Line : Személyiségtípusok

Ezt a cikket Jung után szerettem volna megírni, de nem találtam hozzá megfelelő anyagot, így mostanra csúsztattam.

Összefoglaló a személyiségtípusokról.

A tudósok nagy része megegyezik abban, hogy a személyiség körülhatárolt egység, mely különbözik a többi személyiségtől. Ennek ellenére a tudományágak több területéről is állítják, hogy egyes embertípusok főbb személyiségjegyeik alapján hasonlítanak egymásra. Ezt a pszichológián belüli tudományágat tipológiának hívják.


A legelső tipológiai rendszert Hippokratész alkotta meg több mint 2000 éve. Az ő alapelve a vérmérséklet, vagyis a temperamentum volt. Elmélete szerint 4 fő osztályba lehet sorolni az emberi testnedveket : vér (sangius), sárga epe (chole), fekete epe ( melania chole) és nyálka (phlegma). Attól függően, hogy melyik a dominánsabb négyféle típust ír le : szangvinikus, kolerikus, melankolikus és flegmatikus.

Rubinstein szerint temperamentum alapján lehet osztályozni az embereket : fogékonyság és impulzivitás. A fogékonyság a benyomást követő emocionális reakció erejében, gyorsaságában és szilárdságában nyilvánul meg, míg az impulzivitás a benyomás mozgásos lereagálására irányuló ösztönzések erejét és sebességét fejezi ki. Ennek alapján Hippokratész vérmérsékleti típusait a következőképpen jellemezhetjük:

1. Szangvinikus típus. Gyenge fogékonyság, de nagyfokú impulzivitás. (Lobbanékony, érzelmei gyorsan keletkeznek, a viselkedésre intenzíven hatnak, de nem tartósak.)
2. Kolerikus típus. Erős fogékonyság és nagyfokú impulzivitás. (Érzelmei erősek és tartósak, a személyiséget cselekvésre ösztönzik.)
3. Melankolikus típus. Erős fogékonyság, de kisfokú impulzivitás. (Lassan keletkező, de erős érzelmek, a cselekvésre azonban nincsenek ösztönző hatással.)
4. Flegmatikus típus. Gyenge fogékonyság és kisfokú impulzivitás. (Érzelmei lassan keletkeznek, nem túl erősek, a viselkedést nem befolyásolják.)

*****

A XX. században 3 nagy hatású tipológiai rendszer születik : Kretschmer, Jung és Jaensch.
Kretschmer rendszerének megalkotásában a testalkat és az elmebetegségek összefüggéséből indult ki. Összehasonlító vizsgálatai alapján megállapította, hogy az emberek a legtöbb esetben három fő testalkati típus valamelyikébe sorolhatóak:

1. Aszténiás (leptoszom) alkat. Jellemzői: sovány, nyúlánk test, a bordák előredomborodnak, a mellkas lapos, hosszú. A kezek keskenyek, finomak, a bőr vékony, fakó, a koponya hosszúkás, keskeny vagy rövid és alacsony. A haj általában sűrű, a szemöldök dús.
2. Piknikus alkat. Széles irányú testfejlődés jellemzi. Közepes, zömök test, széles arc, rövid nyak és végtagok. Gyakori a hízásra, kopaszodásra való hajlam.
3. Atlétikus alkat. Jellemzői: erős izomzat és csontváz. Vastag bőr, fejlett orr, áll, kezek.

Kimutatta, hogy az alkat és az elmebetegségek közötti kapcsolat a következő: a skizofrének az esetek többségében leptoszom alkatúak, cirkuláris pszichotikus (felhangolt és nyomott fázisok állandó váltakozása - mániás depresszió) piknikus, az epilepsziás pedig atlétikus.

Atlétikus

Asztémás

Piknikus

Kretschmer tipológiája - főként könnyű kezelhetősége következtében - igen divatossá vált. Hibája, hogy a lelki sajátosságokra a test alkatából következtet, ezáltal az örökletes tényezőket előtérbe helyezi a szerzett tulajdonságokkal szemben. Ezenkívűl nem tesz lényegi különbséget az egészséges és a beteg ember között.

Jung rendszere az ember és a külvilág kapcsolatának viszonyán alapult. Két féle típusba sorolta az embereket : extrovertált( külvilág felé irányuló) és introvertált( befelé forduló) .
Az introvertált megfontolt, érzelmileg nehezen kapcsolódó, töprengésre, szorongásra hajlamos, míg az extrovertált vidám, tetterős, gyorsan reagáló, emberi kapcsolatokat szívesen teremtő személyiség.

E. Jaensch német kutató konkrét kísérletekkel próbálta a személyiségtípusokat kategóriákba sorolni.
Érzékelés-, emlékezet- és gondolkodás-lélektani kísérleteinek eredményeként úgy találta, az emberek főként abban különböznek egymástól, hogy lelki jelenségeik egységesen, összehangoltan vagy pedig egymástól elszigetelten működnek. Ennek alapján a személyiségnek két típusát különböztette meg:

1. Integrált típus. Lelki jelenségeik harmonikus egységben működnek, ennek következtében a külvilághoz kitűnően alkalmazkodnak, könnyen teremtenek emberi kapcsolatokat. Figyelmük ingadozó, felfogásuk az összefüggések meglátására irányul. Ennél a típusnál a vizualitás olyan erős, hogy a tárgyakat, tárgyi konstellációkat hosszú ideig teljes pontossággal maga előtt látja akkor is, amikor azoknak érzékelése már régen megszűnt. Kimutatja, hogy ez semmi esetre sem kóros jelenség, gyermekeknél és integrált típusú felnőtteknél elég gyakran előfordul.
2. Dezintegrált típus. Lelki jelenségeik elszigetelten működnek, így alkalmazkodó képességük rossz, zárkózottak, idegenül mozognak az emberek között. Egész egyéniségükből hiányzik a rugalmasság, figyelmük tapadó, látókörük beszűkült, gondolkodásuk a részekre irányul.

*******

Az eddig leírt személyek vérmérséklet, temperamentum, testalkat, beállítottság stb stb alapján osztályoztak és ennek általánosítása képen alkották meg saját verziójukat. Azonban az élettani hátteret nem tanulmányozták. Ezt I.P. Pavlov tette meg.


Nála a két legfontosabb tényező az ingerület és a gátlás. Rámutatott arra, hogy a viselkedésformák hátterében az idegrendszer típus-sajátosságai húzódnak meg, melyek az idegműködés ingerületi és gátlásfolyamatokra épülő három alaptulajdonsága - erősség, mozgékonyság, kiegyensúlyozottság -, illetve ezeknek viszonya által meghatározottak. Ennek alapján Pavlov az idegrendszernek négy típusát különbözteti meg:

1. Erős - gyors - kiegyensúlyozott;
2. Erős - gyors - kiegyensúlyozatlan;
3. Gyenge - lassú - kiegyensúlyozatlan;
4. Erős - lassú - kiegyensúlyozott.

Ezen kívül megkülönböztette még:

1. művésztípust (a gondolkodás elsődlegesen nem fogalmakban, hanem képekben, képzetekben megy végbe, fő jellemzője az egészben való megragadás, a szintézis);
2. gondolkodó típust (a gondolkodás elvontan, absztrakt fogalmakban folyik, jellemzője a szintézist megelőző, boncoló, részekre bontó analízis);
3. középtípust (a mindennapi ember gondolkodásmódja', a képszerű és fogalmi gondolkodás szabályos elrendeződése)