Beszéljünk ma az egyre erősödő androgin jelenségről!
Hogy mi is ez pontosan?
.jpg)
Évezredek óta vannak információk androginekről, egészen az ókortól máig fellelhetőek róluk információk, tehát nincs új a nap alatt. Platón egyenesen azt állította, hogy eredendően az emberek kétneműek voltak, elválaszthatatlan egységekként léteztek, négy karral és négy lábbal, mint egy gömb- őket nevezte androgyn-eknek.
A szó jelentése a görög androsz (férfi) és güné (nő) összetételéből származik, a jelentése magyarul férfinő, amely sem nem férfi és sem pedig nő, hanem mindkettő vagy akár egyik sem. Tehát egy harmadik nemről van itt szó, amely semleges.
A legenda szerint az istenek megirigyelték ezt a tökéletes alakot, és ketté választották az androgyneket, és azóta is minden férfi és nő keresi a másik felét, és amikor szerelmük kiteljesedik, újra egyesülhetnek arra az időre.
Ahogyan a kínai jing- jang is magában hordozza a másik fél kis darabkáját, így mi magunk is hordozzuk az ellenkező nem egy kis részét- hisz mindannyian hordozunk magunkban nemünkkel ellentétes vonásokat is- és ez így természetes szerintem. Egy férfi is érzékeny, emocionális és egy nő is lehet erőteljesebb, racionális.
Több vallásban is jelen van az androgynitás, akár a kereszténységben is, hisz Isten megteremtette Ádámot, aki magában hordozta a nőt is, és őbelőle teremtetett meg a nő.
Vagy alapból az istenségeket is megnézhetjük, hisz egyikük sem nő vagy férfi, ők is semlegesek- de hordozzák e két nem minden lélektani és testi sajátosságait a kultúrákban.
Tehát akkor kijelenthetjük, hogy végül is az élet és mindennek egységes alapja az androgynitás.
Minden vallás a lelki és kozmikus tökéletesség elérésekor egy androgyn etitásról beszélhetünk, amely se nem férfi, se pedig nem nő, hanem mindkét nem alapelveit magában hordozó egységgé olvad.
Persze ez egy nagyon szövevényesen átszőtt dolog, de azt hiszem nem kell most pszichológiai kitérőt tennem az elfojtott női vagy férfi énképekről, sem pedig a klimax által némelyeknél kiváltott női androginitás felé. Valamint a feminizmus által előtérbe hozott női és elnyomott férfi szerepeket sem szeretném ebbe a témába most bele keverni...
Tehát ma arról szeretnék beszélni, hogy manapság a rejtett értékeikkel egyre többen vannak tisztában, akár ösztönösen akár felismerés szintjén, s a szerepek nemcsak hogy kezdenek felcserélődni, hanem néhol már egyé is válnak- eltűnnek.
A nőknek már nem a szülés és a szaporodás az elsődleges és bevégzendő életszerepe- hanem a szabad önmegvalósítás. Teret kapnak a nők is az élet minden területén, legyen az akár politika, üzlet, média, pénzügy és még sorolhatnánk.
A férfiak pedig kiesnek lassacskán a szerepükből, elvesztik maszkulin vonásaikat, hiszen nincs közvetlen szükség a nyers erőre, hiszen már mindent felváltanak a gépek és a mechanika, az elektronika. A férfiak felismerik nőies énjüket és felerősödnek a feminim jellegüket- míg a nők pedig a férfias énjükhöz kerülnek közelebb, felszabadítják magukban a teremtő erőket.
.jpg)
Így e két nem egyre inkább közelebb sodródik egymáshoz, s ez a szemmel látható változás egyre kevésbé lesz feltűnő és egyre kevesebb diszkriminációt kap majd.
Persze ez a változás nem megy egyik napról a másikra, generációk szükségesek hozzá.
Valamint a változás először a nyitottabb, fejlettebb társadalmaknál lesz természetes és ott alakul majd ki- ergo először a gazdaságilag fejlettebb országokban, világvárosaikban, fővárosaikban.
Ezt a fejlődést leginkább a divatban vehetjük észre és a mai fiatalokon.
Talán sokatoknak nem tűnik ez már fel, de ha körül néztek, akkor feltűnnek az androgynitás első hullámai- persze nem hiszem hogy tudatosan, tehát ezek a fiatalok nem hiszem, hogy tisztában lennének az androgyn jelenség lényével, mitológiájával, lélektanával.
Én Budapesten élek, és itt az elmúlt olyan 3 évben kezdtek feltűnni a nőies fiúk és férfias lányok. Bár talán ez utóbbiak feltűnőbb jelenségek- főleg most az utóbbi meleg tavaszi napokon láttam egy- két különös egyedet.
Először az jutott eszembe, hogy fura- majd az, hogy végül is miért ne és elegánsan csinos fiú volt- női szerkóban persze. Nem volt ízléstelen meg semmi. Végül egy gondolat ütött fejbe, a felháborodás. De nem miatta volt- mások miatt. Hogy végül is, ő itt mászkál férfiként, női ruhákban- és mindenki szó nélkül ment el mellette- holott én, aki normálisan van felöltözve, nememnek megfelelő, nem feltűnő öltözékben- nekem és rám mindenki megjegyzést tesz! Ez így már egyből nem normális- sőt. Tehát egy kb 21 éves fiú leggingsben, balerina cipőben és tunikában, szőkített- festett női frizurával, női napszemüvegben de fiús meztelen felsőtestét közszemlére tévén normálisabb jelenség és elfogadottabb, mint az, hogy fekete színű a ruhám és raszta hajam van?
 |
Lehet csak én figyelek fel ezekre az apróságokra, úgy mint fiúk magas sarkú cipőkben, vagy fiúk női felsőkben vagy női nadrágokban, női kabátkákban- feltűnően hasonszőrű "barátjukkal" kettecskén sétálva...fiúk sminkben, vagy szájfénnyel...
És hogy a lányokat se kíméljük, lányokat alig látni szoknyákban. Lányok trottyos gatyákban járnak, széjjelszabdalt farmerokban, favágókockás ingekben. Soványra fogynak, hogy jól álljon rajtuk a ceruzanadrág. Uniszex ruhák sora lányokon, sportcipők. Rövid hajak, kefefrizurák. Persze nem azt mondom, essenek a ló túloldalára, hogy ropogósra szolizott bőr, meg ordas nagy műkörmök, meg 4 liter parfüm, meg 20 centis magassarkú- nem. Valahol a nőies nőt kellene megtalálniuk, és ezekhez az eddig felsoroltak közül egyik sem feltétele vagy épp nem akadályozója. Nagyon kevés lányt látni, akiből sugárzik a nőiesség és az önmaga elfogadása, a természetesség. Persze lehet kifogás a kényelem meg a sportos szerkó...
Én speciel bábokat látok, akik valamilyen képnek akarnak megfelelni, de nem önön maguk képének, amivel elégedettek. Egy divat, egy bálvány, egy korszak kópiái.
Én speciel bábokat látok, akik valamilyen képnek akarnak megfelelni, de nem önön maguk képének, amivel elégedettek. Egy divat, egy bálvány, egy korszak kópiái.
Persze azt is meg kell említenem, hogy boldog ember csak az lehet, aki megtalálja magában a férfi és a női szerepet, tehát nem nyomja el és nem csonkítja el önmagát.
Tehát egy semleges nem kialakulásának lehetünk szemtanúi, ami mindig is itt bujkált közöttünk, de megállíthatatlanul a felszínre kezdett törni szerte a nagyvilágban.
Ez lenne az aranyközépút?
Se férfi, se nő-
mindkettő és egyik sem?
Rengeteg híres androgynt ismerhetünk...
stb. stb. stb...
ANDREJ PEJIC
Andrej még csupán 20 éves, de máris világhírű és keresett modellként tartják számon. A boszniai származású fiú gyermekként ( 2-3 éves volt) anyjával és testvéreivel Szerbiába menekült, majd amikor már Szerbiában is bombázások folytak, édesanyjukkal Ausztráliába mentek politikai menekültekként. Itt is nevelkedett fel, majd 17 éves korában- némi kukorica napszámosi munkák után- egy McDondal's- ban dolgozott a pultban, s itt is fedezték fel.
Azóta már megannyi magazin és világmárka dolgozott vele együtt, női és férfi ruhákat egyaránt bemutatott a kifutókon. 2011- ben a Top50 modellek közül a 18. lett, majd a Top100 legszexisebb nő ranglistán a 98. helyet kapta...később ezt a címet visszavonták, mert a transzszexuálisok lázadtak ez ellen, hiszen nem nő és nem is kétnemű...:D
 |
| ...mondjuk csajos haj és smink nélkül egyből más a sztori... |
DE! Hogy nehogy azt higgyük, hogy a jó fotóretusálás dob ennyit Andrej Pejic- en, lássuk, ímhol egy videó a fiú- lányok világáról.
Ilyen amikor egy fiú jobb csaj a nőjénél? O__-?
TILDA SWINTON
Tilda 51 éves angol színésznő. Nagyon sok filmben láthattátok, például a Narnia Krónikáit biztosan ismeritek...9. századig visszavezethető skót felmenőkkel rendelkezik, a másik szülői ágról pedig ausztrál.....szerintem van arrafelé valami a vízben...:O Tilda már 31 éves volt, amikor először felfigyeltek rá, majd 47 évesen került igazán reflektorfénybe- így ezután készültek róla stúdió fotók is...Igaz, erőteljesen androgyn vonásokat mutat, mégis szerintem gyönyörű nő!
 |
| Narnia Jégkirálynője |
 |
| Constantine- a démonvadász- ban Gábriel angyal szerepében |
Tilda Swinton mindig is egy különös jelenség marad számomra, minden esetre magával ragadó és különösen karakteres nő.
Mára ezt hoztam nektek, remélem ti is megtaláljátok a világban a második feleteket, hogy teljes értékű androgynekké olvadhassatok össze!
Remek iromány. Nekem is feltűntek ezek a fiúk, akik lánynak néznek ki. Férfin egyáltalán rózsaszín legyen? Régi vágású vagyok ilyen szempontból és vallom, hogy nem hiába vagyunk két neműek. Oka van mindennek. Ahogy meg is említetted a cikkedben, szerintem sincsenek tudatában annak, hogy mit is művelnek magukkal ezek a "szerencsétlenek". Ahogy írtad bábok csupán, bár jól sejtik az igazságot, de sajnos csupán megvezetettek. Irányított világunkban már csak így mennek a dolgok és sajnos rossz irányba vezetik őket is.
VálaszTörlésKülönben is a lelkünk valójában nemtelen, de itt megvan a lehetősége, hogy csak egyféle legyen, szóval minek olyasmivé válni amilyenek eleve vagyunk. Jó okkal választottuk azt a nemet amit jelenleg birtoklunk.
De épp ez itt a csel!
TörlésA külsejük androgyn- de valójában heteroszexuálisok!
De a legtöbb lányos fiú itt nálunk homoszexuális! A legtöbb- de persze vannak csupán divatból vagy egyéniség miatt így öltözők is, de elenyésző a százalékuk...hasamra ütök olyan 10 %-uk aki heteró itt...
Szerintem sincsenek tisztában ezzel sem ők sem pedig a társadalom.....a melegek mellett is egyre többen mennek el- persze ezzel nincs is baj, nem kell őket megverni meg ilyesmik...csak meglepően megugrott szerintem a számuk az elmúlt években.
A rózsaszín ruha megint fura, pár éve tabu volt fiúknak, majd a melegek előszeretettel hordták, aztán szép lassan beleevődött a divatba, öltönyingekként, nyakkendőkként stb stb- mára meg már fel sem tűnik senkinek sem, és lehet az illető hetero avagy sem- ez is mindennapivá vált, mint majd minden szép sorjában.
Az idő mindent megold, ami megbotránkoztat, később megszokottá válik.
Egy divathullám szülte materialista ideált céloznak be ezek az emberek vagy ténylegesen egy belső sugallat hatására élik így az életüket. Kíváncsi lennék mi játszódik le a fejükben, hogy valóban boldogok-e imigyen. Számomra ez fura lenne, mert én nem így működök, bár elképzelhetőnek tartom, elvégre is annyira sokszínű a világ. Kiváló írás. :)
VálaszTörlésKöszönöm, igyekeztem! :D
TörlésSzerintem biztosan boldogok, mert ha nem a külsőn nagyon egyszerűen lehet változtatni- és itt nem is radikális változásokról van szó, csak külsőségekbeni- ruha, haj stb...
Szerintem biztosan élnek olyanok, akik teljesen jól így érzik magukat, akik igazi androgynek, férfi és női habitusukat egyaránt éreztetik, DE kishazánkban szerintem EGYELŐRE a divathullám az ami jelen van.
Nincs is ezzel semmi baj, de talán majd azoknak lesz kevésbé jó, akik tényleg így éreznek és viseltetnek és nem csupán hóbortból...mondhatjuk azt is hogy megkönnyítik a dolgukat mert hétköznapiakként fognak velük bánni- de lehet majd nem teljesedhetnek ki, hisz "divatba" jönnek.. Értem úgy, mint a melegek és a divatbuzik közötti különbségeket. A divatbuzik viselkedése eléggé lerontja az igazi melegek normális és visszahúzódó hátterekben zajló magánéletét, azok akik női ruhákban flangálnak és "néppukkasztanak" poénból meg feltűnősködve buziskodnak- ezek a díszbuzik azok, akik ellehetetlenítik a melegek életét.
Szerintem nincs is baj az androgynekkel- talán csak azokkal, akik divatként bújnak bele ebbe a bőrbe.
Ahogy írtad a divatbuzikat, nekem párhuzamosan az emocionálisak jutottak eszembe, hogy őket is azért gyűlölték meg sokan, mert divatba jött az általuk képviselt stílus, és boldog-boldogtalan azt követte ész nélkül. Ezért csomóan eltorzítva kifigurázták és leírták az egész szubkultúrát. Pedig köztük is voltak, akiknek sok pozitív érzést, gondolatot átadott az egész stílus. Furcsa világban élünk.
Törlésez nagyon jó cikk volt!:D ahogy megláttam a címet, rögtön beugrott Andrej, és lám. szerintem elképesztően gyönyörű az a.. lény, teljesen olyan, mint egy angyal. számomra egyfajta (elérhetetlen) szépségideál.
VálaszTörlésszemély szerint teljes lázba hoz az androgünitás, és rettenetesen tudom irigyelni az ilyen adottságú embereket mindenfajta rosszindulat nélkül; én imádnám, ha reggel, mikor felkelek, csak úgy eldönthetném, hogy ma melyik nem (akár látszólagos) tagja szeretnék lenni. nem gondolok arra, hogy gond lehet az identitásukkal, vagy hogy rosszul érzik magukat a bőrükben azért, ahogy kinéznek. az is lehet, azért érzem így, mert bár nőnek születtem, soha nem érdekeltek a tipikusan nőies dolgok, sosem viselkedtem nőiesen, összességében sosem éreztem magamat nőnek, és nagyon sokszor gondoltam arra, bárcsak teljességgel nemtelen lennék. a nemem és az ebből fakadó testalkatom, maga a külsőm (babaarc-szerűség, 155/48 körül), ami egyáltalán nem passzol a személyiségemhez, eddig szinte csak problémákat okozott, és tehetek bármit, úgy érzem, hátrányban vagyok, lenéznek és nem vesznek komolyan - lehetnék akár feminista is, de előbb említett okok miatt ez nem lenne igaz. csak kisebbségi komplexusom van:'D le sem tagadhatom, hogy nőnemű vagyok, de sehogy sem érzem jól magam, se férfi, se női ruhákban, se hosszú, se rövid hajjal, se sminkben, sem anélkül és ez nem igazán volt másképp régebben sem.
különben nem tudom, ma mennyien vannak így ezzel, de abban biztosan igazad van, hogy egyre többen. sokan talán nem is tudják, mitől van bajuk, csak azt, hogy rosszul érzik magukat a bőrükben. aztán vagy próbálnak valamin változtatni, vagy nem. a külsőn pedig mindig könnyebb.
Szia Adela!
TörlésÖrülök, hogy elmondtad őszintén a véleményed- én is írtam egy hasonló hozzászólást de aztán nem tettem közzé...:D lehet Cicerói hosszúságú mondatai miatt, de te nagyon szépen megfogalmaztad.
Szerintem is gyönyörűek- akik tényleg androgynek és nem díszmadarak- és nem elítélendő dolog- sőt! Szerintem a divat része a gáz, hogy sokan nincsenek tisztában ezzel és a divat mentén majd ezt is egyszerű "buzi"- ként fogják beskatulyázni.
Én személy szerint- ez furán hangzik- de én sem érzem magam se férfinek, se nem nőnek, egyszerűen öregnek, és legfőképpen azt érzem hogy "élek"- remélem megérted, tehát szerintem nem fontos hogy nő vagyok e vagy férfi igazából ez csak genetika és a testem...én magam én vagyok, bármi is legyen "kívül"...ezt nagyon nehéz leírni, de talán páran megértik. Nekem sincs probléma a szexuális beállítottságommal, és megfelelően öltözködöm. Visszafogottan- ám nememet kihangsúlyozva- tehát nincs bajom azzal aki vagyok- ezt a lapot osztotta az élet. Nekem nincs bajom a nememmel. Eltökélt vagyok és agresszív és törtető- tehát minden szarból megpróbálok kimászni- tehát a lelkem fáradt és megtört, de mindig törekvő vagy túlontúl nyugodt.
Én 178/60 vagyok, tehát magas de nem egy nagy darab- de hálás vagyok azért amiért magas vagyok, nem tudnám elképzelni azt hogy mások lenézzenek rám. Szerintem nemcsak a személyiségem, hanem a magasságom is előre vitt az életben, mert a személyiségemmel- ami irányító, erőteljes és célra törő, határozottabban fel tudtam lépni mindig is, mintha apró pattogó alaknak néznének. De lehet hogy valójában semmi összefüggés nincs e között a dolgaim között...
Nem érzed jól magad sehogyan sem? Én sem, de nekem lelki okai vannak. Hány éves vagy ha szabad tudnom? Lehet sokat fog ez még változni- főleg ha serdülőkorabeli vagy talán- akkor meg természetes ez a "sehogysejó"...a külsőt igen lehet alakítani, de szerintem az a fontos hogy úgy alakítsd, ahogyan te a legjobban érzed magad, és ne foglalkozz azzal amit mások mondanak.
De látod ez a "nemtelen- lélek"-érzet nem egyedüli, lásd csak az én példám, amit leírtam- attól még teljességgel lehetsz nemednek megfelelő külsejű.
A kisebbségi komplexus sohasem jó barát, szerintem mindenképpen ezt kellene legyűrnöd- mert lehet ebből fakad nagyon sok más érzés.
Az igazi androgynek valóban gyönyörűek- csak sajnos attól félek, hogy ezt máris a divatvilág aknázza ki, és egyszerűen ruházattá alakítja...:(
Szerintem nincs baj azzal a viselkedéssel amit leírtál, minden ember más és más, máshogyan nevelkedtek és más dolgokat kedvelnek- tehát ha nem viselkedsz nőiesen, az még nem jelenti azt hogy nem is vagy nőies- ki tudja mások hogyan látnak...Szerintem kérdezz meg pár embert, hogyan lát ő téged, nagyon sokat segít egy egy kötetlen beszélgetés- ahol kendőzetlenül elmondják neked őszintén az előnyeidet és a hibáidat vita és minden nélkül csak őszintén önismeretből és egymás megismerése miatt. :)
Nincs okod aggodalomra, meg még sok víz le fog folyni a Dunán, napról napra változunk mindannyian! :)
:)
Törléspontosan. de szerintem a divatvilág nagyon sokban hozzájárul ahhoz is, hogy jobban elfogadják az ilyen embereket, vagy legalábbis a közvélemény tudomására hozzák, hogy igenis léteznek ilyenek. az már az társadalom saját ostobaságán múlik, minek skatulyázzák be (mert nem bírják ki anélkül) ezeket a.. csodákat. arról nem tehetnek, hogy hülyítik őket mint a szart, de arról már igen, hogy meg sem próbálnak nyitottabbak lenni. arról nem is beszélve, hogy a melegeknek és az androgünöknek nincs sok közük egymáshoz, mert a melegek nem mindig nőiesek, a nőies férfiak pedig nem mindig melegek. különben is, nagyon sokan mindenkit lebuziznak, mintha abból állna a férfiasság, hogy mennyi szőr van rajtuk, mekkorát finganak és mennyire tudnak felvágni a semmivel. ha valaki kicsit "csinosabb", foglalkozik magával és egy nem alpári vadbarom, az rögtön buzi. hát még egy Andrej-féle...
nem, szerintem egyáltalán nem hangzik furcsán. értem, mire gondolsz. engem sem zavarna, hogy mi van a lábam között vagy minek néznek, ha nem lenne ennyire gyerekes a külsőm. persze senki sem ok nélkül olyan, amilyen, és abból kell kihoznia a legjobbat, amit kapott, de nem mindig könnyű(: mindenkinek van valami problémája a külsejével.
de, van összefüggés, én legalábbis magamon is tapasztaltam. alapvetően én is egy elég agresszív, meglehetősen depresszív, de céltudatos, határozott és önálló ember vagyok, ráadásul rettenetesen büszke is és nem vagyok hajlandó elfogadni a vereséget, sem azt, ha meg akarják mondani, mit csináljak. értem, mire gondolsz a fáradt nyugalommal.
azokkal, akik már ismernek, nincs is semmi gond hozzáállás kérdésében, de ha pl. oda merek menni egy műszaki áruház vevőszolgálathoz, fél óráig levegőnek néznek a proli, rosszul vágott hajú, szálfrufrus hölgyemények, akik odáig vitték, hogy negyven fölött itt robotolnak rondán és kövéren (és nem tudják, mi a különbség a RAM és a proci között), mert egyszerűen alig látszok a pult mögül. odaállít egy házaspár, hozzájuk rögtön nyájasan odafordulnak. hangosan megköszörülöm a torkomat és nagyon udvariasan megszólalok, hogy hoztam vissza ezt meg azt, mert tönkrement, erre úgy néznek rám, mint valami óvodásra és még egy órán keresztül szöszmötölnek a papírokkal. utána csere után a pénztárnál leállnak velem vitatkozni, hogy ez a fülhallgató nem az a fülhallgató, mert nem olyan SZÍNŰ. de ott van rajta a modell AZONOSÍTÓja, mutatom, tökugyanaz a márka, erre még mindig néznek rám nagy bamba szemekkel, hogy ez akkor sem ugyanaz, mert más a színe. mert nem KÉK, hanem FEKETE. *facepalm*
párkapcsolatokban úgy ölelgetnek, mint valami hülye plüssmacit, borzolgatják a hajam, mint egy kutyáét és mikor dühös leszek, elkezdenek vigyorogni és megjegyzik, milyen kurva aranyos vagyok.
kocsmákban már meg sem próbálok bármi alkoholosat kérni még azon az évenkénti két-három alkalmon sem.
nem akarnak beengedni szórakozóhelyekre, mert nem tudják személyi nélkül belőni a koromat és nem vagyok elég csinos vagy dekoltált egy tizennégy évesnek sem.
beszólnak, hogy miért nézek olyan csúnyán és miért vágok "durcás" fejet, miért nem mosolygok, mint az összes többi kis hülye, mert úgy sokkal szebb lennék. (ha-ha.)
azzal "vigasztalnak", hogy a fiúk szeretik az alacsony lányokat, mert olyan kis cukik. de én RÜHELLEM, ha babusgatnak. nem azt mondom, hogy üssön-vágjon akármi, ó dehogy, de az istenért, ne úgy kezeljenek már, mint egy mozgó guminőt.
nagyon-nagyon-NAGYON rühellem, hogy nem vesznek komolyan. mert az életben rengeteg olyan szituáció van, mikor ismeretlen és hülye emberektől kell kicsikarnom valamit/kommunikálnom velük, és nagyon nincs kedvem játszani az elesett kislányt csak azért, hogy odafigyeljenek és megsajnáljanak.
Szia Adela!
TörlésÉn rettenetesen mjegértem a problémádat, mert sajnos magam is eléggé hasonló cipőben járok :(
Én is úgy érzem, hogy termetem miatt egyáltalán nem vesznek komolyan ( kb.152centi/ jelenleg 44kg)és ez eléggé zavar.
Már többen mondták, hogy fogadjam el magam olyannak, amilyen vagyok, úgysem tudok semmit tenni meg ezt osztotta az élet, meg az én fejem is csesztetik azzal, hogy az alacsony lányokat preferálják a fiúk, de én egyáltalán nem így érzem. Hihetetlen mennyire gáz, hogy a mai 12-13 éves lányok is magasabbak, mint én :(
Valóban igaz, hogy egyáltalán nem jó társ a kissebbségi komplexus, de őszintén, most valóban nem személyeskedni akarok, de egy közel vagy már távol 180 centis ember könnyen mondja, hogy le kell küzdeni. Elég sok minden múlik a magasságon, én pl. olvastam olyat is, hogy bizonyos munkahelyeken (ez külföldön van) minél magasabb egy férfi, annál több fizetést kap. Lehet, hogy kamu az egész, de könyörgöm, mekkora retek dolog az ilyen???
Én is úgy érzem, eléggé hátrányban vagyok a nagyokkal szemben és "nekem sincs kedvem játszani az elesett kislányt csak azért, hogy odafigyeljenek és megsajnáljanak".
Igazából van megoldás az alacsonyság ellen, még 18 éves kor után is (állítólag eddig nől egy ember), igaz, kissé drasztikus, de én bevállalnám: ez a végtaghosszabbítás :) Sokan elborzadnak, de most őszintén: az ember szenvedjen végig egy életet abban a testben, amit gyűlöl vagy vállaljon egy kisebb fájdalmat csak azért, hogy boldog legyen?
Azért a ló másik oldalát soha nem nézi senki....
Törlés...a 180 cm-es embereknek is megvan a maguk problémája. Ma már ez elfogadottabb, de amikor én még gyerek voltam (90-es évek) nem volt az.
Általános iskolától egészen gimnáziumig én álltam a tornasor elején rendületlenül...-.-
Ezt úgy kell elképzelni, hogy én általános elsőben már 163 cm voltam!!!!!!!! Ez általános negyedikig 173 lett! Érted- akkor voltam vagy 10 éves! Körülbelül csak egy egész iskola baszogatott miatta- arról nem is beszélve, hogy már ekkor "felnőttnek" néztek mert korán értem - tehát idősebb fiúk- lányok és maguk a felnőttek is- és ez alatt érteném a szexuális célzásokat és zaklatásokat, piszkálásokat, és még csak 14 sem voltam!!!!!!
És a magasságom valamint érett kiállásom miatt rengeteg nemembeli vonzódott hozzám, akik barátnak adták ki magukat, holott teljesen más szándékaik voltak- ez is jól hangzik ugye? és ezek még csak igazi melegek sem voltak, csak tinédzserkori lelki zavaros identitásproblémás kiskamaszok tele hazugságokkal!!!!!
Én úgy védtem meg magam, hogy verekedtem, lányt nem bántottam azokat leráztam, de a fiúkat rendesen leápoltam, amikor már durvultak a dolgok, hogy testileg piszkáltak. A lelkieket még lenyeltem, pedig az sem volt kellemes, de amikor hozzámértek, azt nem tűrtem.
Úgyhogy ne hidd, hogy olyan könnyű kiskorúként 180-nak lenni.
Valamint az orvosok is folyton fel akarták jelenteni anyámékat, hogy vernek, mivel tele volt a bőröm hegekkel! Növési csíkok voltak rajtam, mint a terhes nőkön meg akik meghíznak hamar, mert a bőröm nem bírta az iramot ahogyan növök és széjjel szakadt...ez is jól hangzik ugyebár? Tehát évekig vörös hegekkel voltam tele, úgy néztem ki mint akit szarrá ostoroztak meg vagdostak. Ezek sok helyen mai napig is megvannak rajtam, csak mint a bőröm- olyan hófehérre fakultak.
Minden egyes ismerősömnél magasabb vagyok, a páromnál is, a munkahelyemen is, sok helyen le kell hajolnom, hogy be ne basszam a fejem..pedig ez a 180 kurvára nem is olyan sok, jóval magasabb emberek is élnek nálam. Én csak akkor szoktam elcsodálkozni, amikor nálam magasabb embert látok.
Úgyhogy ne hidd, hogy olyan kurva könnyű magasnak lenni, ugyanúgy el kellett fogadnom magam ilyennek. Volt hogy munkát sem kaptam emiatt, mert jobb kiállásom volt mint a főnöknek aki még a mellkasomig sem ért föl..
Van olyan pólóm, amit még 11 éves koromban hordtam, csak nem dobtam ki, mert szeretem.
Úgyhogy ne hidd, hogy de kurva jó volt életem első 15 éve, mert míg az "átlagos" magasságúak élték életüket, én addig szó szerint vérrel és verítékkel verekedtem csak azért, aki vagyok...
Ebből már következik, hogy a mai "extrém" fejem és kiállásom felvállalom, mert semmi nem lehet nehezebb az életben, mint gyerekfejjel gyerekekkel harcolni nap mint nap- felnőttként a felnőtteket leszarom, maradok továbbra is az, aki vagyok és ahogyan jól érzem magam.
Tehát ezek voltak csodálatos gyermekéveim testiséggel kapcsolatos sérelmeinek egy része...
Neo:
TörlésJó rendben, azért kb 10 évesen 173 centinek lenni nagyon durva, erről nem tudtam, de köszi a kioktatást. Elhiszem, hogy marha szar volt életed első 15 éve, az ahogyan nőttél, amilyen ütemben, sajnos nem tehetsz róla, aláírom. Ezt nem az ember dönti el. A véleményem egyébként az, hogy szerintem azért csesztettek, mert rohadtul irigyek voltak rád, mert melletted kis pöcsöknek tűntek.
"Volt hogy munkát sem kaptam emiatt" Én meg épp az alacsonyságom miatt nem tudtam elhelyezkedni egy helyre, ahol közölték, hogy magasabb meg erősebb alkatú emberre van szükség (nem volt valami nagy dolog, takarítás lett volna). Elképzelheted, mit éreztem. Ráadásul, azon a helyen, ahol közcélúként dolgoztam szar pénzért, még azt is el kellett tűrnöm, hogy egy utálatos konyhafőnökasszony jópárszor beugat nekem és ha visszaszóltam volna, mehetek a picsába azonnali rendkívüli felmondással. Szerinted ez is kurva jó, mi?
Így felnőttként annak örülj, hogy nem maradtál mondjuk 150-152 centi, mert abból még több hátrányod származna, mint az, hogy le kell hajolnod vagy épp a magasságod miatt nem kapsz munkát. (Arra meg millió okot lehet találni, hogy miért nem veszik fel az embert és nem csak a termet vagy az alkat, esetleg a bőrszín az oka. Ma már minden pofára megy, úgymond)
Engem is elég sokan baszogatnak, mintha én tehetnék erről, a jó kurva anyjukat. Az emberi bunkóságra, taplóságra, na arra nincs és nem is lesz gyógyszer.
Amúgy ezeket a csíkokat nem lehet valahogyan eltüntetni?
Egyébként a modorodon változtathatnál, mert enyhén szólva hagy némi kivánnivalót maga után. Igazán nem kellene ilyen kioktató módban beszélni, főleg olyannal, akit nem is ismersz meg nem is bántott soha.
*a másik fele, mert szófosás kínoz*
VálaszTörléstizenhét múltam. átlagosan általános iskolásnak néznek, főleg a mai tizenhárom évesekkel összehasonlítva. persze egy ideig az ember elviseli és természetesnek veszi, de utána kezd elege lenni az egészből. nagyjából négy éve nem nőttem semmit, és nem hiszem, hogy fogok már:'D
lehetnék, de már mindentől a hideg ráz, aminek a nemiséghez vagy a nemekhez van köze. ez persze az én bajom.
adódnak is problémák.. majd én is átmegyek Napóleonba vagy Hitlerbe. ők elég jól kezelték ezt a komplexust.XD
na jó, eleget sírtam.
a divat teljesen biztosan nem fogja tudni uralni, de tény, hogy azok fogják először felvállalni az ilyesmit, akik abban a világban mozognak - valljuk be, ott a legelfogadottabbak. valami újra van szükségük, hogy ne ragadjanak be teljesen a saját sznob világukba (mint pl. az Oscar-díjak esetében, aki egyfolytában csak nosztalgiáznak), az androgün modellek pedig pont ilyenek. az egész divatvilág egy nagy üzletág oligopóliumokkal, így természetes, hogy oda szállnak, ahol pénzt szimatolnak, és ez most pont kapóra jön.
persze, ahány ház, annyi szokás, és tényleg nincs két egyforma ember... közelebbről megnézve.
beszélgettem:) ezek voltak többségben: 1. cuki, aranyos 2. sötét lelkű őrült művész. a kettőt valahogy nem tudják együtt feldolgozni. persze a sokkal mélyebb ön- és egymásvizsgálatok érdekesebbek, de úgyis jön a nyár:)
úgy van. kár, hogy én már nem növök :DD
Ez a színésznő nagyon ott van a Costantinban is sunáztam volna (L)
VálaszTörlésHú, basszus, kurva szépek a férfi androgynek :)
VálaszTörlésAnnyira azért ne magasztaljuk túl az androgén-létet, nem a semmiért alakult ki a nemiség az egyedfejlődésünk során. Habár a nemtelenség rövid távon kifizetődő (az egyes egyedek tovább élnek), hosszú távon zsákutca. A fejlődés és evolúció a gének folyamatos rekombinálásának a sajátja.
VálaszTörlésA hideg kiráz ezektől a képektől...ahogy rám néznek azzal a langyos tekintetükkel...brrr!