Káin: Interjú a kedvenc tetoválómmal

Sziasztok!

Nos belejöttem a kedvenc ismerőseim interjúztatásába hát miért is ne csinálnék azzal a hölggyel interjút aki a testemet ékesíti :D. Vagyis csinosítgatja :D. Szeretném őt reklámozni mert nagyon tehetséges és lelkiismeretes tetováló, aki nem megadott mintákat varr, hanem saját maga tervezi meg az egyedi tetkókat . Vagyis személy szerint én mindet kitaláltam/vagy ketten közösen és Ő megvalósította elsőre, pont úgy ahogy elképzeltem :D. Szóval már elég sok interjút raktam ki a blogra hát miért ne kérdezném meg őt is. :) (A képek mind Wintermass munkái)

Interjú a kedvenc tetoválómmal

-Szia, üdvözöllek a Mortemen ! Bár én már régóta ismerlek azért szeretném megkérdezni ki vagy! (olvasóknak, hogy tudják :D) Kérlek mesélj egy kicsit magadról, hol dolgozol most , hol tanultál meg ilyen szépen rajzolni és hogy jött az hogy tetováló leszel?

Szia Kami!

Üdvözlöm a Mortem olvasóit, én magam elég régóta követem a blogot, főleg a különböző betegségekkel és műtétekkel foglalkozó cikkeket szeretem, pusztán morbid érdeklődésből. De ez csak a vicc része, nem szeretnék bárkit elrémiszteni azzal, hogy egy elmebeteggel van dolga, aki csak azért bököd másokat tűvel, mert valójában szadista. (Pedig de, ha-ha)

Polgári nevem Simon Zsófia, akik esetleg LD50-ről keveredtek ide, .WintermasS., Kami ismerősei pedig csak Winti néven ismerhetnek. 27 éves vagyok, körülbelül 3 éve foglalkozom gyakorlatban is a tetoválással, ami mára nem csak a hobbim, hanem a munkám is lett. Jelenleg Újpesten, az Invictus Tattoo-ban díszítem vendégeim bőrét. KLIKK

Maga a rajzolás, a különböző művészeti kifejezésmódok mindig is közel álltak hozzám, és azon szerencsések közé tartozom, akik többé-kevésbé meg is tudták jeleníteni a látottakat, vagy épp belső világukat a papíron. Középfokú tanulmányaimat Nyíregyházán végeztem a Művészeti Szakközépiskolában, alkalmazott grafika szakon. Érdekes, hogy két osztálytársam is a tetoválás felé fordult azóta, egyikükkel közvetlen kollégaként szerencsém is van együtt dolgozni. A sulit kiváló eredménnyel végeztem, és az évfolyamból az egyik legígéretesebb emberként bocsátottak utamra. Ezután felvételt nyertem a Magyar Képzőművészeti Egyetemre, tervezőgrafika szakra, ekkor szakadtam országunk fővárosába. Az egyetemmel kapcsolatban az az igazság, hogy bánom is és nem is, hogy időt szántam rá. Az első évek nagyon hasznosak voltak rajztudásom és a művészeti anatómia elsajátítása szempontjából, amiknek a mai napig nagy hasznát veszem, a rákövetkező évekkel viszont elérték hogy teljese egészében kihalt belőlem az alkotás iránti vágy. Nem tudom miért alakult így, lehet rossz szakot választottam, lehet kiábrándultam, már nem is feszegetem önmagamban ezt a kérdést. Az egyetemet mindenesetre elvégeztem, így van egy tervezőgrafikus, és egy vizuális nevelőtanár diplomám, de nem tartom valószínűnek, hogy valaha e két szakmában fogok dolgozni, azonban nagyon sokat profitálok a megszerzésükhöz szükséges tanulmányaimból.

A tetoválás teljesen váratlanul jött, még az egyetem utolsó éve alatt, egy ismerős által, aki segített beszerezni az első tetoválógépemet, és pár alap dolgot mutatott meg, utána teljesen magamra és a vállalkozó kedvű alanyokra voltam utalva.

3 évig tetováltam otthon, egyetem majd munka mellett, leginkább hobbiként, ismerősöket, és az ő ismerőseiket, akik előbb-utóbb ajánlás alapján jöttek hozzám. Természetesen ez nem volt az igazi, sem időm, sem energiám nem volt elég ahhoz, hogy igazán ennek szenteljem magamat.

Nyár elején jött viszont egy fordulópont, amikor kaptam egy meghívást az Invictusból egy ott dolgozó ismerős révén, én pedig szinte gondolkodás nélkül felmondtam az addigi munkahelyemen, ami valljuk be, sem szakmába vágónak, sem pedig túlságosan nyugalmasnak nem volt mondható. Azóta egy nagyon klassz csapat tagja lehetek.

-Kik inspiráltak téged a tetoválásban? Mikor kezdtél el tanulni, milyen volt a folyamat? Kitől tanultál és hol? Mikor kezdted magadat tetováltatni?

Valójába inspirációm nem igazán volt, akadt egykét ismerősöm, aki háznál tetovált (az első tetkóm is így készült, úgy 5 éve), de az előtt nem is nagyon találkoztam soha a tetoválással, persze megnéztem másokon egy-egy mintát, és álmodoztam róla hogy majd egyszer nekem is lesz.

Az előző kérdésnél már említett ismerősnek csak elkottyantottam egyszer hogy kipróbálnám mégis milyen lehet tetoválni, mire ő elvitt egy tetováló felszereléseket forgalmazó üzletbe, és segített beszerezni az alap kellékeket: egy gépet, trafót, kábeleket, pár tűt, markolatot, festéket.

Innentől magamra voltam utalva. Az első tetoválást magamra készítettem, a vádlimon van, nem épp kicsi minta, egy urnesi stílusú rúnasárkány, amit az idő műlásával mindig csiszolok, bővítek, még mindig félkész. Szeretem a mintát, nem válnék meg tőle, bár mai fejjel már kicsit máshogy fognék hozzá, máshogy építeném fel, de nem bánom hogy olyan amilyen, az enyém, én csináltam, és az első általam húzott vonalak is ott vannak benne.

Aztán egyszer csak megismertem valakit LD50-ről, ahol akkoriban még elég sokat fórumoztam (nem akarom nevén említeni, mert nem tudom örülne-e neki, te tudod kiről van szó), és ő vállalkozott rá, hogy az alanyom lesz. Rengeteg tetkó készült rá, jobb, rosszabb, sok javítanivalóm is akadt még tapasztalatlan kézzel, el nem tudom mondani mennyi kudarc élményem volt!

Aztán a fórumra kikerült képek és az ajánlások alapján egyszer csak elkezdtek jönni az emberek. Természetesen ekkor még otthon varrtam, és néha nehéz volt elegendő időt szakítani rá, és nem is tudtam megfelelően fejlődni úgy, hogy aránylag keveset tetováltam. Sajnos elértem egy erősebb alap szintet, amiről nem bírtam továbblépni. Ezt változtatta meg a szalon, ahol elfogadták hogy kezdő vagyok, és minden segítséget, tanácsot megadtak ahhoz, hogy fejlődjek. Már egy hónap után éreztem a változást. Ugyanakkor nagyon jól is érzem magamat ott, hamar befogadtak a többiek.

-Hogy érzed Magyarországon mennyire kezd terjeszkedni és elfogadottá válni a tetkó? Mi a véleményed arról amikor azt mondják: Hogy fogsz kinézni öreg korodban?

Szerintem itthon még mindig nagyon előítéletesek a tetoválással kapcsolatban, leginkább az idősebb korosztály, de a fiatalok között is van aki elzárkózik tőle, de ők már inkább ízlésbeli dolgok miatt, és nem is támadják hangosan a dolgot. Szerencsére a börtönviselt-dolog már kezd kimenni a köztudatból. Ugyanakkor a fiatalok körében reneszánszát éli a dolog, nagyon sokan tetováltatnak.

Nagyon sok buta kérdés és tévhit kering azonban még mindig, amiket megpróbálunk türelmesen megválaszolni és tisztázni az érdeklődőknek. Például nem lesz színes a gyerek, ha valaki terhesen tetováltat, mindazonáltal én azért lebeszélnék bárkit hogy ebben az állapotban szurkáltassa magát.

A „hogyan fogsz kinézni 60 évesen?” kérdésre én mindig csak annyit válaszolok, hogy ugyanúgy, mint tetkók nélkül, öreg leszek, szottyadt és macskaszagú, akit nem hiszem hogy bárki nézegetne.

A mi generációnk azonban már tetoválásokkal és piercingekkel fog megöregedni, míg most furcsa látvány egy öreglány orrkarikával, addig 30 év múlva teljesen megszokott lesz végigvarrt karú nagymama is. Persze ez lehet túlzás, de remélem értitek miről beszélek.

- Úgy hallottam még pár éve nem lehetett a tetoválásból megélni, neked hogy sikerült hogy csak ezt dolgozod? Nehéz volt? Hogy-hogy mára egyre több ember szeretne tetkót? Hogy érzed a munkahelyeken probléma még az , ha valakin látható helyen van tetkó?

Amíg itthon tetováltam, nem dolgoztam ugyan drágán, de úgy is elég jó mellék kereset volt, de ezt mindet a felszerelésembe forgattam vissza, gépeket vettem, tűket, jó minőségű festékeket, ami nem két fillér.

Annyit mondanék a kérdésre, hogy főállásként is szerencsére kényelmesen meg tudok élni belőle, de nem anyagi jellegű döntés volt, hogy így döntöttem, nekem mindennél többet ér, hogy megpróbálhatom megvalósítani az álmaimat, nagyon szomorú lennék ha 50 évesen majd úgy tekintenék vissza, hogy kihagytam egy ilyen lehetőséget.

Mindenesetre az is szerepet játszik benne, hogy egy ismert szalonba kerültem be, ahol nemcsak jó munkákkal, de barátságos árakkal is csalogatjuk a vendégeket. Hatalmas a vendégkör, jelenleg 7 tetováló és 1 piercer dolgozik nálunk, és mindenkinek van munkája bőven.

Természetesen időről-időre zárnak be szalonok, ezek többnyire egyéni próbálkozások, tapasztalati háttér nélkül, de sok jó, tapasztalt tetováló is nyit szalonokat, hogy önállósodjanak, amik szerencsére fent is maradnak, így lesz még színesebb a paletta. Persze, van szakmai féltékenység ezen a színtéren is, és kavarás is előfordul, hiszen nagy a konkurencia, de ebbe inkább nem mennék bele, tőlem távol áll ez a hozzáállás.

Tagadhatatlanul divat lett a tetoválás, és leginkább a nők mennek a dekorativitásra, különösebb jelentés nélkül, de ez nem gond, ha egy szép, nőiességet kiemelő mintáról van szó. A férfiak körében mennek inkább akár első mintaként is a nagyobb tetoválások, ők bevállalósabbak, de elfogadottabb is rajtuk a tetoválás.

A munkáltatók hozzáállása azonban még mindig siralmas. Az emberek 80%-a takarható tetoválást kér. Ha valaki alkarra, kézre, nyakra szeretne tetoválást, akármilyen nemű, akármilyen idős, én meg szoktam kérdezni, hogy mit dolgozik, miket tervez még, mert nem szeretném ha később hátrányosan érintené, még ha most nem is gondol bele ennek a lehetőségébe. Természetesen van amiről meg is próbálok lebeszélni embereket, például ha kézfejre, ujjra, nyakra akar valaki tetoválást.

Akad pár külföldi vendégem is, a legutóbb Svédországból volt szerencsém egy népesebb kompániát tetoválni, náluk azt mondták, már abszolút elfogadott a munkáltatók körében a tetoválás, nem szólnak érte, és hacsak nem nagyon extrém a kinézete valakinek, nem befolyásolja őket a dolgozók kiválasztásában.

- Szerinted milyen egy jó tetkó és mikor van elrontva?

Rengeteg jó és elrontott tetoválást látok nap mint nap, de erre nem tudok konkrét választ adni. Nekem is sok idő volt, mire megtanultam úgy látni, hogy egy nagy művész munkáiból ki tudjam válogatni a jó, és kevésbé jobb munkákat. Inkább az a helyzet, hogy sokan nem a megfelelő helyen, nem a megfelelő emberrel tetováltatnak, mert nem értenek hozzá, mert ismerős, mert olcsóbb, és egyéb okokból. A tetováláson nem szabad spórolni, mert egy életre szól. Az átlag Mariska nem sajnál 5 ezret a műkörmére, ami egy hónapig van fent, de egy tetoválásra már igen. Majd viszontlátjuk a szalonban, amikor takartatni szeretné az elrontott tetkót. De ezzel nem azt akarom mondani, hogy csak szalonban csinálnak jó tetoválást, szinte mindenki otthon kezdi, és nagyon szép tetoválások születnek háznál is. Ugyanakkor nagyon fontos a tisztaság, a sterilitás, és a megfelelő minőségű anyagok használata. Ha az otthon tetováló illető nem előttünk bontja ki a tűket, vagy meghatározhatatlan, címke nélküli tubusból önti ki a festéket, álljunk fel, és meneküljünk! Tapasztalatból mondom, hogy drágák a megfelelő eszközök, de nem szabad ezeken spórolni a tetoválónak sem.

Én személy szerint a mintakatalógusokból kiválasztott mintákat nem tartom jónak. Alapnak előfordul hogy felhasználom őket, de mindenkinek igyekszem picit egyedire szabni a tetoválását, akkor is ha hozott minta, vagy csak ahhoz ragaszkodik. Szeretem ugyanakkor teljes egészében megtervezni a tetoválást, és aki komolyabban gondolkodik, és nem divatból szeretne tetoválást, többnyire maga kéri ezt. Sokkal másabb érzés utána a saját rajzomat bőrre vinni, mint azt, amit más alkotott.

Természetesen van olyan minta, amit kevésbé szívesen csinálok meg, mert nem tetszik annyira, vagy nem látom értelmét, de ezeket is maximálisan odafigyelve, alaposan igyekszem elkészíteni, mert a vendégnek viszont nagyon is sokat jelenthet, és egy életre magán fogja viselni. A legkisebb csillagot is a lehető legnagyobb komolysággal kell kivitelezni, még akkor is, ha már 700 hasonlót tetovált az ember. Nagyon fontos ugyanakkor egy-egy mintánál a megfelelő testrész kiválasztása, vagy a kép hozzáigazítása a kívánt testrészhez, nem biztos hogy ami jól mutat egy vádlin, ugyanolyan jó lesz mellkason is! Én ebben is mindig igyekszem segítséget nyújtani.

Magammal ugyanakkor nagyon elégedetlen vagyok, a legjobb munkáimban is rengeteg hibát látok. Volt már, hogy valamit nagyon elrontottam, és noha vendég elégedett volt vele, 2 napig nem tudtam aludni. Szerintem soha nem leszek elégedett magammal, évek múltán sem, pedig bízom benne, hogy akkor már jóval magasabb szinten fogom művelni a tetoválást. De csak az elégedetlenség tudja tovább vinni az embert, minden következő munkánál jobban odafigyelek mindenre, amit az összes korábbi elkészítésénél tapasztaltam. A legkisebb munkából is tudok tapasztalni, gyakorolni, fejlődni.

- Egy laikus ember hogy tudja felmérni, hogy kihez NE menjen semmiféleképpen?

Pár szót már ejtettem erről az előző kérdésnél is. A nagyon pocsék tetkókat azért fel lehet ismerni nem szakértő szemmel is, és sajnos a szalon sem feltétlenül garancia a jó tetoválásra! Mindenképpen kérdezzünk és nézzünk utána a szalonnak és a tetoválónak is. Persze az igazi nagy nevek esetében erre nincsen szükség.

Nagyon fontos pont a tisztaság! Csak címszavakban: mindenen legyen fólia, a széken, hiszen ki tudja ki ült benne előtted, a gépkábelen, a spricnin. Otthon valószínűleg nincsen sterilizáló, ami egy elég drága berendezés, amíg nem volt ilyen a közelemben, eldobható csőrt és markolatot használtam. A nem egyszer használatos fém eszközöket mindenképpen sterilizálni kell használat után, mint egy kórházban!

Ha az otthon tetováló illető nem előttünk bontja ki a tűket, vagy meghatározhatatlan, címke nélküli tubusból önti ki a festéket, álljunk fel, és meneküljünk! Tapasztalatból mondom, hogy drágák a megfelelő eszközök, de nem szabad ezeken spórolni a tetoválónak sem.

-Mit nem vállalsz egyáltalán?

Ha valaki nagyon nagy butaságot akar. Mindenképpen megpróbálom lebeszélni, ahogy a fentebb említett helyekről is, mint a nyak, a kézfej. Nyakra egyébként sem szeretek tetoválni. Bár ha egy pasi a himbilimbijére szeretne, azt tuti nem vállalnám, nagyon macera lehet.

A legrosszabb viszont amikor büdös a vendég már amikor bejön egyeztetni, ilyenkor bevallom őszintén, megpróbálom lebeszélni arról hogy velem tetováltasson, aztán fellélegzek. Nagyon rossz 5 percig is szagolni valakit a buszon, nemhogy 3-4 órán át keresztül. A cipőmet is megpucolom mielőtt elviszem a cipészhez!

Azt megfogadtam, hogy héberül nem fogok tetoválni soha, naná hogy beleszaladtam egy előre nem egyeztetett apró mintánál. :D

-Milyen egy festékallergia? Hogy derül ki?

Erről is elég sok tévhit terjeng, ha valakinek egy helyen picit sebesebben gyógyul a tetoválása, már pánikszerűen telefonál, hogy biztos festékallergiája van. Aztán ő is meglepődik, hogy semmi gond nem lesz a végeredménnyel. A valóságban az előfordulási arány nagyon alacsony, elhanyagolható.

Nagyon fontos a jó festék. Nem olcsó márkás festékekből dolgozni, de megéri. Én Eternal színeket használok, ez az egyik legnagyobb amerikai festékgyártó cég, évtizedes tapasztalattal, és Intenze, valamint Starbrite színekkel szoktam kiegészíteni a színsort.

A feketék abszolút antiallergének, a színes festékekben vannak fémszármazékok, de nagyon minimális mennyiségben. Ezek a festékek nagyon alaposan bevizsgáltak, az allergia előfordulási aránya szinte elhanyagolható, és ha bárkinél fel is lépne, nem járna olyan reakcióval a szervezet részéről, mint amiket az interneten látunk. Azok vagy nagyon rossz minőségű festékkel készültek, vagy a tetoválás viselőjének volt benne komoly munkája, hogy úgy nézzen ki…

-Esetleg valami szabály vonatkozik arra kit tetoválsz és kit nem? Akinek fémallergiája van hogy reagál? Kikre nem szabad tetováltatni???

A fémallergia egyáltalán nem kizáró ok, mint az előző kérdésben válaszoltam.

A súlyos ekcéma lehet esetleg kizáró ok, mert nagyon száraz és érzékeny az illető bőre, azonban ez is mindig más testrészen jelentkezik, az épp nem érintett felület gond nélkül tetoválható.

Amikre tilos tetoválni, az anyajegyek, májfoltok, mert nem szeretnénk bőrrákot okozni senkinek. Természetesen ugyanakkor előfordul hogy tetoválásban jelenik meg új anyajegy, ennek nem lesz semmi baja. Ha azonban a tetoválandó felületen van, vagy megpróbáljuk úgy elhelyezni a mintát, hogy kikerülje azt, vagy kihagyjuk az anyajegyet.

Részeg vagy drogok hatása alatt álló emberre sem tetoválunk, mert beszámíthatatlan lehet, és teszem azt egy epilepsziás emberen is elgondolkodnék, mert félnék hogy a kezelőszékben kap rohamot. De ezek mind egyéni esetek, általánosságban nem tudom megmondani.

Ja, a legfontosabb! 16 éven alulira nem! 16 és 18 között pedig csak szülői engedéllyel és személyes megjelenéssel, én is remekül hamisítottam már az osztálytársaim szüleinek az aláírását is már alsóban.

- El tudnád mondani hogy egy tetkót hogy kell kezelni, hogy a legszebb legyen? Szerinted mennyi idő után érdemes átütni egy régi tetkót? Hogy érzed ez függ a festékminőségtől a tetkó kikopása? Mi tesz rosszat a tetkóknak?

Itt el is érkeztünk a kérdésben említett utókezeléshez. Ez egy nagyon fontos dolog, amit sokan elhanyagolnak, úgy gondolják megvan a tetoválás, akkor már nem is kell vele foglalkozni. A tetoválás felszíni sérülést okoz a bőrön, ahogy teszem azt egy horzsolás, csak míg ez utóbbin gyógyuláskor vastag, száraz var ráképződik, ami néha darabokban esik le, a tetoválásnál ez a festéket is kihozná a bőrből.

Az általam újabban javasolt, bevált kezelési módszer a következő:

A tetoválás elkészültekor mindenképpen felteszek egy fóliát, ami a szennyeződésektől való védelemre szolgál. Ezt lehetőleg 2 órán belül le kell cserélni. Minden egyes alkalommal, mielőtt a tetováláshoz érnénk, nagyon alaposan mossunk kezet. Ezután dobjuk el a használt fóliát. A friss tetoválást langyos vízzel és folyékony szappannal (nem kell hogy feltétlenül fertőtlenítő szappan legyen, de semmiképp se hagyományos, kemény szappannal csináljuk, mert azon lehet szennyeződés!) finoman lemossuk. Nem kell megijedni a véres festékes szmötyitől, ez teljesen normális. Ezután leitatjuk róla a nedvességet papírtörlővel, vékonyan bekenjük Bepanthen Plus vagy Bepanthen kenőccsel, és újra lefóliázzuk. Nem szabad túl vastagon használni a krémet, mert kiáztathatja a tetoválást! Semmiképp ne kenjük vazelinnel, körömvirág krémmel és egyebekkel! A Bepanthen maximálisan bevált erre a célra, ha a tetoválásért fizettünk, ne a krémen spóroljunk!

A fóliázást 3 napig kell folytatni, 4-6 óránként cserélve azt, minden alkalommal lemosással, krémezéssel. A 4. naptól már csak napi 3-4 alkalommal kenni kell a tetoválást. Ekkor már hámlani kezd, ezt nem szabad lekaparni, vakarni, majd lehullik magától. A 7. nap végére többnyire teljesen lehámlik a tetoválás, ekkor még egy vékony, friss bőrréteg van rajta, ami picit fakóbbnak mutatja, mint a végleges állapota lesz. Innentől testápolóval kell kenni, nem sűrűn, csak amikor eszünkbe jut, hogy a friss, száraz bőr hamar rendbe jöjjön. Semmiképpen se kenjük bepanthennel, ha már lehámlott, különben újra és újra hámlani fog! Az első két hétben tilos kádban fürdeni, áztatni a tetoválást, szolizni, szaunázni, és napozni. A tévhittel ellentétben érheti víz a tetoválást,hiszen mosni és tisztán tartani szükséges, de nem szabad kiáztatni. Ha ezt betartjuk, akkor nem lehet gond a tetoválásunkkal.

Újraütni ha megfelelően van elkészítve a tetoválás, 10 év múlva lehet szükséges, természetesen ez is függhet a tetováló gyakorlatától, én is nagyon sok mindent kellett javítsak az első időkben, aztán ahogy ráéreztem, hogyan kerül megfelelően a bőrbe a festék, ezen esetek száma elenyésző lett, inkább a nem megfelelő utókezelésnek volt betudható, ha visszajött a vendég.

-Melyik a kedvenc stílusod és miért?

Nagyon szeretem a newschool dolgokat, de ebben az új irányzatban rengeteg elem, stílus keveredik. Közel állnak hozzám a játékos kontúrok, az élénk színek, a mozgalmas minták.

Szeretem a vicces, rajzfilmes, képregényes témákat, a karikatúrát, de a cuki színes, csajos dolgokat is, persze minden legyen egy kicsit eltúlozva, kifacsarva. Szeretem a horror témákat is, de azt sem a megszokott stílusban, egy zombinyuszi, vagy egy csontokkal teletömött muffin sokkal viccesebb. Szeretném ugyanakkor profin elsajátítani a realisztikus ábrázolást is a tetoválásban, hiszen rajzban ez is megy, ez nagyon fontos mérföldkő lenne a fejlődésemben.

Kialakult rajzstílusom van, ezt szeretném átvinni a tetoválásokba is, igaz, ez többnyire csak az általam tervezett mintáknál kivitelezhető. Szeretném azonban elérni hogy egyszer majd minden általam készített tetoválásról meg lehessen mondani, hogy én vittem bőrre. Mindenképpen szeretném idővel a saját stílusomat kialakítani, és azt, hogy ezért keressenek majd az emberek. Kedvelem a képregényes dolgokat, mostanában Dredd Bírót olvasok nagy menyiségben, jó hogy egy köteten belül több rajzoló dolgozik, az újabb Marvel képregények sem rosszak, de a szuperhősösdi nekem nem nagyon jött át soha, biztos mert nő vagyok. Szakmai berkekben sokan kritizálják a mangákat, pedig azok közül az Akira nagyon nagy hatással volt rám, 6 kötet, mindegyik 400 oldal, úgy rajzolva, hogy minden képkockán eltátom a számat, aki ezt leszólja, az csak a tömeg gyártott mangákat ismeri, és valószínűleg örömében a földhöz verné a hátsóját, ha úgy tudna rajzolni.

Szeretem még a mostanában egyre divatosabbá váló minimal és blackwork tetkókat, a neoprimitív stílust is, megy hatalmas fekete felületekkel dolgozik. Közel állnak hozzám a Buena Vistás művészek munkái, rajtuk látszik, hogy komoly grafikai előképzettségük van.

Divatos minta egyébként még mindig a felirat, lányoknál a virág, kacskaringók bokára, csuklóra, csípőre. A deréktetkó (azaz ribancrendszám) már kezd kimenni a divatból, ahogy hál istennek a nonfi is, bár felvevőpiac azért még akad. Összességében azért az emberek egyre meggondoltabban, és magasabb igényekkel tetováltatnak.

-Vannak elérhetőségeid? Weboldalad? ha igen akkor légyszi oszd meg velünk!

A hivatalos elérhetőségem megtalálható a következő linken:

http://invictus-tattoo.hu/index.php?op=zsofi

Telefonnal, e-maillel együtt, de megtalálható vagyok Facebookon és LD50-esn is.

-Van még valami amit szeretnél megosztani velünk?

Búcsúzóul csak annyit mondanék, hogy köszönöm hogy végig olvastátok a kicsit hosszúra nyúlt interjút, igazából rengeteg mindent tudnék még mondani, remélem sokak kedvét meghoztam a tetováltatáshoz. Mindenkinek sok szép varratot kívánok a bőrére, ha ebben az én segítségemet szeretnétek igénybe venni, vagy ha csak bizonytalanok vagytok, érdeklődtök, bármi kérdésetek lenne, akkor is nagyon szívesen segítek bármilyen tévhit eloszlatásában és bátorításban is.

Köszönöm szépen, hogy válaszoltál rám minden hónapban számíthatsz egyszer vagy kétszer!