Zombiekatie: Földi pokol

Léteznek teóriák a pokolról, rengeteg féle, minden hit számára mást jelent ez a fogalom, és van, aki a Földet, az életet tekinti pokolnak, vagy legalábbis pokolinak. Az emberek évszázadok óta többet foglalkoztak a pokol létezésével, mint bármelyik másik dimenzióval és hellyel. Amióta tudatunknál vagyunk, vágyunk a rossz, az izgalom és a borzongás felé, éppen ezért nem csoda, hogy rengeteg szimbólumot és jelenséget tapasztalhatunk. Ez egy rég lerágott csont ugyan, de mégis sok tudományos és misztikus oldal foglalkozik ezzel a ténnyel.

A keresztények számára nem is kérdés a mennyország és a pokol létezése. A paradicsom bizonyítása lehetetlen ugyan, de akik hisznek a pokolban, legtöbbjük úgy tartja, „valahol lent van”. Vagyis a föld mélyében. (Ami ugye logikus is, hiszen a Föld magja izzó, forró „tűzközpont”). Ezt igyekeznek alátámasztani tapasztalataik alapján Dimitrij Azzakov orosz és Barn J. Nummendahl norvég geológusok.
A hetvenes évek Szovjetúniójában járunk, ahol ásványkincseket, földgázt és olajat kerestek Szibéria területén. Az eddig leásott, lefúrt maximális mélység alatt akartak keresni, hátha a föld lentebb még több kincset rejt magában (hiszen igen – minél lejjebb található, annál régebbi, annál értékesebb). Azokban az időkben pedig dívott a bizonyítási vágy, hogy a kommunizmus sokkal jobb, mint a nyugat, ezért megtettek mindent, hogy jobb eredményeket érjenek el bármiben.

A tizenkettedik kilométernél is tovább akartak lefúrni, ami akkoriban a legmélyebbnek számított. A Kola-félszigeten - ami máig Oroszország része - a 9. kilométernél azonban egy nagyon erős kőzetrétegre találtak. A fúrófej és az egész fúrószerkezet órákig küzdött a mélységben, hogy áttörje ezt a réteget, folyamatosan remegett, majd hirtelen abbamaradt, és a fúró felgyorsult. Itt arra gondoltak, hogy talán egy üregbe fúrhattak bele.
Az ilyenkor bevett eljárás az, hogy a mélybe küldenek egy speciális mikrofont, amivel a földalatti mozgásokat lehallgatják. Általában elnyújtott zajokat hallanak, amelyek a földrétegek egymásra ható nyomásából fakadnak, nameg az újonnan hasított lyuk által okozott krecsegéseket, amiből megállapíthatnak olyan dolgokat, hogy mégis, miféle anyagok, kincsek lehetnek odalent. Legnagyobb meglepetésükre azonban semmi ilyesmit nem hallottak, hanem jól érzékelhetően, nagy háttérzajban emberi sikolyokat véltek felfedezni. Sajnos, mivel a youtube tele van baromságokkal, és a 99%-uk hamis, ez tűnt a leghihetőbb felvételnek, de persze mindenkinek joga van kételkedni bármiben:

A felvétel végig visszhangos, és nem csak azért, mert az 1977-es mikrofonok annyira nem voltak pontosak, hanem mert az üreg falairól visszaverődtek a hangok. Mindenki tanácstalanul és izgalommal telten állt a dolog előtt. Sokan a kutató táborban rögtön a pokolra asszociáltak, azt mondták, olyan mintha férfiak és nők szüntelenül sikoltoznának kínjukban. A sztori szerint még csak ezután jön a durvaság, de ez lehet, hogy csak az emberi elme hirtelen reakciója: Azon az éjjelen a furatból, hirtelen támadt nagy nyomással, füst tört fel a magasba. Pár másodpercig tartott a jelenség, amikor a füstből egy denevérszárnnyal rendelkező, többméteres lény csapott a táborra. Körözött a megzavarodott emberek felett, és szemmel láthatóan élvezte, mennyire félnek tőle. Aztán elrepült az éjszakába.

Haha, hát, kövezzetek meg, de én ebben azért már kételkedem. Lehet, hogy a hangoktól ért sokktól nem tudtak lenyugodni a kedélyek és több ember behaluzta, hogy ott egy démon röpködött, a többiek meg szintén a sokktól bólogattak, hogy wáá, tényleg! – nem hiszem, hogy ilyen konkrétan manifesztálódhat egy démon… Az emberi agy meg ugye bizonyítottan képes egy-két trükkre.
Nagyon izgalmas a pokolról fantáziálni, és végül is érthető, hogy közel érezzük magunkat, hiszen az emberi természet könnyen képes a rossz felé hajlani, ezért annyira csodás úgy érezni, hogy a pokol, a Föld középpontja ilyen közel lenne hozzánk. Van egy másik felfedezés is, szintén a szovjet időkből, amely hasonló furcsa bizonyíték lehet azoknak, akik feltétlenül a föld alatt keresnék a poklot:

Egy furcsa vulkáni jelenségnek köszönhetően már négy évtizede izzik a pokol kapuja Türkmenisztán területén, a Kara-kum sivatagban. A Darvaza – vagy Derweze nevezetű faluhoz közel esik a vulkanikus képződmény, éppen ezért a helységről kapta hivatalos nevét.
A vulkánok, és a mélyről jövő láva miatt könnyen hihették régebben, hogy maga a gonosz rejlik a föld alatt. Városok sokaságát lepte el a pusztító lávafolyam, ezzel együtt megpecsételte az emberek sorsát, egytől egyig, nem csoda, hogy az ókori, őskori ember fejvesztve rohangászott a láva elől, egészen addig, amíg tudott...
Az 1970-es években, Türkmenisztánban végeztek bányafúrásokat, amik során véletlenül áttörték egy hatalmas földalatti üreg falait, amely természetes gázzal telítődött. Az okos ember mit csinál? Hát begyújtja azonnal. Úgy gondolták, hogy ha meggyújtják, ezzel elmúlik a veszély, és egy hét alatt meg is oldódik a gáz-mizéria. na, ez azóta is ég. A helyi lakosok pokoli átjárónak tekintik a 20 méter mély és 60 méter széles krátert. A hely nehezen megközelíthető, és a sivatag közepén található.

Különösen éjszaka nyújt rémes és különös látványt, hiszen kilométerekre is ellátszik a fénye a nagy semmiben. A hőség hatalmas, a szakemberek pedig nem reménykednek abban, hogy a láng valaha is magától kialszik. A hatóságok pedig nemrég bejelentették: emberi erővel beszüntetik a lángok több mint negyven éves pályafutását, mert a környező feltárásokat és munkálatokat is veszélyezteti.
Nagyon úgy néz ki, hogy – még ha a pokol nem is létezik – az emberek megássák, vagy felkutatják a saját kis poklukat… Hiszen ha az ember elhiszi, hogy van, akkor mondhat bárki bármit, az tényleg létezik. A menny, a pokol, a túlvilág, alvilág, felvilág fogalma mindenki számára mást jelenthet, és lehet, hogy ezek csak furcsa felfedezések, amiknek közük nincsen semmi máshoz… Lehet, hogy csak a Föld furcsa jelenségei, és lehet, hogy éppen ellenünk forral bosszút…