt ez a szemüveg eltörés. Számra vettem a teremtő nevét és különös mocskosságokkal illettem vala, és most a harmadik napon faszságokon gondolkozom, sőt hülye gondolataim vannak méghozzá arról hogy BŰNÖS vagyok!! :'D

És természetesen a legelső a HIÚSÁG volt, ami jött, mint ahogy említettem.

Hiú vagyok, mint mindenki más- na jó talán nem mindenki hiú- én az vagyok- de mások is csak nem vallják be... De a sugallat olyan lesujtó volt, hogy  rosszul éreztem magam szabály szerint, mint valami kutya, ami a sarokba szart. :S ejnye nE0, most rákoppintok az orrocskádra- betelt a pohár! Vagy ahogy Eric Cartman mondaná- "Istenem, olajozz be, olajozd be a testemet, mielőtt jól megkúrnál!!!" Szóval én aztán meg lettem kúrva az utóbbi időben, talán figyelmeztetés, talán nem- talán arra hogy túl messzire mentem- hogy miben? Mindenben. Maga vagyok a lelki bűnözés...:D már röhögök kínomban?

Ezért hoztam fel a hét fő bűnt, hiszen az emberi természet talán ezekkel lehet a leginkább leírni és definiálni, bár sokak szerint már maga az élet egy nagy fertő és bűn.


A PÉLDA
Node az egész a kikúrt szemüvegből jött. Miért?
Van egy csodás szemüvegem, amit idővel nagyon megszerettem. Angliából érkezett hozzám, persze ma már nem olyan egyedi, és már itthon is lehet kapni úton- útfélen. Tehát a keretem kicsúszott a kezemből és kb 10 cm-es zuhanás után a kézmosó fém lefolyójára esett és szétpattant keretestől- üvegestől. :'( Itt szakadt el a cérna és jött az istenkáromlás a zsigereim legmélyéről..

Persze közre játszik a pénz is, hogy miért nem csináltatom meg azonnal a szemüvegem- mert próbáltam belecsiszoltatni más keretbe a lencsémet- persze nem jött össze- sőt a mára tervezett optikust ki is hagytam! A tegnap megvásárolt keretet visszavittem a boltba. MIÉRT? Mert már nem tartom helyesnek! 

HIÚSÁG itt lép közbe. A jól álló keretemet lecseréljem nem jól állóra, sőt egy olcsó bóvlira? Ezt a keretet tökéletesnek találtam, valahogy a részemmé vált és nem tudtam lemondani róla.  Sőt, sokat páváskodok a tükör előtt is mostanában- de magamnak szeretek tetszeni és megfelelni. Elégedetlen vagyok, holott hálás lehetnék, hogy a jó isten nem törte el a gerincem combosabban, megúsztam a halált és a bénulást is, és csupán az jutott nekem, hogy elégedetlen legyek, mivel szinte semmilyen ruhát nem tudok fölvenni a gerincfűzőmre- sőt azokat tönkre is teszi, kiszaggatja.

Hálátlan vagyok azért amim van, nap mint nap, holott örülhetnék, hogy élek, hogy nem döglöttem még meg. Hálásnak kellene lennem minden egyes napnak, minden jó szónak és ölelésnek. Hálásnak kellene lennem a páromért, minden csókért és ölelésért. Hálásnak kellene lennem a munkámért, hogy van mit ennem és van hol aludnom és különben is hogy van lyuk a seggemen!!




Mégis minden szar és semmi sem jó. Nehéz az élet és napról napra jobban ver. Miért? Mert felismerem és mégsem teszek ellene? Bűnös vagyok. Bár mások is gátolnak. De vétkezem saját magam ellen, megbaszom saját magamat és a környezetemet.


HOL VAN ITT A CSAVAR? Ez egy egyszerű történet. Vagy mégsem? Vegyük a szemüveges mai példát.

Mert már ebben is megláttam a hibát, a magam szemében a gerendát, audiokommentárral vagy anélkül is épp eléggé hogy:

Megszerettem az angliai keretemet (kevélység, hiúság), ami eltörött, pedig tökéletes volt (kevélység, hiúság, harag) nem akartam bénán állót venni (kevélység, hiúság, fösvénység, harag) és próbáltam a régit becsiszoltatni (fösvénység). Majd mikor ráébredtem, hogy valami nagyon nem stimmel (kevélység, hiúság, fösvénység) vissza vittem a boltba (fösvénység) s kamu dumával visszakértem az árát (fösvénység, a jóra való restség, irigység) majd végül vettem egy majdnem ugyanolyat, mint amilyenem volt!!! (kevélység, hiúság, fösvénység, torkosság) hogy ezáltal újra csak tetszhessek saját magamnak! (kevélység, hiúság, bujaság)

Nos ez egy egyszerű példa, hogy HOGYAN LÁTTAM MA AZ EGÉSZ NAPOMAT!!! Kurva idegesítő nemde?? Folyamatosan a saját hibáimmal kellett találkoznom, és ELISMERNEM AZOKAT. Valószínűleg valahogy ellensúlyoznom is kellene őket.


TEHÁT a hét főbűn:
1. kevélység, hiúság
2. irigység
3. harag
4. restség, lustaság
5. fösvénység
6. torkosság
7. bujaság

Mindben van elég részem és próbálom megtalálni a megfelelő aranyközéputat, s próbálok ellensúlyozni, de ez a lecke talán arra van, mert kicsit átestem a ló túloldalára és most kellett felismernem, hogy mindez hiba és hibázok és olyan érzésem van, mintha valaki előtt meg kellene felelnem, mintha valaki ítéletet mondana fölöttem és nagyon elbuktam a próbát, holott képes lehetnék az ellenkezőjére, valamiről nagyon letértem valamilyen útról...

Tehát erények, amelyekkel elkerülhetjük
a bűnöket és gyakorolnunk kellene és törekednünk minderre:

1. kevélység, hiúság- alázat
2. irigység- jó szándék, jó akarat
3. harag- szelídség
4. restség, lustaság- jóra való törekvések
5. fösvénység- adakozás
6. torkosság- mértékletesség
7. bujaság- tisztaság



Szerintem nincs olyan ember, aki mindkét oldalt ne képviselné egyszerre, hiszen ez adja meg emberi mivoltunk, ez a fejlődésünk kulcsa, hogy megtanuljuk a jó oldalt, hogy megtanuljunk adni is és nemcsak elvenni. Tudatosan el kell sajátítanunk ezeket a szabályokat, amik mi magunkat emberré tesz és választani a felajánlott úton, és azon haladván tudhatjuk meg kik vagyunk és ismerhetjük meg önmagunkat és lelkünk valóját és létének értelmét.- na ezt nem tudom miért írtam!!! :D

Szóval ma minden cselekedetem mellett ott volt a fejemben a lábjegyzet és az hogy BŰNÖS vagyok- talán bűn az ha élek, oké- hazudtam és oké- kevélységem győzött, nem voltam tiszta sem jó szándékú csak a saját érdekeimet néztem! De nem így teszünk mindannyian a napjaink nagy részében- ilyen világot élnénk, hogy szemrebbenés nélkül vétjük a lélek etikai szabályait és apró csínyekként vagy az élet részeként fogjuk fel ezeket?

S mindaddig fel sem tűnik, mindaddig amíg egy hang egy ismeretlen sugallat azt nem mondja hogy ÁLLJ, mert meg szájon baszlak!- figyelj magadra és az a büntetésem, hogy szarul érezzem magam?- oké megérdemlem. De ki és miért? Angyalos bűnbocsánat? Mert durván sértegettem Istent a teremtő energiát- amit azelőtt nemigen tettem meg soha és tartózkodtam is ettől- és bűneim sora betelik egy ilyen haragos cselekedet után?


Vissza térve az életbe: Hordom a szemüvegemet, TÖRÖTTEN! Törött lencse és törött keret- így döntöttem, hogy hordani fogom! :D Vágjátok, törött lencsében dolgozom, elég humorosan és őrülten néz ki, eleinte kurvára zavart, de rájöttem, hogy nem fontos, hogy széjjel van törve a lencsém, és amikor erre rájöttem és nem szégyellettem, nem jött be a hiúságom, képzeljétek- nem vették észre az emberek!! Rá sem néztek arra a bizonyos részre ahol konkrétan ketté van törve a lencsém, és már nem bámulták és tudomásul sem vették, sőt a később érkező munkatársaim, akiknek el sem mondtam észre sem vették az arcomtól 10 cm-re sem! WTF???

Valamiért tudom, hogy most ez kell, a hiúságom leápolására a pár hetes törött szemüveg- kúra. Ez büntetés, amit saját magamnak szabtam ki? Miért vagyok mégis megkönnyebbülve, de mégis mázsás súlyok nehezednek rám?


Valóban létezik a hét fő bűn, olyan mértékben, hogy az embert megváltoztassa a felismerés hogy BŰNÖS? Nem nem leszek vallásos, sőt merem állítani, hogy semmiben sem fogok végtére megváltozni, de ez tanulság volt mégis, az hogy minden egyes cselekedetem felismertem, hogy romlott vagyok, még ha nem is gyilkolok embereket, saját magam ellen vétkezem a legtöbbet, s mint hogy én magam is a teremtő erő egy kis szeletkéje vagyok, így magammal kibaszva a teremtő erővel is kibaszok.

Vagy ha nem, megint jól szájon basz a felismerés, hogy szar vagyok. :/

Vajon másoknak is vannak idegesítően igazi és valós alapú felismerései? 

Ez egy próbatétel? (amin azért valljuk be, jól megbuktam, főként, hogy a kis akcióm után ma még vettem egy kis csokikát és még pár fölösleges dolgot (bujaság, torkosság, fösvénység) ha mán' ingyér vót!- jó nem, mert a másik keretet is kifizettem egyszer és nem használtam (ez a belemagyarázás, hogy ártatlan vagyok, ez meg torkosság, fösvénység, irigység és a jóra való restség) xDD

Látjátok? Rossznak érzek ma mindent, amibe belefogok, de valamiért ez le kell írnom nektek, mondjuk lehet senki nem olvassa olyan hosszú már ez a szar..talán ez is a büntetésem, de milyen büntetés? A saját magam megbüntetése?? lol

Tehát a próbán elbuktam, de kellően szarul is érzem magam. Mégis hogyan változtassak olyasmin, amin elemien emberien belém van kódolva? BELÉTEK IS!!!


Íme, lámsza, az ember maga:

A hiú, kevély ember alapvetően összehasonlítja saját magát másokkal, és alárendeli sokszor azokat, például egy kukázót lenézünk vagy egy csövest is vagy egy romát, egy törpét egy vakot vagy egy kevésbé szép embert, egy koszos embert stb stb....bennünk van ez a hajlam is. Egy csoportban azonnal rangsoroljuk magunkat, az élelmesebbek egyből első helyre, másokat lenézve..:D Ki ne helyezte volna magát előre mások fölé helyezve??

A fösvény óvatosan költi a pénzét, és csak arra, amiből haszna is származik. Adományozunk e minden nap, megosszuk vagyonunkat másokkal? Elvonjuk a falatot a saját szánktól vagy a gyermekünktől a kukázónak? Önérdek vezérel minket- az önfenntartás. Nem  adunk másoknak a saját lényünkből és energiáinkból. A fösvény nem veszi észre a rászorulót és a szenvedőt.

Bujaságunk féken tarthatatlan, hiszen gondolataink szárnyalnak, minden határt átlépve messze szállnak. Magunkban megszólunk másokat és véleményt mondunk róluk- mindennapos ez is...mindig csak kapni akarunk.

Az irigység születésünk pillanatától jelen van, gondoljunk csak a megannyi hisztire....megkívánjuk azt is, amit nem önként ajánlanak fel nekünk, más javakra vágyunk, mint a mieink, mert ígéretesebbnek hatnak szemünkben. Megosztani másokkal azt, amink van. Nem vesszük észre, hogy képesek vagyunk adni, ha mást nem, saját lényünket, társaságunkat, erőnket. Gúnyt űzünk másokból, félre magyarázzuk a jót és lebecsüljük, lekicsinyítjük.

A torkosság is mindenkinél ott van, hisz nem annyit eszünk, mint amire feltétlen szükségünk van. Nem eszünk tiszta és természetes ételeket, amikre szüksége van a szervezetünknek. Esszük a chipset, a csokit az energia italt, torkosak vagyunk. Mindenkinek megvan a maga szabta határ, a testsúlya és annál 5-6-al több vagy kevesebb az amit megenged magának, de sokan még ezt a maguk szabta határt sem veszik észre és zabálnak mint egy disznó. De mindegy is- mindannyian falánkak vagyunk!!!

A harag értelmetlen buzdító. Haraggal nem érhetünk el semmit sem. Sértett önérzetünk bosszúvá alakíthatja mindezt. Megmérgezi a lelket és a belső nyugalmunkat tönkre teszi..JESSZ! Engem most tönkre tett az tuti!

A jóra való restség megkíméljük magunkat az áldozathozataltól és az erőfeszítésektől. Az önzetlen szolgálat hiánya. Ez adja meg a tartásunk, naponta többször megszegjük mégis..Választás elé kerülünk, és lelki, testi fáradtságra hivatkozunk magunkban, s nem szabadon döntünk a szerint mi lenne a legjobb globálisan és az egész kozmoszra is akár. Nem változtatunk, hanem hátat fordítunk,  nem foglalkozunk azzal mi a jó. Szemetelünk, műanyagokat használunk,  veszekszünk egymással és másra hivatkozva teszünk tönkre mindent, mert képtelenek vagyunk a cselekvésre és a jóra.

Felismertem a problémáim, de hogyan tovább? Talán a negatív oldal a pozitív rovására ment?

Mégis ki ellenőrzi ezt és kinek kell megfelelni? Valószínűleg saját magamnak- de ki jelzett? Én magam? 


Hiú vagyok, de ez erény is- kitartó vagyok és megoldom a problémákat. Büszke vagyok és elfogadtatom magam és aki vagyok. Ez is bűn? Vagy a haraggal, a vitával elérhetem a céljaimat is akár, az által, hogy szélesítem a látókörömet ellentétes nézeteket vallókkal? A bujaságtól érzékenyebbek, érzékibbek és empatikusabbak leszünk- ez talán bűn? Gondolkodás és cselekvés- mindenben benne van a hét főbűn tehát a lényünk maga BŰN?

Miért figyelmeztetem magam minden eseménykor? Talán figyelnem és keresnem kellene az erényeket magamban és magam körül, vagy azokat csak elfelejtettem észrevenni??

Miért jött ez a sugallat? Biztosan hibáztam. Dühkitörésem gyümölcse most ez a fura lelkiállapot, amibe kevertem saját magamat. Én figyelmeztetem magam, vagy valaki figyelmeztet? És mégis mire megyek a felismeréssel- legyek jobb?

Gratulálok mindazoknak, akik eddig képesek voltak elolvasni ezt az őrlődést és a töménytelen kérdések sorát is átvészelték- komolyan nem tudom miért írtam le mindezt- talán ennek is meg kell történnie és figyelmeztetnem kell másokat is, hogy IDEJE JOBBNAK LENNI!!!


***

Mégsem tanulok- torkosság következik, amerikai fánkot sütök, csokiba mártva kókuszreszelékbe hempergetve ilyen későn..............-.- De enni mégiscsak kell nem?!?! >.< 

fánksütés --> (torkosság, bujaság, kevélység, fösvénység, jóra való restség, irigység is- mert nektek nem adok belőle) köcsög felismerés- hagyjál már csak egy kicsit!! >.< 

11 megjegyzés:

  1. Végigolvastam, tehát egyvalaki mindenképp. Ha már megérzés... tegnap hajnalban feltévedtem ide, és nagyon erős késztetést éreztem arra, hogy el kell olvasnom ezt az írásod. Akkor nem hallgattam rá, most pótoltam.
    Gyakran gondolkodom a bűnökön, és hogy mennyire vagyok bűnös. Mondhatjuk, hogy bűntudatban élek, s igazad van, jobbnak kellene lennünk, de nem leszünk olyannyira, amennyire szeretnénk. Belemagyarázás következik, de én úgy érzékelem, hogy mára már bűnösnek kell lennünk a bűnösök között, különben elbukunk és eltűnünk ebben a világban. Jó, ez egy elég negatív hozzáállás tudom, de én így látom. Viszont tény, hogy ellehet számolni magunkkal, mert aki nem érzéketlen és ráismer a bűneire (angyali vagy tudatalatti sugallatra) annak van esélye a bűnhődésre, s ha már bűnhődés, akkor a dolgok egálba hozására. Talán. Van, aki szerint maga a születés is bűn. Én azt mondom (jogosan vagy jogtalanul), ha Isten létezik, akkor ugyan úgy bűnös, mint mi, mert ha nem akarta volna, hogy megegyék az almát, nem teremti meg.
    Van középút,szerintem. S most magamról írok egy infót, amit csak kevesen tudnak. Azért darkhero a nevem, mert annak idején segíteni akartam másoknak (kisebb nagyobb sikerekkel-hero), de tudtam, hogy nem vagyok szent (dark), hanem ugyan úgy bűnös mint bárki más.
    Hát, ennyit akartam azt hiszem leírni... Szóval van középút, kell lennie, de elkerülhetetlen, hogy néha átlibbenjünk az egyik oldalra. De ezek szükségesek is, különben hogyan tanulnánk a hibáinkból, s lennénk bölcsebbek?
    darkhero

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Képzeld, ma még tisztábban látok dolgokat és JÓL ÉRZEM MAGAM. Nagyon szopatós napom volt a munkahelyen, de mindenkiért megtettem mindent, kedves voltam és jófej mindenkivel- és jól esett.

      Ma valahogy könnyebb vagyok.

      A párom elolvasta a cikkemet és mondta nevetni fogok, én meg "ne szórakozzál hogy valaki neked is pofázott egész nap...-.-" erre elmesélte, hogy vele aznap nagyon furcsa dolgok történtek, sőt- ő is úgy érzi, egy másik ciklusba léptünk és ideje változnunk ahhoz hogy talpon maradhassunk.

      És igazat adok annak is hogy MEG KELL KÜZDENÜNK A DÉMONAINKKAL!!! Mi más lehetne? Mi más lehetne mint maga az EMBERSÉGEM a bűneim és az erényeim felállítása és szembesítése? El kell döntenem hogyan tovább, hiszen soha nem döntöttem, csak az érzékeim, az "állatias" ösztöneim vezettek erre vagy arra. De át kell vennem az irányítást és TUDATOSABBAN LÉTEZNI. :)

      Szerintem ez a lényeg és ez az üzenet- tényleg ideje van a változásnak és elkezdődött valami, amihez idomulni kell! Én így látom.

      Törlés
    2. ja és egy nagyon régi ismerősömmel találkoztam pár perce, akit tegnap említtettem, hogy heti rendszerességgel gondolok rá..:D pedig lassan 3 éve nem láttam, pedig a szomszéd utcában lakik, 1,5 éve költöztünk ide- persze ennek is megvolt az oka miért nem és annak is megvan miért pont ma találkoztunk.
      Most ő a következő "szál" amin elindulok.

      Törlés
  2. Írtam ide egy hosszabb bejegyzést, de nem jeleniti meg. A rendszerben benne van?
    darkhero

    VálaszTörlés
  3. nEO:

    Pont a hetekben foglalkoztam én is a 7 fő bűnnel és rájöttem, hogy a bűneink tesznek minket emberivé. Van egy jó barátom, aki hasonló felismerésre jutott mint te. Nos őt most próbáljuk visszavezetni az életbe, ugyanis 6 éve depressziós és antiszoc. Már azt is bűnnek, rossznak gondolja mi nem az.:s
    De tényleg!
    A bűnök KELLENEK! Most lehet kővel dobálni de szerintem nem érdemes tisztán élni. Mármint, az, hogy már minden apróságban a bűn látjuk már beteges.
    Pl a szemüveged. Szereted, ragaszkodsz hozzá, tetszik és felteszem szereted is viselni. Mi ebbe a rossz? Hogy nem hánysz ha tükörbe nézel (elnézés a túlzásért) hanem mondjuk megeresztesz egy enyhe mosolyt magadnak.
    Basszus, nehogy már azért büntessen a ,,főnökség" mert mered magad jól érezni a bőrödben ( túlzás 2.0) egy apró tárgy miatt???
    Tény minden okkal történik, de nem hiszem, hogy a dolgok forrása mindig ,,fent" lenne.

    Drachen

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pontosan! Igazad van, mint ahogyan le is írtam- kellenek a bűnök és ettől leszünk azok akik vagyunk.

      Nem látom minden apróságban a bűnt, tegnap volt ilyen napom és kifejezetten TANULSÁGOS volt, bár fostosan szar is :D De azt hiszem tényleg megérdemeltem, hogy lássam magamat.

      Átlátom a helyzetet és érzem a súlyát, nem fogok évekig depresszióba süllyedni, sőt mint említettem, ma jó kedélyű voltam és tisztább mint az elmúlt hónapokban bármikor- valamivel "megteltem", talán tisztelettel- nem tudom.

      Nem hiszem hogy minden fentről jön- sőt. Tegnap egy furcsa nap volt HIDD EL VALAMI ELKEZDŐDÖTT. Sajnos ezeket megérzem, sőt néha látok is furcsa hullámfüggönyöket a levegőben ahogy "jön" valami "változás" ez biztosan furán hangzik, de tényleg lehet "érezni" olyankor a levegőben, és hogy most valami MÁS.

      A munkahely más tészta- már nem kötnek belém, megszoktak. Úgy nézek ki ahogyan akarok :D legutóbb tükörsimára borotváltam fel a fejem a combomat verdeső rasztámhoz xDDD szóval nekik már nem tűnök fel, mert megszokták a dolgaim :D A gerincsérülésem miatt lettem "lekoppintva" magyarán egy szarabb pozícióba raktak, mert ők így "mindent megtettek" és nem kirúgtak, mert akkor beperelhettem volna őket :D Én meg muszáj voltam a szart elvállalni, ha akartunk valahol lakni...nem emelhetek nehezet, előtte súlyos kilókat mozgattam amellett hogy PCn szerkesztettem. Szopás ez van. De már nem érdekel- ezt is elfogadtam. ;)

      A szemüveges csak egy egyszerű példa, a hétköznapi gyarlóságot akartam szemléltetni vele- vagyis az enyémet :D

      Szerintem sem bűn ha az ember "tetszeni" akar magának, de valóban ez a legfontosabb és nem lenne más amire fordíthatná az energiáit?

      Számomra ez az üzenet, hogy NE FOGLALKOZZAM ENNYIT A MATERIÁLIS PROBLÉMÁINKKAL ÉS PROBLÉMÁIMMAL, HANEM ENGEDJEM SZABADON A LELKEMET! Miért? Mert ha belegondolok, CSAK materiális problémáink vannak és jönnek sorra, biztos vagyok benne, hogy ez egy lecke, nagyon durván ellehetetlenítik az életünket, de valahogy mindig túljutunk rajta és küzdünk és ez a lényege, hogy erősebbek legyünk.

      Amikkel foglalkozom, le kellene szarnom őket és amik fölött elsiklom, abban meglátni az életet.

      Mondjuk már így sem foglalkozom a jövővel, mint család és ház meg egyéb gyarapodások és javak, azt hiszem csak a lelkem biztonságát akarom és annak felszabadult nyugalmát- tehát egy kollektív "békét" és kiteljesedést- érthető ez? :P

      És ezt nem tudom elérni mert sokszor vagyok dühös és gyűlölettel teli- ezért kaptam ezt a leckét, hogy lássam, ideje magamban is változásokat kezdeményezni, ami felé rugdos a párom már egy jó ideje- a szándék megvan bennem a változásra, csak gyenge vagyok és hibázok, tehát gyűlöletet szítok magamban amit másokra vetítek ki.

      Most valahogy jól érzem magam- pedig ilyen nem szokott lenni :D

      Törlés
    2. ..sőt az elfogadás és a befogadás a legjobb szó erre azt hiszem..felszabadított a felismerés. Persze ugyanúgy "bűnözök"..:( de ez az élet- a jót is észre kell venni.

      Törlés
    3. Nézd, ha úgy érzed, hogy valamilyen szinten hasznod van ezekből akkor csak hajjrá! :DDD Sose lehet tudni.
      Csak jelezni akartam, hogy véletlenül se ess túlzásokba bűnbánat terén, de örömmel látom, hogy feleslegesen aggódtam .DD
      Egy jó barátom ( aki nem ember:p) már korábban megmondta nekem: ,, A fogaskerekek beindultak". Szóval tényleg közeledik valami nagy (globális?) változás.

      Leszel te még erőember , ne aggódj :D
      Egyébként megkérdezhetem, hogy sikerült így összetörnöd magad?:S

      A Te döntésed, hogy mire fordítod az energiádat. Ha neked még az is belefér a mindennapok gondjai mellett, hogy a külsőddel, is foglalkozz az szerintem jó. (Ép testben, ép lélek gondolat után szabadon)

      Az a baj, hogy a mai világban elég nehéz átlépni a materiális problémáinkon./ Hacsak nem valami kis faluban élsz, ahol magadnak termeled a kaját, csinálod a ruhát. Minél szerényebben élsz annál kevesebb materiális gondod van. Sőt, egy barátom azt mondta: szabadok akkor vagyunk, ha nincs szükségünk semmire. Csak nem tudom, hogy pl kis hazánkban, hogy lehetne ezt kivitelezni....
      Lelki nyugalmat szeretnél? Próbáld ki a fent említett életmódot:D

      Nem tudom, mennyire számít de azok alapján amiket tudok rólad nem mondanálak gyenge embernek.:D
      Ma is szóba kerültél, mikor a párommal beszélgettünk. Mondtam neki, hogy mik történtek veled (már amikről tudok) mire közölte, hogy ezek után befogja a pofáját ha valami náthája van .DDD

      Lényeg a lényeg: elindultál egy úton, ami nem könnyű de ha minden jól megy magasra jutsz vele,és jó helyre.

      Drachen

      Törlés
    4. XD Pedig igyekszem jónak lenni- az egészséges keretek között persze!

      Én kerülöm a bajt, a baj keres engem! Nem én törtem össze magam, más tört össze, egy 130 kilós egyed dobott egy hátast rám, a majd 60 kilómra törökülésben. Úgy is maradtam, csak egy mély roppanást éreztem és hihetetlen fájdalmat, éreztem ahogy kb 90 fokban megtörik a gerincem..:S mint kiderült 3 csigolyámnak kampó, de meg is dögölhettem volna ott rögtön, sőt zsibbadtak a lábaim, de volt velünk két nő, és mellettem ültek vagy 2 órán át, az egyik prána nadival gyógyít hivatás szerűen a másikuk kézrátétellel és kristályokkal- és 3 óra múlva talpra álltam!!! Kurvára fájt- sőt igazából "hivatalosan" akkor össze kellett volna roppannia a gerincemnek- mégsem történt meg akkor sem...! Egy hétig törött háttal voltam otthon, majd "elkaptak" és kórházba raktak hogy megkapjam a fűzőm, és meg kellett volna műteniük nem akartam és nem történt meg! Tehát a baleset után két héttel én már dolgozni mentem törött gerinccsigolyákkal, holott fekvőgipszben kellett volna feküdnöm 3 HÓNAPIG!!! Tehát élek és nem bénultam le- tehát hálásnak kellene lennem és értékelnem ezt, nem pedig azt hogy ez egy szar és fáj stb..lehetne rosszabb is!

      Egyébként ritkán kérdeznek erre az ügyfeleim meg más problémáimra, és mindig elképednek milyen könnyedséggel beszélek az egészről- valahogy ezek nekem megszokottak, hogy "szopom a faszt"..mások erősnek tartanak- de nem értem miért. Nekem ez valahogy fura, hogy mások elképednek ezeken, és mennyire megrendíti őket a dolgaim, amiben élek és mindennapos- nem tartom magam erős embernek.

      Amúgy írtam erről is egy hosszú cikket, leírtam benne mindent a kórházat, a balesetet, a bennem felmerült kételyeket és érzéseket, a kínlódást a fájdalmat, a dühöt- de végül nem raktam ki, mert nem éreztem azt, hogy ezt bárki is érdemlegesnek tartaná, pedig bárkivel megeshet...túl hosszú és személyes lett, és úgy gondoltam, senki kutyám fiát nem érdekli az egész tragikomikum, így végül nem fejeztem be, s nem raktam ki soha- csak ott virít a piszkozatok között...

      Igen, foglyul ejt a materializmus, még ha minimalizáltan élünk is....legyünk mi is bartosisták! Együnk kutyaszart és halott felmenőink kommunista eszméit valljuk! Bartos jó arc, okos sőt bölcs ember is akár, de önmaga és öröklött eszméi rabláncain él. De hát mindenkinek van valami stikkje..


      Jesszus! Be van kamerázva a lakás?! :O Mik történtek velem??? :D:D jójó vicceltem..:D
      Fura- valahol beépülnek az életembe a problémáim és a részemmé válnak, nem tudok különösebben mit kezdeni ezekkel a dolgokkal, mint hogy tudomásul veszem őket- néha kiborul a bili, de aztán megint visszakerül minden a helyére. Nagyon fura, de meg sem lepődtem, amikor megláttam a monitoron a cisztát meg a daganatot az agyamban, valahol természetes volt, ami igazat nyert- furcsa ez de mindig tudtam, hogy ez lesz- mármint nem éreztem csak tudtam, természetesként hatott, hogy tényleg úgy van ahogy gyerekkoromtól tudom. Na mindegy, fura gyerek voltam :D

      Van néhány fő rémképem gyermekkoromból, amik szép sorban valóra váltak, tehát szerintem ráéreztem a jövőmre valahogyan.

      Nem tudom hová vezet az út, ha egyáltalán valamiféle útra léptem, valahogy mindig alám kerül egy, de elbaszom, mert a szimatom és az elborult pillanataim leterelnek és másfelé indulok.

      Törlés
  4. Remek.
    Nekem is voltak már felismeréseim a tiedhez hasonlóak. A hajnali órák a legalkalmasabbak az ilyen információk fogadására.
    Tudomásom szerint a testi betegségek akkor kezdik emészteni az embert, amikor élete nagyon eltér az eltervezett sorsától.
    De ez az egész nagyon bonyolult és hiába próbálom megérteni, annyi a tényező, hogy emberi ésszel, azaz logikusan végig gondolva lehetetlen felfogni. Mivel még mindig "csak" elméleti síkon mozgok a témában leginkább tapogatózom a témában. Ugyanis vegyük figyelembe a "teremtés" hatalmát ami mindannyiunkban fellelhető (ez vonatkozzon most csak a gyermekkori félelmeidre, amiket megteremtettél); utána a szenvedés az amitől tisztul a lélek; majd kitudja, hogy milyen karmikus törlesztések vannak beleszőve az életünkbe; ezen kívül betegségek gyötörnek akkor ha a valódi sorsfeladatainktól messze sodródunk, mivel a lelkünk elégedetlen és így képes egyértelműen üzenni nekünk; kitérhetünk a hasonló a hasonlóval elvre is; valamint nem vettük számításba, hogy mások is képesek hatni ránk (átkok és egyéb jó kívánságok formáiban); csoportos karma és fogalmam sincs, hogy mit hagytam még ki a számításból - tévedtem, a Karma uralkodói is beleszólnak az életünkbe ha valamit feltétlenül át kell élnünk, mert lejárt a határidő abban a bizonyos dologban. Szóval ezek azok a tényezők amiket képes voltam felfogni ép ésszel és fogalmam sincs ezeken kívül mik állhatnak még az utunkba.
    Nem vagy egyedül csak mások máskor veszik észre magukon ezek a jeleket, más az érettségi szintünk mindannyiunknak.
    Bocs, de most ki van égve az agyam, mert keveset pihentem.

    VálaszTörlés
  5. Neo: Ahhoz képest,hogy miken mész keresztül, elég keményen állod a sarat! Remélem, hogy ez a kitartás majd segít neked a mihamarabbi felépülésben. Ez az agydaganat mondjuk elég durva!:S
    A lelkifurdalásaid amik most hirtelen rád törtek, nos azokkal szerintem legyél óvatos. Mindenképpen jó, hogy vannak, hiszen tényleg azért vannak, hogy együttérzőbbé válj. Ugyanakkor nem szabad állandóan rajtuk pattogni, mivel akkor ezek a kiáltások a tudattalanból vagy a segítő szellemedtől (így hívom az őrangyalokat)inkább lebénítanak, mintsem előrelöknének.

    VálaszTörlés

Ezeket is ajánljuk: