Káin: Két érdekes japán művész az ero-guro jegyében I.

Sziasztok!

Nekem már nagyon érik egy jó kis gusztustalan japán bondage fametszet tetkó a másik oldalamra így elkezdtem keresgélni képeket a témában, mikor is kiderült van két nagyon belevaló művész japánban így erről a stílusról szeretnék írni és bemutatni nektek a két művészt is! Most elsőként szeretném bemutatni, hogy mi volt számukra a forrás! Bocsánat, hogy nem volt eddig, de 2 hétre elment a netem szóval elég nagy para van. Próbálok majd pótolgatni

A kezdetek

Sajnos wikipédián semmi nem volt erről, így jobban át kellett fésülnöm a netet. Mivel nekem japán fontos az életemben a mesék és a játékaik miatt ezért nem hiányozhat rólam sem egy tetkó ami japánnal kapcsolatos. Egy időben nagyon rá voltam állva ezekre a fametszetekre és most megint jött a hullám, de utána is nézek, hogy honnan ered és hogy alakult ki a stílus! :)

a legtöbb ilyen fametszeten erotikus jelentek láthatóak vagy híres kurtizánok, az Edo korban 1603-1867-ig uralkodó Tokugawa megtiltotta a nőknek a szereplést a kabuki színházakban, így a legtöbb ilyen metszeten a nők igazából férfiak :D. Érdekes hogy a kurtizánoknak a hátul lévő színes masni(obi) előre van festve, hajukat lakkozott hajtűk és fésűk díszítik, ezek az erotikus képek gyűjtőneve a shunga. Ezeket a képeket a festők megélhetés érdekében rajzolták, valószínűleg ez volt akkoriban a Tutti-frutti. XD

A gésák eredetileg tanult, klasszikus irodalmat, verseket, zenét jól ismerő hivatásos szórakoztató férfiak és nők voltak, akik megbecsült, tisztes foglalkozásukból éltek. A jó családokból származó gésa nők tehát nem kurtizánok voltak.

Két zseniális grafikus, Hishikawa Moronobu és Nishikawa Sukenobu a 17—18. század fordulója körül számos fekete nyomtatású kötetben, sok száz képpel dolgozta fel a korabeli nők mindennapi tevékenységét és szórakozásait. Kiemelt témakör lett ebben a szép női, ún. bijin képek kiadása. A híres kurtizánok képeit a Kaigetsudo festőiskola tagjai már önálló lapokon formálták ideállá. Ettől kezdve majd minden jelentős grafikus dolgozott e témakörben.

Nyugati gyűjtők körében talán Harunobu és Utamaro ilyen metszetei a legkeresettebbek. A sokszínű fametszetek kiadása Suzuki Harunobu lapjaival indult meg 1765-ben. Képeit a bájos arctípusú teaházi leánykák kecses alakjáról és megkapó hangulatú szerelmespárokról lehet felismerni, még ha nincsenek is rajtuk jelzések. Sok képe ismert azonban kurtizánokról. Torii Kiyonaga (1752—1815) színes metszeteivel már egy új, nyúlánkabb alkatú női ideált hozott divatba képeivel.

A nyíltan erotikus, páros képekről annyit érdemes említeni, hogy a legtöbb fametszettervező festő-grafikus rajzolt ilyeneket. Ezek nagy része azonban művészeti szempontból csekélyebb értékű. A „tavaszi képek” (shunga) közös jellegzetessége, hogy általában túlzott arányok és bonyolult pozitúrák szerepelnek rajtuk, amit a kiadó és a közönség is igényelt. Ilyen témájú képek naptárszerű kiadásokban is megjelentek.

Az erotikus metszetek közül kiemelkednek Utamaro „Párnakönyv”-ének a lapjai kevésbé vaskos, de művészibb megoldásokkal, finomabb hangulatukkal és gyönyörű színes nyomtatással.

Meg kell még említeni a zseniális festő- és rajzolóművész Katsushika Hokusai (1760—1848) erotikus képeit is, amelyek önálló jellegük mellett rendkívül bravúros grafikai megoldásokkal jellemezhetők .

Mint mindig itt is Kínában kezdődött el ez a fametszet őrület a 4. században és a japánok a 6.-ban vették át. 16. százas végén kezdték a szövegeket illusztrálni, ezek kezdetben fekete-fehérek voltak. Aztán az Edo száz látképe című fametszet sorozat megváltoztatta ezt a szokást.

Ero guro kialakulása

Már a gyilokpornó kapcsán írtam erről, de leírom újra, hiszen a továbbiakban hasznos lesz: 1920-as években alakult ki a stílus ami alapul az 1860-as shunga képeket veszi alapul. Sok olyan eset inspirálta ami japán hírhedt volt pl egy gésa táskájában megtalálták a szeretője faszának maradványait, ezek jól jöttek a képek elkészítéseihez. A háború után már zenék, filmek és színdarabok is íródtak ebben a stílusban.

Az ero guro a japán pornográfia egyik ága, a hentai-on túllép nagyon keményen, még szabadabb és perverzebb szexuális fantáziákat jelenít meg. Pl dugás közbeni belezés, ampuszex és még sorolhatnám. Itt a vér, szenvedés, testnedvekkel való erotikus kapcsolat, nyomorékság és halál keverékét kínálja fel olvasóinak. A szexuális kielégülésnél a szereplők fájdalma, sérült testrészeik és belső szerveik látványa és az áldozatok megcsonkítása játssza a főszerepet, de a teljesen végtaghiányos, többségében (kis)lányokkal és a halottakkal való közösülés, kínzások (karóba húzatás, óriási sütőlapon való égetés, éles-zúzó tárgyakkal való bántalmazás), a nyílt halálesetek (súlyos balesetek, kivégzések, mint a lefejezés, felakasztás, harakiri és társai), kannibalizmus és az emberi vizelet-ürülék-hányás vagy vér, beöntés is foglalkoztatja. Előfordul, hogy a főszereplő testét teljes mértékben eltorzítják ("cipzáras mell"; vécévé alakított nők). Az ero guro így egyfajta, a szadizmus, a nekrofill tudat, a nihilizmus és a hedonizmus keverékévé áll össze. A BDSM , hentai addig nem tartozik ide, amíg nem folyik vér.

A következő részben még egy kis shunga és történelem jön, aztán bemutatom a két nagyszerű művészt akik miatt íródott a sorozat! :)