"kamupók": Kósza gondolatok (képmutatás)

A következő bejegyzést Csuang-ce egy írásával kezdeném:

Az Imádság Hivatalnoka hivatali díszben a disznóólhoz ment, és ekképp szólt a disznókhoz.

-Miért panaszkodtok? Három hónapig gabonával etetlek titeket. Azután én tíz napig böjtölni fogok - mialatt ti továbbra is esztek -, és még három napig gondotokat viselem. Ezután friss gyékényt terítek az áldozóhelyre és ráhelyezlek benneteket, mielőtt átküldelek a másvilágra. Mindazt figyelembe véve, amit megteszek értetek, hát miért kellene nyugtalankodnotok? - Ha a hivatalnok csakugyan szívén viselte volna a disznók jólétét, akkor korpával és szecskával etette volna őket. Ám a hivatalnok a saját tekintélye szempontjából nézte a helyzetet. Mindennél jobban szerette kiváltságos hivatalának köntösét és fejékét, meg azt, hogy díszes hordszékén cipelik - és tudta, hogy ha ő meghal, akkor nagy fénnyel-pompával teszik sírba, és a koporsójára gyönyörűséges leplet terítenek. Ha valóban érdekelte volna a disznók jóléte, akkor nem tekintette volna olyan fontosnak ezeket a dolgokat.

Mint már említettem zavar, egyenes utálom a status quo-nak gúnyolt marhaságot. Valami oknál fogva nem tudok kibékülni a társadalmi hierachiával, leginkább azért mert a képmutatáson alapszik. Levezetem, hogy miért is. Adva van egy nép vagy csoport. Ezen belül az elrendeződést úgy határozták meg, hogy kevesek, akikben az emberi ego a megalománia felé deformálódott, magához ragadja az irányítást - természetesen minden emberben benne van, de az erőssége változó. Kezdetben mint az állatok döntötték el, hogy ki legyen a vezér, a ki az erősebb módszerrel. Később ehhez társult a tudatlanság és a hiedelem, ami még mind a mai napig tart... A tudás hatalom mondták egyszer az okosak, talán most már érthetőbb lesz miért is.
Eleinte a népeket megvezették azáltal, hogy a tudást saját módjukon kezdték értelmezni és önző céljaikra fordították, amit a lustaság, elnyomás és felsőbbrendűség érzete stb. éltetett. A farizeusok és más egyéb vallási vezetők voltak akik a tanításokat eltorzították és saját képükre formálták, eltitkolták, még azt a keveset is amit felfogtak. A nép "sötétségben" maradt és teljes mértékig megbízott (vagy legtöbbször kénytelen volt "bízni" félelemből) ezekben a "tanítókban" és elfogadta (helyesbítsünk, beletörődött) amit ők közvetítettek... Az ember fejlődésének írott formájában a birodalmak, uradalmak, országok története mit sem változott. Az embereket mindig sötétségben tartották és tartják mind a mai napig... önös érdekből. Mai társadalmunk ami leginkább a tudományos és racionális felfogás szerint működik mégis ellent mond önmagának. Ugyanis bárhová vessen a sors (tisztelet a kivételnek, példám kimondottan Magyar viszonylatokat vesz tekintetbe) a hierarchikus elrendeződés a munkahelyeken nem racionális. Inkább uram-bátyám típusú (nem hiába van lemaradva Európától fényévnyire kis hazánk). Ez az amitől a hajam égnek áll, utálok és gyűlölök. Egyszer, az emberek még önmagukat sem ismerik és ennél fogva saját képességeikkel sincsenek tisztában, de foggal-körömmel ragaszkodnak a "zsíros" állásaikhoz, ebből következően a munka, a termelés, az egész gazdaság úgy pocsék ahogyan van. Másfelől a terror, a megfélemlítések (fizikai, pszichológiai) egyik közkedvelt eszközük ezeknek az embereknek "hatalmuk" megtartásához és nem ismernek maguk fölött sem Istent, sem embert (még ha csupán egy nyamvadt osztályvezető is az illető vagy csak egy parányival lépett előrébb...). Közben hőzöngenek, elégedetlenkednek és semmihez nem értenek. Azokat akiknek lenne kellő motivációja, tapasztalata, képesítése egy vezetői poszt betöltésére kizsigerelik, elkergetik. Annak idején nem ezt "mondták"/"tanították" nekem. Hanem a szorgalmas munka elnyeri jutalmát. Dolgozhatsz szorgalmasan, kitartóan, de nem érdemes, mivel az embert nem becsülik meg. Olyat raknak föléd akinek halovány dunsztja sincs semmiről csak a főnök egyik rokona, talpnyalója, stb. Sajnos a társadalmi rétegződésben pedig nagyon is meglátszik. Nem hiába mondják, hogy a fejétől bűzlik a hal. Ha "odafent" nem mennek rendben a dolgok, akkor "idelent" sem fognak jól működni a dolgok. De ezt nem hajlandóak beismerni. Az okok már sokszor, sokféleképpen ezen blog történetében fel lettek sorolva, szóval inkább most nem részletezném tovább.

Változtatni kell. Nem azzal, hogy jól dolgozunk, hanem azzal, hogy megismerjük önmagunkat, felismerjük képességeinket, érdeklődésünket. Ha ez megvan ráébresztjük környezetünket önmaga megismerésére, ahol belátja hibáit, tévedéseit és megkeresi önmagát a világban, amitől boldognak érezheti magát. Nem pedig stresszelni fog, hogy már megint mit fog elrontani vagy már megint mi baj történt, csupán azért mert neki "kényelmes" az aktuális helye, pozíciója amit a társadalomban elfoglal. Ez a megközelítés eléggé racionális és érthető is, ami passzol a tudományos világnézethez is elvégre egy hatékonyabban működő emberi társadalom volna a végeredménye.