ne0.cRYsys: II. Lajos Csodaországban - avagy egy különc király különös élete és tragikus halála

Semmi belezés, semmi vérengzés- de figyelitek- már a cím is milyen hosszú!

De nem kell megijedni! Szokásosnál is hosszabb cikkel leplek meg titeket, és egy különc uralkodó bomlott világába tekintünk bele! Nem szerettem volna két részre bontani a cikket, úgyhogy szaladjatok el wc-re, kaja-pia bekészít és essetek neki bátran! Érdekes kiruccanást teszünk most a történelemben!

Téma alanyunk nem más, mint II. Lajos király,

a Hattyúkirály, vagy más néven a Mesekirály.

II. Miksa bajor koronaherceg első szülött fiaként jött a világra Lajos, aki az akkori király- I. Lajos után kapta nevét. I. Lajos nyilvános és parázna életvitele miatt II. Miksa került a trónra, és kemény kezű uralkodóként fiaira is kemény neveltetés várt. Verte és éheztette két gyermekét, Lajost és nála 3 évvel fiatalabb öccsét Ottót. A gyerekeket arra nevelte, hogy mindenért keményen meg kell dolgozni. Sokszor a gyermekek könyörögtek a szolgálóknak, hogy adjanak nekik némi élelmet. Amikor a gyerekek elmesélték apjuknak, hogy mindketten hangokat hallanak, büntetésből egy jéghideg tó vizén kellett átúszniuk és csupán fekete kenyeret kaptak enni. És a többi és a többi...tehát nem volt fenékig tejföl a helyzet.

A szemfülesek észre vehették a kulcsmondatot:

mindkettő gyerek hangokat hall...

Lajost gyermekként taníttatása során nem kötötték le különösebben tanulmányai, kivéve a Napkirályról és a Versailles-i kastélyról szóló történetek. Egy tóra néző kastélyban töltötte gyermekkorát, régi mondákat bújt, és az erdőkben barangolt. Különösen felkeltették figyelmét a kastélyok és azok épületi szerkezetei.

Apja, Miksa hamarosan elhunyt, s Lajost 19 évesen a trónra ültették II. Lajos néven. Édesanyja följegyezte naplójába, hogy nem érzi fiát felkészültnek az uralkodásra. Persze itt meg kell említenünk, hogy az édesanya különös genetikai betegségben szenvedett, valamint érdekes téveszméi voltak, például fejébe vette hogy minden verseskötetet újra kell köttetni, amiben a szerelem szó szerepel és azt barátságra cserélni. :D

Tehát eddig adott: egy idegbeteg apuka,

egy ideggyenge anyuka, és a két fiú aki hangokat hall.

Ottónál sajnos idővel az elmebetegség jelei mutatkoztak, grimaszolt, vicsorgott, ugatott, bár néha átmenetileg teljesen normálisan viselkedett. Gyógyíthatatlan elmebetegsége miatt zárt intézetbe került.

II. Lajos trónra lépésével a nép is meg volt elégedve. Magas, szép, kapcsú fiatal volt, a nép imádta őt kifinomultsága és nőiessége miatt. Büszkeségét és beképzeltségét elnézték neki imádói, virágszirmokkal szórták őt-egyszerűen szerették. A bonyodalmak ott kezdődtek, hogy királyi kötelességét egyre inkább kitolta, azaz nem kívánt megnősülni és utódokat nemzeni. Majd választása csinos unokatestvérére esett, viszont az esküvő hónapról hónapra el lett halasztva, majd a végleges kitűzött időpont előtt pár nappal visszalépett, és egyik inasának azt mondta, inkább fulladna egy alpesi tó vizébe, minthogy megházasodjon.

Vajon miért nem kellett neki a szépséges hercegnő?

Lehet tippelni!

Igen igen, az első képen egy homár, a másodikon pedig a csillámfaszláma látható!

Nos úgy alakult a helyzet, hogy II. Lajos legszívesebben a férfiak közelségét preferálta. És ezt egyáltalán nem is titkolta őfelsége, jóképű katonatisztek és színészek társaságát kereste éjjelente. Halála után közzétett naplójában ezekről az időkről úgy ír, mint egy kétségbeesett vívódásról amit a homoszexualitásának elfojtásáért tett. Rövid kapcsolatokat folytatott férfiakkal, viszont főkomornyikjával 20 évig folytatott viszonyt, s amikor az megházasodott (lolololol) a király azt nyilatkozta, nagyobb csapás ez számára, mint a francia-porosz háború!

Viszonyt folytatott 19 éves korától majd 2 évig az akkor ötvenvalahány éves Wagner-rel, a zeneszerzővel. Az ifjú király odáig volt az operettjeiért, építkezését és azok berendezését, freskóit ezek a művek ihlették. Rossz szemmel nézték kapcsolatukat, főleg hogy Wagner "a fiúm" jelzővel beszélt Lajosról. Wagnert soha nem vádolták meg elfojtott homoszexualitással, holott igen túlfűtött szerelmes leveleket váltottak egymással...Eltűrték mindezt, azt is hogy a zeneszerző a közpénzből költekezik szertelenül...mindaddig, míg Wagner nyilvánosan bírálta a bajor kormányt, amit már nem tudtak lenyelni neki, ezért II. Lajost arra kényszerítették, hogy válasszon a népe- azaz a királysága- és Wagner között. Wagner így Svájcba utazott "egészségügyi okokra" hivatkozva, ahol a királytól kapott egy saját színházat és sűrűn látogatta őt egészen 7 év elteltével bekövetkezett haláláig. Lajos intézte természetesen az egész temetést, még holttestét is ő szállíttatta.

Lajost nem érdekelte az udvari élet, a társaságok és az estélyek, elvonultan, hegyvidéki nyaralóiban múlatta az időt. Vacsorázni a francia forradalom lefejezett uralkodóinak mellszobrai körében szeretett, azt mondta, a szobrok csak akkor vannak ott, ha látni szeretné őket, és bármikor kitessékelhetőek a hús-vér emberekkel ellentétben! Fordított életritmust vett föl, nappal aludt és éjjel élt. Különös hóbortok tömkelegével bírt..de erre majd a későbbiekben hozok fel nektek példákat!

Eközben kitört a porosz-francia háború és Bajorország beolvadt a Német Birodalomba, így Lajos teendői igencsak lekorlátozódtak, és igencsak sok szabadidőre tett szert, aminek ő roppant mód örült. Például elutazott álmai helyére- Versailles-ba, és elhatározta, hogy országában is hasonlóan pazar épületeket szeretne építtetni! Közel nyolc év alatt 3 kastélyt is elkezdett építtetni, ebből egy el is készült még életében.

Állítólag ezek a kastélyok azért kellettek neki, hogy megfeledkezhessen falaik között királyi mivoltáról. A kastélyok belseje sokszor bazilikákéra hasonlított, csak az oltár helyén a király trónja állt. Az egyik kastélyban például a dolgozószobája melletti szobában egy mesterséges barlang volt, vízeséssel és holddal! Egy kb. 20 km-rel arrébb fekvő kastélyában pedig minden szobát aranyoztak, a falakat tükrök és porcelánok és féldrágakövek díszítették. A kertbe pedig mesterséges barlangot építtetett, ahol egy kis tó is volt, ahol Lajos a szolgáival eveztette magát és csónakázgatott!

(mesébe illő kastélyai)

A harmadik neves kastélya pedig Bajorország legnagyobb tavának egyik szigetén épült fel, amelybe 16 millió márkát pazarolt, ami azt jelenti drágább volt a másik kettőnél is együttvéve, és összesen életében 10 éjszakát töltött ott a király!

Kastélyai viszont modernek voltak a kor szokásaihoz képest, ugyanis hideg-meleg víz, valamint fűtés is volt benne, vízöblítéses wc és lift is!

Lajost hóbortjai miatt egyre inkább különcnek nézték a bajorok, és amikor családjának 700. uralkodási évfordulójának ünnepélyén nem jelent meg, egyre inkább elkezdtek aggódni is. Lajos azzal indokolta távollétét, hogy nem mozdulhat ki a csigaházából.

Épületeit ízléstelennek tartották, és korlátlan pazarló költekezését sem nézték jó szemmel. Évi 4,5 millió márka bevétele mellett 7,5 milliós államadósságot hozott össze egy év alatt. Takarékosságra intették miniszterei, ám ő ezt elutasította, és további 20 milliós kölcsönért folyamodott, ugyanis kastélyai még nem készültek el, és terveiben szerepelt még egy nagy vagy kettő kisebb kastély felépítése is!

(belső tavak és barlangok)

Miután a kormánya ellenállást tanúsított, francia jómódú családoktól kért kölcsönt, zálogként bajor birtokait felajánlva! Amikor ez sem sikerült neki, azt tervezte, hogy rablókat bérel föl és kiraboltatja velük a frankfurti, berlini és párizsi bankokat! De volt hogy azt tervezte, elraboltatja a porosz trónörököst és váltságdíjat kér érte! Máskor azzal fenyegetőzött, hogy kihantoltatja apja tetemét, és felpofozza, amiért ily csekély a rá hagyott gazdagság!

(pazar kertek)

Már láthatjuk, hogy valami nem kóser Lajossal, ugye szobrokkal étkezett, vagy olyan részegre itta magát, hogy nem emlékezett az előző nap eseményeire sem. A kedvencem az, amikor Lajos egy óriási virágcsokrot rendelt egy estélyre, belebújt és onnan figyelte az embereket! Lajos elmeállapota kezdett megkérdőjelezhetővé válni. Egyik pillanatban jó kedélyű, majd idegrohamok kapták el. Akik megsértették őt, megkorbácsoltatta, kínzásra vagy száműzetésre ítélte. Igaz ha megütött egy szolgát, később azt drága ajándékokkal halmozta el, hogy elnyerje bocsánatukat. Elhízott, már nem volt vonzó és nem törődött az öltözékével sem.

45 cm-nél senki sem mehetett közelebb hozzá, a neki felszolgált ételre nem volt szabad tekinteni. Ezt később étellifttel oldották meg, hogy addig se kelljen érintkeznie a szolgálóival. Egyik kastélyában egy olyan asztalt építtetett, amely a cselédeknek való csengetésre eltűnt az egész a padlózat alatt, és az elfogyasztott fogás helyére új került!

(arany, márvány és drágakő- ahogyan a királyhoz illik...)

Végül zárt ajtókon keresztül tárgyalt minisztereivel, majd esti kiruccanásai is megritkultak, melyek alatt nem egyszer piknikezett a földön, akkor is ha hó fedte. Ha rosszabbra fordult az idő, egész kíséretével a legközelebbi parasztházban töltötték az éjszakát a parasztok nagy elképedésére. Nem egyszer átölelt egy egy oszlopot, és útjai során mindig meghajolt egy fa előtt, és udvariasan köszönt és eldiskurált egy sövénnyel. Nem létező hangokat hallott, és időről időre magával kezdett el beszélni. Tervei között szerepelt egy olyan gép terveztetése, amivel átrepül az Alpok felett, egyszer egy szolgáját pedig háromszor elküldte, hogy ellenőrizze, a Kék Barlang kék e még! Ha pedig utazni szeretett volna, kiszámolta hány kört kell megtennie a lovardában ahhoz, hogy azt mondhassa "odaért". Minden kör után kicseréltette a lovát, és amikor "odaért" elment lefeküdni aludni! Egy idő után nem csak valós, hanem kitalált helyekre is ellovagolt!

Tíz évvel Wagner halála után járunk 1886-ban. Nem nagyon írtam évszámokat, érdekesebb a sztori mint a sok szám...szóval tikkelt már mindenkinek a szeme Lajosra, beszámíthatatlan és baj van az utódlással is...A miniszterek cselekvésre szánták el magukat, azt tervezték, névlegesen Ottó lesz a király -a király öccse, aki elmegyógyintézetbe volt zárva- de a hatalmat a 65 éves nagybátyjuk Luitpold herceg gyakorolja. Ehhez azonban meg kellett szabadulni Lajostól.

Egy elmegyógyász, dr. Gudden-t kérték fel arra, hogy találjon erre indokot. Ő ki is kérdezte a király háza-népét, volt is mesélni valójuk. Így gyógyíthatatlan elmezavart állapított meg nála, anélkül hogy megvizsgálta volna. A cselédek közül nem egy jó ámbár szertelen embernek írták le a királyt, de ezeket a vallomásokat persze figyelmen kívül hagyták. Még maga Bismark kancellár is csak ellökte a királyról szóló irományt, nevetséges turkálásnak vélte a király életében ezt a vizsgálatot. A legtöbben álmodozónak, különcnek de szeretetre méltónak tartották Lajost.

Lajosnak még a meghurcoltatása sem volt mindennapi:

Hamarosan küldöttség érkezett az egyik kastélyába, hogy értesítsék Lajost a trónfosztásról. Mivel Lajos épp egy másik kastélyában volt, ezért a küldöttség tagjai másnapra halasztották el az elfogását és megszálltak a kastélyban. Mindent fölzabáltak, ittak majd nyugovóra tértek. Ám az egyik kocsis kisurrant, hogy figyelmeztesse a királyt a közelgő vészről. Erről tudomást szereztek a küldöttség tagjai, és hajnali 3-kor szakadó esőben a fiú után eredtek, de az gyorsabb volt, és a királyhoz hű parasztok útjukat állták, és a küldöttség sarkon fordulva menekült. Mire visszaértek a kastélyba, ott várták őket és letartóztatásra kerültek, és mindegyiküket külön szobába záratták a kastélyban, hogy Lajos a kivégzésükre adott parancsot. Másnapra Lajos megenyhült, beletörődött sorsába, és elengedte a küldötteket.

Lajos tanácsot kért az egyik udvaroncától, mitévő legyen, azt a tanácsot kapta, menjen a fővárosba és folyamodjon a néphez, vagy meneküljön át a határon. Erre a király mérget kért, és a kastélytorony kulcsát, habár kijelentette, szívesebben fúlna vízbe, mint hogy a toronyból kiugorjon, mert kevésbé torzulna el a teste, mint a zuhanásban. A szolgák méreg helyett konyakot adtak neki, így leitta magát, és azt hazudták a torony kulcsa elveszett. Lajos tudatában volt és hangoztatta is, hogy nem akar élni, mivel tisztában volt vele, hogy elfogatása után csakis száműzöttség, mellőzöttség és hányattatás lesz a sorsa.

Hamarosan új küldöttség jött hozzá, kicsalták, és dr. Gudden vezénylésére lefogták az ápolók. A király elképedt az orvoson, számon kérte, miért állít róla ilyesmit, holott soha nem vizsgálta még meg? Dr. Gudden terelt, és azt mondta nincsen rá szüksége a bizonyítékok birtokában...

Átszállították a Berg-kastélyba egy kilincstelen kocsin, rengeteg ápoló társaságában. Lakosztályára vasrács került, ajtójára kémlelőnyílás. Megtiltották minden hóbortját, amit eleinte egykedvűen vett tudomásul, majd egyre ingerültebb lett. Majd miután a vasárnapi misén sem vehetett részt, dr. Gudden beleegyezett, hogy két ápoló kíséretével rövid sétát tehetnek reggel. Majd jó magaviselete miatt, a délutáni sétára már nem kísérte őket a két ápoló, mivel az orvos szerint folyamatos kérdéseit eltekintve a király olyan volt mint egy gyermek...

Mikor este nyolckor sem tértek vissza az esti kiruccanásból, keresésükre indultak. Besötétedett, majd eleredt az eső. Rendőrök és ápolók közösen keresték őket, majd egy pad mellett megtalálták esernyőiket, majd a király kalapját...majd meglátták a tó partja mentén lebegő két fekete valamit- a király felöltőjét és zakóját. A tóra kievezve a sekély vízben megtalálták a két holttestet is. A testek vizsgálata során dr. Guddennek horzsolások és véraláfutások voltak az arcán, a nyakán pedig fojtogatás nyomai. A király teste sértetlen volt.

Lajos talán el akart szökni, és az orvos pedig vissza tartani akarta őt?

Vagy vízbe akarta fojtani magát, és mivel az orvos ezt nem hagyta volna előbb vele végzett, majd önmagával, mint ahogyan azt előtte óhajtotta teste épségében?

Lajos nem volt őrült, pontosan tudta mi vár rá. Nem egy kortársa is hasonlóan vélekedett, ahogyan ő cselekedett. Unokatestvére, a magyar Erzsébet királyné szomorúan jegyezte meg: " A király nem volt őrült, csupán különc, álomvilágban élt. Bántak volna vele kíméletesebben, nem kellett volna ily szörnyű véget érnie."

(holttestének helyén egy kereszt állít emléket a Starnberg-tóban)

Valóban őrült volt Lajos?

Vagy csak egy különc b*zi...??