Creeper: Mítoszok nyomán - Wendigo

Sziasztok!

Mióta ember az ember azóta szüntelen válaszokat keres. Válaszokat mindenre, az életre, a miértekre, a létezésre. Csodálatos történetek, legendák és mítoszok, mesék, dalok és balladák maradtak fenn a minket megelőző korokból, nem is beszélve az egyéb emlékeinkről, művészeti alkotásokról. Számos teremtés történet, elképzelés istenekről és égi harcokról megmaradt az utókorra. De legyen szó indiánról vagy egyiptomiról, ősemberről vagy elfeledett törzsekről, legyen akár időben és térben is hatalmas távolság e népek között mégis felfedezhető több közös vonás is. A félelem, a halál központi kérdése és minden történetben meghúzódó sötétség... 

 

Minden legendának van valóság alapja. És ezek között a történetek között hasonlóság fedezhető fel. Minden népcsoport, minden ember rettegett a sötétben ólálkodó gonosz szellemektől, démonoktól. Egyes népcsoportok e félelme tiszteletté alakult és rendre vallásokat építettek, hogy engeszteljék e haragvó lényeket. Más népek védekezni próbáltak ellenük de abban megegyeztek, hogy hitték létezésüket sok sok évszázadon keresztül. Elérkezve napjainkra ez az ősi hit talán megkopott és ma már mosolyt csal a legtöbb ember arcára ha ezekről olvas. Megszállások, démonok, szellemjárás.... ez csak mese. 

De vajon okos dolog elfelejteni e meséket, és kinevetni azt ami akár igaz? Okos dolog elzárkózni a témától? A szkeptikus ember azt mondja hiszem ha látom! De vajon tényleg meg akarja látni? És persze ott vannak azok az emberek akik a saját bőrükön érzik az igazságot, akiknek a horrorfilmek vásznán megelevenedő történetek saját kis életük része. 

 

Most merészen elhatárolódom az igaznak vélt világunktól és olyan lényeket, történeteket és meséket keltek életre a Mortemen, amik képzeletünk és talán a valódi világunk utcáit, városait és erdőségeit, barlangait és tengereit járja. 

A wendigo

Mesénk elsősorban Észak- Amerikából származik. Évekkel ezelőtt indiánok uralták e vad területet. Hatalmas törzsekben éltek szabadon tisztelettel adózva a természetnek, isteneiknek. Az indiánok hitvilága és élete csodálatos és lenyűgöző. Sokszor igazabbnak és logikusabbnak tűnik, mint a nyugati kultúra hozadéka. 

Számos törzs meséiben megelevenedik a történet, hogy egy gonosz démon, hogyan ragadja el és változtatja meg a szerencsétlen, gyenge szívű embert. Északi területek lévén néha a tél igen sokáig és keményen tartózkodik a területen. A napi létszükséglet fenntartása így nehézkessé válik, a farkasordító hideg és az élelem hiánya tizedeli a törzs lélekszámát. A sötétség is sokáig uralkodik a világon és a félelem beszivárog az indiánok lelkébe. Embert próbáló idők ezek. Egyesek gyengék és a felágaskodó ösztön erősebb a józan észnél. A létfenntartásért folytatott elkeseredett küzdelemben a gyenge ember rövidesen kifordul önmagából. Erővel elveszi törzsi testvérei javait, eszik a halottakból és talán az élőkből is. Tetti eleinte marcangolják a lelkét és mérhetetlenül tönkre teszik. Az ilyen embereket száműzik a törzsből vagy önmaga menekül el. Hosszú ideig kóborol és lassan egy szörnyeteggé válik feledve emberi mivoltát, vadászni kezd az élőkre és felfalja azok húsát. 

 

Természetesen a legenda számos formában létezik. Van, hogy egy gonosz szellem szállja meg az áldozatot és átveszi fölötte az irányítást, megint más források nem kötik emberi lényhez. Van, hogy a kapzsi ember válik e lénnyé és van hogy egy sámán átka miatt keletkezik.

De valahogy a kannibalizmust tudnám ehhez kötni a leginkább. Mivel számos törzsben él egy másik mítosz is, miszerint ha valaki megeszi egy másik ember húsát azzal nem csak az ételt veszi magához hanem erejét, gyorsaságát és lényegében magát az életét és tulajdonságait is. Így idővel halhatatlanná válik és emberfeletti tulajdonságokat szerez. A gonosz pedig megfertőzi a lelkét lassan átformálja és kevés emberi marad benne. Ez a megközelítés magyarázza legjobban a Wendigo-ról szóló mendemondákat is. Mert ez a lény láthatatlanná tud válni, iszonyú erős és rendkívül gyors. Tökéletes szaglással, hallással és látással rendelkezik. 

 

A Wendigot mindig gyötri az éhség, bármennyit is eszik, soha nem csillapodik a vágya, e miatt különösen veszélyes. Azért belegondolva szörnyű dolog lehet ez a féle éhség...

Egyes források szerint a wendigo minden étkezzéssel erősebb és éhesebb lesz. 

A lényt magasnak és elképesztően soványnak írják le. Hallott szürke bőre és dögszaga van. Szeme sötétebb a legfeketébb éjszakánál is. Bár tud beszélni de leginkább üvölt és sziszeg.

 

„ A Weendigo betegesen sovány volt, szikkadt bőre szorosan tapadt a csontjaira. Az arcszíne a halál hamuszürkéje és a szemei mélyen lapultak üregeikben. A Weendigo úgy festett, mint egy csontváz, ami épp most kelt ki a sírból. Az ajkai cafatosak és véresek. (…) A Weendigo a hús rothadásából kelő megtestesült tisztátalanság és nyomorúság. ”

 

Maga a mítosz valószínű, hogy a prehisztorikus korból származik. Az első írásos említést egy jezsuita misszionáriustól, Paul Le Jeune-től származik 1636-ból. Amerikában a lelkipásztor részt vett egy törzsi szertartáson amikor egy indián asszony felhívja a törzs figyelmét egy támadásra, amit egy természetfeletti lény közelsége okoz. Paul Jelentést tesz Rómába miszerint a támadás bekövetkezett és a nyomok egy vérfarkashoz hasonló lényre utalnak. 

 

A lény valós félelmet okoz mind a mai napig, bizonyos közösségekben. Számos férfi vadászta e bestiákat. Míg a törzseken belül különböző szertartásokkal és táncokkal próbálták távol tartani a vérengző fenevadat. Egyes törzsek ómenként, a halál hírnökeként tekintenek rá, mivel ha bárki akár csak egy pillantást is vet rá, az magára vonzza a halál figyelmét, és rendszerint családostul elragadta őket a vég. 

"Az egyik leghíresebb Wendigo vadász a Cree indián, Jack Fiddler, aki azt állította, hogy 14 lényt ölt meg, és 1907 októberében fiával Joseph-el, megpróbált megölni egy Cree indián nőt, azt állítva, hogy már Wendigo hatalmába került. A két indián bűnösnek vallotta magát, viszont a védelem szerint a nő veszélyes volt, aki több tagot meggyilkolt a Cree törzsből."

 

A Wendigot számos néven emlegetik. Úgy mint Windigo, Weendigo, Windago, Windiga, Witiko, ween dagoh stb. A Lowecraftiánus mitológiában Ithaqua néven szerepel.

Elgondolkoztató, a tény, hogy több évezrede fennmaradt egy legenda mely még ma is élénken él az emberekben. Elképzelhetőnek tartom, hogy a Wendigo vagy Wendigok léteznek. Gondoljunk csak bele. Szinte nem jut nap amikor ne tűnne el valaki. Talán nyomoznak egy kicsit és aztán elkönyvelik nyomtalan eltűnésnek. Én nehezen tudom elhinni, hogy valaki csak úgy minden nyom nélkül felszívódik. Sokkal hihetőbb, hogy politikai eltusolás vagy éppen valami természetfeletti dolog áll az ügy mögött. A hegyekben és a sötét erdőkben bujkálhatnak olyan lények ,akik várják a gyanútlan áldozatokat és vadásznak, a magányos túrázókra, a sátrazó fiatalokra....