2011. január 24., hétfő

Káin: Könyvajánló

http://t2.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcSnlM4o8UoWuer2Frut8l7AFhQA4FbhThnalu9F0Gq6JpIqkavWIQ

Sziasztok!

Nos mivel találtam egy könyvet amire rettenetesen ráálltam (pedig évek óta nem megy az olvasás, kiábrándultam teljesen) meg kell osztanom veletek. Sok szerkesztő nem jelentkezett így nem tudom mi lesz velük. Én nem keresem őket, max írnak mailt hogy mit szeretnének. Leveszem az órarendet is, mert fölösleges hogy kint legyen, arra jutottam hogy ha van kedvem írok ha nincs akkor meg nem, mert témát erőltetni nem lehet (meg kiderült hogy a betegségem mellé még van egy betegség így nagyon fasza :Đ) .

Na de vissza térve. Nagyon sok olyan könyvet vettem ami próbálja Lovecraft Cthulhu mítoszát tovább vinni több kevesebb sikerrel. Nem jók, egyáltalán nem. Viszont most nagyon érdekes könyvre akadtam. Nem elég hogy képregény melléklet is van benne, de az egész olyan mintha Poe- és Lovecraft történetet olvasztottuk volna össze. Látszik, hogy aki írta a könyvet nagyon szerette a két írót, sőt a könyvben a főhős állandóan Poe köteteket olvas :D Bemutatom nektek

Le Renard-tól az Eleven Cthulhu-t

http://t0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQ_E_t__UzmAoGrMwAYt7ZDCmiCtdJnbogQwBRFGwdVmfUrksKa

A könyv naplószerűen van megírva, egy kisfiú misztikus dolgok láncolatába keveredik majd szépen lassan felnő és egyre másra történnek meg a furcsábbnál furcsább események, amik hűek maradtak Lovecragft stílusához. Nem azt mondom, hogy az író százszázalékig úgy ír mint a metser, de sokkal hitelesebb mint a mostanában íródott könyvek zöme. Le Renard neve már feltűnt a régi Ars Magica novellás kötetekben, innen lehet sokaknak imserős.

A történet főhőse, Lord Foxgate, 1896-ban született, és már egészen kicsi korában kapcsolatba került okkult, megmagyarázhatatlan, természetfeletti történetekkel. Nyolc éves volt, mikor nagybátyja hazatért az Újvilágból, ahol iszonyú dolgok estek meg vele. A nagybácsi másnapra meghalt, csak egy levél maradt utána, melyet az ifjú Lord, szülei titkolózása ellenére megkaparintott, majd naplójába is bemásolta.

Ez volt a kezdet. A következő naplórészletet már tizennyolc évesen, a háború kitörése előtt jegyzi le Lord Foxgate, aki egy másik, anyai nagybácsival az oldalán hajózik Hong-Kong felé. Útjuk során találkoznak Winchester őrnaggyal, aki rövid amerikai tartózkodásuk során meghívja az ifjút, látogassák meg nagynénjét, a híres és megboldogult feltaláló és fegyverműves, Mr. Winchester özvegyét. A páros néhány éjszakát tölt csupán a hóbortos, különc asszony palotájában, ám ezek az éjszakák örök emlékként élnek tovább rémálmaikban.

Tovább olvasva Lord Foxgate naplóját, egymást követik a borzongató események, élménybeszámolók, melyek hol az íróval, hol ismerőseivel estek meg. A romantikus, kocsmázós-kurvázós párizsi időszak Salvador Dalival és különc művésztársaival éppúgy tragédiába torkoll, mint a rövid de velős ismeretség Giovanni Caprona-val és „összetartó” olasz-amerikai rokonaival a szesztilalom idején. Folytathatnánk a felsorolást a Jamaica melletti tengeren történt „szerencsétlenséggel”, egy bizonyos hong-kongi prostituált szörnyű végzetével, avagy a valaha békés belgiumi kisváros, Per-Am-See történetével, ahol a munkások balvégzetükre új raktár alapjait rakták le valahol, ahol pedig nem lett volna szabad ásniuk.

A borzalmak, a megmagyarázhatatlan események során Lord Foxgate-ben, ki időközben felvette a Le Renard (A róka) nevet megérlelődik a gondolat, hogy az ember talán nem is a teremtés csúcsán helyezkedik el, s hogy Isten nem biztos, hogy mindenható, hanem csak egy parány a sok hatalmasság között.

http://t2.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcSdfLvC93K1imnqYo4WbNnQcFfQ2qoA8SDz8rsbhxYUKM1NBwjwAA

"Amit a Kedves Olvasó a kezében tart, nem egyéb, mint régi naplóim legérdekfeszítőbb részeinek szerkesztett szövege. Ezek a történetek - amelyeket egyébiránt Mr. Lovecraft bizonyos írásaihoz szoktak hasonlítani - valóban megestek, s főszereplőjük valóban én voltam. Ha valaki mégis lehetetlennek tart majd néhány részletet, lelke rajta. Én csupán krónikása, nem kiagyalója vagyok az eseményeknek. Ezen állítást bizonyítja az is, hogy "szereplőim" nem kitalált alakok, hanem hús-vér emberek: Mr. Dalí, Mr. Cayce, Mr. Gurdijeff, Mr. Winchester özvegye és a többiek. Biztosra veszem, hogy az olvasók között is sokan vannak, akik életük során találkoztak már megmagyarázhatatlan jelenségekkel.,,

Remélem felkeltette az érdeklődéseteket, szerintem kár kihagyni a könyvet! :)

http://t1.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQuJsMCmoVLW841fFyksAWOVNZsIE6U4aGrh3JjygrJPcx8gZOT

13 megjegyzés:

  1. Ez megvolt nekem. Nem rossz kis könyv, de el kellett adnom sajna.

    VálaszTörlés
  2. -Darkhero:

    Kár :-s Én még nem végeztem ki amúgy, de már a fele el van olvasva.

    VálaszTörlés
  3. Ez nagyon jónak tűnik. Most úgyis olvasnivaló hiányban szenvedek. Booklineon szerintetek lehet kapni?

    Jaj Káin te meg igyekezz meggyógyulni!^^

    MSE

    VálaszTörlés
  4. -MSE:

    Ezekből nem lehet meggyógyulni :-(

    Hú nem tudom, szerintem tuti fent lesz!

    VálaszTörlés
  5. Imádomimádomimádom.
    Én totál beparáztam tőle, amikor elolvastam, imádtam elejétől végéig, minden betűjét.(: Alig várom, hogy újra elolvassam, ha máshogy nem, megpróbálok spórolni rá.:D
    Viszont a legdurvább, hogy az író valódi neve Szántai Zsolt, szerintem ettől jobban leesett az állam.(((:

    VálaszTörlés
  6. Véletlenek nincsenek ugye? Szombaton este voltam egy csendes összejövetelen és ott botlottam bele Szántai Zsolt egy másik könyvébe ami a Kowalsky és la Renard: Holnap előtt címet viselte. A tartalmát nem ismerem pontosan csak annyit, hogy a két személy egy és ugyan az :D
    Szóval, mint említettem és az élet is igazolt már bennünket jó párszor véletlenek nincsenek. Ezek után főleg...

    VálaszTörlés
  7. Én nagyon élveztem ezt a könyvet. Kár, hogy már nincs meg. Valakinek kölcsönadtam, csak azt felejtettem el, hogy kinek. (x

    VálaszTörlés
  8. Örülök hogy mindnekinek tetszett, nem is hittem hogy Magyar :O. Ahhoz képest nagyon jól ír!

    Basszus az milyen már hogy kölcsön adsz egy könyvet és nem kapod vissza :-s

    VálaszTörlés
  9. Káin:
    Nekem volt olyan, hogy kölcsön 3-4 könyvet egy ismerősnek, és annyi idő után kapta vissza, hogy a csajnak akinek odaadtam, született közben 2 gyereke.:D Szerinted? Am a cuccaimat a mai napig próbálom összeszedegetni. DVD-k, könyvek miegymás. Nos de ez a velejárója. Nem rég Budapesten voltam látogatóba és visszakaptam egy olyan könyvem, amiről el is felejtettem, hogy nekem volt olyanom.:P:D
    üdv, dark

    VálaszTörlés
  10. kölcsön adtam* kaptam vissza*
    - hiába írok novellákat, verseket, az értelmes írás még magas. sorry.

    VálaszTörlés
  11. -Darkhero:

    Nekem az egyik exem nyúlta le a Gyűrűk Urát. -.-...Azt nem is fogom viszont látni van egy olyan érzésem XD...

    VálaszTörlés
  12. Nekem az exeimnél általában pólók, vagy pulcsik maradtak. A könyveket szigorúan visszavettem...Mondjuk a Ravenloftos Haláltánc még mindig az egyiknél van -.- Egyik exemnél maradt az akelás pólóm, le is nyúlta magának, cserébe eladtam a harry potter könyveit. Ilyen a bosszú :P

    VálaszTörlés
  13. Sziasztok. igen a könyv meg cucc-kölcsönadogatás nálam is így zajlik, hogy van mikor évek mire visszakerül valami...

    Ja amúgy nem tűntem el teljesen, csak egy kicsit nehéz volt hajóra szállni. :) Ha kell megint vasárnapokon írok, de a legutóbbi infóm az volt hogy mindenki kedv szerint írjon amíg távol vagy... minden esetre visszajöttem.

    VálaszTörlés

Ezeket is ajánljuk: