Aungia: A rejtélyes Mab királynő

Sziasztok!

Még tavaly olvastam egy ajánlót az egyik blogon, egy magyar online sorozatról, ami a MAB címet viseli. Felkeltette az érdeklődésemet, szóval utána jártam, és megnéztem, ha jól emlékszem 8 részt, azóta már van több is. A sorozat maga elég "gagyinak" tűnhet, bár ha azt is figyelembe vesszük, hogy önzsebből lett elkészítve, akkor már azért nem rossz, nem mellesleg elvileg ez az első magyar websorozat. Maga a történet arról szól, hogy egy éjszaka alatt kihal egy egész bérház, az áldozatokon nincs külsérelmi nyom, de az arcuk az utolsó pillanatban átélt ijedtségről árulkodik, a tükrön vérpára és a bizonyos MAB felirat.
Ami érdekes, hogy van egy külön oldal, amin jobban utána lehet ennek olvasni ennek a  jelenségnek. A világ több részén is megtörtént ez a furcsa, egy éjszaka alatt, egy helyen tartózkodók csoportos halála... Magyarországon is 1982-ben.

Bár én valamiért kicsit kamuszagot érzek, de ha valakinek van valamilyen infója erről azt szívesen fogadnám.. mert nekem a magyarországi sztori elég hihetetlen tűnik a kommentben feltűnő véletlen rokonnal ezen az oldalon. Itt mondjuk minden "feljegyzett" sztorit elolvashattok ezzel kapcsolatban.
Mab az álmok királynője, és vagy gyilkosként, vagy tündér anyakirálynőként jelenik meg. A kelta mitológiában hadistennő is... és néha ezekszerint játszadozik a szerencsétlen emberekkel... Mivel több helyen is (elvileg) megtörtént dologról van szó, ezért sokféle módon mesélik is... az egyik "legismertebb" eset az angliai  Pixfortban volt. A megoldatlan rejtély története Alwyn Braithnek köszönhetően az egész országban elterjedt, és évtizedeken át mesélték új és új változatban. William Shakespeare gyerekként hallotta először a stratfordi vásárban, és annyira lenyűgözte a történet, hogy egyik korai tragédiájában, a Romeo és Júliában is felidézte Mab királynő alakját.

MERCUTIO
Hát mért gondolod?

ROMEO
Mert éjszaka erről álmodtam.

MERCUTIO
Én is.

ROMEO
Mit?

MERCUTIO
Azt, hogy aki álmodik, csaló.

ROMEO
Csak öncsaló, mert álma, az való.

MERCUTIO
No nézd, a Mab királyné járt tenálad,
A tündérek bábája, oly parányi
Alakban jön, mint városi szenátor
Mutatóujján a gyűrűs agátkő.
Aprócska, kis könnyű fogatba hajt át
Az emberek orrán, mikor alusznak.
A kerekek küllője nyurga pókláb,
A hintó födele egy szöcskeszárny,
A hámja finom pókháló-fonál,
Gyeplője a hold lucskos sugara.
Ostornyele tücsökcomb, rost a szíja.
Csöpp, szürkementés szúnyog a kocsis,
Félakkora, mint a kövér kukac,
Mit rest cseléd a ujjából vakar ki.
A kocsiváz egy üres mogyoró,
A mókus eszkábálta, vagy a vén szú,
Kik ősidőktől tündér-kocsigyártók.
Így robban át a szeretők agyán
Éjente, és az álmuk szerelem,
Udvarló térdén, s udvarlás az álma,
Fiskális ujján, és az álma pördíj,
Nők ajkain, s álmukban csókolódznak.
De Mab ha mérges, szájuk hólyagos lesz,
Mivel a habcsók nékik is megárt.
Nem egyszer udvaronc orrába vágtat,
S az erre már kitüntetést szagol,
Máskor dézsmás malacka farkhegyével
Csiklandja az alvó papocska orrát
És az plébániáról álmodik.
Majd átrobog a katona agyán
És álma sok-sok nyakszelés, spanyoltőr,
Les és roham, aztán öt ölnyi mély,
Jó-nagy ivászat; hirtelen a dobszó
Pörög fülében, fölriad, ocsúdik,
Kicsit szedi a szenteket az égből
S megint elalszik. Ő, a Mab királyné,
Lovak sörényét éjjel egybefonja,
Csombókos hajba süt varázsgubancot
S hogy szertebontod, az babonaság.
Boszorka ő, a lányt, ha háton alszik,
Megnyomja, terhet bírni így tanítja,
Hogy jól feküdjön majd asszony-korában.
Ő az, ki…

ROMEO
Hallgass, Mercutio, hallgass.
Semmit beszélsz.

MERCUTIO
Hisz álomról beszélek,
Amit csupán a henye agyvelő szült
És semmiből a képzelet koholt.
Matériája vékony, mint a lég
És csapodárabb, mint a szél, mi mostan
Észak fagyott keblén kacérkodik,
De nyomba megharagszik, délre rebben
S csorgó harmatba fürdeti az arcát.

Fordította: Kosztolányi Dezső

1558-ban, az őszi napéjegyenlőség éjszakáját követő reggelen egy vándorénekes minstrel érkezett a Londontól alig 20 mérföldnyire eső faluba. Hátralévő életében abból élt, hogy kocsmáról kocsmára járva elregélte a pixforti halottak történetét. Az emberek szívesen fizettek, hogy meghallgathassák, milyen furcsának találta, hogy egyetlen ember sincs a falu utcáján, nem szaladnak elé gyerekek, és bár szépen süt a nap, minden ház ablaka zárva. Sorra kopogtatta az ajtókat, de a falut különös, sosem tapasztalt csend ülte meg. Talán valami különös látványosság csalta el a falu apraja-nagyját vagy hirtelen pusztító betegség végzett velük? A minstrel, Alwyn Braith a walesi Llandeilóból származott, és mert a walesiek kíváncsiságukról és bátorságukról híresek, elhatározta, hogy utánajár a dolognak. Belépett a falu legnagyobb házába, amelynek cégére hirdette, hogy a kovácsmester műhelye, és minden szobába benyitott. A kovács és felesége az ágyában feküdt, holtan. Az asszony egyik keze az ágy mellé helyezett bölcsőn nyugodott, amelyben a legkisebb gyerek teste feküdt. A nagyobb gyerekeket a másik hálószobában találta, az inast a konyha padlójára dobott szalmazsákon. Mind halott volt. Alwyn egyik háztól a másikig szaladt, de csupán egyetlen élő embert talált, a falu bolondját. A fiatal, süket fiút a falu tartotta el, és a favágásért, vízhordásért cserébe minden este más ház istállójában húzhatta meg magát. Beszélni nem nagyon tudott, csak a legszükségesebb szavakat ismerte. Alwyn egy szénarakás alatt kuporogva talált rá, de semmi értelmeset nem tudott kiszedni belőle: a rémült fiú kézzel-lábbal hadonászott, alvást mívelve a szemére mutogatott és vég nélkül azt nyöszörögte, hogy maabbamabbaamab, de ebből csak az derült ki, amit amúgy is tudtak: Pixfort minden lakosa, 29 férfi, 33 nő és 19 gyermek éjszaka halt meg.

A vizsgálatot végző megyei fősheriff, Sir Andrew Corbet Londonból hívott orvosokkal is megvizsgáltatta a holttesteket, de egyetlen sebhelyet vagy mérgezésre utaló nyomot sem leltek. Mária királynő férje, a spanyol Fülöp kíséretéhez tartozott egy különös orvos, akiről azt suttogták, hogy marrano, azaz kikeresztelkedett zsidó. Sir Corbet naplójában lejegyezte, hogy ez az ember is megvizsgálta a holttesteket, különösen a szemüket, mert mindegyiket tágra meredt szemmel találták, még a csecsemőt is. „Timor mortis. Ezek az emberek a szó szoros értelmében halálra rémültek”- súgta Sir Corbet fülébe. A fősheriff, akit azokban a napokban értesítettek Mária királynő szörnyű görcseiről, politikai bosszúra gyanakodott. Apja, VIII. Henrik halála után Mária véres módszerekkel kényszerítette vissza az országot a katolicizmus kötelékébe, és néhány magas rangú katolikus család is támogatta, például Lord Bedingfeld, Pixfort és környékénének ura. „A királynő haldoklásának híre erőt adott az ördöggel cimboráló protestánsoknak, hogy ilyen aljas módon álljanak bosszút” – olvasható Sir Corbet fennmaradt naplójában. A környékbeliek azonban a közeli lápban tanyázó pixykre: aprócska, tündérféle lényekre gyanakodtak, akikről a falu a nevét is kapta. Pixfort környékén mindenki messze elkerülte a lápot. Azt beszélték, aki odatéved, többé soha nem szabadul Mab, a szeszélyes tündérkirálynő fogságából, mert halálos álmot bocsát rá, és a szerencsétlen áldozat elsüllyed a mocsárban. De a falu legszélső házai is jó két mérföldre estek a láptól, és a pixyk nem merészkedtek az emberek közelébe. A süketnéma fiút Sir Corbet közbenjárására a londoni Bedlamban helyezték el, amely akkoriban került a város kezébe. A Bethlem Királyi Kórházban elmebetegeket gyógyítottak, a köznyelv nevezte el Bedlamnak, és a kezelés elsősorban azt jelentette, hogy a kőpadlóhoz láncolták a dühöngőket. Pixfort egyetlen túlélőjének nem jegyezték fel a nevét, az éves feljegyzésekben Corbet Bolondjaként utalnak rá. A korábban ártalmatlan fiú Bedlamban megvadult, a közelébe kerülőket rendszeresen megtámadta. Ha magára hagyták, a padlót és a falakat karcolgatta egy hegyes kődarabbal: apró, házak között repülő lényekkel népesítette be a celláját, de amikor gondozói közelebbről megnézték volna a képeket, vicsorgott és morgott. A bedlami beteglisták szerint közel fél évszázadot töltött az intézetben, de soha más szó nem hagyta el a száját, mint az örökös maabbamabbaamab.