2011. december 26., hétfő

Line: Egy borderLine esete

Mivel Neo rávilágított, arra, hogy több személyes tapasztalatot vigyek bele az írásaimba így most megteszem. Ez az írás csak vélemény, és saját élmény ami nem feltétlenül vonatkozhat másra, sőt, minden ember egyedi, így a szervezete is másképp reagál bizonyos dolgokra. Most az én élményeim következnek.

Úgy 2-3 éve szenvedek borderline-bipoláris zavar-depresszió kombinációtól amit eddig gyógyszerrel és pszichoterápiával kezeltek (nem sok sikerrel) . A borderline betegek a népesség 2-3%-át érintik, a depresszió ma már népbetegséggé vált.



Gyógyszerek:

Itt jegyezném meg, hogy VICC az antidepresszáns, az orvosok csak találgatnak, hogy melyik összetevőből van több vagy kevesebb, vannak a

MAO-gátlók /monoamin-ozidáz gátlók/ ennek az alcsoportja a RIMA. A következő csoport a Reuptake-gátlók ide tartozik : NDRI,NRI,SNRI, SSRI, aztán vannak még a Receptor-antagonisták : SARI, NASSA, mianserin és a Reuptake fokozók : SSRE
Ha van rá igény leírhatom mindegyik működését és mellékhatását de most túl sok karakter lenne. De, mint látjuk a gyógyszeripar nem szerénykedik antidepresszánsok terén. Mérgek mind, a mellékhatásaik gyakran súlyosabbak mint a betegség.

Ezek bizonyos enzimek túlzott termelését vagy kevesebb termelését állítgatják, esetleg ingerület átvivő anyagokat termelnek. És hogy honnan tudják a pszichiáterek, hogy melyik jó? Tippelnek. Bezony, én kb 8 féle antidepresszánst szedtem amit a mellékhatások miatt abba kellett hagyjak ( hízás, pánikroham, kialvatlanság stb stb) arról nem is beszélve, hogy az igazi vicc, hogy ezeket a gyógyszereket gyakran orvosi felügyelet nélkül adják, pedig a betegtájékoztatók is szájba rágják, hogy a kezelés elején tovább fokozódhatnak a tünetek, és öngyilkossági gondolatok is jelentkezhetnek!! /egy depresszió elleni gyógyszernél.../

Nálam külön vicc, hogy az antidepresszáns növelheti a mániás(bipoláris) szakaszt vagy még mélyebb depresszió következhet be. Ezért szedek 2 antipszichotikumot. Hogy az mi?



Nos amit nekem adtak az hanghallásokra, kényszerképzetekre, hallucinációkra jó. És mi történik közben? Hallucinálok, félek, szorongok tőlük. Ergo szart se érnek csak leszedálnak. Volt, hogy mentem az utcán és elkezdtem futni, mert azt hittem lelőnek, folyamatosan azt érzem, hogy figyelnek, mindeközben tudom, hogy nincs így de mégis bennem van a félsz ami elront mindent. Nem bízok a barátaimban, azt képzelem mindenki gyűlöl és szarul teljesítek a munkahelyemen, hirtelen döntök, megbánom, lelkiismeret furdalás... = stressz, iszonyú stressz és idegbetegség amire kapkodom be a nyugtatókat amiket kb 100ft-ért megkapok, mert a dokik szarnak rá, hogy rosszat tesz és jó eséllyel rá is szoktam már.

Végletek között élek, egyszer fenn egyszer lenn. Ezenkívül kaptam hangulatstabilizátort ami mondjuk úgy használt. Csak éppen elvett mindent, nem voltam se jól, se rosszul, nem tudtam megélni az érzelmeimet. Így az is elmaradt. Ezen kívül kaptam még millió gyógyszert de a mellékhatásaik miatt nem szedtem őket. A legidegesítőbb, hogy olyan, mintha játszanának, ha ez nem jó van másik és másik és másik....közben éljem az életem, dolgozzak és próbáljam meg lekötni magam amikor letompítanak. Most homeopátiás és természetgyógyász megközelítéssel fogok próbálkozni, gyűlölöm ezt az állapotot és ki akarok lépni belőle mindenáron.

Magyarországon, az egyetlen hely ahol borderline betegeket gyógyítanak pszichoterápiás keretek között az a Nap-kör. Aki ilyen problémával küzd annak érdemes felkeresnie a helyet.

És most jöjjenek a kórházi élmények.

3x voltam pszichiátrián kb 2-3 hétig, gyógyszereket állítgattak és megfigyeltek. Viszonylag rendezett helyen voltam de a szabadság szó az el volt felejtve. Nem tetszik, hogy itt vagy? Öngyilkossági gondolataid vannak? Nyugtató vénába, hogy aludjál. Nem tudjuk mi a baj? Depresszió, Xanaxxal,Rivotrillal és Frontinnal (mellesleg nem láttam olyat, hogy valaki ne kapott volna bármelyikből). Mesélhetnék sok mókás dolgot onnan, de akkor túl hosszúra nyúlna a bejegyzés.

Nos, ezek az én 'élményeim' remélem megtalálom a megoldást, hogy egy kicsit könnyebb legyen, jelenleg csak az alvás tesz boldoggá...


De meséljetek, volt valakinek tapasztalata? és ha igen mi? mi a véleményetek?

13 megjegyzés:

  1. Line!

    Engem egy percig sem zavarna ha hosszan írnál a tapasztalatokról! Én életemben 2 Diliházban voltam Vadaskert és Hárshegy és rám fogták a a borderline-t. Egy parapszichológus ismerősöm mondta hogy a borderline gyűjtőszava mindannak amit nem tudnak megmondani az orvosok hogy mi.

    Nekem rosszabbat tettek a gyógyszerek amikor szedtem , kivetkőztem magamból és szarabbul voltam mi több akkor erőszakoltak meg amikor ezen gyógyszerek hatása alatt voltam és totális személyiségváltozásom volt. 3 hónapig szedtem vagy 4 de dobálós hisztérika lettem és én egyik pillanatról a másikra hagytam abba és utána majdnem fél évig abban az állapotban voltam, hogy az ideg szétbaszott. Most is érzem sokszor azt az idegfeszültséget amit akkor. Remélem aki ezzel él minél előbb abbahagyja.

    VálaszTörlés
  2. Lehet én közelítem meg hülyén a dolgot de sose hittem és nem is fogok hinni az efféle bajok gyógyszeres kezelésében. Ugyanis gyógyszerel lehet hogy a tünetek csökkenek, esetleg időszakosan eltűnnek. De magát a probléma forrását nem kezeli. A gyógyszerek túlnyomó többsége méreg, és legtöbbször placebo elven működnek. A lelki betegségeket sokszor nem nyugtatókkal és "gumiszobával" kéne kezelni. Az orvoslásnak túl kéne nyúlni a gyógyszereken és a néptizedelő kezeléseken és más működő! módszerekhez nyúlni melyeket a mai napig használnak kis körökben eredményesen.

    Neked kitartást és erőt kívánok betegséged leküzdéséhez. Bíz magadban és tudd, hogy sikerül. Pár év múlva már csak rossz emlék lesz.

    VálaszTörlés
  3. Káinné: tudom, hogy a gyógyszeres kezelés nem megoldás, de hozzászoktam teljesen, aludni se tudok már bogyó nélkül.
    Magáról a borderline-ról írok majd hosszabban, mert aki tényleg átéli ezeket a tüneteket (brutális érzelmi ingadozás, önsértési gondolatok stb stb) az szenved. Ahol én voltam, ott mindenkire azt mondták, hogy depressziós vagy mániás depressziós..

    Névtelen : Tudom, hogy méreg és csak azért viselem el mert évek óta szedem őket és nem tudnám elképzelni, hogy milyen nélküle, az egyetlen amiben bízom, hogy a tüneteket enyhítik így könnyebben beindul az öngyógyítás. És köszönöm.

    VálaszTörlés
  4. személyes élményt nem úgy értettem hogy mindenki elregéli az életútját mint egy személyes blogban- ezt sokan félreértettétek...úgy értettem, hogy bizonyos dologhoz a saját véleményeket hozzáfűzve, saját látószögből, nem dr. Tőgyesi Albertné nézetéből hanem a sajátotokéból--de ezt csak mellékesen jegyeztem meg :)

    Nyugodtan írj a tapasztalataidról- tudod itt soha senki nem néz hülyének!

    Jobbulást kívánok neked, és remélem hamarosan nem lesz szükséged gyógyszerekre..:( a legtöbb csak méreg :(

    az is szomorú, hogy lelki függőség alakult ki, az a legrosszabb..

    Meg nem biztos hogy mindig a dokikra kell hallgatni, szerintem kurvára semmit nem tudnak az ilyen pszichimókusok...a legtöbb csak találgatás, és az emberek lesznek a szürke kis kísérleti egerek.

    jobbulást :/

    VálaszTörlés
  5. hasonló témában írtam én is most, személyes tapasztalatot kihagytam de maradjunk annyiban hogy az enyémek sem túl jók....

    VálaszTörlés
  6. Nekem úgy tűnik, ez az egész nagyon gyerekcipőben jár még. Az orvosoknak fogalmuk sincs, ezért tippelnek. Talán majd évek, évtizedek múlva eljutnak oda, hogy megtalálják a valódi okokat, addig meg maradnak a drogok.. (Bár abban már lehet, hogy nem lesz akkora üzlet..)

    A szomorú rész az, hogy lehet, hogy az orvosok egy részét nem is igazán érdekli a beteg. Ezzel a háziorvosnál kellett szembesülnöm nemrég, amikor is lázzal és fájó koponyával (nem fejfájás, konkrétan púpok nőttek a fejemre) ellátogattam hozzá, mire ő közölte, hogy fogalma sincs, egyek C vitamint és lázcsillapítót. Szerencsére nagy baj nem történt, de mi lett volna, ha valami halálos kórra von vállat? Még laborvizsgálatra se küldött el -.-; Nagyot csalódtam, mert a régi orvosom odafigyelt volna, de ő nyugdíjba ment sajnos.. szóval most kereshetek új háziorvost -.-

    BTW jobbulást kívánok az írónak. Remélem hamar találnak megoldást a betegségére.

    a.

    VálaszTörlés
  7. Életem során vagy 7-8 különféle bogyót szedtem. 12 évesen a dilidoki Haloperidolt (!) írt fel ami miatt minden héten legalább egyszer rosszul voltam (szédültem, kiszáradt a torkom, görcsölt a szemem). A legdurvább a Xanax volt, amit két évvel ezelőtt írtak fel, de csak pár hónapig ettem, mert félkómás voltam és nem tudtam tőle tanulni a vizsgákra se. Ráadásul érzelmileg is lebénultam arra az időre. A doki ezután Coaxilt írt fel amitők mg rémálmaim voltak. Ugyanakkor ezek a szarok nem értek lófaszt se, ugyanúgy paráztam mindennap és tikkeltem állandóan (Tourette-es vagyok, de nem a káromkodós fajta). Én mostanában nem bogyózok és pszichiáterhez se járok. Már leszarok mindent.
    Meradee: Úgy látszik majdnem hasonló cipőben járunk, szóval kitartás!

    VálaszTörlés
  8. :/

    én sosem szedek bogyót, max ha már tényleg a további életem múlott rajta- pl bénulásnál

    de a napokban is tapasztaltam spirituális gyógyitók jótékony eredményességét- konkrétan eltört a gerincem és összekuszálódtak a csigolyáim- mégis 3 óra és 3 gyógyitó által fel tudtam ülni majd járni is pár nap múlva...persze holnap megyek röntgenre de tudom MÁR semmit semmit sem találnak...

    (káin szerinted irjak majd erről? szerintem elég durva :o)


    DE nem szabad sok bogyót szedni- csupa méreg, lehettek ettől is rosszul vagy más dolgokat vállt ki

    remélem hamarosan jobban lesz mindenki és nem kellenek majd bogyók :/

    VálaszTörlés
  9. zoloft,sertralin,xanax,rivotril.én is tudnék mesélni. most próbálok leszokni a sertralinról.talán túlélem :) X__X

    VálaszTörlés
  10. Sertralin....már a hozzászokásakor is rosszul voltam, nem tudtam aludni, ingerlékenység stb stb így szerencsére az is kimaradt hosszútávon az életemből, mint minden gyógyszer..hosszútávon semmit se bírok.
    Antipszichotikumokkal próbálkoznak de mint kiderült mehetek endokrinológushoz mivel hormonális gondjaim lettek..szerintem a bogyóknak nagy szerepük van ebben.

    KÖSZÖNÖM A JÓ KÍVÁNSÁGOKAT..csak elég elszomorító, hogy mennyien szenvednek ettől, pedig csak egy kicsit máshogy érzékelik a körülöttük lévő világot és puff már rádsütik, hogy beteg vagy és telebasznak gyógyszerrel.

    VálaszTörlés
  11. Én már évek óta gyanakodtam valamilyen hangulatzavarra, volt öngyilkossági kísérletem is, az akkori pszichiáteremet a hangulatzavaraim meg nem igazán érdekelték. Pár hónapig szedtem vmi kedélyjavítót, jobb volt tőle, de abbahagytam. Legutóbb ősszel voltam pszichiáternél, azóta vissza se merek menni. Az mondjuk sokkal normálisabb volt, rengeteget kérdezett meg ilyenek, és azt mondta, bipoláris vagyok. Pontosabban, csak annyi volt ráírva a papíromra hogy "egyéb bipoláris affektív zavar" mondom jó. Rengeteget olvastam róla a neten, és mivel a hangulatingadozásaim nem annyira szélsőségesek, hogy ne tudnám élni tőle az életemet viszonylag "normálisan", megfogadtam, hogy nem is megyek vissza. Nem, engem nem fognak gyógyszerekkel tömni, kizárt. Rettegek attól is, hogy bezárnak vmi kórházba idegenek közé.
    Amúgy én anno egyszer mikor kórházban voltam (nem emiatt, de nem szeretném részletezni) ott totál padlón voltam akkor lelkileg. Sírógörcseim voltak, mint egy zombi, úgy néztem ki kábé. Még nővérem is megsiratott. Aztán kaptam nyugtatót, először Xanaxot, később Frontilt. Hát, éreztem elég rendesen a hatását. Először nyugodt voltam, utána meg előjött ez a túláradó jókedv, ami az adott helyzetben rohadtul nem volt helyénvaló, de éreztem, hogy közben elfojtódnak az érzelmeim. Aztán csúsztam lefelé, és ami a legrosszabb volt, hogy attól az egy szemtől is éreztem, hogy kezd kialakulni valami függőség-szerű dolog. Estére megint előjött a depi, a szorongás, a sírógörcs, és szinte kívántam hogy adjanak még nyugtatót, és adtak is. Csak közben kapcsoltam, hogy nem jó ez így. És épp emiatt nem is akarok visszamenni a pszichiáterhez, míg nem csinálok oltári nagy hülyeséget, míg tudom irányítani az életemet (úgy ahogy). Inkább szenvedek így, mint úgy.

    Gondolom,vannak akiknek tényleg segítenek és akik tényleg igénylik a gyógyszert, vagy akármit, amit megértek, de én nem akarom, hogy ez történjen velem, vagy hogy ennyire elhatalmasodjon rajtam ez az egész, habár már érzem, hogy rosszabb, mint régen. Mindkét véglet. Így inkább elfojtom magamban a jót is a rosszat is, már amennyire tudom, de ettől meg megint csak szenvedek szóval így se jó.

    Bocsánat a kisregényért :D

    Neked egyébként meg sok kitartást kívánok, és remélem, idővel sikerül megbirkóznod ezzel az egésszel! :)

    VálaszTörlés
  12. A 7 éves gyerekemnek Tegretolt írtak fel, mondván, bipoláris. Most 12, lítiumot akarnak adni neki, de "szerencsére" nem volt jó a pajzsmirígy eredménye. Valóban "más" a gyerekem, mint a kortársai, de nem rosszabb, vagy gonoszabb, sőt!!! Nem érzem, hogy jobb lett volna a Tegretoltól bármi is, ugyan úgy voltak hipomán szakaszai, depressziója, stb... A pszichomókusát szó szerint kirúgta 10 évesen, közölte, nincs semmi mondani valója a számára, különben is hülye, és elment, ott hagyta a rendelőben a nőt. Ennyi. Panaszkodott, hogy ha szedi a bogyót, olyan, mintha búra lenne a fején, nem tud figyelni, tompa, nem önmaga, nagyon kellemetlen érzés neki, és gyűlik benne a feszültség, de nem tudja levezetni, mert a hülye búra nem engedi. És majd' felrobban, és egyszer elpattan a húr, kitör, és akkor jönnek a válogatott dolgai. Így fokozatosan leszoktattam a gyógyszerről, próbáltam lekötni, levezetni az energiáit, indulatait. Rajz, festés, úszás, foci, bringa, játék, sok közös program - beváltak. Csak folyamatosan "le kell szívni" a túltengő energiáit és nincs gond. Vannak szabályok, amiket kőbe véstem, azokhoz ragaszkodok. A végsőkig elmegyek, csak ne gyógyszerrel akarják orvosolni a problémát. Ja, totál rémálmai voltak a Tegretoltól.

    VálaszTörlés

Ezeket is ajánljuk: