nE0.cRYsis: EuroTour: Katakombák Hete - avagy kirándulás a mélységekbe! 3. rész

Sziasztok!

Elérkeztünk az utazás harmadik színterére, kicsit közelebb kis hazánkhoz- méghozzá az egészen közeli Csehországhoz!

Talán ez a Csontkamra az, amit a világon a leges legtöbben ismernek, mivel a legkülönösebb módon dekorációs elemként használták az emberi maradványokat- biztosan találkoztatok már pl a csontcsillárral vagy a csontcímerrel...nem? Akkor most eljött az ideje!


A bejegyzés végén egy kisfilmet is láthattok a helyről egy cseh animátor keze alól.

Következzen hát:

SEDLEC CSONTTEMPLOMA

CSEHORSZÁG

Prágától 70 km- re Kutná Hora városában

40 000 ember földi maradványai

egy szimbolikus alkotásban

Isten trónusa előtt

A 10. század óta lakott város volt, melyet több hódítás és különböző uralkodók sorai alatt 1142- ben megalapították az ország első cisztercita kolostorát.

A ciszterci rend igyekezett a lehető legmesszebb letelepedni a lakott területektől: gyakran megközelíthetetlen helyeken építettek kolostorokat. Hithírdetés mellett tanítók is voltak, építészek, bölcsészek, teológusok, sőt zenészek is.

Az egyik szerzetes egyszer egy ezüstrudat talál, aminek következtében meggazdagodtak és felépítettek egy temetőt valamint egy templomot, s egy kápolnát is emelek a régi épülethez, no meg a mai kamrát is akkoriban készítették. Persze emellett több templomot is emelnek, s kolostorokat újítanak fel.

A monda szerint az egyik apátot Jeruzsálembe küldik egy marék szent földért, s hogy azt szétszórhassák a sedleci temetőben, s hogy ezáltal szentté változtatják a földet. Sedles így keresett zarándokhellyé válik, s messzi földekről is ide temettetik el magukat a keresztények.

De 1318- ban óriási pestisjárvány üti fel a fejét, s ezáltal 30 000 embert kénytelenek elföldelni. 100 év elmúltával a husziták leégetik a kolostort, s félezer szerzetes is elhalálozik, s a csaták folyamán a környező településeken elesettek tetemeit is mind ide hozatják. Ekkor már képtelen volt több testet befogadni a  temető, s a csontokat már a kápolnába kénytelenek elhelyezni.

Tehát több mint 40 000 csontot találhatunk itt ma.

Közel 500 év elteltével kerül sor a felújításra, melyben egy építész és egy fafaragó közreműködik. Csontokat fehérítenek, fertőtlenítenek és díszítést készítenek a csontokból.

Az akkori uralkodó család tagjai előtt szerettek volna tisztelegni az épület tulajdonosai, így a Schwarzenbergek címerét csontból készítik el.

Nagyobb képekért továbbra is KATT a képekre.

a címer a legkisebb részletekig is ki van dolgozva

Az eredeti címer

A Schwarzenbergeknek még a mai napig is élenek leszármazottjaik, íme egyikük:

A koponyák és a függesztett csontok az alkotó szerint azokat az embertömegeket szimbolizálják, akik Isten trónusa előtt állnak, és senki nem képes őket összeszámlálni, annyian vannak.

A híres csontcsillár:

Nagyon érdekes, hogy minden egyes fotón,

más fényviszonyok között hogyan néz ki.

Több kép is jöjjön most a csillárról, nagyon szép mindegyiken.

 

 

Egyéb ereklyék és dekorációk:

lógatott csontok

Az alkotók kézjegyei:

Koponyák minden kis zugban:

Egyéb termek:

 

Végeláthatatlan csontfalak és csontrakások:

 

A személyes látogatást ezzel a kirándulással persze nem tehetem lehetővé- ám itt van nektek egy 1970- es évekbeli film Jan Švankmajer híres cseh animátor műve, amiben szinte ott lehettek, mert a templomban sétál és azt mutatja be egy zenei aláfestéssel, láthattok még rengetek itt be nem mutatott részletet és az is látszik a filmen, hogyan vannak összekötve a csontok...

Nem egy vidám darab. 10 perces kisfilm.

A dal ami alatta szól egy cseh nő énekli, egy híres Jacques Prevert verset dalol.

Magyar fordításban ez a

Hogyan fessünk egy madarat? című vers

ami így hangzik:

Fessünk először egy kalitkát,

az ajtaját szélesre tárva,

s fessünk aztán

valami kedveset,

valami egyszerűt,

valami szépet,

valamit, ami hasznos

a kismadár szemének,

s támasszuk aztán egy fának a vásznat

egy kertben,

egy erdőben,

vagy egy rengetegben,

s rejtőzzünk a fa mögé semmit se szólva,

sőt mozdulatlan.

Néha gyorsan odajön egy madár,

de olykor hosszú évek is elmúlnak,

míg elhatározza magát, hogy leszáll.

Ne veszítsük el a türelmünk,

várjunk, merengjünk.

Várjunk, ha kell, éveken át,

száz év nem a világ,

hogy gyorsan vagy lassan jön-e meg a madár,

nincs semmi összefüggésben vele,

hogy lesz-e a képnek majd sikere.

Amikor megjön a madár,

– ha megjön a madár –

mélységes csendben legyünk,

várjuk meg, amíg a kalitkába belép,

s bent van, ha már besétált egyszer,

zárjuk be ajtaját gyorsan az ecsettel.

Aztán tüntessünk el minden rácsot vigyázva,

nehogy egy csöpp is hulljon a madárra.

Fessünk aztán egy tündéri szép fát,

s a legszebb ágat

válasszuk a madárnak.

Fessük meg a zöld lombokat, a borzoló szelet,

a napban táncoló porszemeket,

a fű bogarainak zsivaját a nyári melegben,

s várjuk meg, amíg a madár dalolni kezd önfeledten.

Ha nem dalolna a madár,

rossz jel volna, azt mutatná meg - óóó -

hogy a kép rossz, csapnivaló.

De jó jel az, ha a csőre dalra rebben.

Akkor egy tollat a gyerek

a madár szárnyából gondosan kitéphet,

s aláírhatja vele boldogan

a képet!

És a kisfilm:

Remélem tetszett nektek a kirándulás!

Holnap tovább utazunk Európa katakombáinak mélységeibe!