Aungia: Bemutatkozás

Sziasztok! Nincs egy hónapja, hogy rendszeres olvasójává váltam a blognak, és mivel a posztok tartalma és maga a társaság (a szerkesztők és az olvasók) is szimpatikusak voltak, így gondoltam egyet és jelentkeztem szerkesztőnek... tehát mostantól tőlem is érkeznek majd posztok és mivel kitartó egy dög vagyok, ezért azt hiszem aktívabb is leszek, mint elődjeim. :)

Amit tudni lehet rólam: Most fogom betölteni a 20-at és éppen nagy útkeresésben vagyok, ami a magamfajtáknak kicsit nehézkes. Kiskorom óta mániásan ragaszkodom a szabadságomhoz és a vágyaim és álmaim vezérelnek. Mondhatni inkább csövelnék az utcán, minthogy egész nap egy irodában csináljam azt a szar monoton melót... örök idealista. Most perpillanat fémművesnek, vagy ha jobban tetszik ötvösnek tanulok és nagy álmom válna valóra, hogyha ebből meg is tudnék élni. Az ékszerek mindig is gyenge pontjaim voltak... hát még csinálni őket... olyankor kis teremtő istennőnek érzem magam. :) Persze ezzel együtt jár, hogy rajzolgatni is szoktam. Ami azért vicces, mert ha egy kívülálló ránéz a fejből rajzolt rajzaimra, biztos azaz első gondolata, hogy a rajzolónak kicsit bomlott agresszív elméje lehet. Ebben lehet valami, mert általában elborult pillanataimban a rajzaimban élem ki magam. Gimis éveim alatt a magyar és a filozófia volt a kedvencem... szóval azt hiszem Mortemre is bevezetném egy kicsit a fiktív természetfeletti sztorikat, ha lesz rá igény. :)

Úgy 14 éves korom óta erősen érdeklődök a vámpírkultusz iránt (régi szép idők amikor még nem voltak ilyen szörnyűségek, mint a Twilight). Imádom a groteszk, elborult dolgokat, bár azt is inkább csak úgy ha művészi szinten van űzve, vagy művészi környezetben van tálalva (ez nem lesz jó példa, de pl. az agyevős Disney hercegnőkért rajongok, míg egy Fűrész részt nem valószínű hogy végig nézek, ha nem vagyok elég részeg :D).Komolyan érdeklődök a spirituális, okkult dolgok iránt, egy időben elég mélyen beleástam magam a démonológiába is. Ezenfelül gyakorló wiccának nevezhetném magam, bár még nagyon az elején vagyok. Ebből adódik, hogy nagyon fontos számomra a természet és annak védelme is. Zeneügyileg meg aztán eléggé mindenevő vagyok, mert ugyanolyan szívesen hallgatok Bach-ot mint Guns'n'Roses-t... de jöhet a hardcore, metál, goa, industrial vagy jóféle kis alternatív, sőt a brit poppal is elvagyok, egyszóval minden, ami megtetszik. De azt hiszem elég a rizsából. A többit majd megtudjátok a posztjaimból! :)

Indításnak egy saját kis novellával készültem. Igaz nem mostani, azt hiszem 3 éve írtam, szóval legyetek elnézőek, de kíméletlenül várom a véleményeket is hogy jöhetnek-e még ilyesmik, vagy inkább hanyagoljam és nem írónak születtem (bár ez is nagy álmom volt még 13 évesen. :D)

A fiú

A kuka mögött neszezett valami, majd előbukkant. Egy patkány szimatolt a levegőbe, aztán gyorsan megdörzsölte mancsaival pofáját, és prüszkölt egyet halkan. Dülöngélve, de megindult, a következő kuka felé. Zavarta, hogy mancsai teljesen elmerülnek a vízben, de érezte valaminek az édeskés, kesernyés illatát. Meg akarta kóstolni. Irányt váltott, és a kuka rothadó bűze helyett a másik szag irányába ügetett. Amint odaért, észrevette, hogy nem lesz olyan egyszerű hozzájutni a finom illatú dologhoz, de ehhez már hozzászokott. Felmászott az elé táruló akadályon, és mohón kaparászni kezdett mancsaival, amíg orra már csak azt az illatot érezte és tépni kezdte a puha húst.

Fogai alatt ropogtak az inak. Még meleg volt, és az első falatok után körbenyalta pofáját. Pici nyelvecskéje vörösre színeződött.

A fiú összerezzent és a patkányra nézett. Szemeiben a téboly, a kétségbeesettség lángolt, mint tiszta tűz. Ajka megremegett, szélén vér csordult ki. Elharapta a saját nyelvét. Mindkét keze ökölbe szorult, ízületei megroppantak.

A patkány kihúzta a fejét az általa rágott lyukból, és egész feje vörös volt a vértől. A fiúra nézett, és a levegőbe szimatolt. Összehúzta magát és fenyegetően, élesen felvinnyogott. Erős ujjak ragadták meg a torkánál fogva, majd egy tompa reccsenéssel véget ért szánalmas kis élete.

- Ő az enyém. - mormolta a fiú rekedt, alig emberi hangon, és két kezével széttépte a patkányt. Apró kis szervei tompán puffantak a betonon és belei véresen himbálóztak szétszakadt törzse szélén. A fiú hozzávágta a tetemet a falhoz és összehúzta magát. Küzdött, ahogy csak bírt. Érezte a szörny éhségét, és eszeveszett vérszomját, de nem engedte, hogy felülkerekedjen rajta. - Cecily... sajnálom... - motyogta, de ez is morgásba fúlt. A saját hajába markolt és vicsorgott a fájdalomtól. Ujjai megnyúltak, mindene fájt. Úgy érezte, hogy a csontjai mozognak benne. - Ne...nee...nem akarom. - nyöszörögte, szája szélén kicsordult a pirosas színű nyálhab. Visszaemlékezett egy hónappal ezelőttiekre. Éjszaka volt és ő hazafelé vezetett a kihalt úton, az erdőn keresztül. Ütemre dobolt az ujjaival a kormányon, és halkan dúdolta a kedvenc számát magában. A rádiója elromlott a múltkor, és hát még nem volt pénze megjavítattni. Az egyetem mellett nem tudott túl sok pénzt keresni. De Cecilyvel már eltervezték a jövőjüket. Az egyetem után összeköltöznek, a közös lakásukba, és utána ki tudja? Ha sikerül egy jó állást szereznie, jöhetnek a gyerekek is, úgyse akart mást, csak boldognak lenni. Hirtelen rálépett a fékre, ahogy egy fekete alak futott ki az útra. Az autólámpáinak fényében meglátta a csapzott szőr mögül felvillanó sárga szempárt, de a következő pillanatban, a kocsi maga alá gyűrte azt a valamit, ami leginkább farkasra hasonlított, mégis két lábon állt. Lihegve szorította a kormányt, ujjai elfehéredtek, homlokán izzadtság csepp futott végig. Félt kiszállni, de azt gondolta mégse hagyhatja csak úgy ott, bármi is az. Kikecmergett a kocsiból és észre se vette, hogy visszatartja a lélegzetét. A kocsi mögött egy hatalmas szőrös alak feküdt. Először csak arar tudott gondolni, hogy még szerencse, hogy az apja régi terepjáróval volt, egy kisebb autó biztosan széttört volna ettől a szinte póniméretű állat elütésétől. Lehajolt, hogy jobban szemügyre vegye azt a valamit, de amint odahajolt, rögtön felismerte a veszélyt. Az állat szőre csurom vér volt, hegyes fogak álltak ki a pofájából, és végtagjai túl hosszúak voltak, és túl emberiek. Az egyik karmos kéz elkapta a bokáját, és a vadállat felemelve fejét, beleharapott a combjába. Felüvöltött és két kézzel kezdte el csapkodni a szörnyeteg fejét, amire a lény el is engedte és újra elterült a betonon. Még mindig kiabált, magából kikelve a fájdalomtól, szorította vérző combját, és gyorsan visszamászott a kocsiba. Sebességbe kapcsolt és padlóig nyomta a gázt. A legközelebbi kórházba vezetett, ahol ellátták a sérülését. Két hét múlva már felgyógyult, és úgy érezte az az éjszaka csak egy rossz emlék semmi több. Nem akart belegondolni, hogy az ország azon részén már kihaltak a farkasok, és a farkasoknak véletlenül sincsenek hosszú karmos ujjaik. Nem sejtett semmit, de ma éjszaka, rájött, hogy mivé vált, amiért rosszkor volt rossz helyen. Cecily, a szerelme, holtteste hevert mellette. A lány megvágta az ujját, amikor a táskájában kutatott a mobilja után, és akkor ő... elvesztette az eszét. Nem emlékezett semmire, csak akkor tért kicsit észhez, amikor már Cecily üveges tekintettel meredt rá. A vér szagára beindult és amikor beleharapott a lány ujjába, a lány tiltakozása csak még jobban felhergelte és nem volt tisztában az erejével. Véletlen mozdulattal törte el a lány nyakát.

A fiú reszketve ült a fal tövében.

Az eső kezdett elállni, és a felhők mögül, ezüstös fény tört elő. A telihold felbukkant, és a fiú hangosan felnyögött. Nem tudta tovább feltartoztatni magában a szörnyeteget, bénán hagyta, hogy teste az akarata ellenére átváltozzon. A szőr elborította a testét, koponyája élesen ropogott, ahogyan megnyúlt, fogai kilógtak a szájából. Gerince megferdült, lábai is átalakultak. Rekedt állatias üvöltés tört fel a torkából, és szabad utat engedett ösztöneinek. Rávette magát a lány még meleg testére és éhesen zabálni kezdte a belső szerveit.