nE0.cRYsis: Bűz és ürülék- ahogyan királyaink is szerették

Sziasztok!

Úgy néz ki, a következő cikkem is a kedvenc témámban fog megíródni, ami nem más, mint a fujjos történelem! Tudjátok ez a cikk napról napra csak kerekebb és kerekebb lett, mindig találtam valami érdekességet, igaz így is rengeteg mindent kihagytam, és csak a legfontosabbakat ragadtam ki nektek most!

Szerintem érdekes téma, hogyan süllyedtek le a középkori és újkori emberek erre a mélypontra...

Ki ne emlékezne a koszos, izzadt ős- hősökre a történelem könyve lapjain, vagy a pestistől dúló középkori utcák alakjaira, esetlegesen a rizsporos parókák alatt pompázó felcicomázott madamokra...ugye mindannyian emlékszünk rájuk.

És hogy meg ne ijedjünk, hogy most valami száraz és évszámokkal dúsított történelmi cikk következik, gyorsan el is árulom nektek, hogy szokásosan "neo-s" szemszögből közelítjük meg a témát!

Tehát, kezdhetnénk akkor úgy is ezt az írást, hogy biztosan nem volt benne a történelem könyvek lapjain, hogy őseink irdatlanul retkesek voltak, hemzsegtek a tetvektől és kelésektől és igazán nem volt divat náluk hosszú évszázadokig a tisztálkodás! 

Kezdjük talán az elejétől, vagyis az általunk ismert történelem hajnalától. Őseink gyakran a vízből szerezték élelmük egy részét, halászó- vadászó- gyűjtögető életmódjuk által, és mivel napi kapcsolatban voltak a vízzel, hiszen tudtak úszni...és talán ezzel ki is lőhetjük az őskori emberek fürdési szokásait, hiszen valószínűleg nem ismerték ezt a lehetséges megmozdulást a higiénia rögös útján. Ott volt az úszás, meg az eső, és ez meg is oldotta ezen területen elszenvedett dolgaikat. 

Meglepő, de évezredekkel később a civilizált és modern városlakó emberek, hercegek és királyok sajnos ugyanezt nem mondhatták el magukról...

A fürdés kultúráját a rómaiak a világ minden tájára elvitték magukkal, fényűző fürdőik a lakosság tisztálkodását, művelődését és szórakozását voltak hivatottak képviselni. Viszont a Birodalom bukásával a a fürdők eltűntek, s az embereknek valahogy nem is hiányzott a tisztálkodás igénye.

A középkorban több fürdőház is megnyílt, viszont a járványok terjedése miatt bezáratták őket, és a köztudat a fürdést egészségtelenként tartotta számon. Elvétve akadt egy- egy fa kád vagy fa dézsa a várakban, de Európa a 17-18. században a higiéniai mélypontjára süllyedt...

 

Azért akadt néhány nép, aki odafigyelt a személyes higiéniájára. Ilyenek voltak például a törökök, ahol vallási előírás volt a mosdás. Valamint a nomád magyar nép, köztudottan tiszta nép volt, akik fürdősátrakat használtak táboraikban, és a nap bizonyos szakában volt szabad fürdeniük. A magyar települések városi rangra való emeléséhez például a fürdőépítés joga járt, 1015- ben már nyilván tartottak városi fürdőket. Persze a középkori járványok felbukkanásakor szigorúan tiltották a közös fürdőmedencék használatát, fejlődésük ez időszakban meg is rekedt. Érdekesség viszont, hogy a török megszállás idején például Budán 9 darab fürdő is állt. 

A Gellért fürdő helyén a szegények fürdője állt,

az előkelőké pedig a Rudas volt...

na, vajon ma is így van ez??

a Gellért fürdő

 

a Rudas

Persze mind a kettő nagyon szép még ma is. Én egyikben sem jártam soha, pedig pár éve ott dolgoztam a Szent Gellért térnél, és majdnem két évig minden nap eljöttem előttük. :/ Szép fürdőtörténete és kultúrája van fővárosunknak, de ebbe most nem mennék bele, hány és milyen fürdő működik még ma is. :)

Meglepő módon a szappan használata az elmúlt században terjedt el, előtte a gallok és a germánok használták, de nem tisztálkodásra, hanem hajuk szőkítésére. (na mi a franc lehetett abban... :D) Őseink faggyút és hamuzsírt főztek össze üstben, s közel másfél ezer éve már foglalkoztak szappanfőzéssel. Persze "szappant" megannyi kultúra használt és említett- igaz a fürdést nem ismerték. A rómaiak is illatosított földfajtákat használtak. 

A mai szappan a faggyúszappan helyett

növényi olajokból készülnek, mert olcsóbbak,

kellemesebb illatúak és jobban felhaboznak használatkor.

 

Hoppá! Ez valami német márka...

 

A személyes higiénia az ókorban elterjedt volt, a középkorban rengeteg nyomot hagyott, majd szép lassan elsüllyedt. De miért tűnt el az újkori modern Nyugat- Európából a fürdőkultúra? Miért korlátozódott a minimálisra a tisztálkodás? 

 

Egyrészt az új és felbukkanó betegségek, amiket már fentebb említettem is, a pestis, a szifilisz...úgy vélekedtek, a víz felelős a fertőzésekért, valamint az egyház is nagy szerepet játszott a fürdőházak letűnésében, hiszen bűnös vágyakat felkeltő tevékenységnek ítélték- amit nem is értek, hiszen nem koedukáltak voltak a fürdők...biztos felizgatta a papokat a két tucat szőrös testű jómunkásember vízcseppektől gyöngyöző mellkasszőrzete.

 

A rohamosan fejlődő újkori városok egyre csak duzzadtak, nőtt a lakosaik száma, viszont a vízellátásuk semmit sem változott vagy fejlődött. Az egyre nagyobb számú lakosság szennyvize, ürüléke elvezetetlenül ott volt és folyt az utcákon, megfertőzve a városon átívelő folyókat, kutakat, vízforrásokat, így azok használata veszélyes volt. Mosószerek pedig nem léteztek még akkoriban, a szappan is csodának számított- a ruhákat hideg vízzel vagy pedig később szappannal mosták, s a ruhák sohasem voltak igazán tiszták.

A városokban természetesen az is problémát jelentett, hogy a megnövekedett számú lakosainak szemete és ürüléke az utcán hevert, aminek következtében baktériumok, kórokozók, patkányok, rovarok és ezek következtében járványok, betegségek fenyegették őket. Tele volt a város megvakult, éhező, sovány, koszos, fogyatékos, fekélyes és mindenekelőtt fertőző emberekkel.

 

falvak és a vidék lakói is igencsak tartózkodtak a víztől, hiszen nagy részük a földeken dolgozott, amíg a nap fényénél láttak. Erre szükség volt, hiszen ha nem halmoznak fel elegendő tartalékot a télire, igencsak éhen haltak volna. Aki pedig a földeken dolgozik látástól- vakulásig, nyakig sáros és földes lesz- és hiába fürdenek le, másnap újból bekoszolódtak volna. Ezzel csak az a probléma, hogy nem úgy ment nálunk mint manapság, hogy elfordítjuk a csapot és zubog is a meleg víz...Hideg téli napokon bizony nem volt kellemes jéghideg vagy éppen langyos vízben lefürdeni- és a tüdőgyulladás veszélyével is járt- valamint a víz melegítéséhez használatos fát is össze kellett gyűjteni, amivel érdemes volt spórolni a hideg tél idején.

Tehát télen a hideg, nyáron pedig a fertőzések, szennyvizek okozták a legnagyobb problémákat, s mindkettő évszakban a vizek és folyók fertőzöttsége volt az okozója annak, hogy féltek és óvakodtak elődeink a víztől.

 

Ha azt gondolnánk, ez csak az alacsonyabb, szegényebb sorban élőket érintette- hát tévedünk!

A gazdagabb, nemesi vagy királyi családokban éppúgy ment az igénytelenség, holott nekik lehetőségük lett volna a fára, a fűtésre, a tisztaságra. Nos, mégsem jött nekik össze!

A tisztaság kedvelését ugyanis elviselhetetlen és fölösleges finomkodásnak tartották. Az asszonyok jobban kedvelték a tisztaságot a férfiaknál, még sem voltak sokkal tisztábbak náluk! A férfiakról, akik adtak külső megjelenésükre, rossz hírüket keltették- mint hogy elnőiesedtek, piperkőcök, akik szívesen hordanak női ruhákat és igazán kedvelik a férfiak társaságát!

Elképesztő dolgokat tudhatunk meg a történelem eme nem épp népszerű oldaláról!

Példának okáért XIII. Lajos francia királyról följegyezték orvosai, hogy először 6 éves korában mosták meg a lábát! Ez igencsak kedvére lehetett, mert felnőttként a palotájában építtetett egy kádat! A fürdőszoba luxus volt, nem pedig mindennapi alkalmatosság, ezért óriási látványosságnak számított. Fából vagy márványból készültek, először hordó alakúak és ülőszékek voltak az aljukban- később az udvarhölgyek alakították ki a fél- kádak használatának szokását.

Úgyszintén XIII. Lajosnak köszönhető a paróka kultúrája is, hiszen ő kezdte el viselni, hogy eltakarhassa korai kopaszságát. Hamarosan fia is követte ebben a viseletben, majd arisztokraták, színészek, polgárok, sőt a papok is átvették eme viseletet és divattá vált. Ekkoriban akár 12 cm- magas is lehetett egy paróka, ami a hideg téli napokon a fejet is megóvta, viszont a remek higiéniai körülmények miatt burjánzottak alattuk a kórokozók!

 

Az igazi nagymenőknek legalább három parókát kellett magukénak tudniuk, különböző alkalmakra. A fodrászok és parókakészítők megszaporodtak e korban. A szegények mások levetett és nem használt parókáit vásárolták fel- parazitástól természetesen...a még szegényebbek pedig saját hajukat voltak kénytelenek árusítani.

 

XIV. Lajos francia király pedig egyetlen egyszer fürdött le palotájában, viszont minden nap vizes törölközővel törölték le a testét és kölnivízben mosta a kezét, ami azért akkoriban nagyon nagy szó volt! :D 
 

 I. Erzsébetre ámulattal néztek föl, ugyanis egy hónapban egyszer megfürdött, még ha nem is volt nagyon piszkos!

Madame Pompadour kastélya felújítása alkalmával egy befalazott szoba mögött egy fürdőkádat találtak- és a madame nem tudván mire használatos eme díszes és szép medence, szökőkúttá alakíttatta azt!

Persze akadtak elvétve nagy királyok, akik hetente egyszer lefürödtek...

Ékes magyar ellenpéldák is akadnak csodás fürdőkultúránk ellenére is. Egyikük Bethlen Miklós főúr volt, aki eképpen beszélte el higiéniai szokásait a 17. században:

"Ritkán fürödtem, kivált hideg vízben; lábamat két hétben, néha minden héten mosattam, számat reggel, ebéd és vacsora után mindenkor, és gyengén a kezemet is hideg vízzel mostam; kezemet gyakran, de orcámat hacsak valami por, sár vagy valami gaz nem érte - sohasem mostam, hanem a borbély, mikor hetenként rabságomig a szakállamat elborotválta. 


A fejemet talán 25 esztendeje van, hogy meg nem mosták."

 

A  köznép átlagosan évente egyszer fürdött meg...A szegények és a módosabbak átlagéletkora alig minimálisan különbözött. A parfümök használata ekkor mindennapos volt a módosabbak köreiben, hiszen a parfüm célja a test szagainak elnyomása volt. Mindenki használta, ruhán, kesztyűn, parókán.

A ruha és az öltözék tisztasága pedig egyáltalán nem volt fontos!

Az angolvécét 1500-as években találták fel, mégis az 1800-as években is az utcára ürítették az emberek az éjjeliedényeiket! A házakból a mocsok az utcákra ömlött, a mesterek az utcán dolgoztak, a hentesektől folyt a vér, az árusok termékeiket rothadó ételmaradékok és szennyvíz- áztatta utcákon készítették. Csatornák nem igazán voltak, ha voltak is, azok lefedetlenül tátongtak. Sok helyen pedig a városokban a tetőkön alakítottak ki ilyen kiülős árnyékszékeket, amik persze nem voltak vízöblítésesek, így amikor jött egy esőzés, szépen elmosta az egészet szerte- széjjel a tetőkön, a falakon le az utcára...

A vizelet, a lábszag és az istállószag lengte be még a palotákat is! Tehát ha valaki nem hordszékben közlekedett, akkor elkerülhetetlen volt, hogy piszokba- mocsokba és ürülékbe ne lépett volna, aminek következtében lehetetlen volt az alsó ruhaneműk tisztaságának megőrzése, de ezt nem is tartották olyan fontosnak, hiszen megszokott jelenség volt a mocsok.

Ez igencsak elgondolkoztató, főleg ha megemlítjük, hogy csak az 1750-es évektől kezdtek el a férfiak fehérneműt hordani és néha még váltották is...mindannyian tudjuk, miért fontos a fehérnemű a nők számára, főleg ha szaros- hugyos pestises és fertőző utcákon sétafikálnak bokáig szaros szoknyában bugyi nélkül....

A nyílvános ürítés megszokott volt. Egy hercegnő például egyszer egy előkelő vacsora alkalmával az asztalnál adatott magának beöntést, a király és a királyné persze csak nevetgéltek ezen, és fiatalkori bohóságnak tekintették...A versailles-i palotában például 500 hordozható edényt, árnyékszéket tartottak, holott a palotában volt hogy 5 ezren is tartózkodtak egyszerre....

Ezért sokan a palotában üres folyosókon vagy sötét sarkokban könnyítettek magukon... X(

Nos akkor valahogy így nézhetett ki

egy versailles-i folyosó, kivéve a szemetet, meg a graffitit..

 

Persze a modern kori hercegnők is

követik az antik kultúrákat:

 

Az ipari forradalom beköszöntével a tisztálkodás forradalma is feltűnt, (hála a jó égnek...) s elterjedt a gazdagabbak között az angolvécé és a fürdőszoba, mint státusz szimbólum. A szegényebbek háztömbjeiben emeletenként volt illemhely, ahol nem volt vízöblítés, sőt a tisztálkodás egy lavórra korlátozódott, amit az egész emelet használt. :S Kis hazánkban a heti egyszeri mosdás volt a szokás, persze télen hónapokig nem fürödtek a megfázás veszélye miatt. Egészen az 1950-es évekig a hajat is csak két- három hetente mosták. Testápolásra pedig a disznózsírt használták, szappant is házilag zsírból főztek.

Ha emlékeztek a Taxidermia című filmben az első, azaz a nagypapa történetére, abban van egy jelenet, amiben a fürdőkád- ami egy fából faragott teknő- bemutatják mi mindenre volt használatos a paraszti világban! ( azaz itt a második világháború után)

(egyébként van ez a cenzúra dolog a neten,
tegnap kerestem ide a videót és mára már törölték....-.-
de itt egy másik..)

Hogy visszatérjünk nagy magyarjainkra...

...érdekes lehet még Szent László kerlési csatájának "pihenési jelenete" (csata utáni szusszanás), ahol egy leány a lovagkirály hajában vadássza a tetveket...

X(

 

A 25 éve hajat nem mosó Bethlen után jöhet e még rosszabb? 

Persze hogy jöhet! ^-^

 

Például ott volt a szentéletű Margit királylány,

a nyulak- szigeti kolostor leánya.

Munkássága elismerendő, nem kétség.

Viszont néhány dolgot kifelejtettek itt is a tankönyvből, hiszen nem illett volna egy szentről való leírásban az, hogy mennyire koszos is volt ő valójában.

Szent Margit legfontosabb és legszentebb feladataként embertársai megsegítését, szolgálatát tartotta. Ám társai undorodtak tőle, és biztatták, menjen más kolostorba! XD

Margitot víz nem igen érte, ruhája ételmaradékokkal és emberi ürülékkel volt szennyezett. Segítőkészségében ez nem hátráltatta, a legalantasabb munkákat szívesen végezte, mint például az árnyékszékek tisztítását. Majd az ürülékkel beszennyezett ruhájában, koszos mocskos ruhában sütött- főzött a társainak, és ápolta, mosdatta a betegeket...Fájó torkú társainak nyakára ápolás gyanánt meleg tehéntrágyát rakott, önsanyargató öve alatt nyüzsögtek a tetvek. Sajnos Margit 27 évesen hunyt el- teteme állítólag három hétig nem indult oszlásnak, sőt- állítólag még rózsaillatot is árasztott!

Tehát összefoglalhatjuk, hogy a higiénia volt az, ami nem igazán volt jelen az elmúlt pár évszázadban a nyugat- európai civilizált és modern világban. Királyok és parasztok egyaránt koszosak voltak, a piszkos középkor jelzőt is már jobban átérezhetjük.

 

Manapság már átestünk a ló túloldalára, naponta többször fürdünk és mosunk kezet, és fogat. Kozmetikumok milliói állnak rendelkezésünkre. Forró vízben és vegyszerekkel mossuk, kezeljük ruháinkat. Szemetünket igaz megsemmisítjük, de szagoljuk a füstöt, esszük az E- betűket, cigarettázunk és egészségtelen ételekkel tömjük magunkat. 

Tisztábbak vagyunk, mégis ugyanolyan káros életmódot folytatunk, hisz legyengítjük az immunrendszerünk a sok gyógyszerrel, a baktériumok pedig változnak- mutálódnak, egyre betegesebbekké válunk mi magunk is. A középkori betegségek ma már könnyen gyógyíthatóak, de újabb és újabb betegségek alakulnak ki, amelyeket sokszor gyógyszerekkel sem tudunk legyűrni...

Remélem elég kakás- pisis- koszos volt a cikkem, szerintem nagyon érdekes, hogy az emberek a betegségektől való félelmük miatt a retekbe menekültek, ezzel súlyos veszélyeknek kitéve maguknak és több tíz esztendőt lefaragva életükből szarosan, büdösen, izzadtan járkáltak és pomádéztak a palotákban éppúgy mint a földtúró parasztok...a túróra meg ne is gondoljunk, mert eszembe jutnak az évekig meg nem mosott férfi nemzőszervek- a nőkről nem is beszélve, hiszen havonta menstruáltak, mégsem fürödtek le csak évente, félévente...:S FÚJ! 

 Jut eszembe így a végén, ismerünk azért még valakit, aki éppúgy nem szerette a vizet, inkább kettéválasztotta azt, előtte meg a vizet inkább borrá változtatta!

Na, én megyek is fürödni! :D