2013. január 1., kedd

nE0: Válaszd az ÉLETet – fogyasztásról és értékrendjeinkről


Válaszd az életet
- fogyasztásról és értékrendjeinkről




Először is Boldog új évet kívánnék minden kedves Olvasónknak,
másodszor pedig rá is térnék a mai témánkra.:)



Válaszd az életet. Válaszd a munkát. Válaszd a karriert. Válaszd a rohadt nagy TV-t. Ismerjük a filmet - talán- mindannyian, melyben ez a rövid, ámde annál velősebb monológ hangzik el. Tökéletesen illik a XXI. század társadalmára- persze vannak kivételek- bár többen lennének...







Az írás nem Rólad szól.
De mivel részese vagy a társadalmunknak,
ez az írás Rólad is szól.



Szóval - Válaszd az életet. Válaszd a munkát. Válaszd a karriert. Válaszd a rohadt nagy TV-t. Válaszd a mosógépeket, kocsikat, CD lejátszókat és elektromos konzervnyitókat. Válaszd az egészséget, az alacsony koleszterinszintet és a fogászati ellátást. Válaszd a fixkamatozású jelzálog-kölcsönt. Válassz első otthont, válaszd meg a barátaidat. Válassz szabadidőruhát és hozzáillő sporttáskát. Válassz egy háromszobás lakosztályt részletre egy ócska sorházban. Terülj el egy fotelban, és nézd a lélekölő, agypusztító TV-s kvízjátékokat. Tömd tele a szádat ócska, szemét ételekkel. Válaszd a végén a rothadást. Pisálj utoljára egy szánalmas otthonban. Élj pusztán zavaró körülményként rohadék kölykeid számára, akiket azért nemzettél, hogy magadat helyettesítsd. Válaszd a jövőt. Válaszd az életet. De miért akarnék ilyesmit csinálni? Úgy döntöttem, hogy nem választom az életet. Mást választottam.

Fogyassz. Vedd meg. Vásárolj. Kell neked. Vedd el. Fogyassz. Vedd meg. Vásárolj. Kell neked. Vedd el. Fogyassz. Vedd meg. Vásárolj. Kell neked. Vedd el…mily csodás rigmusok, a modern szférák halk zümmögése.

Fuss el a boltba, vegyél egy másikat, egy harmadikat…a termelés iszonyú iramban köpi ki magából az új és persze jobbnál jobb termékeket a piacra. 





Hogy miért?

Hogy megvedd. 






Mert a jóléthez szükséges minden szar, minden huszonhatodik biszbasz addig, amíg már maga az ember sem fér be a lakásába a sok fölösleges néha már förtelmes szeméttől, haszontalan lim-lomtól.

Elromlik, kilyukad, nem tetszik. Kell egy másik, egy sokkal jobb mint az előző, mert az nem fog kilyukadni és nem fog elromlani és tetszeni is fog, vagy épp azért mert úgy is elromlik és úgy is kilyukad meg különben is, úgysem fog sokáig tetszeni.

Mert az új jobb lesz, mint a régi és ha gyengék vagyunk, s hagyjuk magunkat a média által - is - befolyásolni, akkor meg is vesszük rögtön az új HDs televíziót, meg az új iPhone-t, meg egy új autó is  kellene, mert a régiben már sok a kilométer meg itt-ott kopott a kárpit, a gyereknek kell egy Tablette játszani, meg különben is van az az új mosópor, meg az a másik tisztítószer, és a drága nevű ruha sokkal jobb, már csak a neve miatt is, hiába ugyanaz a kínai cég gyártotta és hiába magyarhonban varrták bele ugyanabba a kínai anyagba a nagy nyugati neveket, az akkor is jobb - sőt - abban a másik üzletben ugyanez még jobb! Meg kell venni, mert ki kell elégítenünk szükségleteinket.

"Ha a jóság egy szint, akkor az iPhone azt megüti, és ettől te menő leszel." - ím ígyen szóla újabban kedvenc idézetünk, biztosan ismeritek a videót, melyből származik ez a kiragadott mondat. Ha nem -nem vesztettél semmit- emberek, többnyire fiatalok és tinik nyilatkoznak arról, hogy miért veszik meg az iPhone5-öt- lényegében maguk sem tudják, miért. Csak KELL nekik. 



Persze nem gond, ha minden szart megvesz az ember, ha van rá pénze, mert ugye majd csak jó lesz valamire, meg majd még jól jöhet, főleg ha esetleg még olcsó is, akkor lehet már kettő is kellene, meg a mamának, meg Feriéknek is szólok délután, meg Sanyiéknak a szomszédból.

Semmi gond a fogyasztói társadalommal, vedd és vidd és halmozd, mert ez kell neked, meg a multiknak is ez kell, hogy elhidd, hogy neked erre van szükséged, hidd el, -  ők jobban tudják, mint te magad.

Semmi gond, elégítsük ki társadalmi igényeinket a Föld innenső oldalán- míg a szeméthegyek között a túlsón azon vannak, hogy nekünk legyen iPod-unk, meg hat pár cipőnk, meg három kávéfőzőnk, négy tévénk, két dvd lejátszónk, két botmixerünk turmixgéppel, egy mikró a konyhában egy meg a padláson, a garázsban anya kocsija, apáé a ház előtt, vegyünk még egy kacatot a vacak halomra, rakjuk el, gyűjtsük be majd idővel dobjuk ki, ha mégsem kellene vagy akkor vagy már jobbat is vehetnénk már inkább, és persze hogy halmozódjon mindeközben a bolygónkon a szemét, dobáljuk ki fogyasztói társadalmunk le nem bomló morzsáit, tegyük ki a kuka mellé a veszélyes hulladékot, mert azt majd elviszi a „kukás” a végtelen szeméthegyekre, és az már nem a mi dolgunk.



Az már a város dolga, az ország dolga, az állam dolga, a világ dolga és felelőssége- de nem a miénk. Mi nem tehetünk róla, nekünk ez kellett, nem a szemét, nekünk kellett egy új számítógép a régi helyett, mert sajnos már az új programok nem mentek megfelelően rajta. Nekünk kellett még egy tévé a nagymamának a főzéshez, hogy a nagymamát is megfelelően agymossák, hogy mosolyogva élhessen tovább, miközben nem gondol semmire, csak a vasárnapi ebédre- és ez nekünk jó.

Nem a mi felelősségünk, hogy olyan cukorkát árulnak a boltban, amiben minden egyes cukor külön van becsomagolva műanyagba, ami ha vízbe kerül – sajnáljuk- de SOHA nem bomlik le. Ugyan, a soha az olyan hosszú, hogy mi már biztos nem élünk akkor, csupán az unokáink, de az nem érdekes, majd megoldják, mi is megoldottuk a mi időnkben, hogy például nem foglalkoztunk vele. Mert amit nem látunk, az nem is létezik. Nem a mi felelősségünk.


Nem látjuk, vagy nem akarjuk látni?
Mert ha meglátjuk, akkor az már a mi felelősségünk.




Nem a mi felelősségünk, hogy emberek halnak éhen, hogy megvezetik a  társadalmat, az emberiséget elbutítják a gyermekeinkkel együtt élve rohadunk. Nem a mi dolgunk, nekünk az a dolgunk, hogy elmeneküljünk az otthonunkba és válasszuk az életet, az életet amit felkínáltak nekünk, úgy és ahogyan, hogy próbáljuk megélni azt, ahogyan tudjuk  - az engedett kereteken belül.




Válasszuk a munkát és válasszuk a karriert. Válasszuk a rohadt nagy TV-t. Válasszuk a mosógépeket, kocsikat, CD lejátszókat és elektromos konzervnyitókat. Válasszuk az egészséget, az alacsony koleszterinszintet és a fogászati ellátást. Válasszuk a fixkamatozású jelzálog-kölcsönt. Válasszuk első otthont, Válasszuk meg a barátainkat. Válasszunk szabadidőruhát és hozzáillő sporttáskát. Válasszunk egy háromszobás lakosztályt részletre egy ócska sorházban.  Terüljünk el egy fotelban, és nézzük a lélekölő, agypusztító TV-s kvízjátékokat. Tömjük tele a szánkat ócska, szemét ételekkel. Válasszuk a végén a rothadást. Pisáljunk utoljára egy szánalmas otthonban. Éljünk pusztán zavaró körülményként rohadék kölykeink számára, akiket azért nemzettünk, hogy magunkat helyettesítsük. Válasszuk  a jövőt. Válasszuk az életet.

De miért akarnánk ilyesmit csinálni? Döntsünk, hogy nem választjuk az életet- legalábbis nem azt, amit mások engednek nekünk, hogy éljünk. Válasszunk mást. Igazság, béke, boldogság, harmónia. Szabadság. Értékét vesztett, értékétől megfosztott szavak. Válasszunk mást. Hogy mi az oka? Igenis van oka. Mert a szabad akarat illúzió.

"A Mátrix egy rendszer! Ez a rendszer az ellenségünk. De mikor benne vagy és körbenézel üzletembereket látsz, tanárokat, ügyvédeket, ácsokat. Azokat, akiknek meg akarjuk menteni a tudatát. De amíg a Mátrixban élnek részei a rendszernek, és ettől az ellenségeink, meg kell értened, a legtöbb közülük nem érett meg a valóságra. És sokuk úgy megszokta, oly gyógyíthatatlanul függ a rendszertől, hogy foggal-körömmel védeni fogja!

Figyeltél rám, vagy azt a piros ruhás nőt nézted?"



Nem? Akkor figyelj!
Vegyük át újra!


A gazdaság fennállásához szükséges az állandó körforgás, azaz az állandó fogyasztás, amire rá kel venni az embereket, mert ha nem vásárolnak új és új dolgokat, akkor összeomlik a rendszer. A legtöbb embert nem a szükséglet viszi rá új dolgok vásárlására, hanem az, hogy mások szemében nagyobb legyen a státuszuk. Legyen szebb és több cipőm, mint a másiknak, legyen jobb autóm, meg jobb telefonom, mint a másiknak, nagyobb tévém, meg jobb több és drágább, mert akkor én valaki vagyok, míg a másik egy szar- vagy legalábbis nálam szarabb.



Mondhatnánk, hogy igen, az emberekkel van a baj, de valójában nem ők akarják ezt, hanem rávezetik őket, az a cél, hogy minél többen úgy gondolják, hogy ha a jóság egy szint, akkor az iPhone vagy akármilyen drága szar azt megüti, és ettől ő is menő lesz.


A cél a meggyőzés, mégpedig arról, hogy az emberek elköltsenek olyan pénzt, amivel nem rendelkeznek, olyan dolgokra, amikre nincs is igazán szükségük, hogy pillanatnyi hatást gyakorolhassanak olyan emberekre, akik ugyanúgy közömbösek számukra, mint azelőtt s majd azután is.






Jó példa- meg még sok másra: facebook. Manapság rengeteg tinit látni, akik megfelelő példa nélkül egy programozott társadalomban kénytelenek felcserepedni- s kérdésekkel tarkított hormonzavaraikkal tűzdelt érzelmi kitöréseiket identitászavarba fojtják, s értékrendjük előtt már 4-8-10 év korkülönbséggel is kétkedve figyeljük őket, és érezzük vagy tudjuk is, hogy ez nagyon nem jó- nem mintha akár az én korosztályom annyira mentes lenne az agymosottak anyagaiasságtól - de ez egy másik téma- térjünk vissza fogyasztásra és az értékrendekre.


Azt figyelhetjük meg például, hogy mindenki az új mobiljával pózol az új ruhájában és ez menő. Aki nem így tesz, csóró és megszűnik létezni a nem csóróak világában- persze mindenki döntse el magának ez rossz dolog-e, de ez az a pont, ahol a jóság egy szint, akkor az iPhone vagy akármilyen drága szar az megüti, és ettől te is menő leszel- és nem pedig az, hogy milyenek a jegyeid, vagy tisztelettel beszéltél-e édesanyáddal, tisztelettudó, értelmes vagy megértő vagy segítőkész, szerethető ember vagy, esetleg véletlenül egy kis entellektüellség is elvesződött benned, nem, az nem fontos.

Nem, a jóság már nem ebben mérhető, nem a tisztességben, hanem az anyagiakban, hogy ki mennyit képes fogyasztani gyarló világunkban. Hogy miért? Fontos a materiál- na de hol van a lélek? A lelkünket és mások lelkét a jósággal építhetnénk, de mivel a jóság szintje az anyagias világra és státuszelemeire terelődött, már nem is fontos a lélekkel törődni, s a jóság szintjét megüthetjük egy új mobcsival, vagy autóval is.

Végül is egyszer már bevált, a katolikus egyház is alkalmazta búcsúcédula néven, ahol bűnbocsánatot vásárolhatott az ember. Csak pénz kérdése.



Megvásárolni az Úr bocsánatát vagy lelkünk tisztaságát és jóságát-
így megy ez.


Megvásárolható pillanatnyi megtérés Isten országa helyett a fogyasztói társadalom oltárán- ez a modern mennybemenetel.





Terülj el egy fotelban, és nézd a lélekölő, agypusztító TV-s kvízjátékokat.  Tömd tele a szádat ócska, szemét ételekkel. Válaszd a végén a rothadást. Pisálj utoljára egy szánalmas otthonban tudván, hogy te 50 évvel azelőtt megütötted a jóság szintjét- bár ez majd az akkori társadalmat egyáltalán nem fogja érdekelni, mert nem fontos a pillanatnyi uralkodásod önmagad emelte trónusodon, mert a jóság aktuális szintje messze meghaladja majd minden vad képzeleted.


Hogy mi változhatna? Hogy mi lehetne másképpen? Senki sem tudhatja biztosan, de ez a rendszer attól áll fenn, mert mi ezt lehetővé tesszük neki. Fogyasztunk, megvesszük, kidobjuk, mert másikat veszünk és másikat veszünk mert fogyasztunk.


Ez csak olyan, mint a szemetelés. Ha nem dobom el a szemetemet- és környezettudatosan vásárolok, az csak én vagyok. Mások szerint ez nem számít. Szerintem meg igen, mert ha én ezt így gondolom és így is viszem véghez, akkor az már egy. És tudom, hogy mások is így látják, és velem a számuk növekedett. Tehát ha csak minden ezredik ember vásárol tudatosan az már egy tízmillió fős országban is valami- nem sok, de több mint a semmi. Akkor ez a világ milliárdjaival már igencsak említésre méltó szám- nem sok, de létező és csírázó jelenség.

A fogyasztói társadalom is csak így működik. Szép lassan és tudatosan le kell állni a fölösleges szemét fölvásárlásáról, és ez a legegyszerűbben úgy megy, ha használjuk a fejünkben levő szervet TUDATOSAN. Ez a szerv pedig az agy. Nem ösztöneinkre kell hallgatni, hisz nem az életünk múlik azon, hogy megüssük a jóság szintjét egy új telefonnal. És nem a családunk élete a tét, ha elvisszük a kiszakadt nadrágot megvarratni, vagy felvarrunk kettő darab gombot a pulcsira. A szerelők is azért dolgoznak, hogy megjavítsák- jobb esetben- azt ami elromlott. Mert ha csak minden ezredik ember használná az agyát…


Válasszuk egymás társaságát.
Mert inkább válasszuk az életet, az életet amit felkínáltak nekünk, úgy és ahogyan, s hogy próbáljuk megélni azt, ahogyan tudjuk az engedett kereteken belül- de nem úgy ahogyan megszabták. Válasszuk a munkát.  Válasszuk a rohadt nagy TV helyett könyveket és társasjátékokat, hisz társas lények vagyunk. Válasszuk a családunkat, egy sétát és egy beszélgetést. Válasszuk egymás társaságát.


Válasszuk az egészséget, a levegőt, a fényt a fákat a növényeket és állatokat- válasszuk önmagunkat. Válasszunk első otthont, válasszuk meg a barátainkat. Majd terüljünk el egy fotelban, és gondoljuk végig, mit tettünk és miért és mit tehetnénk még a gyermekeinkért és a jövőnkért egyszerűen, ámde hatásosan. Válasszuk a végén halált, mert mindennek van kezdete és vége.





Vagy MOST válasszunk mást.
Mert a szabad akarat nem csak illúzió.




TIPP: 

Első lépés az ÉLET felé - Használd az agyad.

Második lépés az ÉLET felé - Kapcsold ki a televíziót.

Harmadik lépés az ÉLET felé -A világhálón töltött idődet megfelelően-
azaz információszerzésre és tanulásra használd-
és ne az ÉLET helyett.


 


Mindezek mellett érzem, ez az év sokkal jobb lesz, mint az előző, nektek is hasonló érzéseket kívánok az elkövetkezendő esztendő küszöbén állva.

Sok érdekességet tartok még a tarsolyomban
számotokra, tartsatok velem / velünk továbbra is,
ím ez volt az év első bemelegítő cikke.

A napokban hozok még nektek érdekeset, meg fúj dolgokat is,
türelem- posztot terem!



Dióhéjban most ennyit a múltról, jelenről és - sajnos - a jövőről...


Válasszuk együtt az ÉLETet.



Üdv: nE0

6 megjegyzés:

  1. Az ehhez hasonló cikkek mindig is tetszettek úgyhogy abba ne hagyjad (hagyjátok?) mert egy üde színfolttal lenne kevesebb ez a szemét világ :D
    Visszatérve a kényszeres fogyasztásra ajánlom mindenki figyelmébe a tervezett elavulás című dokumentumfilmet ami pont ezt a témát boncolgatja.
    Jómagam pedig arra törekszek hogy ne olvadjak be a birkák és droidok soraiba és hellyel közzel ennek meg is felelek azért! Igaz bevallom férfiasan vannak bizonyos marketing húzások amik képesek nálam is olyan hatást elérni...
    Szerencsére nem vagyok gazdag meg sznob se így nem áll módomban ájfónt és guccsi pulcsit venni xD
    Anyám szerencsére tett róla hogy az értékrendem ép és egészséges legyen aminek mind a mai napig örülök. Próbálok ehhez mérten cselekedni (:
    Ezt az új generációt pedig savanyodott tekintettel nézem ahogy képesek egymást leölni csak hogy az aktuális tapitelefon az ő kezükbe landolhasson először -.-

    Skinny

    VálaszTörlés
  2. Szép poszt lett, szeretem más emberek véleményét megtudni az ilyesfajta témákról.
    Szépen lassan én is haladok a gondolkodó emberi társadalom irányába. Egy ideje használom is az erre alkalmas szervemet. Csak ott kezdődik a probléma, hogy egyrészt iszonyatosan lusta vagyok, másrészt pedig rohadtul semmi akaraterővel nem áldott meg a jóisten. Ennek talán az a legfőbb oka, hogy szülők helyett egy számítógép nevelt fel. Szóval egész álló nap az internet előtt poshadok. De legalább szelektívkedek és nem vásárolok össze minden szemetet (a szüleimmel ellentétben).

    VálaszTörlés
  3. Ajánlom olvasásra a Momo című könyvet.

    üdv, dark

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Áh nem volt türelmem végig olvasni...még az elején elvéreztem..:D Emberek közé került meg lett valami babája?? Valahol itt hagytam abba...van belőle film is, természetesen azt sem néztem meg. Nyomasztó- Lassú. Az előző lakásunkban hagytam a könyvet asszem költözésnél...:D

      Törlés
  4. Végre sikerült eljutnom az elolvasásához is, nem csak megnéztem, h mi változott errefelé. Bevallom lenyűgözött. Jól esett ez a rúgás a fenekembe, bár ma már rúgtam magamtól is bele egy párat. Sajnos mostanság az anyagiasság engem is elszokott csábítani, persze csak a gondolata, mert se tett erőt nem érzek magamban, h megvagyonosodjak, lehetőségem kevés rá és nem is hiszek benne, h ebben az életemben nagyobb összeggel fogok rendelkezni, mint amivel eddig. A szelektív hulla(dék) gyűjtést itthon én vezettem be és sajnálattal konstatálom, h a többiek csak addig jutottak, h a szemetet összekészítik, de hagyják halmozódni és senki nem vinné el a tőlünk kb. 70 méterre lévő "gyűjtőszigethez". A fáradt olajat is kidobnák a kukába, ha én nem vinném el telepre :/. De emellett irtó lusta vagyok. Leginkább az zavar, h nem tudom mit kezdjek magammal és ez a gyökere a mögöttünk felnövekvő generációknak is. Egy dolog az iskola, ahol konkrétan nem tanulod meg, h neked mi a jó, mert nem az önismeretre tanítanak. Otthon nincsen apu, anyu, mert dolgoznak, rosszabb esetben családi összezörrenések tanúja a gyerkőc. Már a legelején nem azt tanulja meg mi a jó neki, hanem amit a társadalom elvár tőle. Így amikor úgy érzi a társadalom ellene fordult nem tudja, h mihez kezdjen magával (ez a pubertás kor - lázadó tinik ideje). Ugye a legtöbb fél egyedül és beáll a tömegbe, de csak hosszú évek múlva veszi csak észre, h még ott is egyedül van. A társadalmi elvárások célt adnak az embereknek, biztonságot és társaságot. De amikor elkezdenek előjönni a különböző testi megbetegedések, akkor csak csodálkoznak rajta, h miért fordulhat elő velük ilyesmi és a társadalom egyetértően bólogat velük vagy csóválja a fejét és jajong hozzá, h TE SZEGÉNY. Igen szegények, mert nem a lelkükre hallgatnak, aki megelégeli az emberi én mohóságát és vakságát és kifejezésre juttatja nemtetszését a fizikai tünetek által. Az embernek van lelke, nem csak EGYÉNISÉGE, amit a társadalomban annyira szeretnek hangoztatni és kinyilvánítani.
    Sajnos én sem járom az utamat... eltévedtem vagy inkább el sem indultam. Ott állok az útkereszteződésben (az egyikben a sok közül) és egy helyben sétálok, futok (vagy egy helyben vagy körbe), néha megpihenek és tűnődök, ábrándozom, esélyt latolgatok mi lenne számomra a leghasznosabb, miből jönnék ki a legjobban. Közben én sem hallom meg (vagy nem hallgatok rá) azt aki jó tanácsokkal lát el. Félek a vereségtől, a kudarctól, a fájdalomtól, az élettől, a váratlantól. Hiába tudom, hallottam, eszembe ötlik csak azt kapjuk amit megérdemlünk. Tőletek is tanultam sokat, veletek is tanultam amikor általatok boncolgatott témákban merültem el, akár hozzászólás formájában, akár egy cikk megírására sarkallva engem amiket magamba szívtam, amiket megértettem. De mindezek csupán csak elméleti szinten ragadtak meg benne. Az élet a tudás alkalmazásáról is szól, ami nem megy. Tudom gyakorlás kérdése, de nekem állandó rugdosásra van szükségem, h ne adjam fel. Pedig tudom, h van bennem kitartás. Sokszor bizonyítottam magamnak, de nem ilyen dolgokban. Bármilyen negatív tapasztalás a padlóra küldd és onnantól kezdve nem próbálkozom, főleg olyan intenzitással az adott dologgal.
    Az a baj, h nagyon sokat képzelek magamról, nagyon nagy elvárásokat támasztok magammal szemben. De mivel nem ismerem magamat ezért a pofára esés elkerülhetetlen és kellemetlenül érint, ezért inkább visszavonulót fújok.
    Ha jobban belegondolunk a legtöbb ember ilyen és én is tipikus példája vagyok a tucat emberek viselkedés, gondolkodás és működési sémájának.
    [itt megszakadt a gondolat fonal]

    "kamupók"

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Üdv itt kamupók!

      Köszönöm, örülök hogy tetszett, persze ez a téma hihetetlenül sokrétű és sokkalta mélyebb mit ahogyan itt leírtam, ez csak olyan hangulat írás lett, hangosan gondolkozás.

      Igen, egyet értek azzal amiket leírtál, ezek így működnek.

      Szerintem ne add fel, és ne csüggedj hogy nem fejlődsz, nem tudom én most semennyit nem foglalkozom ezekkel a dolgokkal, és teljesen és hihetetlenül jó irányba terelődik az anyagi életem. Ez nagyon furcsa és új nekem, de úgy gondolom ez nem fog megváltoztatni, vagyis sokkal nyugodtabb leszek azt hiszem.

      De lehet ezzel csak én vagyok így, de spirituálisan nem nagyon érzek most semmit, és bevallom őszintén- nem is hiányzik!!! Inkább az agyamra, a gondolatokra és az érzésekre figyelek, ez azért sokkal kellemesebb! :D

      Ne csüggedj kamupók, és azért ne sorold magad a nagy "átlagba"...

      Egyébként ha lenne kedved és némi időd, szívesen várunk vissza az oldalra, érdekesek a gondolatmeneteid továbbra is. :)

      Sajnos az oldalra én és Creeper maradtunk, és egyre kevesebb időnk van rá. Szívesen látnánk olyasvalakit az oldalon, aki tudja használni a sütnivalóját és nem tartozik abba a bizonyos nagy "átlagba"...;)

      üdv
      nE0

      Törlés

Ezeket is ajánljuk: