nE0.cRYsis:A hét fő bűn, amiben élek és amik kísértenek a harmadik napon- avagy saját gondolatok és az önfelismerés súlya

Szevasztok!

Különös következtetés jutott eszembe amint felébredtem, és egész nap ez a gondolat menet járt ma a fejemben föl alá- lehet semmi értelme sincsen vagy nem kifejezetten összefüggésbe hozható, most erről fogok írni jó hosszan és remélem érthetően- mert nem vagyok benne biztos, hogy véletlenül jutott eszembe. Próbáltam nem magamra gondolni, mégis egymás után ugrottak be a rám vonatkozó súlyos vádak önmagammal szemben. Hogy felismerés-e vagy fel kell- e ismernem valamit, nem vagyok benne biztos, de az hogy ennyire rányomta a napomra a súlyát, jelent valamit.

Saját, mindenhol olykor talán zavaros gondolatmeneteim és boncolgatásaim következnek, ami nem készpénz, és leginkább talán saját útvonal és magyarázat keresésem.

BŰNÖSÖK VAGYUNK

Kezdjük talán azzal, hogy nem vagyok hithű katolikus, sőt semmiféle vallásom sincsen, és még csak meg sem vagyok keresztelve. Hiszek viszont a teremtő energiában, akit Isten néven illetnek az emberek az egyszerűség kedvéért és mi is eképpen teszünk olykor. Ismerem a történeteket, sőt olvastam is a Bibliát. Tehát az elnevezések innen erednek és innen származnak, mégsem a Bibliáról fogok írni és a benne szereplő tanokról. A benne felsorolt hét főben járó bűn a részünk, mindennapjaink alkotója- s talán azt hiszem nem is lennénk emberek, ha ezek nem lennének így. Hiszen mindig kell egy pozitív és egy negatív példa, így a Bibliai tanok is intő példaként állítják elénk a választás lehetőségét valamint a jó és a rossz oldalt, s magunkban kell megkeresnünk azt az arany közép utat, amelyen járni fogunk és járni leszünk képesek, de ez sarkítás- egyszerűen a lényünkbe van kódolva mind a hét bűn, egyszerűen a létezésünkbe- persze az erényekkel együtt, de azokat már nem vesszük észre, vagy nem tartjuk fontosnak...?

De mi van akkor ha nincs meg ez az arany közép? Ha nem találjuk meg ennek az emberi jellemnek és lélekbeli etikának a megfelelő adagolását?

Talán ez történt velem és valami vagy valaki vagy én magam próbálom ezt a tudomásomra hozni.

Mellékinformáció, hogy kerek legyen, vagy próbálom azzá tenni, hogy az utóbbi időben rámjár a rúd rendesen- hogy megérdemlem- e, azt nem nekem kell eldönteni, de hogy egyszerű legyen a történet, röviden csak annyit, hogy hónapról hónapra komoly egészségügyi problémákról szereztem tudomást- úgymint agyi ciszta, agydaganat és nemrég eltörött a gerincem három helyen- hogy oka volt ennek is, az is biztos. Sajnos a párom is súlyos betegségekben szenved. A munkámban úgymond "leselejteztek" és jóval kevesebb a fizetésem, mivel nem emelhetek nehezet egy jó ideig. Szóval anyagi és egyéb problémák csőstül- de nem ez a lényeg.

Három nappal ezelőtt elég durván kiakadtam, őrjöngtem majd zokogtam és ugye ugyan ez az erős indulat és energia szépen átment gyűlöletbe és csodálatos kifejezésekkel illettem ama teremtő energiát, nevén nevezzük a gyermeket: Istent, tudatosan, ártó szándékkal.

Sajnos ez így történt, pedig nem vagyok vallásos, mégis "Isten nevét szádra fiam hiába ne vedd!"- elvet vallom, szidok én akármit, de ezt a teremtő erőt nem szoktam. 

Történt ugyanis, hogy eltörött a szemüvegem! S mint ahogy fentebb is írtam, kiégett sőt kisült a viccrelém eléggé rendesen, s az elmúlt hónapok "benyelt" szarjai szépen feljöttek bennem és sütöttek a szavaimból a gyűlöletem megannyi formái...

Másnap tiszta fejjel átgondoltam és megoldásra jutottam természetesen- amit nem is tudtam később kivitelezni! :D ~balszerencse~ biztos véletlen- ja hogy véletlenek nincsenek!

Ma van a harmadik napja ennek, és különös felismeréssel ébredtem. Egy szó egy jelentés ötlött fel bennem, mint egy mélyről jövő felismerés- HIÚSÁG. Így hangzott, ez volt az a szó. Mielőtt végig gondolhattam volna, honnan és miért jött ez az egész, jött a többi is, de nem voltak olyan jelentősek mint ez. Hirtelen "megértettem"??? Mert nem értettem meg közel sem, csak valahogy ez volt az, aminek komoly jelentősége volt.

Hiú vagyok? Igen az vagyok. Sajnos be kell ismernem, mint a többi bűnömet, amik nap közben felötlöttek bennem váratlanul szép sorban, mint egy filmben, ahol az audiokommentár hangaláfesti a tetteinket és néha visszatekintést enged a múltba!!!

Önfelismerés, vagy sugallat vagy angyali segítség, útmutatás?? Az angyali segítség kissé fura lehet számotokra, de páran már biztosan találkoztatok ilyesmivel.

Másrészt, hogy egy ismerősebb példát hozzak nektek, emlékeztek bizonyára mindannyian arra- vagy páran- amikor Káinnal összevesztünk tavalyelőtt, s én el is hagytam a blogot. ~most ezt a példát hozom fel ha szabad~ Sajnálom, mindazt ami történt, de mivel nincsenek véletlenek- valamiért ennek is meg kellett történnie, még ha kurva szar rossz is volt. Tehát már pár hónapja nem beszélgettünk egymással, amikor is nagyon nagy spirituális szarba keveredtünk, tucatnyi démon és entitás környékezett meg minket és azt hitték örökre lakótársak leszünk nyenyenye sőt még egy vén boszorkány (LOL) is elátkozósdit játszott velünk! Nos ezekben a viharos időkben több ismerősünk is azt tanácsolta, hagyjuk el szokásainkat, fekete ruháinkat és forduljunk ISTEN felé.......-.- Nos mivel egyáltalán nem volt már választásunk, és épp már vesztenivalónk sem, Isten helyett angyali segítséghez folyamodtunk, saját imáinkat mondtuk nekik- ÉS BEVÁLT! Hirtelen fordult a szerencsénk és minden kezdett rendbe jönni, a kapcsolataink, az életünk az egészségünk- minden. De mivel semmi sincs ingyen, az angyalok felé bizonyítanunk kellett- tehát jöttek az apró kis próbatételek, amiket föl kellet ismernünk- a legérdekesebb a páromnak és nekem ugyan azon a napokon jöttek a sugallataink, és csak napok múlva mondtuk el egymásnak mert egyrészt nem akartuk hülyének nézetni magunk, másrészt nem akartuk akkor elmondani valamilyen okból- magunkban vitattuk meg.

Tehát hogy a lényegre térjek, álmodtam Káinnal- majd jött a sugallat: BŰNBOCSÁNAT, megbocsájtást kellett tanúsítanom és ezzel a feladattal "teljesíteni" az angyalok felé. Félre kellett tennem minden magamban felgyűltet, legyen az harag, vagy sértés, fájdalom és düh- mindent meg kellett bocsájtanom, semmi nem maradhatott bennem- felkavaró volt az álmom. Káinnal álmodtam, álmomban láttam, ahogyan szenved és nagyon "fáj" a lelke és nem érzi, nagyon nem érzi magát jól a bőrében- sőt szenved és segítségért kiállt! Másnap ezen rágódtam, jött a sugallat és hihetetlenül elkezdtem aggódni- és ezen a napon írtam Káinnak, hogy tudom régen nem beszéltünk és csak így ráírok, de mi a baj és miben tudok segíteni neki mert kurvára aggódom mert tudom hogy valami nagy gáz és baj van! Később elmesélte, hogy akkor volt szerintem az elmúlt évei egyik legnagyobb traumája...:S És ez nem véletlen, beszélnem kellett vele, hogy tanúsítsam a mások iránti bűnbocsánatomat, lehet hülyén hangzik, de szerintem az ő védőangyala vagy valami jött el hozzám álmomban és figyelmeztetett és segítséget kért. Gyanakodtam spirituális kapocsra is, de ez nem volt meg. Tehát már megint ezek az angyalok. Érdekesség: amikor nekem jött a "bűnbocsánat feladat", a párommal is ez történt, egy régi ismerősével álmodott, aki sokszor átbaszta, és ő is rájött, nem tud haragudni és nincs benne harag és fel fogja keresni......véletlen? Nem nincsenek véletlenek.

Életem folyamán többször fordultak már elő velem "hihetetlen" véletlenek, szerintem ezek valamilyen közvetítés alapján jönnek létre. Mint például amikor befogadtunk egy nénit az utcáról (ott találtuk) és kiderült óvónő és epilepsziás, és ha ott hagyjuk meghalt volna- mekkora az esélye, hogy két elbaszott denevérfejű fiatal befogad az utcáról egy 60 éves asszonyt?? Ha akkor este ott hagytuk volna....

Tehát NINCSENEK VÉLETLENEK. No meg soha nem is voltak, minden okkal történik.

Azóta már nem élek angyalosdival, valahogy eltávolodtunk tőlük, holott nem ártottak- sőt! Azóta többször is meglátogattak fura magas, zöldes- kékes- ezüstös mélyhangú ijesztő és magas férfinak kinéző csuklyás alakok- talán angyalok??- nem tudom, furákat parancsolgattak, meg kijelentették, hogy fölösleges hazudnom, mert figyelnek-- LOL. És így éljek normális életet? :DD Köszi..éjjel világítós manusok vannak az ágy mellett..:D

Szóval történt ez a szemüveg eltörés. Számra vettem a teremtő nevét és különös mocskosságokkal illettem vala, és most a harmadik napon faszságokon gondolkozom, sőt hülye gondolataim vannak méghozzá arról hogy BŰNÖS vagyok!! :'D

És természetesen a legelső a HIÚSÁG volt, ami jött, mint ahogy említettem.

Hiú vagyok, mint mindenki más- na jó talán nem mindenki hiú- én az vagyok- de mások is csak nem vallják be... De a sugallat olyan lesujtó volt, hogy  rosszul éreztem magam szabály szerint, mint valami kutya, ami a sarokba szart. :S ejnye nE0, most rákoppintok az orrocskádra- betelt a pohár! Vagy ahogy Eric Cartman mondaná- "Istenem, olajozz be, olajozd be a testemet, mielőtt jól megkúrnál!!!" Szóval én aztán meg lettem kúrva az utóbbi időben, talán figyelmeztetés, talán nem- talán arra hogy túl messzire mentem- hogy miben? Mindenben. Maga vagyok a lelki bűnözés...:D már röhögök kínomban?

Ezért hoztam fel a hét fő bűnt, hiszen az emberi természet talán ezekkel lehet a leginkább leírni és definiálni, bár sokak szerint már maga az élet egy nagy fertő és bűn.

A PÉLDA

Node az egész a kikúrt szemüvegből jött. Miért?

Van egy csodás szemüvegem, amit idővel nagyon megszerettem. Angliából érkezett hozzám, persze ma már nem olyan egyedi, és már itthon is lehet kapni úton- útfélen. Tehát a keretem kicsúszott a kezemből és kb 10 cm-es zuhanás után a kézmosó fém lefolyójára esett és szétpattant keretestől- üvegestől. :'( Itt szakadt el a cérna és jött az istenkáromlás a zsigereim legmélyéről..

Persze közre játszik a pénz is, hogy miért nem csináltatom meg azonnal a szemüvegem- mert próbáltam belecsiszoltatni más keretbe a lencsémet- persze nem jött össze- sőt a mára tervezett optikust ki is hagytam! A tegnap megvásárolt keretet visszavittem a boltba. MIÉRT? Mert már nem tartom helyesnek! 

HIÚSÁG itt lép közbe. A jól álló keretemet lecseréljem nem jól állóra, sőt egy olcsó bóvlira? Ezt a keretet tökéletesnek találtam, valahogy a részemmé vált és nem tudtam lemondani róla.  Sőt, sokat páváskodok a tükör előtt is mostanában- de magamnak szeretek tetszeni és megfelelni. Elégedetlen vagyok, holott hálás lehetnék, hogy a jó isten nem törte el a gerincem combosabban, megúsztam a halált és a bénulást is, és csupán az jutott nekem, hogy elégedetlen legyek, mivel szinte semmilyen ruhát nem tudok fölvenni a gerincfűzőmre- sőt azokat tönkre is teszi, kiszaggatja.

Hálátlan vagyok azért amim van, nap mint nap, holott örülhetnék, hogy élek, hogy nem döglöttem még meg. Hálásnak kellene lennem minden egyes napnak, minden jó szónak és ölelésnek. Hálásnak kellene lennem a páromért, minden csókért és ölelésért. Hálásnak kellene lennem a munkámért, hogy van mit ennem és van hol aludnom és különben is hogy van lyuk a seggemen!!

Mégis minden szar és semmi sem jó. Nehéz az élet és napról napra jobban ver. Miért? Mert felismerem és mégsem teszek ellene? Bűnös vagyok. Bár mások is gátolnak. De vétkezem saját magam ellen, megbaszom saját magamat és a környezetemet.

HOL VAN ITT A CSAVAR? Ez egy egyszerű történet. Vagy mégsem? Vegyük a szemüveges mai példát.

Mert már ebben is megláttam a hibát, a magam szemében a gerendát, audiokommentárral vagy anélkül is épp eléggé hogy:

Megszerettem az angliai keretemet (kevélység, hiúság), ami eltörött, pedig tökéletes volt (kevélység, hiúság, harag) nem akartam bénán állót venni (kevélység, hiúság, fösvénység, harag) és próbáltam a régit becsiszoltatni (fösvénység). Majd mikor ráébredtem, hogy valami nagyon nem stimmel (kevélység, hiúság, fösvénység) vissza vittem a boltba (fösvénység) s kamu dumával visszakértem az árát (fösvénység, a jóra való restség, irigység) majd végül vettem egy majdnem ugyanolyat, mint amilyenem volt!!! (kevélység, hiúság, fösvénység, torkosság) hogy ezáltal újra csak tetszhessek saját magamnak! (kevélység, hiúság, bujaság)

Nos ez egy egyszerű példa, hogy HOGYAN LÁTTAM MA AZ EGÉSZ NAPOMAT!!! Kurva idegesítő nemde?? Folyamatosan a saját hibáimmal kellett találkoznom, és ELISMERNEM AZOKAT. Valószínűleg valahogy ellensúlyoznom is kellene őket.

TEHÁT a hét főbűn:

1. kevélység, hiúság

2. irigység

3. harag

4. restség, lustaság

5. fösvénység

6. torkosság

7. bujaság

Mindben van elég részem és próbálom megtalálni a megfelelő aranyközéputat, s próbálok ellensúlyozni, de ez a lecke talán arra van, mert kicsit átestem a ló túloldalára és most kellett felismernem, hogy mindez hiba és hibázok és olyan érzésem van, mintha valaki előtt meg kellene felelnem, mintha valaki ítéletet mondana fölöttem és nagyon elbuktam a próbát, holott képes lehetnék az ellenkezőjére, valamiről nagyon letértem valamilyen útról...

Tehát erények, amelyekkel elkerülhetjük

a bűnöket és gyakorolnunk kellene és törekednünk minderre:

1. kevélység, hiúság- alázat

2. irigység- jó szándék, jó akarat

3. harag- szelídség

4. restség, lustaság- jóra való törekvések

5. fösvénység- adakozás

6. torkosság- mértékletesség

7. bujaság- tisztaság

Szerintem nincs olyan ember, aki mindkét oldalt ne képviselné egyszerre, hiszen ez adja meg emberi mivoltunk, ez a fejlődésünk kulcsa, hogy megtanuljuk a jó oldalt, hogy megtanuljunk adni is és nemcsak elvenni. Tudatosan el kell sajátítanunk ezeket a szabályokat, amik mi magunkat emberré tesz és választani a felajánlott úton, és azon haladván tudhatjuk meg kik vagyunk és ismerhetjük meg önmagunkat és lelkünk valóját és létének értelmét.- na ezt nem tudom miért írtam!!! :D

Szóval ma minden cselekedetem mellett ott volt a fejemben a lábjegyzet és az hogy BŰNÖS vagyok- talán bűn az ha élek, oké- hazudtam és oké- kevélységem győzött, nem voltam tiszta sem jó szándékú csak a saját érdekeimet néztem! De nem így teszünk mindannyian a napjaink nagy részében- ilyen világot élnénk, hogy szemrebbenés nélkül vétjük a lélek etikai szabályait és apró csínyekként vagy az élet részeként fogjuk fel ezeket?

S mindaddig fel sem tűnik, mindaddig amíg egy hang egy ismeretlen sugallat azt nem mondja hogy ÁLLJ, mert meg szájon baszlak!- figyelj magadra és az a büntetésem, hogy szarul érezzem magam?- oké megérdemlem. De ki és miért? Angyalos bűnbocsánat? Mert durván sértegettem Istent a teremtő energiát- amit azelőtt nemigen tettem meg soha és tartózkodtam is ettől- és bűneim sora betelik egy ilyen haragos cselekedet után?

Vissza térve az életbe: Hordom a szemüvegemet, TÖRÖTTEN! Törött lencse és törött keret- így döntöttem, hogy hordani fogom! :D Vágjátok, törött lencsében dolgozom, elég humorosan és őrülten néz ki, eleinte kurvára zavart, de rájöttem, hogy nem fontos, hogy széjjel van törve a lencsém, és amikor erre rájöttem és nem szégyellettem, nem jött be a hiúságom, képzeljétek- nem vették észre az emberek!! Rá sem néztek arra a bizonyos részre ahol konkrétan ketté van törve a lencsém, és már nem bámulták és tudomásul sem vették, sőt a később érkező munkatársaim, akiknek el sem mondtam észre sem vették az arcomtól 10 cm-re sem! WTF???

Valamiért tudom, hogy most ez kell, a hiúságom leápolására a pár hetes törött szemüveg- kúra. Ez büntetés, amit saját magamnak szabtam ki? Miért vagyok mégis megkönnyebbülve, de mégis mázsás súlyok nehezednek rám?

Valóban létezik a hét fő bűn, olyan mértékben, hogy az embert megváltoztassa a felismerés hogy BŰNÖS? Nem nem leszek vallásos, sőt merem állítani, hogy semmiben sem fogok végtére megváltozni, de ez tanulság volt mégis, az hogy minden egyes cselekedetem felismertem, hogy romlott vagyok, még ha nem is gyilkolok embereket, saját magam ellen vétkezem a legtöbbet, s mint hogy én magam is a teremtő erő egy kis szeletkéje vagyok, így magammal kibaszva a teremtő erővel is kibaszok.

Vagy ha nem, megint jól szájon basz a felismerés, hogy szar vagyok. :/

Vajon másoknak is vannak idegesítően igazi és valós alapú felismerései? 

Ez egy próbatétel? (amin azért valljuk be, jól megbuktam, főként, hogy a kis akcióm után ma még vettem egy kis csokikát és még pár fölösleges dolgot (bujaság, torkosság, fösvénység) ha mán' ingyér vót!- jó nem, mert a másik keretet is kifizettem egyszer és nem használtam (ez a belemagyarázás, hogy ártatlan vagyok, ez meg torkosság, fösvénység, irigység és a jóra való restség) xDD

Látjátok? Rossznak érzek ma mindent, amibe belefogok, de valamiért ez le kell írnom nektek, mondjuk lehet senki nem olvassa olyan hosszú már ez a szar..talán ez is a büntetésem, de milyen büntetés? A saját magam megbüntetése?? lol

Tehát a próbán elbuktam, de kellően szarul is érzem magam. Mégis hogyan változtassak olyasmin, amin elemien emberien belém van kódolva? BELÉTEK IS!!!

Íme, lámsza, az ember maga:

A hiú, kevély ember alapvetően összehasonlítja saját magát másokkal, és alárendeli sokszor azokat, például egy kukázót lenézünk vagy egy csövest is vagy egy romát, egy törpét egy vakot vagy egy kevésbé szép embert, egy koszos embert stb stb....bennünk van ez a hajlam is. Egy csoportban azonnal rangsoroljuk magunkat, az élelmesebbek egyből első helyre, másokat lenézve..:D Ki ne helyezte volna magát előre mások fölé helyezve??

A fösvény óvatosan költi a pénzét, és csak arra, amiből haszna is származik. Adományozunk e minden nap, megosszuk vagyonunkat másokkal? Elvonjuk a falatot a saját szánktól vagy a gyermekünktől a kukázónak? Önérdek vezérel minket- az önfenntartás. Nem  adunk másoknak a saját lényünkből és energiáinkból. A fösvény nem veszi észre a rászorulót és a szenvedőt.

Bujaságunk féken tarthatatlan, hiszen gondolataink szárnyalnak, minden határt átlépve messze szállnak. Magunkban megszólunk másokat és véleményt mondunk róluk- mindennapos ez is...mindig csak kapni akarunk.

Az irigység születésünk pillanatától jelen van, gondoljunk csak a megannyi hisztire....megkívánjuk azt is, amit nem önként ajánlanak fel nekünk, más javakra vágyunk, mint a mieink, mert ígéretesebbnek hatnak szemünkben. Megosztani másokkal azt, amink van. Nem vesszük észre, hogy képesek vagyunk adni, ha mást nem, saját lényünket, társaságunkat, erőnket. Gúnyt űzünk másokból, félre magyarázzuk a jót és lebecsüljük, lekicsinyítjük.

A torkosság is mindenkinél ott van, hisz nem annyit eszünk, mint amire feltétlen szükségünk van. Nem eszünk tiszta és természetes ételeket, amikre szüksége van a szervezetünknek. Esszük a chipset, a csokit az energia italt, torkosak vagyunk. Mindenkinek megvan a maga szabta határ, a testsúlya és annál 5-6-al több vagy kevesebb az amit megenged magának, de sokan még ezt a maguk szabta határt sem veszik észre és zabálnak mint egy disznó. De mindegy is- mindannyian falánkak vagyunk!!!

A harag értelmetlen buzdító. Haraggal nem érhetünk el semmit sem. Sértett önérzetünk bosszúvá alakíthatja mindezt. Megmérgezi a lelket és a belső nyugalmunkat tönkre teszi..JESSZ! Engem most tönkre tett az tuti!

A jóra való restség megkíméljük magunkat az áldozathozataltól és az erőfeszítésektől. Az önzetlen szolgálat hiánya. Ez adja meg a tartásunk, naponta többször megszegjük mégis..Választás elé kerülünk, és lelki, testi fáradtságra hivatkozunk magunkban, s nem szabadon döntünk a szerint mi lenne a legjobb globálisan és az egész kozmoszra is akár. Nem változtatunk, hanem hátat fordítunk,  nem foglalkozunk azzal mi a jó. Szemetelünk, műanyagokat használunk,  veszekszünk egymással és másra hivatkozva teszünk tönkre mindent, mert képtelenek vagyunk a cselekvésre és a jóra.

Felismertem a problémáim, de hogyan tovább? Talán a negatív oldal a pozitív rovására ment?

Mégis ki ellenőrzi ezt és kinek kell megfelelni? Valószínűleg saját magamnak- de ki jelzett? Én magam? 

Hiú vagyok, de ez erény is- kitartó vagyok és megoldom a problémákat. Büszke vagyok és elfogadtatom magam és aki vagyok. Ez is bűn? Vagy a haraggal, a vitával elérhetem a céljaimat is akár, az által, hogy szélesítem a látókörömet ellentétes nézeteket vallókkal? A bujaságtól érzékenyebbek, érzékibbek és empatikusabbak leszünk- ez talán bűn? Gondolkodás és cselekvés- mindenben benne van a hét főbűn tehát a lényünk maga BŰN?

Miért figyelmeztetem magam minden eseménykor? Talán figyelnem és keresnem kellene az erényeket magamban és magam körül, vagy azokat csak elfelejtettem észrevenni??

Miért jött ez a sugallat? Biztosan hibáztam. Dühkitörésem gyümölcse most ez a fura lelkiállapot, amibe kevertem saját magamat. Én figyelmeztetem magam, vagy valaki figyelmeztet? És mégis mire megyek a felismeréssel- legyek jobb?

Gratulálok mindazoknak, akik eddig képesek voltak elolvasni ezt az őrlődést és a töménytelen kérdések sorát is átvészelték- komolyan nem tudom miért írtam le mindezt- talán ennek is meg kell történnie és figyelmeztetnem kell másokat is, hogy IDEJE JOBBNAK LENNI!!!

***

Mégsem tanulok- torkosság következik, amerikai fánkot sütök, csokiba mártva kókuszreszelékbe hempergetve ilyen későn..............-.- De enni mégiscsak kell nem?!?! >.< 

fánksütés --> (torkosság, bujaság, kevélység, fösvénység, jóra való restség, irigység is- mert nektek nem adok belőle) köcsög felismerés- hagyjál már csak egy kicsit!! >.<