2010. június 5., szombat

Kaedrin: Memento Mori!

Danse Macabre /Haláltánc/, Memento Mori!/Emlékezz a Halálra!/, Vanitatum vanitas/Hiúságok hiúsága/.

E három jelmondat köré szeretném csoportosítani a most induló sorozatomat, amelyben minden alkalommal a Halállal kapcsolatos általam az internetről összegyűjtött legérdekesebb képeket mutatnám be.
Csodáljátok hát meg ezernyi arcát, mert egyszer mindannyiunkat táncba visz.


Nyarlathotep: Saját vers


Árnyjáték

Homályos villanás,
Bizonytalan látomás,
S úgy tűnik el,
Mintha ott sem lett volna soha...

No ha, mindig ott van,
Egyre csak téged figyel
Otthonát, a félhomályt elhagynia sem kell...

Ha bár, te nem látod,
Hiszen csak játszik veled,
S nevet, csak nevet rajtad az árnyékembered...

2010. június 4., péntek

Káin: Sorozatgyilkosok XII.

Na mivel egy hét kimaradt nem nemi beteges cikket írok (már annyira nem akarok XD, de ígérem meg fogom írni) hanem sorozatgyilkososat, mert kimaradt egy hét. O__O Na szóval a mostani állomásunk: USA. Na itt le is horgonyozunk elég sok ideig mert rettenetesen sok gyilkost termelt nekünk ez a fasza kis hely. A mostani kis gyilkosunk, pedig nem más mint:

Charles Frederick Albright

1991. Augusztus 10-én született 1933-ban, Dallasi sorozatgyilkos volt. 1991-ben megölt 3 nőt. Charles-t Delle és Fred adoptálta egy árvaházból. Az anyja iskolai tanár volt, aki nagyon szigorúan nevelte és túlságosan óvta, ez alatt folyamatosan tanította őt, meg segített neki, hogy fel ugorjon két osztályt a suliban. A bűnözése igen korán kezdődött, 13 évesen már piti tolvajként üzérkedett és egy támadás során tartóztatták le. 15 évesen lediplomázik és a North texas universitybe készül. (Nekem ez kibaszott nagy ellentmondás, hogy 13 évesen letartóztatják és 15 évesen már diplomája van). 16 évesen a rendőrség egy pénztárgépből való kézpénztartalékkal két kézi lőfegyverrel és egy puskával kapták el (mármint nála találják) így leül egy évet, majd utána dokinak készült. Végül ismételten lopott cuccok miatt kizárják a fősuliból (diplomázás előtt) és be is perelik. Válaszul hamis diplomákat szerzett . Elvett egy lányt a főiskoláról és született egy lányuk. A Felesége tanár volt, ez alatt folytatta a férfi a csalásait: csekkeket készített meg hamis referenciákat, még tanított is egy főiskolában és ha le is bukott kibulizta valahogy a próbaidőt. 1965-ben elvált a feleségétől . Egyszer elkapták mikor több-száz dollárt lopott ( vasárut, aminek az értéke ennyi volt) két és fél év börtönt büntetést kapott. Mégis csak 6 hónapot ült, ez után arra hajazott, hogy a szomszédok bizalmát szerezze meg, a végén már bébiszittelt is, sőt egy híres rádiós műsorvezető gyerekére is vigyázott. 1981-ben meghalt az anyja és utána meglátogatta pár ismerősét, kiknek 9 éves lányát szexuálisan zaklatta. Jelentették és be is perelték, bevallott bűnösségét és igen: PRÓBAIDŐT KAPOTT :D.

1985-ben találkozott egy Dixie nevü nővel, akit megkért hogy éljen vele. Rzek melett kurvázott. 1190-ben december 13-án egy 33 éves nőt (prostituált) fej belőve találták meg, a szemeit a szemhélyakkal távolították el.

Februárban (91-ben) egy újabb prostit találtak meztelenül (csak felső volt rajta, ahogy az előző nőn is) 3-szor lőtték meg és a szemeit szintén eltávolították.

91 márciusában egy újabb kurvát találtak, a szokásos módon . 91 márciusában már el is kapták és az egyetlen bizonyíték ellene az volt, hogy a helyszíneken látták és nem volt sosem alibije. (Az ügyön rágták a szart rendesen). Végül életfogytiglant kapott.

2010. június 3., csütörtök

neo.Crysis: Neo ébredése

Gyűlölöm a hajnalokat. Fájdalmas elmúlás és reménytelen kezdet. Ezt a novellát ma hajnalban írtam-csak úgy céltalan- elütve vele a múló időt.

Neo ébredése

I.

A hajnalok a legrosszabbak.

-Már megint egy újabb nap kezdődik.-mondtam magam elé fáradtan a hajnali szobában. Háton fekve nyúltam el az ágyon és figyeltem a halvány narancs izzást, ahogyan a nap lassan be-bepislogott a függönyön át és kósza csíkokat rajzolt a plafonra.Remegtem a hidegtől, de nem a csípős pirkadattól. Belőlem jött.

-Nem kezdődik semmi. Itt most minden véget ér. Legfőképpen te.-monda egy hang a sarokból. Ott kuporgott, de nem láthattam volna a gyönge fényben.Így csak néztem magam elé mereven tovább. Nem lepődtem meg. Tudtam, hogy nem leszek egyedül reggel.

-Miért mondod ezt nekem? Tudom jól. Tegnap még én is ezt mondtam. Holnap pedig te fogod ezt mondani. Elpusztulsz a következő hajnalon, mielőtt még ráébrednél bármire is.-mondtam neki.
-Talán történik valami. Valami más, ami átsegít, ami átemel.-mondta, majd fölegyenesedett és az ablakhoz lépett. Lágyan elhúzta a függönyt, csak hogy kilásson. A hideg fény kirajzolta sápadt közönyös arcát.

-És mégis mi? Mire gondolsz...-kérdeztem, de nem vártam választ.
-Az időre.-felelte, miközben rám ügyet sem vetve figyelt kifelé.
-Az idő számodra nem létezik. És különben sem számít már, olyanoknál mint te.
-Olyanoknál, mint mi.-javított ki enyhe megvetéssel a hangjában. Nem mozdult. Mereven szemlélte az ébredő várost. Egy autó húzott el, majd egy másik.
-Már nincs erőm.-mondtam neki.
-Tudom. Soha többé nem lesz.-Most már engem figyelt. Tekintete szinte szúrt. Magamra emlékeztetett, aki még tegnap reggel én voltam, aki ugyanott állt és ugyanúgy merészen várta a napot, aminek elmúltával elpusztul. Tudtam azon a reggel én is, mint ahogyan most ő is tudja.
-Olyanoknál, mint mi.-ismételtem meg a szavait. Az erőm lassan elhagyott, s ahogy figyeltem a nap plafonra rajzolt narancs sávjainak lassú nyúlását, ő egyre erősebb lett.
-Mik a terveid mára?-kérdeztem, csakhogy szóval tartsam, csak hogy érezzem önmagam utolsó morzsáit.
-Semmi különös.-mondta közönnyel, miközben a selyemfüggönnyel játszadozott unott arccal, majd hozzátette-Élni.
-Élni-ismételtem meg a szót.-Mit jelent élni?-kérdeztem, miközben egyre jobban elhalványodtam.
-Nem tudom.-felelte, majd mellém lépett, és az arcom fölé hajolt. Görcsös görnyedése kissé riasztott. Éreztem a forró leheletét a bőrömön. Nem bírtam mozdulni. Ráébredtem-már csak az ő nyugodt lélegzését hallani a szobában.
-Már nem látlak.-állapította meg ridegen.
-Még itt vagyok.-feleltem halk szomorúsággal a hangomban. Tudtam, hogy soha többé nem látom őt, bár nem is akartam. Míg fokozatosan eltűntem, ő olyannyira alakot öltött, hogy fájt látnom gyönge, csontos testét, azt a testet, amely még az enyém volt nem is olyan rég, mielőtt megjelent volna a szobámban.
-Már nem látlak-monda újra félrebillentett fejjel elfoszló ködös arcom fölött, de tekintete mégis az enyémbe fúródott.- Már nem tudsz mit tenni. Ha nem volt elég számodra a tegnapi nap, nem érdemelsz többet.- mondta mély, kegyetlen hanggal. Fogta a pulóveremet, ami még tegnap rajtam volt, fogta a táskámat, ami még tegnap az enyém volt és fáradt lassúsággal a testben, mely tegnap még éppúgy az enyém volt elindult kifelé a szobából. Már nem léteztem.
A hófehér plafon már szinte izzott a napfénytől. Láttam, de nem éreztem már semmit. Láttam amint elmegyek, de már nem léteztem. Itt már nem.

Így haltam meg azon a hajnalon és így haltam meg az előzőn és a következőn is így fogok. Ahogy látom magam elsétálni, ahogy látom magam minden egyes napon elmúlni.


II.

Fáradtan ébredtem-soha nem alszom jól. Olyan nyomasztóak a hajnalok. Mintha elvesztenék magamból egy darabot. Háton fekve figyeltem, ahogy betör a szobámba a fény a függöny egy elhúzott kis szakaszán át. Furcsa-én mindig gondosan behúzom éjjel. Csak bámultam az ablakot. Az első autók zaja ragadott ki a bámulásból-igen a város ébred, és nekem is ébrednem kell vele. Olyan fáradt vagyok.
Fölültem az ágyon. Kósza gondolat csap meg: talán a ma más lesz. Talán ma történik valami, valami más. Mindegy is. Indulnom kell. Belebújtam a pulcsimba, igazán hűvös van. Fölkaptam a táskámat és elindultam.
De megtorpantam az ajtóban és visszanéztem. Mintha lett volna ott valami. Mintha lett volna ott valaki.

A hajnalok a legrosszabbak...

Princess Aurora : A rendőr, aki 17 éve áll lesben…

Egy bűnügyes zsarut 17 éve állítottak lesbe egy szentpétervári, csaknem 100 négyzetméteres lakásban, mivel a tulajdonost megölték. Azóta sok víz lefolyt a Néván. Az áldozatot megtalálták, az elkövetőket elfogták, elítélték, s már leülték büntetésüket. Csupán a rendőrt „felejtették” a lakásban.

A humoreszkbe illő, de valódi történet azzal folytatódik, hogy a feladatát állítása szerint máig komolyan vevő zsaru beköltözött a lakásba, fizette a rezsit, majd feleségét is odavitte, aki időközben gyermeket szült neki. Az egykori „rejtett figyelő” a Lenin nevét viselő kerület bíróságán pereskedik a jelenleg félmillió dollárt érő belvárosi ingatlanért. Andrej Pugin, így hívják a bírósági keresetet beadó ex rendőrt, a polgári törvénykönyvre hivatkozik. Ugyanis az orosz PTK rendelkezése szerint 15 év után a gazdátlan lakás birtokosaként jogos tulajdonossá válhat.
A történet 1993-ban kezdődött, amikor Jevgenyij Neiman, a külföldre készülő üzletember bérbe kívánta adni 92,1 négyzetméteres állami lakását. Sajnos mit sem sejtett arról, hogy a hirdetését olvasó bűnözők hálójába eshet. Egy pénzbehajtással, rablással, csalással foglalkozó bűntársulat tagjai, élve a kedvező alkalommal, fiktív vállalkozásuk irodájának bérelték ki a lakást. Neiman minél előbbi eltüntetéséről is gondoskodtak: egy hónapig fogságban tartották, majd a várostól távol eső erdőben 1993. májusában kötéllel megfojtották és elásták. Az üzletember dokumentumaival hamis megrendelésekbe kezdtek, amiket nem fizettek ki.

Leshely a másodikon

A bűnözők, míg a főbérlőt fogva tartották, az ingatlant háromszor is eladták. A Bronnicki utca 22/3-as lakásba azonban egyetlen új vevő sem tudott beköltözni, ugyanis az Admirális kerület bűnügyi rendőrségének körözési szolgálata figyelést alá vonta a lakást, minden bizonnyal csapdába kívánták csalni Neiman gyilkosait. Hogy ez miért nem sikerült éppen ott, egyelőre nem derült ki.

Az orosz rendőrség leghosszabb megfigyelési ügyében az extrém gazdasági és üzleti hírek közreadásával foglalkozó Vkrizis.ru hírportál munkatársai „nyomoznak”. Andrej Pugin bírósági lakáskeresetének is utánanéztek. Az idén március 30-án benyújtott iratokból kiderül, hogy a rendőrség vizsgálati osztályától kapta a megbízást operatív intézkedése végrehajtására. A lakásba a vizsgálótiszttől kapott kulccsal jutott be. Mivel a figyelési (csapdaállítási) feladat teljesítése elhúzódott, természetes szükségleteit is ott végezte, ott étkezett, s végül „letelepedett” a lakásban. Közben a Neiman ingatlanával kapcsolatos csalási ügyet és a házigazda eltűnése miatti nyomozást időszakosan felfüggesztették. Pugin, mint fogalmaz, magára vállalta a rezsiköltségeket, fizette a villanyt, gázt, telefont. Ezt az ügyirathoz csatolt 200 csekkel, számlával igazolta. Beköltözött hozzá a lakásba 1997-ben a felesége, majd fia 1999-es megszületése előtt felújította a lakást. Viszont nem tesz említést arról, hogy 8 évvel ezelőtt távozott a rendőrségtől, s két bejegyzett vállalkozást is létrehozott. Az újságírók arra gyanakszanak, bár erről bizonyítékot nem tudtak beszerezni, hogy Pugin a szentpétervári rendőrség titkosított munkatársaként ténykedett tovább.

A rendőrség 1998-ban elfogta a házigazda meggyilkolásával gyanúsított Szergej Pridanovot és Vlagyimir Litvinovot. A 13 illetve 11 év börtönre ítélt két tettestárs büntetését később a magasabb színtű bíróság megváltoztatta, s már 2006-ban kiszabadulhattak a börtönből. Áldozatuk holttestét a rendőrség 1993 decemberében ásta ki, a maradványok alapján az igazságügyi orvosszakértő azonosította Neimant.

A figyelés ennek ellenére tovább folytatódott – már családostól – Jevgenyij Neiman szentpétervári lakásában. Vajon kiknek a feledékenységéből maradhatott Andrej Pugin a házban? Vajon kik feledkeztek meg arról, mivel Neimannak nem volt örököse, hogy a tanácsi-önkormányzati szerveknek jelezzék a házigazda tragikus halálát a bérlemény további sorsa miatt?

Nem biztos, hogy erre a júniusi bírósági meghallgatásokon fény derül. A Vkrizis.ru szerint nem egyedülálló esetről van szó, régóta ismert, hogy rendőrök beköltözhetnek olyan lakásokba, amelyek egyedülálló tulajdonosát meggyilkolták, vagy hosszabb ideig elmegyógyintézeti kezelésre zárt osztályra szállították. A rend őrei az ilyen ingatlanokat néha bérbe is adják vagy „csoportos intim pihenésre” használják.

(Forrás: HVG)

2010. június 2., szerda

Káin: Játéksarok

Nos mivel nagyon régen volt ilyen cikk újfent válogatok nektek pár elmebetegjátékot. Gondoltam írok film vagy zeneajánlót, de az már volt (és holnap befejezem a nemi beteges cikket ígérem!). Nos jöjjenek hát!

Darkness: Cradle Of Filth: Damnation and a day

Ma a Cradle Of Filth nevű Angol zenekar egyik albumát szeretném bemutatni Nektek. Nálam ez az abszolút kedvenc a bandától. Egyébként mindegyik albumuk megvan. Ez pedig a Damnation and a day (Kárhozat és egy nap).


A zenekarról

1991 nyarán alakultak az angliai Suffolk County-ben. Az alapítók Dani Davey (ének), Paul Ryan (gitár), John Richard (basszer), Darren J. White (dob). Kezdetben death metalt játszottak, de az első néhány demó után black metal-ra váltottak. A zenekar nevét egyébként Dani találta ki a főiskolás évei alatt. Sok-sok tagcsere történt már a bandában, az egyetlen biztos pont az alapító, énekes, "zsebvámpír" Dani. 1993-ban rögzítették utolsó demójukat a Total Fucking Darkness-t. Ez a lemez tette lehetővé, hogy lemezszerződéshez jussanak a Cacophonous Records-nál. 1994 áprilisában pedig kiadták a debüt albumukat a Principle Made Flesh-t. Azóta pedig nincs megállás.
Sokan a black metal műfaj árulóinak tartják a srácokat. Az új albumuknak állítólag már neki is kezdtek, melynek címe: All Hallow's Eve.

Damnation and a day

Ez az album a Sony Records gondozásában jelent meg 2003 márciusában. A lemezen hallható szimfonikus és kórus részeket Budapesten vették fel. Egy 40 fős nagy zenekar és egy 32 fős kórus segítségével. Az átkötő részekért Martin Powell billentyűs (mára már ex tag.) a felelős. Szerintem nagyon jó munkát végzett. A CD designe-ja nagyon profi, ugyanúgy, mint a hangzás. Minden a helyén van.

A felállás:
Dani-ének, dalszövegek és az egész koncepció kitalálója.
Paul-gitár
Martin-billentyűs hangszerek
Adrian-dobok
Dave-basszer

Én úgy gondolom, hogy ez az album a C.O.F legjobb albuma. Mind a szövegek, mind a zene, a designe nagyon bejönnek.

A történet

A zenekar második olyan albuma, melynek saját története van. Az első a Cruelty and the beast, mely Báthory Erzsébet vérben fürdő legendáját dolgozza fel.

The Promise of fever (Lázas ígéret) A központi figura Lucifer, aki Mihály és Gábriel szárnyai alatt éldegél a mennyben. Ő a nagy reménység. Azonban Isten engedélye nélkül iszik a tiltott forrásból. Az így nyert tudást az angyalok közt kezdi el terjeszteni. Akiknek egy része követi őt.

Hurt and Virtue (Fájdalom és Erény)

A követők (melynek száma egyre nő) közt van egy női angyal is, akibe beleszeret Lucifer. Istentől ultimátumot kapnak a lázadó angyalok: vagy visszavonják a tanításaikat vagy el kell menniük a mennyből. Lucifer szerelme elmenekül. Később kiderül, hogy Mihály szeretője is volt. Lucifer dönt: megtörten elhagyja Istent. Összegyűjti az angyalokat, akik követték tanításait. Kitör a vihar.

An enemy led the tempest (Egy ellenség vezette a vihart)

A lázadó angyalok serege tombol. Betörnek a templomokba és feldúlnak mindent. Ekkor Isten figyelmezteti Lucifert, ha most visszafordul, kegyelmet kap, de követői nem. De Ő nem válaszol, mire Isten kiátkozza. Megígéri neki, hogy haragja örökké üldözni fogja és szenvedni fog.

Better reign hell (Jobb a pokolban uralkodni)

Lucifer találkozik Babalonnal, aki nem más, mint egykori szerelme. Babalon megmutatja a bukott angyaloknak a jobb világot, ahol nincs jó és rossz, nincs Isten és minden úgy történik, ahogyan ők akarják. Lucifer elhatározza, hogy a maguk oldalára csábítja
Isten "kedvenc" teremtményeit: az embert.

Serpent tongue (Kígyónyelvű)

Az elcsábítás 2 részben is megzenésítésre került. Az első részben Éva esik bűnbe, Ádám pedig engedett neki. A másik részben Lucifer kígyó képében jelenik meg Ádámnak és Évának. Édes szavakat suttog nekik a tiltott fáról. A befejezést gondolom ismeri mindenki. Az ember kiűzetik a paradicsomból.

Carrion (Hulla)

Lucifer várja a két megtört embert az édenen túl. Védelmet és békét ígér. Mindezekért cserébe csak azt kéri, hogy forduljanak el a teremtőjüktől. Ádám és Éva belemegy. Lucifer és az Alvilág ünnepel, hiszen egy játszmát megnyertek, de messze még a vége.

Presents from the poison hearted (Ajándékok a méregszívűeknek)A történelem során Lucifer sokszor tett keresztbe Istennek. Már kezdi érezni, hogy ennek a háborúskodásnak nem lesz jó vége. De Ő nem nyújtja kezét Isten felé.

Doberman Pharaoh - Destiny Wore a bondage mask (Doberman Fáraó - A Végzet fogolymaszkban)

A béke időszaka uralkodik a világ és a menny között. Isten a Szentföldön, míg Lucifer Egyiptomban uralkodik. Először Isten rúgja fel a békét és 7 csapással sújtja Egyiptomot. Lucifer elhagyja birodalmát. Belé és a seregébe visszatér a vérszomj. A háború pedig folytatódik keresztül a történelmen.

Babalon A.D. - So glad for the madness (Babalon Kr.u. - Oly hálás vagyok az őrületért Lucifer felismeri Babalon-t. Már tudja, hogy ő belé szeretett még a mennyben. Ettől új erőre kap. Érzi, hogy a jövő nekik kedvez.

Mannequin (Báb)

Ez egy szerelmi óda. Lucifert emlékek szállják meg. A történelem során sokszor tettek keresztbe Istennek miközben élvezték a szerelmüket Babalonnal.

Thank God for the suffering (Istennek köszönöm a szenvedést)Ez a szám személyes kedvencem. Lucifer Istent hibáztatja mindenért. Az emlékezés ezt a számot is áthatja: Babalonra emlékszik, mikor az még tiszta volt és kedves.

The smoke of her burning (Égésének Füstje)

Lucifer seregével a mennyek ellen vonul. Nagy csata alakul ki Isten és Lucifer személyében. Mindketten tudják, hogy ez az utolsó csata. A végeredmény: hatalmas vérrontás után a menny elbukik. Új Isten emelkedik fel: Lucifer személyében. De ő ezt nem akarta. Csupán egy jobb kor után vágyódott. Nem akart vérrontást és szenvedést. Most szembesült a saját belső démonjaival.

A történet elején és végén ugyanaz a bibliai idézet hallható. De az első reménnyel teli, míg az utolsó megvető. Majd egy gúnyos nevetéssel végződik.

Végül egy magyarra fordított dalszöveget is szeretnék közzé tenni itt, melyet, egy, már megszűnt C.O.F rajongói oldalon találtam. Erről az oldalról nagyon sok dalszövegfordítást elmentettem magamnak.

A Méregszívű Ajándékai

Uralkodva a Fantázia lakomáján
A megnőtt örömök térdre borultak vala
Koronázásom és nagy törekedéseim előtt
Hogy vezessék e badar teremtést, immár alattam

Tudtam, szemei
Egy Krisztusé, távoli
Sebhelyesek lettek vala csillogó hírnevem alatt

Hallván mondásaim a Bűn oldalán
(Megrontva Erényt
Rabul ejtve kegyet)
Büszkeségem maszkjának túloldalán
Mentve arcát tüskével szúrva át oldalát

Kívánság, a lángolás
Poklot keltett lelkemen át
S minél nagyobb a káosz, annál
Jobban kerestem uralmát

Megrészegülten a diadal pórázán
Fejjel a szélnek, lélegezve éhes tüdővel
A fajtalanság teljes illatát
Kígyóknak szenvedését, megfejtőinek nyelveknek

Suttogtam álmodók fülébe
Hogy üldözzenek egy Édent
Mely rólam újra, mint vezérről sikít
S hogy világom virágzott vala
S Úgy a Hold is ottan
Ádámtól Szétig, Énos, Kénán
Mahalálél és Járéd
Megrontva Erényt
Rabul ejtve kegyet
A hazugság ragacsos maszkjának túloldalán
Mentve arcát hullámokat keltve, fulladjanak meg

Messiások, Páriák
Eónok e kettőt ellentétté tették
(Ennyivel magasabb, tornyaik voltak)
Gyökereik egyre átkozottabbak lettek ennél
És szenvedének vala...

Gonosz tengereket árasztottam
Halál árnyékának hajóján

Egy ököl a kiterjedt horizont pinájában
Egy csók a vörösen kelő napnak, mely ebédelt vala
Menzesz partjainál

Isteni méhből elzavarva
Egy minőségi gyilkosság hollóktól
Követte vala fúgával a bukás nyílásában

Bolondja Mendeznek
Uralkodtam vala
Halál árnyékának hajójából...

Angyalok öltözékben
Oly tiszták, mint a szén
Felvéve fizetésüket
Mint kínzott lelkeket, halandókét
Bátor irányzék:
Mélységek pereme
Nézve hideg tükörképét
Melyet felmelegíteni próbáltak sikertelen

Ahogy zsákmányoltak az igazság útján
Át a regének kertjén, bogáncsos vala
Teljesség ajándékait tartva
Az Úr almái magjukig rohadtak voltak

Csábítás, én nagykövetem

Attila, Hésziodosz, Phariszész és Néró
Mind egyre többért koldult

Történelem sötét lépcsőjén haladva
Háborúztam a Mennyekkel
Másik oldalára még én sem láttam...
Sötét vágyaimnak

Hatosokkal felelve a halálos bűnért
Megvettem, kik játszottak győzelemért
Bőrükért rokonukét...
És mely rág odabent még

Bemocskolva felfedezések partját
Átkozott versbe szedve öröklétet
A feltámadás tiszta rongyai már
Pápai mellvédről piszokba szórva lettek
Vágyálom, szárnyasok
Terjesztették lelkükben poklok poklát
És minél magasabbra csapott a láng
Hatalmam annál nagyobbra nőtt immár.

Epilógus

Egészen az ötödik számig nincs megállás. A tempó gyorsul, az átvezetőknek köszönhetően, szinte egy horror film kellős közepén érezhetjük magunkat. Néhány helyen olyan gyorsan pereg a dob, hogy már-már követhetetlen. A nagy zenekar az elejétől kezdve elkíséri a hallgatót. Szinte már mi is részesei vagyunk ennek a kozmikus háborúnak. Mindenki döntse el, hogy melyik oldalon harcol.

Enjoy:


Mannequin

Források, melyeket felhasználtam:

www.cradleoffilth.hu -sajnos már megszűnt.
A magyar dalszöveget fordította: Draconian Darkness
valamint a google a barátunk.:D

Kaedrin: Salad Fingers

A Salad Fingers egy David Firth nevű fiatal brit művész munkája. A varázslatosan beteg hangulatú rajzfilm összesen nyolc epizódot számlál. Főszereplője Salad Fingers, egy púpos, zöld színű, kétséges nemi irányultságú humanoid lény, aki odáig van a rozsdás dolgokért, amiknek a dörzsölgetésétől orgazmusa lesz. :D

Továbbá élvezi a fájdalom különböző formáit, főleg, ha az vérzéssel jár együtt.

'I like it when the red water comes out'

Van három állandő kísérőtársa is, az ujjbábjai Marjory Stewart-Baxter, Jeremy Fisher és Hubert Cumberdale. Egy kis házban laknak, aminek az ajtaján 22-es szám van.

Vannak még egyéb szereplők is, akik egy-egy epizód erejéig tűnnek fel, például Salad Fingers "öccse", egy oszló hulla, aki megjárta a "Nagy Háború"-t, vagy a fejét Salad Fingers ajtaján véresre verő kar-nélküli Milford Cubicle.

Én személy szerint nagyon szeretem Salad Fingerst, igazán kedves fazon.

Aki ezek után alig várja, hogy elmerüljön ebben a kis morbid világban, az kattanjon a fejre rája.

Jó szórakozást!

Káin: Tetovált jányok VIII.

Katt a képekre a nagyobb méretért! Már régen volt ilyen post, így összeválogattam nektek pár jányt!
















2010. június 1., kedd

Misantrophe Mandy: A stanfordi börtönkísérlet

A bemutatkozásomban említettem, hogy érdeklődöm a pszichológia iránt. Nem foglalkozom vele, legfeljebb csak hobbiszinten, mondhatni dilettáns vagyok, de azért van néhány érdekesség, amiről szeretnék írni így is. Ezeknek egyike


A stanfordi börtönkísérlet


Ha valaki látta esetleg A kísérlet (Das Experiment) című filmet, annak ismerősek lehetnek az alant írottak, mivel ez a pszichológiai kísérlet szolgált a film alapjául.

1971-ben a Stanford Egyetemen a Philip Zimbardo által vezetett tudóscsapat vizsgálta pszichológiai szempontból az emberek fogságban való viselkedését. Azt az elméletet próbálták meg bizonyítani, miszerint a börtönőrök és a foglyok meghatározott viselkedésformát vesznek fel. Néhány nap alatt végül kiderült, hogy az ember állat, bizonyos szituációba helyezve bármire képes, függetlenül attól, hogy előtte milyen erkölcsi értékrendet érzett magáénak...

Zimbardo az egyetem alagsorában berendezett egy makettbörtönt, majd egy újsághirdetésben embereket kezdett toborozni, akik 15 dolláros napidíjért vettek részt a kísérletben. 70 jelentkezőből 24 résztvevőt választottak ki, az alapján, hogy kit tartottak fizikálisan és mentálisan a legegészségesebbnek. (Többségük fehér, középosztálybeli, fiatal férfi volt.) Ezek után véletlenszerűen két csoportra osztották a résztvevőket: börtönőrökre és rabokra. (Érdekes módon a foglyok később azt nyilatkozták, hogy az erősebb testfelépítésűek közül kerültek ki az őrök, de ez nem igaz, pusztán a véletlenen múlt, hogy ki milyen szerepet játszott.)



Az őrök öltözéke a következőből állt: keki színű egyenruha, a rendőrségtől kölcsönvett gumibotok, nyakba akasztott síp és tükrös napszemüvegek (a szemkontaktus elkerülésére). A raboké gumipapucs és szándékosan nem rájuk méretezett muszlinköpeny volt. Nem hordhattak alsóneműt, fejükön szűk nylonharisnyát viseltek, ami a kopaszságot hivatott jelképezni. Ezen kívül folyamatosan egy nehéz lánc volt a bokájuk körül, hogy még álmukban is emlékezzenek a rabságukra. Mind kaptak egy számot, amit a ruhájukra varrtak és ezen szólították őket, nem a nevükön.

Az őrök mindössze annyi instrukciót kaptak, hogy nem alkalmazhatnak erőszakot, ezen kívül nem kaptak semmilyen hivatalos iránymutatást. A foglyokat már a kísérlet megkezdésekor bűnözőként kezelték - azt mondták neki, hogy maradjanak otthon az első nap, míg be nem hívják őket, de hívás helyett váratlanul mindegyiküket valódi rendőrök vitték be a kísérlet helyszínére. Nem egy foglyot szomszédai, családja szeme láttára bilincseltek meg és hurcoltak el. A rendőrségen ujjlenyomatot vettek tőlük, lefényképezték őket, ismertették a jogaikat, majd bekötött szemmel egy cellába zárták őket. Ezután egyenként szállították át a foglyokat az egyetemen kialakított börtönbe, ahol levetkőztették, megmotozták és tetvetlenítették őket.

A kísérletet eredetileg két hetesre tervezték, de jóval korábban meg kellett szakítaniuk a résztvevők testi és lelki épsége érdekében...

Az első nap eseménytelenül folyt, de a második nap a foglyok fellázadtak. Elbarikádozták magukat, cukkolni kezdték az őröket, akik benyomultak a cellába és erőszakot alkalmaztak a kikötések ellenére. (A kísérletet filmre vették, de a cella belseje nem látszik, csak a kiáltásokat hallani.) Az őrök a lelki terror eszközéhez folyamodtak. A cellákat "jó" és "rossz cellákra" osztották fel, hogy megosszák és egymás ellen fordítsák a rabokat, illetve hogy elhitessék velük, hogy "besúgók" vannak köztük. Egy idő után az étel, a fogmosás, a mosakodás és a WC-használat is a kiváltságok közé tartozott... Este 10 után egyáltalán nem volt szabad kimenniük a raboknak, és napközben is gyakran megtagadták a WC-használatot az őrök. Ilyenkor a cellában elhelyezett vödröt használták a foglyok, amit hosszú ideig nem üríthettek, a börtönben terjengett a bűz. Néhány rabnak puszta kézzel kellett a WC-ket takarítania.

A "rossz cellából" kidobálták a matracokat, a foglyoknak a padlón kellett aludniuk meztelenül. A legagresszívebb őr, a folyamatosan napszemüvegben parádézó egyetemista, becenevén John Wayne volt, aki szórakozásból homokos szerepjátékra kényszerítette a rabokat. A testi-lelki kegyetlenkedések hat nap alatt durvultak el annyira, hogy leállítsák a kísérletet.


Zimbardo a következőket írta a kísérletről: "Hat nap elteltével véget kellett vetnünk a játékbörtönnek, mert amit láttunk, iszonyatos volt. Többé már nem volt nyilvánvaló sem számunkra, sem a legtöbb kísérleti személy számára, hogy hol végződnek ők és hol kezdődnek szerepeik. A többség valóban 'rabbá' vagy 'börtönőrré' vált, és többé nem voltak képesek tisztán különbséget tenni a szerepjátszás és saját személyük között. Viselkedésüknek, gondolkodásuknak és érzéseiknek szinte minden aspektusában drámai változások következtek be. Nem egészen egy hét alatt a bebörtönzés élménye (időlegesen) elmosta az egész addigi életük során tanult dolgokat; felfüggesztette az emberi értékeket, kikezdte az énképüket, és az emberi természet legtorzabb, legközönségesebb, legpatologikusabb oldala került felszínre. El kellett borzadnunk, amint láttuk, hogy egyes fiúk ('őrök') úgy kezelnek másokat, mintha hitvány állatok lennének, örömüket lelik a kegyetlenségben, miközben mások ('foglyok') szolgálatkész, engedelmes, dehumanizált gépekké váltak, akiket csak a menekülés, a saját egyéni túlélésük, valamint az őrök ellen halmozódó gyűlöletük foglalkoztatott."

Néhányan - köztük Erich Fromm, a szociálpszichológia meghatározó alakja - úgy vélik, a Zimbardo által publikált megállapítások nem helytállóak, mert a szadizmus és a megaláztatássorozat nemcsak az őrök viselkedésének tudható be, hanem a Zimbardo által felállított börtönszabályzatnak is. A rabokat valódi rendőrök tartóztatták le, így soha nem lehettek igazán biztosak benne, valóban vádolják-e őket, vagy tényleg csak egy kísérlet alanyai.

Néhány esemény azonban megerősíteni látszik Zimbardo kísérleti eredményeit, így az Abu Ghraib-i fogolykínzásokról előkerült anyagok.


"Az emberfaj sárkányfog-vetemény:
Nincsen remény! nincsen remény! "

Nyarlathotep: Zeneajánló

Nem egy konkrét előadót szeretnék ma nektek mutatni, inkább műfajon belüli kedvenceket. Fogyasszátok egészséggel, már aki szereti az elborult gépzajt. :)

Asphyxia- Obliterate my fate



Asphyxia- Rotten from the inside



Asphyxia- Mortelles Illusion




Jesus Complex

Azért erről a kreálmányról pár szót ejtek röviden. Daemon Fries által kreált electro-industrial projekt, első albumuk az "I woke up dead" 2003-ban jelent meg.A JESUS COMPLEX nyomosztó, kísérteties és brutális elektronikus zene, helyenként gitárral és vokállal. Az inspirációt a halálból, félelemből és a fájdalomból merítik, az első album, I Woke Up Dead, 10 baljóslatú számot vonultat fel. Szerintem eléggé hangulat zene, hosszas hallgatásra nem ajánlom, kivéve ha a cél minél inkább befordulni.

Számok:
01. No Hope, No Desire
02. Blind Faith
03. Death's Door
04. End of the Lie
05. Bulid Them Up Let Them Fall
06. Vital Signs
07. Nothing Can Hurt You
08. Fields Of Light
09. Lost In Sleep
10. You Must Die


Jesus Complex- Blind Faith



Jesus Complex - Lost in Sleep



Jesus Complex - Death's Door

Kaedrin: Rajz

Nahát, ez most dedós és buzis lesz egyszerre, de leszarom akkor is:



Ezeket is ajánljuk: