nE0: Modern kori disszidáltak - Szétvert országunk mementói

Modern kori disszidáltak

- Szétvert országunk mementói

Talán sokan nem értenek egyet, nem is kell. Talán sokakat nem érdekel, nem érint vagy esetleg túlságosan is. Lehet indulatkeltő, lehet csak egy végtelen unalmas hömpölygés. De ismeritek a mondást: kinek nem inge…nem veszi magára. Gondolatot ébreszt vagy felháborít? Gondolatmenet rólatok, róluk vagy mindannyiunkról. Ma 2013- ban.

OFF: Réges- rég nem írtam nektek semmit sem, ez csupán azért van, mert a mostani munkahelyemen pár hónapja az a módi, hogy hajnalban kelés- este hazaérés. Nincs időm irkálni- de ma kivételt teszek, s ahelyett hogy normális emberi dolgaimat végezném az egyetlen szabadnapomon, órákig itt vertem a klaviatúrát. Sajnos a saját cégünk üzletének elindításához fcking 5 aláírás szükségeltetik…Szóval 5 emberre kell még várnotok, hogy legyenek végre megint rendszeresen érdekes dolgok itt, bizony jó sok mindenről lemaradtunk. Fejben naponta megírok nektek vagy 2-3 cikket, de ez csak az éterben lebeg és nincs egyéb fizikális lenyomata.

De térjük vissza a mai témánkhoz, a modern kori diszidáltakhoz. Nagyon érdekes megvizsgálnunk a szó eredetét, ami a latin dissidare szóból ered- ami összeveszést és külön táborozást jelelent. Manapság egyre több embertől hallani, hogy bizony dobbantani fog, ha lehet minél hamarabb, tehát összevesz és külön táboroz honfitársaitól.

Ez persze nem gond, mindenki azt kezd az életével és testével, amihez csak kedve szottyan, de hazánkat elhagyni szándékozók legtöbbjének fogalma sincsen nemhogy az élet, de saját lényének mibenlétéről sem. Még mindig az egyik kedvenc jelmondatom a Neuroticos „Neked a divat mondja meg, hogy ki vagy..” ami mindig is aktuális lesz mindazokra, akiknek soha világ életükben nem formálódott még saját kis gondolatuk a saját kis fejükben, csak mások kikiáltott véleményét hangoztatják sötétségben fényt hozó individuumként.

Mondhatjátok, hogy de a mai fiatalok? De kik azok a mai fiatalok? Mindenki fiatal a nála idősebbek szemében. Tehát fölösleges mai fiatalokról beszélnünk.

 ---

KOLBÁSZBÓL A KERÍTÉS

ÉS A

„HONYNÉZŐKI?”

Beszéljünk inkább azokról, akik a jövőnek vágnak neki, friss zsenge ostoba és fölöttébb naiv világ- és énképükkel. Elég csak végigsétálni az utcán, és a kölykök- akik úgy néznek ki 14-16 évesen, mint más kiégett, szétkokózott alkoholista ifjonc partiribanc avagy férfi partiállat. Nem kell megkérdezni őket, mik a terveik az elkövetkezendő évekre, hisz sejthető- mindannyian Angliába tartanak a legtöbben a büfédiploma elvégzése után közvetlenül, vagy még az előtte. 

Mert mennyire jó volt ott nyaralni 4 napig, hogy mennyire más minden, meg mennyire sokkal jobb és szebb minden, meg ott milyenek az emberek és minden de sokkal jobb, mint itt, jól élnek az emberek és senkit nem érdekel, hogyan nézel ki, kolbászból van a kerítés, azt teszel, amihez csak kedved szottyan és amíg az erődből kitart. Bulik bulik hátán, új helyek és arcok, barátok, haverok és szerelmek. A lehetőségek tárháza vár, amikor már 16 évesen kinőtted Budapest által kínált minden lehetőséget, minden utcasarkot és bokor alját, teret és kocsmát, partyt és balhékat. Többen ismerik az arcod – meg a tested- mint akiket te magad fel tudnál idézni magadban, csak rád köszönnek már megint az utcán minden nyavalyás kapualjban belebotlasz valakibe, amikor csak sietsz valahová meg mindenki bejelöl és azt állítja ismer és végül kiderül, hogy valóban ismered őt. Nincs semmi új, ami itt rád várna, és kint az ismerősök mind jól élnek – vagy legalábbis ezt hangoztatják- bulis képeik vannak, érdekes dolgokat élnek meg, amiket itt te ugyan soha.

Ezt sajnos tapasztalom nap, mint nap, kézfejtől nyakig kitetovált 14 éves kislányok és menő 16 éves fültágítós divatos - kissé lányos- ruhájú csontsovány fiúk. Nem zavarja őket a külsejük, hisz  „Kimegyek Angliába.” – ebből a két szóból álló állítással el van intézve minden és megnyugtatják önmagukat és környezetében élőket- akik valószínűleg ugyanúgy kimennek majd velük.

"Neked a divat mondja meg hogy ki vagy.

Neked a divat mondja meg hogy ki vagy?"

Elnevezhetnénk akár divat-disszidálásnak is. Hm. Ám legyen.

--- 

A DIVAT - DISSZIDÁLÁS

Jelen helyzetben azokról a fiatalokról van szó, akik 14 -16 évesen olyan élettapasztalatokkal rendelkeznek, hogy bővel kielégíti a jövőképüket a „Kimegyek Angliába.”- szópárosítás. De hogy valóban eljutnak-e valaha Angliáig- nos az talán egy másik történet.

Természetesen meg kell említeni azokat is- mielőtt kikérik maguknak- vannak olyanok, akiket nem a hormonjaik és a tini-ideák diktálnak a szigetországba, hanem a biztos és nyugodt megélhetés reménye persze a kemény munka fejében. Akik normális életre vágynak, egy lakásra vagy házra kis kerttel, biztos munkára a családtervezéshez. Akik tudják, mindennek ára van és mindenért fizetni kell. Minden pénzbe kerül, és ezen forrás eléréséhez vezető út nem anyu- apu zsebéből ered, hanem a mindennapi verejték és kifulladás az ára a társadalmat felépítő gigász füle mögötti apró és igencsak pótolható hámsejtekként.

Egy kora este egy teaházban a következőt csíptem el a szomszédos vihogástól remegő asztaltól: a leány vigyorogva mutatta, mi maradt az aputól hétvégére kapott húsz ezer forintjából- kb. kettő ezer forint. Mindezt péntek délután, egy teaházban 2 db vizipipa mellett egy csorda hason-korú- szőrű társaságában. Kb. 14 éves volt.

Talán ne is foglalkozzunk a fiatalkori felelőtlenségről- majd beleverik a pénz értékét- vagy nem, ha eddig nem sikerült. A sztoriban a lényeg az, hogy 14 évesek hada pipázgatott. A pénz - pénz, tudta jól ezt a hely tulajdonosa, biztos ezért nyújtott nekik 18 éven felülieknek szánt szolgáltatást. Ám legyen.

 ---

A NAGY

SZÍNES MATRICA ALBUM

A szülőknek nincs
idejük a kölykeikre.

De sok mindent mást is kapnak még a kiskorúak, ami nem nekik lenne való. Nevelést egyre kevesebben. Persze tudjuk, a mai társadalom elbutított, a kölykök egyre ostobábbak- meg persze a szüleik is, akik valaha gondolkodó lényeknek számítottak, ám a számlák, a napi robot mellett szinte semmi idejük odafigyelni a bambínóra, tudjuk jól, ez mind a nagy terv része, amit a nagy testvértől kaphatunk. Irányított droid társadalom a szabad akarat illúziójával- de ez megint egy másik történet.

Most azokról van szó, akik 14 évesen rommá tetoválják magukat, olyan hatalmas eszmékkel, jelképekkel és semmit mondó divatos látványosságokkal, amik az életüket jelentik most, de egy- két év múlva már teljességgel megszűnnek létezni számukra, mert talán a lényükké válik, a semmit mondó lényükbe épülve. 

A legtöbb tetovált megbánja a tetoválásait- talán csak az aktualitásuk elvesztése miatt. Nem nem varratnának- csak mást varratnának.

Mielőtt megsértődnének a nyakig tetováltak, itt azokról van szó, akik 14-16 évesen már egy egész életre teleszínezték a bőrüket a divatos mintázatokkal. Egy tetoválásnak jelentése kell hogy legyen viselője számára, nem pedig a külvilág felé- mert húú de jól néz ki, de fasza, de vagány, de menő. Nagyon kellemetlen lehet a nyakig tetováltak számára, amikor kimegy a mintájuk a divatból és más lesz az aktuális, persze ott lesz az átvarrás meg a lézerezés lehetősége.

Tehát nem fogom fel ésszel és megmagyarázhatatlan jelenség számomra, ha egy 14-16 éves fullig kimaxolja bőrfelülete minden apró redőzetét. Biztos benne van elmúlt élete minden érzelme és emléke.

18 év alatti személyt megint csak tilos tetoválni - persze apa- anya engedélyével de- de ez nemhogy a nagy szalonokat nem érdekli, de még a sufni- tetkósokat sem. Bizony, ma két igazán divatos szabadidős tevékenység létezik, tetoválni vagy modellnek lenni. Ez megint csak egy másik téma, és talán a karaktereket sem érdemli meg- ez egyszerű felszínes 21. századi külcsíny.

Mindenki a legjobb döntésének véli...
legalább is egy darabig biztosan.

Mindenki tetováló „művész”,  csak sem képzettsége, sem pedig térbeli érzéke, művészi adottságokról pedig még a Viva Tv-n meg a Metal Hammer-ben, sőt még a Mondo- magazinban is csak balladai homályon át hallott. Mehet egymásra a tetkó, minél több és színesebb, annál menőbb. Hol vannak ezeknek a gyerekeknek a szüleik? Ja igen, robotolnak. Hogy legyen a gyereküknek húszezer forintja hétvégén, de ha az nem is, akkor új drága cipő, meg okostelefon. Tudom, nem mindenki van jó anyagi helyzetben, s a fiatalkorú nyakig-tetováltságról is a szülő- gyerek kapcsolat tehet. Ha lenne kölyköm, nem zavarna, ha fossá tetoválná magát- de nem 15 évesen, amikor taknyos fejjel igaznak véli a nagy ideákat és fogalma sincsen még az életről. Érettnek kell lenni egy életre szóló döntéshez- haha persze mindenki érettnek gondolja magát hozzá abban a korban.

Gondolom itt is jön majd mindenki, hogy bizony ő a lehető legjobb döntést hozta, amikor telerajzolták a testét, mekkora szarjancsi is vagyok. Ám legyen.

Egy műalkotás

No mercy - no comment.

---

A LEGEXTRÉMEBB DOLOG

EGYÉNISÉGNEK LENNI.

AZ EGYÉNISÉG EGYEDISÉGGEL PÁROSULT A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN, NAPJAINKBAN PEDIG AZ EGYEDISÉGHEZ SAJÁT MINTÁZAT TÁRSUL.

ÉLJ  GYORSAN ÉS HALJ MEG FIATALON-
AHOGY AZ ESZME VALLJA.

Egy "esélyes" friss diplomás pályakezdő.

DE 14 évesen ne mondja már nekem több kölyök, hogy a kézfeje és az ujjai azért vannak feliratozva és szétvarrva, mert „Kimegyek Angliába.”. Miért? Ott nincs az embereknek szeme? Ott nincs előítélet? Nincs rasszizmus? Ugyan már!! Mindenki a kibaszott külső alapján ítéli meg a másikat! Mert nem vagyunk állatok, hogy egyből egymás seggét szagolgassuk, mennyire szaros vagy miféle hormonokkal és faggyúrendszerrel vagyunk megáldva, s egymás jóságos szemébe kell pillognunk, ha látni akarjuk a másikban rejtező szörnyet vagy a jóság aprócska szikraját. A kézfej- kicsi lányok és fiúk- az egy olyan hely, ahová soha de soha nem érdemes tetoválni, mert nem lehet takarni, éppúgy mint a fejet, és bizony mindenki megy hivatalba, orvoshoz vagy bíróságra vagy állásinterjúra, és ott nem épp jó pont egy tárogató pina, vagy haláltetkó, vagy épp a sex –drugs vagy life- death menőség halálfejekkel, meg kifordult szemű zombikkal, meg meztelen haldokló gésákkal kibuggyanó kígyókkal a szájukban.

Persze éljünk a mának, miért foglalkoznánk a ránk szegeződött tekintetekkel, vagy a megvető pillantásokkal, amikor a saját kis közösségünkben menők lehetünk még akár 3-5 évig is! Hisz ez egy életérzés, és ezt mindenkinek meg kell tudnia, kreatív szellemek vagyunk és épp „Kimegyünk Angliába.”!

---

BODYMOD

Talán megfigyeltétek az elmúlt jó néhány év „fültágítós- mániáját”, amikor minden kölyök mindkettő de túlnyomó részben fél fülén csészealj méretűre tágította a fülcimpáját, és az volt a menőbb, kinek van több hónapja tágítója, és kié a nagyobb! Nos talán azt is láthattátok, hogy az elmúlt 1-2 évben rengetegen varratták be a füllyukukat, mert szerettek volna munkát kapni. Voltak akik egyszerűen elunták a hóbortot. Megbánták fiatal fejjel csinált dolgaikat. Persze reméljük a fejük fölött átzúduló divat-hullám nyomai nem hagytak foltokat lelkükön, úgy mint az akkor kötelezően bőrre feltolt ábrák és eszmék.

Azt hiszem túlpörögtem a tetoválós témán, de remélem megértitek, nem a tetoválással és a tetováltakkal van bajom, hanem a felelőtlen tetoválással és a felelőtlen tetováltakkal. A tetoválás is lehet szép, érzéki és gyönyörű is. 

„Megyek pénteken tetováltatni!!”

„És mit fogsz magadra varratni??”

„Nem tudom, majd ami ott megtetszik.”

...vagy amit rajzolnak és jól néz ki, vagy ami már másnak is van pont olyat. Persze már nem lehet semmi újat kitalálni- de azért erőlködjünk már egy kicsit… De amúgy kurva mindegy, legyen szép színes meg baró, amúgy is „Kimegyek Angliába.”

  

  

 

Ő se lesz már felsővezető.

öööö hát jó.

---

NEM VAGYUNK KÜLÖNBEK ÉS

MINDIG VAN LEJEBB

Térjünk vissza fő témánkra, hogy a tinik kiáramlani szándékoznak a szigetországba. Nem máshová- pont oda. Akárkit kérdezek, hogy hová-  szinte 100% azt mondja London, elvétve Cambridge- be szeretne menni. Több tucat kivándorló ismerőseim közül egy, azaz egy Ausztriában él, kettő Írországban volt, egy pedig Svédországban.

Miért London? Miért épp London? Ez Európa és egész világunk legtökéletesebb fertálya?? Alá írom, Skócia messze menőleg gyönyörű hely ezen a mocsok áztatta bolygón, de miért kell a fiataloknak Londonba zsúfolódniuk? London. A modern kor mekkája, tele rasszokkal, erőszakkal és túlfűtött indulatokkal és reményekre éhező fiatalokkal. Több százezer magyar él kint, és ki tudja hány százezer minden- féle népség. Persze tudjuk, valahol jól csinálja az ország, beengedi a munkaerőt, tolják a pénzt az államba, perkálnak a nyugdíjasoknak stb stb… ne menjünk bele most a gazdaságpolitikájukba…

Persze vannak rémtörténetek és csoda esetek, munkavállalókról, akik magasra repültek kemény munkával, vagy magasról estek pofára, esetleg lentől csúsztak még lentebb. Most nem erről lesz szó, tele vannak a különböző szájtok a sztorikaikkal.

Engem az a kijelentés érdekel, hogy miért van az, hogy mindenki azt mondja, az angolok nem szeretnek dolgozni. Oké, nem vagyok ott, nem tudom, sőt mélyebben nem is járok utána a dolognak, csak józan paraszt ésszel belegondolok- ott is vannak fiatalok, ott is vannak pályakezdők, és bizony kurvára elegük lehet a beáramló sok ezerből, aki fele annyiért megcsinálja azt szakképzés nélkül, mint ő a papírkájával. Itt most megint sok oldala van az éremnek, de nem hiszem el, hogy az angoloknak nincs elegük a beáramló rasszokból! Anglia egy olyan multi- kulti ömlesztő hely lett, ahol talán a világ összes nemzete egyesülni látszik. És ne mondja senki, hogy ezt egy hazafi, egy született angol ne venné rossz néven.

Csak gondoljunk kis hazánkba, amit már Judapest néven emlegetnek. A belvárosi lakásokban külföldi fiatalok laknak ösztöndíjjal, támogatással- miközben a magyar vidéki (esetleg felvidéki vagy határmenti) fiatalok többségének nincs lehetősége normális intézményekben közép- vagy felsőoktatásban részt venni. Nekik nem fizeti az állam a lakásukat… A segélyrendszert meg inkább hagyjuk…mert  ez meg megint csak egy más történet.

A lényeg az, hogy szerintem nem kellene azt állítani, hogy igenis, aki angol lusta dolgozni. Már hogy a faszomba ne akarna dolgozni? Ott nincsenek pályakezdők? Családok? Munkanélküliek, akik szart is lapátolnának? Csórók vagy szakképzetlenek? Gondoljatok bele, ti akik elmentetek innen, miért is mentetek el? Mert nem volt élhető az, ahonnan jöttetek. Arról nem is beszélve, hogy itt is vannak pl. afrikai bevándorlók is, akik a büdös magyar munkát is megcsinálják, mert szarabb nem lesz, mint ahonnan jöttek. Mindig van, akinek szarabb még nálad is a helyzete. Angliában is élnek szegények és rászorulók, éppúgy mint itt, meg a világ minden nyamvadt táján. Itt pályakezdők jelentkezését várják- többéves szakmai tapasztalattal… Ma is ugyanez megy, ha van ismerősöd, jó munkád lesz. Vagy olyat vesznek fel, aki 80 ezerét megcsinálja szarul azt a munkát, amit neked a profi munkádért alsó hangon 280-ért kínálnak- ez utóbbi épp saját tapasztalat. Megjártam én is már a hadak útját nem egyszer. A pénz az úr, ez a 21. század. 

Mindig van lejjebb és szarabb. Mindig.

---

BILLOG

Jut eszembe mellékesen 21. század- ellenőrzött társadalom, rendőrállam. Ugye volt a főpróba a kutya- chipelés, és már megy az emberek chipelése is. A sok hülye meg örül neki, hisz minden egy helyen lesz- bele értve a pénze is. Ha rosszat teszel- BAMM kitörölnek a rendszerből egy gombnyomással és megdöglesz, mert nincs virtuális pénzed, sem társadalombiztosításod…- ez megint más téma, de nekem a tetoválásról és a nyakig- tetoválásról mindig ez jut eszembe. Lehet paranoid vagyok- de a tetoválás egy jel. Egy egyedi jel, amiről bármikor bárkit be lehet azonosítani. Egy billog. Megjelölöd magad. Belevarrod a bőrödbe, nem tudod eltitkolni soha. Anno rabszolgákat billogoztak- most az emberek saját magukat. Divat lett a tetoválás- divat lett megjelölni saját magad, hogy soha semmilyen körülmények között ne tévesszenek szem elől. Előnye, hogy a hullák beazonosításakor már fölösleges a fogászati szakvéleményt megvárni. Elég csak a felpüffedt test lila bőréről leolvasni az információkat.

"Megsárgult lassan a házatok falán

Minden, ami választható,

De én nem írok semmit magamra…

De én nem írok semmit magamra…"

Ez egy nagyon ideillő gondolatmenet Kispálságtól. Sok okosságot mondanak, bár ezek a bölcsességek elegendően túlcsordultak anno a 15 éves fejemen, hogy ne érdekeljenek tovább ékesszólásukkal a szeretett 21. századunkról az első sorból nézve.

---

KIMEGYEK ANGLIÁBA

AZ UZSONNA UTÁN

Már tudjuk, Angliában nincsenek előítéletek. Lehet fejre és kézfejre meg ujjakra tetováltatni. És az élet is egyszerű.

Azok a fiatalok, akik kimenni vágynak, először kivágnám őket otthonról. Hogy megtudják, milyen amikor nem anyu mos, vagy nem apu ad pénz a Mekire. Léteznek ugyanis közüzemi számlák, adórendszer, étkezés és ruházkodás,  tömegközlekedés, orvosi ellátás és egészségpénztár. Persze mindezt nem tudnák fizetni, hisz itt nincs munka számukra, sőt képzettebb, tapasztaltabb munkavállalóknak sem. De ezek biztosan nincsenek Angliában, hisz ott arany- élet van.

Alapból nem értem ezeket a kölyköket, hisz miből mennek ki az iskola befejezése után? A diákmelóból félretettek két Morrison’s között?  Vagy a szüleik fizetik nekik a kijutást? Mert szerintem az sem ingyen van, sem a lakás, sem hogy zabáljanak. És milyen munkát keresnek? Mit fognak csinálni? – nekik mindegy. De gondolom nem tetszene a szart pucolni vagy mosogatni- persze tudom, a legtöbben alulról kezdik- de azok a fiatalok, akinek a segge alá van tolva, soha nem takarítottak maguk után, mert Huanita megtette helyettük, akik nem tudnak főzni sőt mondok jobbat- fogalmuk sincsen egy „felnőtt” mindennapi menetred- szerű teendőiről és kötelezettségeiről, mi a francot akar csinálni? Persze vendéglátás...biztos jól mutat a kéztetkó, miközben tálcán viszed ki a rendelést és visszatükröződik a haláltetkó a fehér porcelán csészén, vagy a húsleves felszínén. Ja tényleg, ez a Meki konyhán nem látszik. Hol lesznek a várva várt bulik, ha reggeltől estig dolgozol?

A multinak végül is mindegy.
Fogyassz nála és dolgozz neki!

---

HELYTÁLLÁSRÓL - HAZATÉRÉSRŐL

Szó szó, nekem is van több ismerősöm aki kint dolgozik. Takarít, konyházik, mekizik, vagy csomagokat hord, kőműves, gyári munkás, benzint tankol. Eddig még egyik se jutott igazán feljebb, mint tervezte de nem kételkedésből mondom, szorgalommal és kemény munkával bármit el lehet érni. Nekik még nem jött össze. Jobban élnek annyiból, hogy ki tudják fizetni a lakásaikat. És kajára is jut, nem hónapról hónapra élnek mint idehaza. De ennyi. Hiányoznak nekik az itteniek. A család. És nincsenek, vagy alig vannak barátaik. Sok az idegen. Sokat gondolnak haza és azokra akiket idehaza hagytak. A barátok, a helyek, a megszokott rutinos és rendszeres pillanatok, amiket együtt töltöttek, amik olyan unalmasaknak tűntek- akkor.

Sokan úgy vannak vele, hogy kimennek, megvastagszanak és hazajönnek. Zsebből lakást vásárolnak, majd belevesznek a Pesti fertőbe újra- hisz itt munkát kell találniuk. Tökéletesre maxolt angoljukkat és tapasztalatukkal erre nagyobb esélyük is van, sokkal több mint hazai kortársaiknak, szülés után visszatérőknek, vagy a pályakezdőknek. A munka nem lesz kevesebb, csak a  fizetésük.

Vannak akik megállják a helyüket és megtalálják magukat. Család és miegymás. De nem hiszem, hogy valaha elfelejtik, honnan jöttek. Senki sem felejti el fiatalkora pillanatait a szíve mélyén.

---

SZAR EZ AZ ORSZÁG

Van benne igazság- valahol van. El van baszva ez az ország, mégsem hagynám itt, még ha szart is kiszívják belőlem nap mint nap. Nem a turulmadár sivalkodik belőlem, de magyar vagyok. Ide születtem, és nem mennék el. Nem tudnám elviselni hogy idegen országban idegenek karattyoljanak körülöttem. Nem szeretem az embereket, egyre inkább nem, de akkor is itt élek, és ez az otthonom. Egy országot nem a vezetőiről kell megítélni, lényegtelen kik „uralkodnak”, milyen párt van hatalmon, ezek csak bábok, mint minden más politikus és párt. Nem ők felelősek hazánk széteséséért, hanem a megnyomorított emberek. Az emberek pedig az irányított társadalom apró jelentéktelen pöttyei. A nagy tesó játékszerei és eszközei.  Itt kezdődik a probléma, nem Magyarországon.

Az ország nagyon régóta lefelé tart, de mélypont volt az Unióba való belépésünk, hisz ez egyenlő volt a gazdaságunk lefejezésével. Hiba volt. Ha kilépnénk…de az is mindegy lenne, a felsőbb hatalmak bizony  a tökünkre lépnének így is- úgy is. A gazdaságunk több mint mennyei lehetne. Talán egyedüli a világon, ahol minden van és szinte minden megteremne. Iható víz. Zöldség, gyümölcs, és minden földi javak, vas és szén, még gáz is. Soha de soha nem voltunk az Unióra utalva- max a telhetetlenek a pénzek elharácsolása miatt. De jól leépítették és eladták a gazdaságunkat, lásd külföldi vegykezelt finomságok a multiknál, kis gazdák a piacon. Őket úgy hívom- Hőstermelők. Nem őstermelők, annál többek, hisz kibírták az elmúlt éveket.. Ugyan miért is zárták be a 80-as években a bányáinkat? A lábunk alatt a gazdagság a lábunk előtt a padlón meg a gazdaság.

Nem a kormányokat meg a hétköznapi emberek taplóságát kellene felelősségre vonni azért mert „Kimegyek Angliába.”, hanem az irányító hatalmat kellene meglátni, ami megdönti a létünk biztonságát.

---

MAGYARSÁG

Nem akarok politizálni. De a magyarok soha nem voltak széthúzó nemzet. Egyszerűen ezt plántálják belénk, ezt nevelik a kölykökbe- „Kimegyek Angliába.” - Magyarországról menekülni kell. Honnan erednek a gondolatok, amik már mindannyiunk részévé vált? Olyanoktól, akik ezt akarták elérni, más nemzetek népeitől, akik közénk vetődtek és széthúzást meg gyűlöletet szítanak.

Talán össze kellene szednem a gondolatmenetemet, mert nem tudni honnan indul és hol végződik, csak hömpölyög bennem az egésze, de nincs sem eleje sem vége, csak egy gomolygó gondolat, ami csak egyre nő és terebélyesebb lesz bennem és próbálom átadni nektek a lényegét. Elüldözik a fiataljainkat, akik mosolyogva mennek el az ismeretlenbe. Vissza nézvén a legtöbben még köpnek is egyet, mindazokra, akik nem tartottak velük, s inkább próbálnak helyt állni posványos és ingoványos kis hazánkban.

Kimegyek a Duna partra, és nézem a folyót, ami kettészeli az országomat. Magyar szavakat hallok elszórtan a külföldiek fecsegésén és rikácsolásán át. Megállok a piros lámpánál, amin minden külföldi gondolkodás nélkül átsétál. Remélem akik kimennek, magyarokhoz méltóan képviselik hazánkat – bár tudom, a legtöbben megvetik a magyar népet. Szomorú, hogy büszke nemzetünk idáig süllyedt. Nincs párja a magyar népnek. Gondoljatok csak bele, a világ minden nap miattunk él úgy, hogy meg sem fordul a fejükben, hogy megkönnyítettük az életüket. Nektek megfordul? Lehet én vagyok csak ilyen, de bennem megfordul és egyre gyakrabban, nap mint nap, akár többször is, hogy magyar vagyok és mi mindent tettek lehetővé számomra az őseim. Én büszke vagyok az őseimre. Amíg a politika meg nem követelte nagyapámtól, a nevemben is több magánhangzó és nemesi „y” végződés is akadt. Mindig magyar voltam, és az is maradok.

A teljesség igénye nélkül, hogy ti is büszkék lehessetek a magyar őseitekre, talán emlékeztek rájuk, ha máshonnan nem, iskolás tanulmányaitokból: C- vitamin, gyufa, számítógép, csuklósbusz, rádió, hanglemez, Tv, izzó, villamosvasút, váltó, Richter és Béres gyógyszerei, szennyvíztisztítás, nyugtató, kondenzátor, kávéfőző, napenergiával fűthető ház, floppy, atombomba, hidrogénbomba, Basic programnyelv, golyóstoll, hangosfilm, filmfelvevő, helikopter, gáz- és vízturbina, nukleáris láncreakció, porlasztó, részecskegyorsító, szódavíz, transzformátor, hologram, fényképezőgép…stb stb... arról  nem is beszélve, hogy jelenleg a 3D technológiáját is magyar tudósok maxolják ki rendesen.

Egyetlen más nemzet nincs a világon, aki ennyi mindent tett volna le az asztalra, mint mi.

A magyar nép túl okos és bizony az elnyomás felismerésének legkisebb lehetőségét sem szabad nekik hagyni, mert egy olyan nemzet vagyunk, akik oly kreatívak, hogy bizonyosan megoldást találnának mindennemű elnyomás ellen.

Tönkre kell tenni a gazdaságot, elidegeníteni az embereket egymástól, létbizonytalanságot teremteni, félelemben élni számláktól, munkahely elvesztésétől. Elbutítani a fiatalságot, elidegeníteni és csírájában megölni bennük a hazai élet utáni vágyuk legkisebb szikráját. Az önálló gondolat megszületését beléjük fojtják, hisz mindenre választ ad a Nyugat adta kényelem és biztonság.

Mi vagyunk az egyetlen nemzet, ahol ciki és kellemetlen a saját nemzeted zászlaját, címerét viselned. Lánykák rohangálnak angol lobogókkal a mellkasukon, és amerikai zászló mintájú nadrágokat hordanak. Itt megvetés vár, ha magyar zászlód van esetleg kiteszed a házadra. Akkor már nacionalista vagy, erőszakkal a bicepszedben. Máshol tisztelik a hazafiakat, van ahol minden nap tisztelegnek a lobogójuk alatt. A mai kölykök még a magyar Himnuszt sem tudják.

---

ÁLDOZAT ÉS VESZTESÉG

Mindenki, aki csak „Kimegyek Angliába.”, valójában áldozat. Vagy az agymosott reménytelenség áldozata, vagy a megélt számukra megteremtett létbizonytalanság menekülő áldozatai. Remélem ez utóbbiak közül akad majd olyan, aki szeretettel is tud hazájára gondolni, esetleg egyszer hazatér. Becsülettel gondol hazájára és nem csak a „blahás c*gányok”, a fegyvert áruló „keletis arabok”-ra meg az „átlagproli”-ra emlékszik. Az agymosottak csoportja pedig remélem elszégyelli egy napon magát, hogy hátrahagyott egykori honfitársait megvetéssel kezeli, csak azért mert ők „maradtak” és kitartanak.

Mindenki, aki csak „Kimegyek Angliába.”, valójában hazájának vesztesége. Életerős fiatalok, akik nem kérnek a szülőországukból és leginkább mélyen eltemetnék magukban magyarságukat.

Szétvert országunk mementói.