nE0.cRYsis: Babák Szigete - a kísérteties és kísértetjárta gyűjtemény

A Babák Szigete a szó szoros értelmében véve nem is valódi sziget, csupán egy mocsárral körbevett földdarab, ami különös színteret ad egy bizarr és beteges gyűjtemény számára. 

A '60- as években egy kislány holttestét találták meg a mocsár egyik csatornájában, aki állítólag azóta is a sziget lakója. Megtalálója 40 éven keresztül óvta a gyermek kísértetét a gonosztól, s társaságot is biztosított számára.

A férfi egyedül élt a szigeten, mindaddig, míg ugyanott és ugyanúgy meg nem halt, mint a gyermek. Éjjelente különös hangok árasztják el a szigetet, és többen is látni vélték már a mozgó babákat.

Holtak, ősi lelkek, sellők és szerelem egy igazán különös történetben...

Elég furcsán hangzik nemde?

Lássuk, hogyan is hangzik a teljes történet!

a csatornák egyike

Mexikóvárostól négy órányi evezőútra található a Babák Szigete. A város ősi csatornái kanyarogva ívelik át a környéket, de mi a Xochimilco- n indulunk el.

A kanyargó csatornán haladva idővel és kitartással beleütközünk egy tóba, s ennek  közepén terül el a Babák Szigete, mely kétség kívül a környék egyik leghátborzongatóbb helye!

A táj természetesen gyönyörű- őshonos fák és csodálatos zöldnövényzet nőtte be a szigetet. Csupán egy dolog szúrhat szemet az arra járónak, méghozzá a szigetet ellepő több ezer pusztuló állapotú játékbaba látványa.

a hely csakis csónakkal közelíthető meg

Nem egy romantikus séta helye az biztos...

Világtalan tekintetek, kócos frizurák, felakasztott meztelen testek és a szellőben élettelenül hajladozó végtagok tengere ez, amit- állítólag- holtak szellemei látogatnak.

A sziget nem volt mindig ilyen....

Julian, történetünk főszereplője

Don Julian Santana Barrera 1950- ben döntött úgy, hogy gyermekeit és feleségét hátrahagyva a szigetre költözik egymagában, s remeteként éli életét.

Julian egyszerű földműves volt, s terményeit az utcákon bolyongva talicskából árulta. Mélyen vallásos volt, végül mégis az alkoholizmusba menekült, majd az árusítás mellett koldulásra adta a fejét. Végső elkeseredésében feladta addigi életét, családját sőt az alkoholt is.

Feladva életét elhatározta, hogy a Teshuilo tó szigetére fog beköltözni, hogy teljes magányában élhessen.

Persze nyugalma nem tartott sokáig, mert letelepedése után nem sokkal érkeztek hozzá az első üzenetek a túlvilágról. Éjjelente beszélt hozzá egy gyermek, aki azt mondta neki, hogy senki sem beszél vele, csak a szél...

1920- ban három kislány játszadozott a szigeten, de egyikük leesett a mólóról, s a másik kettő elmondása szerint elsötétedett a víz, amikor belezuhant. Megfulladt. A környező lakosok szerint halála utáni  időkben ott kísértett a halott gyerek szelleme, mivel nem találta a békéjét, s lelke nem volt képes elszakadni a földi világtól. Azóta éjjelente furcsa hangok jöttek a szigetről.

Julian természetesen ide vonult el remetének...

Az éjjeli hangok után másnap egy játékbabát talált a vízben arccal lefelé. Mint utólag Julian megtudta, épp ott fulladt meg a kislány évtizedekkel azelőtt.

A babát felültette egy fára, mert a halott gyermeket látta benne.

A kislány nagyon örült az érkezésének, mert végre talált valakit, akivel beszélhetett. A gyerek megkérte Julian-t, hogy hozzon neki még babákat játszótársnak, s hogy azok megvédjék őt az ősi gonosz szellemektől, akik ezen az őskori vizes helyeken- a csatornákban éltek. Julian egy ideig hallgatta a könyörgését, majd eleget tett kérésének, s kutatni kezdte a babákat.

Eleinte csak a csatornákból a szemét közül kiszedett babákat tette ki a szigetre, majd szeméttelepeken kutatott a játékok után.

 

Évtizedeken át nyugalom volt a szigeten, a környező lakók is már- már elfeledték a rémtörténeteket, Julian pedig csöndes magányában élt.

Egészen addig, míg az állam nemzeti örökséggé nem nyílvánította a csatornarendszert, s azokat el nem kezdte megtisztíttatni, hogy újra lehetővé tehessék rajtuk a vízi közlekedést, aminek egyik útvonala épp elhaladt a sziget mellett.

Így megjelentek az utazók és a turisták, akik Julian- t egy őrült, mániákus bolondnak kiáltották ki, de a környékbeliek tisztában voltak Julian ártalmatlan, különc szokásával. A helyiek szerették őt, ugyanis földművelő ember lévén ellátta őket friss gyümölcsökkel, zöldségekkel és mindenféle terménnyel, s fizetség helyett régi babákra cserélte árucikkeit. A babák pedig csak halmozódtak, egyre csak sokasodtak, s el is nevezték az emberek a Babák Szigetének Julian lakhelyét.

 

Julian egyre csak gyűjtötte és gyűjtötte a babákat a gyereknek, aki csak kérlelte őt, hogy védje meg a gonosz szellemektől. Végül egy kis szentélyt is épített a legkülönlegesebb babákkal. A helyiek szerint akár megfoghatatlan szerelem is lobbanhatott fel benne a gyermek iránt...hisz mindent megtett, amire az csak kérte.

2001. április 21- én Julian unokaöccsével készítette elő a csatorna egyik részét, rendbe rakták a víztől és a sártól, hogy azt később megmunkálhassák. Napfényes délelőtt volt, amikor is egy kis pihenőt szavaztak meg maguknak, s egy kis evés után horgászni szerettek volna.

 

Julian unokaöccse szerint a férfi végig énekelt. 

Halászat közben elmondta neki, hogy egy ideje sellők látogatják, s hívják őt a mélybe, hogy megmutathassák neki a vízi birodalmukat. A különös lényekről beszélt, akik integentek neki, s kérlelik őt, hogy kövesse őket a víz alá. Julian elmondta, minden nap vissza integet nekik, és elkezd énekelni, mert ezzel tudja távol tartani magától őket. 

Egyes legendák szerint a sellők énekükkel csábították magukhoz a matrózokat, s egy éjszakára emberi alakot öltöttek nekik. Velük töltötték az estét, s a frigy után elpusztították a férfit- s így szaporodtak. A sellők mindig egy eldugott vizes területen élnek, az emebrektől elrejtőzve...

Unokaöccse a horgászat után Julian- t egyedül hagyta alig egy órára, mert elintéznivalója volt. Mire visszaért nagybátyja arccal lefelé feküdt a vízben, a kis mólónál, pontosan ugyan ott, ahol a kislány is meghalt...

Miért halt meg? Nem volt elég erős a babákba vetett hit, hogy megvédik a szigetet az ősi gonosz lényektől? Talán abbahagyta az éneklést és meglátogatták a sellők? Vagy a kislány szelleme tette vele mindezt, féltékenységből mert Julian a sellőkkel foglalkozott? Ördögi kör...mi lehet az igazság? Valóban létezhettek ott sellők? Talán a kislány is őket figyelte, kiközben belezuhant a vízbe?

A helyiek szerint Julian lelke csatlakozott a vízbe fúlt lány szelleme mellé. Engedett a túlvilági hangok szorításának, s a sötét és komor vizek karjaiba menekült?

Julian elment- a babák maradtak.

Hátborzongatóan merednek az emberre, fákon, ágakon, bokrok alján- mindenütt ott vannak.

Végtagjaik lepotyogtak, s a fejetlen, elszíneződött babák merednek az arra járóra szüntelen.

Julian unokaöccse gondozza a szigetet és fogadja a látogatókat- átlagosan napi 20 embert- ugyanis a vízi közlekedés kiépülése után a turisták szívesen meglátogatják a bizarr helyet.

Julian nem kér pénzt a látogatóktól, csupán azt, hogy hozzanak magukkal egy babát, amit a szigeten kell hagyniuk.

A turisták a babák mellé rendszerint gyertyákat és édességet hoznak a holtak megnyugtatására.

A szigeten óriási a csönd. A látogatók beszámolói alapján iszonyú nyugtalanság van a  szigeten, s a természetes növényi és állati világ szikrája mellett a műanyag élet is burjánzik. Éjjelente ellepik a szigetet a furcsa hangok és zajok, s rengetegen számoltak be arról, hogy látták mozogni a babákat. Julian unokaöccse nem lakik a szigeten, de ő maga is azt állítja, hogy látta, amint a babák mozgatják a fejüket és követik a  tekintetükkel, s hogy végtagjaikat is behajlítják olykor.

Persze nem mindenki  tiszteli a holtakat, amióta nincs Julian a szigeten és betörtek a turisták, rengeteg babát megrongáltak, sőt fel is gyújtottak. Legfőképpen fiatalok látogatják a szigetet, akik a horror és gore műfajok nagy kedvelői, sőt már TV- csatornák is készítettek itt felvételeket.

Beszőtték már őket a pókok és élősködők költöztek az üregeikbe. A babák persze csonkoltan, fejetlenül, vagy épp felhólyagzott fejjel is rendíthetetlenül uralják a Babák Szigetét és nyughatatlanul várnak...

Gyertek, nézzünk körbe!

Remélem hoztatok babát magatokkal...

...vagy legalább cukorkát!

DE egy gyertyátok csak van? Nem?!

LOL Chucky baba!

Nos véget ért mai kalandunk Mexikóváros peremvidékén, remélem tetszett nektek ez a történet, szerintem jó kis sztori a maga light- os nekromanciájával! Ja és persze én tutira nem vállalnék be egy sátras éjszakát ott!!!

" Jóéjt!" súgta hulla barbie hercegnő
gyöngéden a fülecskétekbe...