nE0: Bicikli, kutyagumi, BKK és akik folyton a „magyar mentalitás” harcikártyát csapkodják az asztalhoz

Közhely, amiről beszélni kell. Mindenkinek más a véleménye. Engem is foglalkoztat egy ideje a téma, mivel napról napra jobban beszivárog az életembe a küszöb alatt, hiába nem akar foglalkozni ezzel az ember.

Persze ez csak az én véleményem, az én nézőpontomból – cenzúrázatlanul. Hosszú indulatcikk következik.

Mindennapi kis mocskok, amikben tapicskolhatunk. Az olyan különösképpen érzékeny és empatikus lények, mint jómagam is- aki törekszem empátiám hamvadó morzsáinak elporlasztására, több- kevesebb sikerrel, sajnos bármennyire is próbálok kretén lenni, vannak dolgok, amik mellett nem tudok elmenni. Példának okáért amellett, hogy rendben van – az utca embere leszarja a másikat, de mi a faszomért nem lehet csak egy kicsit odafigyelni egymásra. Igen ez itt nagyváros, belváros, mindenki kurva fontos és siet a kurva fontos helyre, amit el kellett volna már érnie 20 perccel azelőtt, de miért kell folyamatosan mások emberi mivoltán áttaposni – legszívesebben mindenkit sorba állítanék és egy perces néma csönddel mindenki magába nézhetne és talán lenne egy százaléknyi esély, hogy meglátná mivé vált a mindennapi őrületben. Azt hogy fellökjük a másikat egy dolog, de azt hogy semminemű tekintettel nem vagyunk embertársaink iránt, nemhogy állati viselkedésnek, hanem egyszerűen görény szar okádék féreg mivoltra tudom csak vissza vezetni.

Tehát jöjjenek a biciklisek, kutyaszaratók, BKV köcsögök (nem nem az alkalmazottak, hanem az utazóközönségről lesz szó) és a kedvenceim – az egysejtűek, akik folyton a "magyar mentalitás" jelzőjével dobálóznak, mint valami darabos és félig folyós maroknyi adag szarral, ami szépen előkészítve lapul a zsebben, hogy bármikor a másik arcába lehessen vágni, mint egy visszavonhatatlan és megkérdőjelezhetetlen végérvényes pontot egy rövid velős mondat végére.

Mondhatjuk, hogy vidéken minden más, meglehet ez így is van. Most a csodálatos fővárosról lesz szó, jelentés élőhelyemről, az V-VI kerből. Igazi kuriózum itt élni, mert a világ összes rassza megfordul itt, IQ és anyagiakban gazdag illetve szegény, honatyák és hontalanok húgyszagos olvasztótégelye.

Akinek nem inge……ismeritek. Mindenki saját felelősségére olvasson csak tovább.

Biciklisták

Övék a világ. Minden tekintetben. Értem én, biciklivel járni jó. Az hogy egészséges lenne, megkérdőjelezném: szívni a kipufogó gázokat, no meg veszélyes is. Csak a legtökösebbek és a legostobábbak szállnak nyeregbe. És a fent említett kettős kaszt bizony közel sem a legbarátságosabb fajta, egyrészt, mert túl tökös vagy épp túl ostoba másokat is észrevenni önmagán kívül. 

Kérem alássan, ha már valaki kerékpárra pattan, mert így kényelmesebb, olcsóbb vagy hasznosabb, vagy kerékpárra kattan fanatikusan faszt és lábszárakat, seggvágatokat vizuálisan nem kímélő neonszín biciklisruhában húz el 150- nel az emberek mellett, legyenek már szívesek a KIBASZOTT BICIKLIS ÚTRA TAKARODNI! A biciklisek többsége – mondom akinek nem inge…- olyan közlekedési morált alkalmaz, hogy odáig jutottam, hogy sokszor vissza kell fognom magam, hogy ne rúgjak le egy egy biciklist a kurva gecibe a kibaszott járgányáról! Közveszélyesek.

Értem én, hogy fosás van az úton közlekedéstől. Vagy nem mindenhol van rendesen vagy ésszerűen felfestve a bickilis út, ha van egyáltalán. És azt is értem, hogy nem mindenki szeretne az úton, vagy az út szélén haladni, de mi lenne, mi lenne akkor, ha a kurva biciklisták nem a járdán száguldoznának! Járda: gyalogos közlekedésre szánt hely. Nem nem bicikliseknek. A kurva biciklidről takarodjál le, szálljál le és toljad, ezáltal alsóbb rendű gyalogos személlyé avandzsálódsz értem én, de nem okozol testi sérülést és nem veszélyeztetsz másokat.

Az a legszebb ebben az egészben, hogy a köcsög biciklisták csöngetnek, üvöltenek és fel vannak háborodva, ha nem tudunk / vagy akarunk húzódni és egyéb köztes elemek kerülnek be a gigászok küzdelmébe szembe jövő gyalogosok személyében.

Igen, sok helyen mennek a balfaszok a biciklis úton is nyálcsorgatva és elmélázva az épületek szépségében fagyit majszolván látványosan túristamód, azoknak is kéne egy jó nagy büdös pofon, elképesztő, hogy senki nem tud közlekedni, olvasni, sőt még a kreszről sincs fingjuk sem, naná pont úgy mint a legtöbb biciklistának. Érdemes csak az éjszaka járdán száguldó vagány csajokat megfigyelni: lobog a szoknya, meg a haj, teker mint egy őrült a baromi retró és menő piros bicajával, szlalomozik és csenget fölváltva, de persze sem prizmák, sem lámpák nem láthatóak, hisz úgy is mindegy- szépsége mindenkit elvakít, meg amúgy is, ott vannak a közvilágítás fényei.

Biciklis nem egyenlő a gyalogossal. Sok embert ismerek, aki csak és kizárólag a járdán mer közlekedni biciklivel………………..-.-’ AKKOR ANYÁDBA JÁRJÁL BICIKLIVEL! Üres az út bazdmeg, és üvölt a nyeregről a szabályosan közlekedő gyalogosra. És nem is totyorog, hanem száguld, elő kerül a semmiből, az ember kezét súrolva repül épp el.

És mi van, ha van egy gyerek a közelben? Aki totyog és egyszer itt van a másikban meg amott? Mindenki, aki már látott ilyen korai egyedfejlődési szakaszban levő lényt, láthatta, hogy igen gyors helyváltoztató képességgel bízó rövid lábú, ellenben gyors emberszabásúról beszélünk. Ez a gyerek mi van ha épp akkor lép csak egyet a közelgő száguldó kerékpáros irányába? Bocsánat? Vagy az anya lesz a hibás mert nem figyelte, hogy valaki a gyalogosoknak szánt úton 150- nel ütközik a hátába? 

Láttatok már biciklis balesetet esetleg éltetek már át? Ha biciklis és gyalogos útvonala oly módon keresztezi egymást, hogy ütközés lesz a vége, a biciklista is szenved el sérüléseket, de a gyalogos minimum pár nap kórház. Ilyenkor jobb esetben törik a kar és néhány borda…esetleg koponya és pár fog mínusz. Mindenki pont erre vágyik egy nyugodt sétálás közepette, hogy egy alumínium/műanyag/vas/ember hibrid kombináció – amit sajnos az emberi rész irányít- beleszáguldjon a testébe, csontot és inakat, izmokat átszakítva.

Biztosan találkoztatok már azzal az esettel, hogy valaki épp elsuhant a fületek mellett, éreztétek a ruhátokon – és csak tegyük fel a zsebetekből vesztek ki valamit, ezáltal könyökötöket kilencven fokba helyezvén, akkor bizony azt 2 másodperccel azelőtt valaki szilánkosra törte volna a gyalogos úton a köcsög száguldó kurvaanyjával, természetesen kényelmesen továbbhajtva- esetlegesen leüvöltve a fejedet, hogy a szilánkosra tört köcsög karoddal letörted a háromezer forintos kibaszott első lámpáját és különben is mit nyújtózkodsz nyugodtan veszélyt nem sejtve. És ezeket az eseteket sajnálom utólag, hogy egy célzott, megfelelő időben elindított jobbos illetőlegesen balos rúgással hogy nem küldtem el 3 méterrel arrébb széltében ki az útra vagy a falra vagy ami épp megfogja.

Faszért. Nincs. Kreszvizsgához. Kötve. Ki. Lehet. És. Vehet. Részt. A. Tömegközlekedésben.

Nem Petikére gondolok, aki nagymama tyúkszarral teletűzdelt hátsó kertjében karíkáz hármat jobbra a homokozó majd négyet balra a retyó körül. Azokra gondolok, akik mindennap részt vesznek a kibaszott tömegközlekedésben és/majd izzadt hónaljjal rázzák a Deák téren a fejük felett a Critical Mass-on a biciklijüket, hogy hááá’dejó anyád autózik, apád gyalogol, de MI biciklizünk. Számomra a biciklizés nem a tudatossággal vált egyenlővé, hanem a tudattalan önzőséggel. 

 

Kedvenc újításon pl. hogy biciklis bemehet egyirányú útra is szembe forgalommal….:O MI'FASZ? Ilyeneket látok is szép számmal, a kerékpáros semmitől nem félve sem fékezve behajt a szembe jövő autók közé, ott, ahol az autók épp elférnek a belvárosban két oldalt parkoló autóktól! :”D Simán rámennek a forduló trolikra is egy irányban, nagyon vadak. Sőt! Alkoholt is fogyaszthatnak, nincs zéró tolerancia…..ha a biciklis úgy dönt és ítéli meg, hogy ő még képes a tömegközlekedésben részt venni, ám legyen - üsse kő!!! :D És a biciklis nem lehet ugyan olyan veszélyes a közlekedésben?! Ugyanúgy karambol lesz a vége, ha valaki piás és megváltozik a reakcióideje. Atyaég. 

Még ennél is jobb dolgot találtak ki mostanában a bringások: haladás autósok között – lámpa piros, a zebra a gyalogosoknak zöld jelzést ad. A pirosat kapó biciklis meg fékezés vagy lassítás nélkül felmegy a járdára / zebrára, hogy megállás nélkül haladhasson tovább; egyirányú út esetén pedig a zöld gyalogos jelzést figyelmen kívül hagyva egyszerűen belehajt fékezés nélkül a tömegbe, így átjutván a zebrán tovább haladhat egymaga az úttesten!!!

Nem különösképpen a robogós kajafutárok, na ők is imádnak nem célirányosan házhoz állva, csak úgy spontán előrehaladás miatt a gyalogosok közt szlalomozva kacsázni egy száguldó robogóval!

Persze a legmenőbbek egyszerűen a villamos síneken, a villamosok vonalán mennek.

A gyalogosok figyelmébe pedig ajánlanám, ne foglalkozzanak a zöld jelzéssel – mielőtt lelépnek a zebrára, mindenképpen és minden esetben nézzenek szét! Aki nem foglalkozik a közlekedési szabályokkal, nagy valószínűséggel embertársaival, esetlegesen a balesetet elszenvedővel sem fog.

Aranyos kutya is büdöset szarik

Másik kedvencem, hogy reggelente a város méterenkénti kutyaszar foltokkal pettyezett, és közel sincs az az érzésem, hogy ha Jancsi és Juliska módon felcsipegetném, valami igazán érdekesen faszántos és különleges dolgot találnék a kis kincsecskék forrásánál.

A forrás egyébként maga a kutyasegg. A kutyasegg minden kutyának a szájával ellentétes oldalán található. A kutya itt lehet kedves, harcias, aranyos, bolyhos vagy kócos, tiszta vagy büdös, a lényeg a lényeg, hogy a száján olykor a nyelve csüng kifelé a seggén meg a szar. Míg az előbbivel hagyjuk, hogy végigszántsa a kezünket – holott az a része is gyakrabban jár a seggére mint a mi kezünk- addig ódzkodunk a 60 ezres kutyánk segge alól is kiszedni azt a fél deka szart, amit kipakolt.

Amúgy van egy szuperképességem: a földre lenézés nélkül is képes vagyok különös és hirtelen lábkoordinációkra, hogy ne lépjek kutyaszarba. Ez egy mentális és szellemi önfejlesztés eredménye, mivel olyannyira kiiktatom a kutyaszart, mint önálló rezgéssel rendelkező objektumot, hogy már az aurám érzékeli annak pontos hollétét, anélkül, hogy információt küldene a valós tudatomhoz. Így én soha nem lépek bele, de tudom, mások ezzel nem így vannak. Szinte havonta hallom a sztorit ismerőseimtől, akik bele lépnek, elcsúsznak és majdan lezárásképpen dobnak a szarba egy hátast is, csak hogy kerek és egész legyen a sztori.

Szóval, aki vesz egy kurva kutyát és csedigrével meg minden drága szarral zabáltatja teli, akkor legyen szíves a szart is felkanalazni utána, hisz az csak ugyanaz a tegnapi csedigré amit adott neki és akkor még meg merte fogni- érdekes. Most csak aranyosabb lett, hisz átment Bercikén, meg Sunny kis egyemmeg a yorkshiri kis cuki jajj mekkora kicsi a kakid, hát ezt majd úgyis a szél is elfújja hihi!!! Tele van minden 3 centis kutyaszarokkal, amiket 1,5 kilós kutyák fostak, hát ne vicceljünk már, hogy ezt sem lehet felcsippenteni! Nem mintha a labradoros 3 kiló kulát bárki is megpróbálná eltüntetni. Az meg biztos oly' nehéz, hogy félúton a föld és a normál testtartásba való visszatérés között széjjel robbantja az 5 Ft-os nylonzacskót a kézben, ezért a gazda előre látóan a visszazuhant darabokra törött szarral burkolt frissmeleg szakadt zacskóval már nem akar vesződni- és különben is csak másik 5 Ft-os zacskó van nála- ezt a tortúrát, amit maga a meleg szar zuhanó látványa és széjjeltörése jelent- nem akarja előre láthatóan átélni, bele sem kezd a nagyobb darabok felszedésébe.

Kutyahúgy. A kutyahúgy egy másik téma, menet közben az ember pszichológiai ábrás teszteket csinálhat a száradt húgyfoltokkal, amik a patinás régi épületek tövét kívánják emberközelibbé tenni egy ilyen apró ráhatással, mint KutyArt húgyművészet. Persze ez nem annyira gond, hisz egy könnyű zápor a forró flaszterről felmossa égi mannaként a foltokat, friss levegő helyett édeskés szúrós húgyszaggal beterítvén az emberek mosolygós hamvas barackként ragyogó arcát. Ez ellen tenni nem lehet, főleg ha túl messze van a kutyaszarató. 

A kutyaszarató megfelelő megnevezését nem ismerem, biztos valami Ebegészségügyi Mozgolódási Terület a neve :D vagy a fasz se tudja, de azt kell tudni róluk, hogy körbe vannak kerítve, néhány bokor meg kavicsos/murvás helyen lehet szaratni meg futtatni a kutyát. Sőt, megkockáztatom, kutyafuttató a neve, és annak van kutyaszarató része is. Ezekkel nem is lenne gond, ha nem lennének kurva büdösek, sőt még ha kurva büdös, az sem lenne gond, szagolom én betyárost, nem zavar olyannyira, mint akiknek az ablaka alá teszik a flaszterre sülni - ezzel a szaratóval csak az a baj, hogy 100 méterenként van lassan egy kutyaszarató, meg 5 km-enként egy park. Ha megnézitek, a  régi szoci kisparkok átváltanak kutyaszaratóvá. Mert több a szaró kutya, mint a padra kiülő kisnyugdíjas? Alig lehet valahol leülni 5 percre szusszanni, sehol egy fa vagy egy kis parkos rész. Ez azért szempont egy beteg vagy kisgyermekes embernek, vagy egy idős személynek, akinek bizony nem olyan könnyű megtenni egy hosszabb utat.

Itt jut eszembe, hogy kutyáknak rendeznek szörfversenyt, szörfruha meg ügyesség terén, na nem mintha idevágna a sztori, de biztos a tengerparton is egyszerű megoldani a szar témát egy finom flip-flop homokrúgás kombinációval.

 

Csak gondoltam szólok, hogy kagylók és kavicskák, üvegszilánkok mellett még jobb esetben keményre száradt, rosszabb esetben lábujjak közé beselymeskedő szarral is találkozhattok, az lehet azért van, mert épp egy kutyaszörfverseny zajlott ott még az imént, bár lehet hogy tenger se lesz a közelben...

Konklúzió: a biciklis takarodjon az útra, vagy szálljon le a biciklirő tolva azt a járdán. Akinek meg kutyája van, takarítsa fel a szarát, szarassa kutyaszaratóban - itt amúgy kutyák szoktak haverságokat kötni, akiknek a gazdijuk a másik gazda kutyájáról nevezi el az embert, pl. Fifikéék, Buksiék, Borzaskáék...Ja a kisnyugdíjasoknak meg padokat és kis szoci parkokat!

Egyébként a legjobb még mindig a téli egyszeri ember gondolatmenete, aki a hóra szaratja a kutyáját, gondolván hójój azt senki se nem lássa! Aztán a tavasszal vagy az enyhüléssel hófehér vagy koszfehér hó helyén merő félig olvadt féléves szartengeren járhatunk, ami még olyanoknak is kihívást jelent, mint én, aki soha nem lép szarba.

Egyébként nem is értem, milyen ember az, akinek ennyire mindegy a saját élőkörnyezetének és lakóövezetének a tisztasága, hogy „odaszarik” a Kedves, az Imádott, aki még az imént a kezéből evett, akinek osztozik az életén, egy ágyban ülnek vagy fekszenek olykor, öleli és szereti- de a szarától meg viszolyog? Ezeknek az embereknek nincs gyereke, akit pelenkázni kellett? Vagy nincs segglyukuk, amiből időnként fekália türemkedik elő? Hogy lehet viszolyogni a saját állatod szarától? Anyádat ki pelenkázza, ha idős lesz? Ja, te nem.

Ajj Fifike, milyen édesen kucorog FÚÚJ!!!! FIFI FÚÚÚÚÚJ!
Na jó, menjünk haza gyorsan Fifike!
Felejtsük is el gyorsan, az aranyos kis farkincád alól mi hullott alá Fifi, jó? Ne beszéljünk erről soha oké?
Úgy teszek, mintha nem láttam volna.
Rendicsek? Fifi! Figyelsz te rám egyáltalán???

Jöjjön akkor egy kis BKV / BKK

Egy ideje megy mindenfelé az elsőajtós baromság, amit lássunk be nem megfelelően alkalmaz a BKV, mert óriási tömeget kellene megfelelően mozgatnia, meg persze az utasokat se hagyjuk ki, akik annyira nem szeretnek közreműködni, utálják egymást és magukat is.

Most itt nagyon sok érv és ellenérv lézetik. Az egyik legfontosabb viszont mindenképpen az, ha az ember igénybe vesz egy szolgáltatást, kutya kötelessége azért fizetni. Az megint más kérdés, milyen pénz hova folyik, a szolgáltatás pedig néha kritikán aluli. De létezik a választás joga, akinek nem tetszik, ne használja a BKV-t. Vegyen egy ócsó kocsit, vagy legyen járdán száguldó biciklista vagy esetemben: járjon gyalog, ha teheti.

Persze van, aki nem teheti meg, mert messze lakik stb. Kifizet egy 11 ezer forintos bérletet, hogy az aftás húgyos csövesekkel és jegyet nem vásároló cigány illetve bliccelő utazóközönséggel osztozzon. A BKV megbünteti a jegyet illetve bérletet vásárlókat is, ha úgy adódik- sok sok sztori kering minden felé, sőt mindenkinek van néhány a tarsolyában, hogyan nem lehet például egy 10 kilométeres belvárost átívelő szakasz legalább 20 megállójában jegyet kapni, míg már lassan hazáig gyalogolt...

 

DE ezek régi és még mindig új sztorik, a friss és ropogó az „elsőajtózás”. Mondhatjuk azt is, hogy igen, ez vidéken évtizedes bevált sztori, én is éltem vidéken, bezony ez így van, ott valóban létező és működő dolog. Persze ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy a 20-50 kilométeres szakaszon részt vesz 50-100-200 ember 0,5 -1- 1,5 órán keresztül, addig a fővárosban egy 8 kilométeres szakaszon több száz, akár ezer ember is cserélődik akár fél óra alatt is. Tehát ezen szempontból már nem ugyan az, ahol 2-300 méterenként van egy megálló és egyszerre 2 kismama meg 5 nyugdíjas, mozgáskorlátozott akar felszállni másik 40 emberrel a tovaszáguldó menetidőhöz kötött buszra/trolira, amiről 80-an szállnak le épp 20 másodperc alatt.

Igen, az is igaz, hogy itt mindenki rohan, senki nem előbb indul el, hanem időben- mert a drága szolgáltatáshoz igazodik, a menetrendhez, ami mára egy fantazmagóriává vált az elsőajtózás miatt - is.

Az megint csak a másikkal nem törődömség, hogy senki nem megy hátra, hanem elől áll meg, és senki nem halad, mindenki tolakszik és türelmetlenkedik. 

Ha tehetem nem járok tömegközlekedéssel, de volt alkalmam belekóstolni ezerszer. Most megintcsak a saját szemszögemből kell hogy megnézzem, én nem járok BKV / BKK -val. Hogy miért? Mert számomra veszélyes, pont az utazóközönség miatt. Gerincsérült vagyok és érzékeny a hátam, tehát ha valaki a tömegből belém könyököl, a következő akció-reakció alakulhat ki: fájdalomtól eltorzult arccal, melyből a nyál is kicsordul, könnyekbe lábadt szemeim alóli hörgésbe forduló nyílásból pedig ormótlan szitkok közepedte egy jól irányzott jobbossal eltöröm az illető állkapcsát. Nos utastársaimra való tekintettel nem veszek részt a tömegközlekedésben. Másrészt nem szabad állnom, mert fékezés- tülekedés során is szerezhetek maradandó sérülést eleséssel vagy csak egy egyszerű rándulással – az ülésre pedig nulla körül belül az esély, úgyhogy inkább gyalogolok, mert számomra valóban életveszélyes a közlekedés. Meg spóroltam is ezzel 11 ezret. A távolságok nem is olyan nagyok, ha belegondol az ember és nem mindenhova késve indul.

Persze ez nem megoldható, ha a város másik végére kell jutnom, vagy puruttya helyeken kellene átsiklanom, ahol a késelős vagy megölős rasszok valamelyike közül kell választanom.

Ekkor veszek egy 24 órás bérletet és ott és úgy szállok át ahol kell. Ezeken a naponok pedig hálát adok az életnek, hogy nem kell BKV / BKK -val munkába járnom, mert mocskos féreg, retkes, tiszteletlen undorító emberek jelentős hányadától szabadítom meg magam.

Az elsőajtózás nem megoldás - na meg az sem, hogy a sofőrt hibáztatja az okos utas, mintha ő nem alkalmazott lenne... Persze mindenkinek van legalább egy jobb ötlete a megoldásra, a kivitelezés pedig várat még magára míg az illető BKV / BKK vezérigazgatóvá nem válik, szóval minden ötlet hamvában holt, épp úgymint az elsőajtózás maga is.

Csak gondolkozni kellene azért kissé, ha már ez van és ezt kell szeretni alapon 11 ezres bérletet vásárolunk bliccelők és retkesek között: bevezetni az általam oly kedvelt erőszakos empátiát – ha bérleted van utazzá’, ha nem takarodjál a kurva anyádba, az utasok egymást ellenőriznék és vágnák pofán bliccelés esetén. :D

Na jó ez hülyeség, csak hogy nekem is legyen egy tuti tippem a sok megmondóhoz hasonlóan..:D Arról nem is beszélve, hogy a munkanélküli becsülettel élő emberek is olykor bliccelnek, mert nem tehetnek mást- nekik innen is üzenném, hogy jelenteni kell és bemutatni a számlákat, amiket az utazással töltenek el az állásinterjúig és a keresésig no meg a munkaügyiig, mert ezt önkormányzat és állam bácsi visszatéríti. Nem azonnal, de egyszer majd csak megkapja a lóvét az ember, pár hónap vagy év- de akkor is pénz lesz az ba'meg a munkanélkülinek meg a keresőnek is. Tessék utána járni.

Szerintem kéne ide egy olcsóbb BKV / BKK mutyi! Végül is a vonalak már adottak, pl buszra nem lenne nehéz kidolgozni…:D Hajrá, jobban tudók!

képillusztráció a gyaloglásról

A „magyar mentalitás” harcikártya

Akkor jöjjön az előre beígért személyes új kedvencem, mert egyre többet és többször ütközöm belé: a „magyar mentalitással” takarózók hadába.

Magyarázza már el nekem valaki, mi az a magyar mentalitás? Mert ha valami nekünk nem tetszik, azt egyből egy magyar mentalitás- ütőkártyával csapjuk le. Mert az úgy van baszooood!!!! Érted gecciii????!! Ne ne kérdezzél vissza, ez is tipikus "magyar mentalitás", mit kötözködsz, ne nézzé', neked nem jó semmi, büdös magyar, mindenbe látod a szart, meg a más szemébe a lepkefingot is a sajátodéba a petrencés rúd is felszaladhat…

Álljunk meg egy szóra. A mentalitás a látásmódot tükrözi. Úgy vélem a látásmód szuverén, egyéni emberektől, élethelyzetekől függően. Nincs olyan hogy egy, nincs olyan hogy „magyar” közrendű álltalános látásmód, ami minden ember véleményét lefedi, ha Pista/Feri/Jani asszongya, az nem magyar mentalitás, hanem Pista/Feri/Jani mentalitása.

Burkolhatnám ezt a helytelen kifejezést használókra egyszerűen a rasszista szót is, de nem hiszen hogy a fogalommal magával tisztában lennének éppen úgy, mint a sokkal egyszerűbben leírható "mentalitás" kifejezést sem tudják használni.

Nincs.Egy.Nemzetet.Népet.Leíró.Mentalitás.

Sehol. A büdös világon sehol. 

Vágó ez így? Nem? Gondoltam. 

Mielőtt bárki a magyarságot szidalmazza, azt javasolnám neki, mint ezáltal saját származását, felmenőit, szüleit, dédszüleit megvető egyedet, kurvára szégyellje magát. Aki meg nem magyar, az meg kussoljon be, mielőtt egy másik nemzetet szidalmaz, mert lehet, hogy valaki ezáltal eltörli az arcáról a mosolyt, soha nem lehet tudni, ki áll hozzánk közel kartávolságon belül. Egyáltalán: miért kell egy másik nemzetet hova tartozása miatt szidni, ráadásul nem, nem megfogható, leírható, nem létező, sőt 404 error „magyar mentalitás” jelzővel ostoba mód skatulyázni?

Akinek nem tetszik itt, el lehet menni. DE AKI ELMENT? AZ NE POFÁZZON MÁR VISSZA MAGYARKÉNT, HOGY KÖCSÖG MAGYAROK A JÓ KURVA ÉLETBE MÁR!!!

Külföldre migrált egyedek a szerintük szánalmas magyar honfitársaik életébe vájkálnak, szánalmasan közösségi portálok alantas hozzászólásaiban elvegyülve folyamatosan érzékeltetve, hogy igen itt minden jobb, de ezzel a hozzáállással köcsög magyarok „magyar mentalitás”-sal dögöljetek is meg! 

Anyádba szakítanám a fejed, ha meglátnálak, hogy lehet, hogy valaki nem süllyed el ott azon a ponton, amikor szülőhazájából kimenekülve még vissza köp a háta mögött oda, arra a földre, amiben a nagyapja nyugszik, meg a dédapja, a nagymamája meg kapálja a fonnyadt petrezselyem közül a gazt, míg az unokája nagypofával mosogat a tengeren túlon! Takarózik a „magyar mentalitás”-sal, miközben az anyja 67 évesen is elmegy a mosodába dolgozni és még a minimáljából kiküld a takonyzabáló kisfiának, aki szidja és megveti mindazt, amiből az élete állt addig és lesz is az anyja meg az apja nyughelye halála után!

Hogy lehet valaki annyira kicsinyes, hogy hobbiból közösségi portálokon szidalmazza azokat fölényeskedve, akik itt maradtak, küzdenek vagy küszködnek azért ami az övéké, nem nem megfutamodnak, hanem állják a sarat, a szüleikkel a szeretteikkel, a barátaikkal a becsületes munkájukkal- huszonéves fejjel merészelik azt, hogy a kurvaszuper „magyar mentalitás”-tól mentes életükkel visszaköpködnek a csodálatosan új és friss és üde és megkérdőjelezhetetlenül hibátlan új országukban a magyar dolgokat, MERT NINCS JOBB DOLGA? Ha elment, mi a genyót foglalkoznak ilyennel a kis takonyfejűek? A diplomádat azért én fizettem az adómból meg anyád meg apád nyugdíját is épp úgy mint a gyógyszeredet te gyökér, meg nagyanyád kórházi ellátását is - én a köcsög magyar.

És itt blabbla szokásos, akinek nem inge nem veszi magára. Van aki hálás az „új” életéért, mert új életet kellett kezdenie, boldog és családot alapít sallalalaaalaaa.

Mindenki tudja kikről beszélek. És mivel nincs, nem létezik a „magyar mentalitás” kifejezéshez társult valódi jelentés, én magamban azokra a külföldre migrált, taknyos kis faszkalapokra használom, akik szabadidejükben a migrációjukat hangoztatják ostoba meggondolatlan módon, becstelenül a hazájukban élőkre pocskondiázva. Aki elment, kussoljon és ne bíráskodjon messziről a 19 évével, mert úgy taknyán tenyerölöm, hogy összeszarja magát.

Aki szégyelli, hogy egy nemzethez tartozik, nevezetesen a magyarsághoz, az takarodjon oda, ahova akar – attól még magyar lesz halála napjáig, mert attól, hogy angol földön koptatod a cipődet, vagy dójcslándul kavatyolsz az izzadtságszagú vurslik fölött, kibaszottul magyar leszel és azt kívánom, miután leütötted a magyarságot pocskondiázó keménykedő beszólásod valami huszonhatodik portálon is, valaki becsmérelje a magyarságodat külföldön a hazájában, mondjuk az akcentusodat, a vezetéknevedet ami apádé, jó szülő anyád nevét vagy a születési helyedet, mert ez utóbbiakat a picsába nem változtatod meg! ; )

Akármit is teszel, magyar leszel és ha honfitársaidat pocskondiázod, azzal magadat is leírod és akinek ilyen problémái vannak önmagával, hát a világ minden táján problémái lesznek saját magával meg az önbecsülésével, ami bár gigászi méretűvé is cserepedhet, örök folt fog maradni rajta.

Menjél szart rágni az adott országod közösségi oldalaira, mit érdekel téged, itthon mi megy, ha nem vagy itt és nem érint? Menjél oda kötözködni meg becsmérelni. Na várjunk csak! Ha Colin Ausztráliából azt mondja a XVII. kerületi szerda délutáni lakógyűlésen, Magyarországon most azonnal legyen bal oldali a közlekedés, mert az ááá húh jójj de sokkal jobb ez egy szar, ami itt van, akkor mindenki azt javasolná Colin-nak Ausztráliából, hogy takarodjon el oda, ahol van bal oldali közlekedés, de lehetőleg minél hamarabb. Talán a huszat éppen karcoló Pista/Feri/Jani nem akar belekeveredi az „új” imádott országa közügyeibe? Mert talán elküldenék a faszba migrációját finoman érzetetve? Vagy ha nem, esetleg finom jelzésként tudatnák vele, hogy kedves Mr. Seggfej, legyen szíves az éppen huszat karcoló megmondókájával eltakarodni a gecibe, vagyis bocsánat, ne haragudjon ha megsértettem volna ebben a jól működő unióban, ami itt minálunk van, de kérem ettől a kérdéstől javaslatomra határozottan tartózkodni tessék kérem alássan? :”D

Nem. Közügyekről nyilatkozni határozottan országon kívülről lehetséges a legjobban, mert akkor nem saját magát köpi le az ember országon belül, nem is húszméteres, sőt nekifutásból is egy 200 mérföldes köpetre lesz lehetőségünk! :O

Magyarok, BKV meg kutyaszar, biciklisek meg minden más a hétköznapjainkból, együtt élünk velük. Csak oda kellene figyelni egymásra egy kicsit. De ha még ez nem is menne, a világ minden táján megvannak a korszakos és helyi problémák. Ez nem „magyar mentalitás” ez úgy hívják: társadalom, globalizáció, társadalmi ellentét.

Lehet alkalmazkodni és lehet megoldani. Csöndben magunkban, vagy hangosan, kinek hogy sikerül épp és megnyilvánulása után mindenkinek a maga dolga elszámolni a következményekkel amik becsületét és lelkiismeretét, jóérzését sértik, attól függően, hogy egy hangosat üvöltött, az orra alá motyogott, egy közösségi oldalon arcoskodott, verekedett az ügyéért vagy szidta a földet, amiből zabálta a jóféle mosatlan sóskát a dédanyja kertjében.

Nem mindenki ugyanúgy reagál a dolgokra és a problémák sem attól szűnnek meg, mert valaki hőbörög miatta. Erre mondják, hogy CSINÁLD jobban. Ne csak mondd.

Akinek meg nem tetszik itt vagy sehol máshol a fogalom, mint MAGYAR, annak itt tudok segíteni. KATT  Választhatsz egy vallást, ami felszabadít a „magyar mentalitás” jelző alól, egy vallás, amivel minden országban otthon lehetsz! -.-"