"kamupók": Fóbiák és félelmek

Nos, ígéretemet betartva ma a spiritualizmus egyfajta szimbólum rendszerével ismertetlek meg benneteket. A betegségekről még az emberiség fejlődésének egy korai szakaszából származó szimbólum rendszert alkottak, amikor még az emberek között próféták és messiások járták a Föld úttalan útjait. Szájhagyomány útján maradt fent leginkább és később beleolvadtak a különböző nyelvcsoportok mindennapos beszédébe a különböző elnevezések. Manapság leginkább a homeopátiás kezelések kapcsán botolhat bele az ember. A szimbólum rendszer egyik fontos alapja, hogy az emberi lelket nem választja külön a fizikai testtől, hanem részének tekinti, valamint a fizikai síkon megjelenő betegségeket, a lélek "betegségének" jelzéseként fordítja le. Ahány ember annyiféle magyarázat lehetséges, a könyv amiből idézek egyik német írótól és csapatától, kollégáitól származik. Az úr neve Ruediger Dahlke. A könyv pedig "A betegség mint szimbólum" címet viseli. Nekem bejött a fóbiámra írt lelki konfliktus. Enspannt sich...

Félelem

Testi szint: elsősorban a torok tájékán (bekebelezés, kapcsolat, kommunikáció) és a lélegzetvételen (kicserélődés, a polaritás törvénye) észlelhető.

Tüneti szint: szűkség (latinul angustus = szűk, a németben az Angst = félelem), a félelemtorokszorító érzés, azaz akadályozza az embert a szabad légvételben; menekülési kényszer; gyakran feldolgozatlan születési traumára vezethető vissza (a szülőcsatorna mint az első és legősibb szűk "folyosó", amelyen a születő gyermeknek keresztül kell "verekednie magát").

Feldolgozás: amennyire csak lehetséges, beengedni magunkat félelmeinkbe, amíg azok már elveszítik félelmetes erejüket, bátran nevükön kell nevezni őket ("Kimondva megszűnik a rettenet!" - Babits Mihály), azok a szűk érzetet nyílttá, tágassá varázsolják; önszántukból teret adni félelmeinknek; a szűkség érzésével szembenézni: kötött légzés (hasonló a rebirthingtechnikához); arccal a félelem felé fordulni; újból átélni a születés pillanatát és tudatosan beépíteni azt az életünkbe (reinkarnációs terápia); támaszt találni: az anyaméh nyújtotta védettség helyettesítése: ősbizalom kialakítása (csúcsélményeken, az egység megtapasztalásán keresztül); önkéntes "szűkség"= koncentráció (sok szempontból); tudatosan megkapaszkodni (amit aztán tudatosan elengedéssé lehet alakítani): kapaszkodásterápia.

Feloldás: a lényegesre, pillanatra koncentrálni; a pillanatnak élni, mivel a félelem a múltból vagy a jövőből táplálkozik; távolabbi cél az ellenpóluson; a szűkség állapotában egyre kinyílni, teret hagyni és szabaddá válni; tágasság.

Ősprincípium: Szaturnusz-Plútó.

Fóbiák

Tüneti szint: gyakran teljesen más (korábbi) időből származó tapasztalatok és az azokhoz tartozó viselkedési minták veszélyeztetik a jelent: az időérzék elvesztése, mint a -> Neurózisnál; krónikus szorongásos állapot, amelynek irreális eredetével általában tisztában vagyunk, de a számunkra átláthatatlan szimbolikus összetevők miatt nem tudjuk irányítani; többek között:
1. karcinofóbia (a rákos megbetegedéstől való félelem; -> Rák); felismerni és elismerni a bennünk lévő pusztító erőket; megismerkedni a sötétség két istennőjével: Hekatéval és Kálival;
2. magasságiszony (a félelem a zuhanástól, -> Tériszony): megtalálni és elfogadni önmagunkban a (Paradicsomból való kiűzetésből származó) archetípusos, ősi félelemet.
3. állatfóbiák és a bennük rejlő feladatok felismerése: a kígyóban saját kígyólelkünket (csábítás a polaritásba, kísértés); a pókban a saját póklelkünket (alattomos csapdák állítása, a nyílt harc elkerülése, mások erejének kiszívása); a kutyában (farkas) a tudat alatti agressziónkat (dühös ugatás, vicsorgás), a patkányban (a mocsok, a szenny szimbóluma) piszkos tendenciákat (pestissel való megfertőződés); az egerekben a villámgyors mozgást, a kontrollálhatatlanságot, az erotikus puhaságot, a mindenhova behatoló, kéregető tolvajt (mások asztaláról és tartalékaiból élősködő).

4. eritrofóbia (elpirulástól való félelem): elsősorban a szemérem, valamint a szexuális vágy elfogadása; felismerni a saját kisebbségi és függetlenségünket mások véleményétől.
Feldolgozás: (általánosan): megtalálni és elfogadni a tudattalanul bennünk rejlő félelmetest és borzongatót; időtévesztés esetén tisztázni önmagunkban, hogy a rossz tapasztalat melyik idősíkból származik, reinkarnációs terápia alkalmazása.
Feloldás: megbarátkozni ezzel a lélekrésszel és az ide kötődő energiát más területek számára felszabadítani.
Ősprincípium: Szaturnusz (félelem szorítása általában)-Plútó.

Agorafóbia

Tüneti szint: a páciens fél kimerészkedni a "széles nagyvilágba"; félelem a nagy és szabad terektől szellemi-lelki síkon.
Feldolgozás: tudatosítani magunkban az utolsó születési fázist: kilép a szűkből a tágas térbe (elveszettség a világban); tisztába jönni saját tudati szűkösségünkkel; saját kicsinyességünk elfogadása; azon tény befogadása, hogy mindannyian homokszemek vagyunk a kozmoszban; homokszemként a ránk eső feladatrész teljesítése; a lényegre koncentrálni; saját szűk felségterületünk, a minket körülvevő négy fal biztosítása; az üresség és tágasság elfogadása saját életünkben.
Feloldás: kibékülés a kényszeres szűkösséggel, biztonságra lelni a legszűkebb körben; bevallani magunknak és elismerni a tényt, hogy "egyedül vagyunk széles e világon"; az ellenpóluson, vagyis legbelül, lelkünk mélyén egyre tágabb teret nyerni, kinyílni; saját helyünket megtalálni a világban, saját otthonra lelni; távolabbi cél: (f)elismerni, hogy igazi otthonunk nem e világi.
Ősprincípium: Szaturnusz-Jupiter.

Éjjeli szorongás

Tüneti szint: a félelem már az alkonyat idején kezdetét veszi, mivel ez jelzi a (sötét) éjszaka közeledtét és egyben szimbolizálja, hogy a fény nyugovóra tér; az éjszaka szimbolikusan a női oldalt, a világos nappal árnyékát jeleníti meg, ami félelemmel tölt el minket; az árnyékbirodalom sötétségében kiszolgáltatottnak érezzük magunkat; a tehetetlenség érzése önmagunk árnyoldalaival szemben, amelyek most - mivel az éjszaka képzetéhez társulnak - felszínre törnek.
Feldolgozás: ismerjük be, hogy a sötét napszakok - és a valóság maga is - problémát jelent, ne áltassuk magunkat és ismerjük el, hogy az árnyékbirodalom az éjszakához tartozik; alkalmazzunk árnyékterápiát önmagunkon: tanuljuk meg meglátni és elfogadni önmagunk sötét oldalait.
Feloldás: merítsünk bátorságot sötét oldalaink leleplezéséhez, ismerjük fel ennek jelentőségét, értékeljük és fogadjuk el gyengeségeinket.
Ősprincípium: Hold-Szaturmusz-Plútó.

Félelem a ráktól

Tüneti szint: szorongó és nyomasztó gondolatok (gyakori a családban történt rákos megbetegedések következtében), az élettől való félelem = halálfélelem; félelem az élettől és a szenvedéstől; még fel nem szabadult szinteken nagy elvárásokat támasztunk saját életünkkel szemben; öntudatlanul arra vágyunk, hogy életünk zátonyra fusson.
Feldolgozás: vizsgáljuk meg saját rákmodellünket (szociális alkalmazkodási modell, normopátiás szerkezetek) és járjunk a saját utunkat; valósítsuk meg a saját (élet)utunkkal szemben támasztott követelményeket; ismerjük fel, hogy minden élet szenvedés (Buddha).
Feloldás: békéljünk meg saját mulandóságunkkal, ismerjük fel, hogy az élet és a halál összetartozik: mint a fény és az árnyék (Tibeti és egyiptomi halottas könyv), éljünk saját akaratunk és meggyőződésünk szerint.
Ősprincípium: Plútó/Szaturnusz.

Félelem a repüléstől

Tüneti szint: félelem a lezuhanástól; félni az (anya)föld elhagyásától és a földhöz való ragaszkodás elvesztésétől; félni a levegőbe emelkedéstől; félelem a magas repüléstől; félelem a szűk helyektől (a repülő belseje fel tudja idézni a megszületés előtti pillanat szűkösségét).
Feldolgozás: határozottan, két lábbal állni a földön; erről a biztonságos helyről barátságot kötni a levegő elemmel; elhagyni a bizalom és a megszokottság biztonságos talaját; "magasröptű" és fantáziadús gondolatok; újra átélni a születési traumát (pszichoterápiás segítséggel) és megbékélni vele.
Feloldás: felismerni az esést, a zuhanást, mint ősi, emberi tulajdonságot (angyalok zuhanása, Lucifer bukása), és elfogadni folytonosan fenyegető veszélyként, amellyel együtt kell élni.
Ősprincípium: Szaturnusz-Uránusz.

Klausztrofóbia

Tüneti szint: szélsőséges félelem a zárt, szűk terektől: a kilátástalanság tudatosulása; a még fel nem dolgozott születési helyzet újból megelevenedik.
Feldolgozás: születési trauma feldolgozása (pl. reinkarnációs terápia, légzésterápia segítségével); a szoros állapot mellett ismerjük meg az anyaméhet tágabb vonatkozásban is; foglalkozzunk a félelem és a szorultság mélységeivel, amíg az tágassá nem válik; a védettség és fogva tartottság állapotaiban ismerjük fel a közelség pozitív vonatkozását.
Feloldás: tekintsük az életet születések láncolatának, amelyet "egyiket a másik után" alapon kell megélnünk; minden szorult helyzetet követően nyíljunk meg a tágasabb megoldások felé, amelyek új kilátásokkal gazdagíthatják életünket.
Ősprincípium: Plútó.

Szerettem volna még írni a függőségekről is, de azt majd egy legközelebbi alkalommal, egyenlőre elégedjetek meg ennyivel. Sok fóbia nem szerepel a könyvben, de egy kis utána gondolással rá lehet jönni, hogy valójában mi lehet a gond.