Ködhajós: Ködös gondolatok, avagy a lerágott csont mindig visszaharap?

Lerágott csontok repkednek... Mögötte döglődő kutyák félig holt lelkének tetemei... Gépvilági gondolatok... És sűrű, gomolygó, pesszimista világképek a ködben...

Régóta szerettem volna megírni ezt a cikket, bár a hajómat rossz szelek sodorják, mégis a Kisördög csillagkép vezeti az utam, jelenleg ez a legnagyobb előnyöm a ködvilággal szemben, hogy ez a csillagkép ragyog számomra. A legnehezebb napokon is.

Otthonosan mozgok a ködben, mindig otthonosan mozogtam benne, amolyan félig-való testetlen-testben... Nem, nem vagyok Ködszülött, de bármikor azzá válok, amolyan pára-alakváltóként. Talán lerágott csontokon taposok, mikor a gondolataim kivetítem nektek, hiszen a gondolatok kivetítését, már az írás feltalálása óta művelik, úgy érzem a gondolataim sem forradalmiak. Előző életekben is próbálkoztam, hasonszőrű lelkek is meg-megpróbáltak -nak hatni a ködtestvérekre. Sikertelenül. Mégis látom értelmét és nem adom fel míg akár egyetlen lelken is segítek vele e ködös útvesztőben.

Megint köd? Bocsánat. Mindig KÖD. Ez vesz minket körül, ebben hajózom, ez az egyik világ amit megélek, a valóság egy morbid darabja. Hogy kihasználom? Igen, amennyire csak lehet! Ha bárkinek elege van a ködhajós, ködsíkú gondolataiból, az most hagyja abba az olvasást. A Ködtestvérek? A velem hajózók?... Nos, helyezzétek magatokat kényelembe, hogy ne zsibbadjon el a lábatok -kezetek, mikor már azon ültök vagy támaszkodtok egy ideje, vagy néha nem árt felállni megmozgatni magatokat. Lehet viharba vezetlek titeket, így hát ha fáradt vagy lehangolt vagy inkább kapaszkodj más kötelekbe is, mert a párás kötél sose stabil. Minden esetre JÓ SZELET!

Ismeretlen vizeken hajózom, legalábbis ezt hittem. Az új hullámok, az ismeretlen szirénénekek melyek csábítanak, a kósza el-el kapott gondolatok melyekből süt a depresszió, vagy a világtalanság... Új vizek, sűrű köd, és gomolygó párát átszövő cikák... Nem, tévedtem, nem sokat csak pár száz,majd pár tíz évet. Az élet adta problémákat, mint munkahely, iskola, családi egymásnak keresztbeszervezések, a legrosszabbkor eltörő csap... mindig jelen voltak, ezek azok a dolgok amik minden hajós dolgát megnehezítik, a fogyó ívóvíz a sós tengeren, a szél tépte vitorla javítása vagy csak betekerése vad hullámokon arcba csapódó vízzel... Mind-mind olyan dolog, amit már mások megéltek, túl estek rajta. Nem hinném, hogy pont minket tennének tönkre. Kísérletek mindig voltak, a társadalom elhagyása, más társadalmi forma bevezetése, elzárkózás stb... Hogy csak néhányat említsek, a Hippik (akik közel állnak a szívemhez); a Fulton -féle kommuna követők-kísérletezők; a boldogságba és leszarom-ságba menekülő rastafarik... Mindhiába. A társadalom megy a maga rögös útján, és nincs kiszállás, mert ha kiszállsz akkor utánad megy és megöl, vagy rájössz hogy nélküle nincs gyógyszer, és egy egyszerű megfázás is megölhet Nincs kilépés. Csak a halál. Én próbálkozom, hogy azok akik a hajóm kabinjába tévednek, otthon, boldogan, nyugodtan és érezzék magukat nálam. Ez asszem sikerült, menedéket biztosítok a barátaimnak. Látszatmenedék, mert a város körülvesz, felhallani a szirénákat és a részegeket ugyanúgy. A múltkor a lakásajtótól 4 méterre lőtte magát valaki hernyóval... sajna nem kaptam el, csak amit itt felejtett. A barátság széteséséről, az átverésekről, a lázadásokról és a rendszerek sanyargatásának tűréséről, és szerelmek szétszaggatásáról rengeteg vers, dal, nóta, novella született és születik napjainkig. Fiatal társaságok próbálják rendbe rakni azok lelkületét akik figyelnek rájuk, (Pl az „Antiface”... csak hogy egyet említsek a sok közül.) De nem jó. Hiába.

Már rengetegen próbálták zenével jobbá tenni a világot, most a neten mennek a világmegváltó gondolatok. Mindeközben a társadalom tovább halad az úton a végső a nagy rendszer felé. (ha valakit érdekel máskor kifejtem) És a rendszer addig boldog, míg azt hisszük hogy szabadon cselekedhetünk dönthetünk. Pedig nem. Utópiák? (G.O. „1984” Haladunk felé..) Összeesküvés elméletek? Mindig voltak vannak lesszenek, de bizonyíték sosincs rá, mert a rendszerek tagadnak. Majd összeomlanak. Én asszem megtaláltam egy egyenlőre elviselhető szigetet. Nem a boldogságé, de van benne az is. A Ködhajó belevesz a gomolygó párába, elmerül a gondolatok vizébe, gyűjti az értékes ötleteket, válogat a viharok villámaiban és összegez. Beleolvadok a rendszerbe, a társadalomba, de nem hagyom hogy a társadalom kihasználjon, ha azt érzem, hogy kezd a nyakamra nőni a világ dimenziót váltok. Eltűnök egy időre, majd megint beolvadok és meg-megjelenek akinek akarok.