tag:blogger.com,1999:blog-7792825463171765415.post2996682504183834884..comments2023-07-12T14:27:09.691+02:00Comments on Mortem Aeternus: Nyarlathotep: DoppelgängerKígyófi Káinnéhttp://www.blogger.com/profile/02160497570308754722noreply@blogger.comBlogger34125tag:blogger.com,1999:blog-7792825463171765415.post-59137697385598302772010-10-24T15:49:34.517+02:002010-10-24T15:49:34.517+02:00Káin!
Hát te is elolvastad Szepes Mária: A Vörös O...Káin!<br />Hát te is elolvastad Szepes Mária: A Vörös Oroszlán című könyvét. A Doppelganger lényegében ugyan az a kicsi bábú, mint ami a könyvben a végén szerepelt.<br />Főhősünk mivel is győzte le saját énképét?<br />Hát így szabadulhatsz meg tőle is ;)kamupókhttps://www.blogger.com/profile/10941457846383714247noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7792825463171765415.post-46122281313005606452010-10-24T14:14:25.349+02:002010-10-24T14:14:25.349+02:00Nekem ez nagyon tetszett, nálam tuti van ez a dolo...Nekem ez nagyon tetszett, nálam tuti van ez a dolog sajnos . :-/<br /><br />hogy lehet ezt legyőzni?Kígyófi Káinnéhttps://www.blogger.com/profile/02160497570308754722noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7792825463171765415.post-47674079712776025252010-10-23T08:45:31.946+02:002010-10-23T08:45:31.946+02:00Köszönet. Majd pihenés ként rákukkantok, meg nézem...Köszönet. Majd pihenés ként rákukkantok, meg nézem milyen, de most K.O. vagyok a meló után.kamupókhttps://www.blogger.com/profile/10941457846383714247noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7792825463171765415.post-91805465553914749622010-10-22T22:13:02.135+02:002010-10-22T22:13:02.135+02:00- "kamupók":
Hát az Ego Sum Resurrectio...- "kamupók":<br /><br />Hát az Ego Sum Resurrectio et Vita címen futón. :)<br /><br /><a href="http://egosumresurrectioetvita.blogspot.com" rel="nofollow">http://egosumresurrectioetvita.blogspot.com</a><br /><br />Azon csak és kizárólag a történet éppen elkészülő részeit publikálom, úgyhogy ha már ott vagy, nem kell keresgélni, azonban elég hosszú már most is: kb. 300 A/5-ös oldal terjedelmű... De örülök, hogy érdeklődsz :)Marianna von Birkenhttps://www.blogger.com/profile/11701836891423306637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7792825463171765415.post-58239755584454496452010-10-22T15:37:14.337+02:002010-10-22T15:37:14.337+02:00-von Birken
Mégis melyik blogodon van a történeted...-von Birken<br />Mégis melyik blogodon van a történeted, mert van vagy 6 különböző és pontosan hol, mert egy dolog az info-szerzés a netről és egy másik dolog végig bújni egy egész blogot, nem hogy 6-ot :)kamupókhttps://www.blogger.com/profile/10941457846383714247noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7792825463171765415.post-39764517149708840702010-10-22T14:40:08.384+02:002010-10-22T14:40:08.384+02:00Azta... neuraszténia. Engem is irritál a mellettem...Azta... neuraszténia. Engem is irritál a mellettem való evés, csámcsogás, és túlérzékeny vagyok bizonyos zajokra, holott amúgy a hallásom csapnivaló. Mondjuk a legrosszabb az alvás, mert képes vagyok a legapróbb idegen zajra felpattanni. Az álmaim mindig nagyon élesek, de hangokat sosem hallok. Emellett viszont a külvilág zajait igen, és sokszor befolyásolják is az álmaimat.<br />(például a tv-ben elhangzottak megjelennek előttem).<br />Egy pszichológus ismerősöm erre azt mondta, nyilván nem kapcsol ki alvás közben valamelyik idegem - de ez nekem valamiért furán hangzik.Anonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7792825463171765415.post-75101814246129813342010-10-22T10:28:40.919+02:002010-10-22T10:28:40.919+02:00Bocs, ez egy dalszöveg volt? Így elviselhetőbb ;P
...Bocs, ez egy dalszöveg volt? Így elviselhetőbb ;P<br />Nyarlat meglovagolhatom a témádat szombatra, mert ugye te nem mersz fordítani én viszont megpróbálkoznék vele, mert találni pár érdekes történetet és magyarázatot a jelenségre.kamupókhttps://www.blogger.com/profile/10941457846383714247noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7792825463171765415.post-2428614670438437582010-10-22T10:25:28.141+02:002010-10-22T10:25:28.141+02:00Angol nyelvű költészet... ppfff
Még a magyar nyelv...Angol nyelvű költészet... ppfff<br />Még a magyar nyelvű gyermek mondókáink is jobbak azoknál, ennél meg főleg. Írt volna inkább egy novellát arról amit gondol, mert ebben nem látom a "művészetet" :Dkamupókhttps://www.blogger.com/profile/10941457846383714247noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7792825463171765415.post-91905412523564070842010-10-22T09:58:29.075+02:002010-10-22T09:58:29.075+02:00http://www.youtube.com/watch?v=mT0dGTNtODc
Közben...http://www.youtube.com/watch?v=mT0dGTNtODc<br /><br />Közben ezt találtam. :)<br /><br />Curve- Doppelganger <br /><br />Oh, the devil is in me<br />oh, the devil is in me<br />oh, the spirit is in me<br />oh, the spirit is in me<br />I don't know what I should do now<br />show me what I should be doing<br />am I wearing my right dress<br />am I wearing the right shoes<br />am I wearing my right face<br /><br />You just hate me for being born<br />you just hate me for being me<br />you just hate me for being me<br />you just hate me for knowing you<br />as I do<br /><br />All I ever wanted<br />was to be the light in your eyes<br />am I thinking the right thing<br />am I in my right mind<br />am I wearing my right head<br /><br />You just hate me for being born<br />you just hate me for being me<br />you just hate me for being me<br />you just hate me for knowing you<br />as I do<br /><br />Do I have a real heart<br />do I think with an open mind<br />do I have real blood<br />pumping through my veins<br />moving through my veins<br />pulsating through<br />pushing through my veins<br /><br />You just hate me for being born<br />you just hate me for being me<br />you just hate me for being me<br /><br />NyarlatAnonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7792825463171765415.post-51763226088640890262010-10-22T02:17:03.106+02:002010-10-22T02:17:03.106+02:00- N.:
Valószínűleg egy cipőben járunk. A zajokat...- N.: <br /><br />Valószínűleg egy cipőben járunk. A zajokat én sem bírom elviselni, az általad felsoroltakon kívül még az alvással járó zajokat sem: szuszogás, horkolás, stb. A "harmadik személy" jelenléte nálam már szinte függőséget okoz, ha nincs velem, elhagyatottnak és magányosnak érzem magamat. Ő a részem, és soha nem válnék meg tőle! Van egy barátnőm, ő el is ment orvoshoz az efféle "problémájával", de nem mert kigyógyulni akart, csupáncsak hogy leszázalékoltassa magát idegileg: nem akar még dolgozni, de a pénz, ugye, jól jön, ha van... Sikerült is neki, Borderline-szindrómát állapítottak meg nála. (Ez még nem schizophrenia, de "nem is normális", mint ahogy a neve is mutatja: határeset.) Ebből arra következtetek, hogy nekem is ilyesmim van. Csak azt nem értem, hogy ez miért baj, miért kellene minden embernek egyformának lenni, kiüresedett bábnak, egy engedelmes zombinak, ami - nem aki! - megfelel az elvárásoknak, amelyeket nem tudom, ki a franc állított fel. Szerintem az a nem-normális, aki ezt beveszi és elfogadja, és ennek hatására elnyom magában mindent, ami a megszokottól eltérő. Hová lennének a művészetek, ha az írók, festők és minden más alkotó kizárná magából a múzsát - mert lényegében szerintem ez a bizonyos múzsa is egy efféle "egy másik én, aki állandóan „suttog” a fülbe", ahogyan Te is írtad. Hagyok is egy linket Neked, meg mindenkinek, akit érdekel, hogy mennyire kurva káros dolog tud lenni ez az úgynevezett pszichiátria! <br /><br />http://www.pszichiatria.tulelo.hu/index.php<br /><br />Egy szuszra végig lehet olvasni az egész weblapot, és megéri. <br /><br />Hű, de felhúztam magam!Marianna von Birkenhttps://www.blogger.com/profile/11701836891423306637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7792825463171765415.post-62733296986995359172010-10-22T01:24:23.446+02:002010-10-22T01:24:23.446+02:00Nem tudom, ezt még nem figyeltem meg, viszont a me...Nem tudom, ezt még nem figyeltem meg, viszont a mellkasomban érzek szorító érzést ilyenkor.<br /><br />N.Anonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7792825463171765415.post-18169645748395046472010-10-22T01:10:01.516+02:002010-10-22T01:10:01.516+02:00-N:
A "suttogást" valahonnan a tarkód va...-N:<br />A "suttogást" valahonnan a tarkód vagy a kisagyad mögül "érzed"/hallod?<br />Nekem ritkán szokott előfordulni ilyen érzés, de amikor volt majdnem bajba sodort az ötletével. Mivel szerencsére valahonnan éreztem akkor egy másik képet ami "megsúgta", hogy mi lesz a következménye ha megteszem amire kér. A munkatársamat kirúgták. A vicces benne tudtam előre, hogy kirúgják azért amit tett. Éreztem. Nem szól az ember ilyenekről, mert még bolondnak nézik. Találtam pár érdekességet a wikin angolul a témáról. Lefordítom és szombaton felrakom, aki nem bírja kivárni az keresse meg magának :P<br />És Skinny, ez nem az én irományom hanem Nyarlaté, de úgy írtad a hozzászólást, mintha az enyém lenne :Pkamupókhttps://www.blogger.com/profile/10941457846383714247noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7792825463171765415.post-74861404321920103832010-10-22T00:52:27.210+02:002010-10-22T00:52:27.210+02:00A történet másik érdekessége még, hogy pontosan ez...A történet másik érdekessége még, hogy pontosan ezen a bizonyos nyáron jelentkezett egy betegségem, amiről csak a családom tud, szakemberhez nem akarok fordulni, nem érzem szükségét. Ez a betegség, ahogy már több évvel ezelőtt utána jártam a neuraszténia. Ez nálam abban nyilvánul meg, hogy rettentő fáradt vagyok állandóan, valamint nagyon érzékeny vagyok a zajokra. Szüleim tudnának erről mesélni. Például nem vagyok képes egy helységben enni másokkal nem bírom elviselni a csámcsogást, a csörömpölést. Sokszor olyan zajokat meghallok az utcáról, amit más nem képes érzékelni. Ennek ellenére a zenei hallásom szörnyű. És vannak még ehhez hasonló érdekes tüneteim. Idegen társaságban mindig sikerült még visszafognom magam, de várom mikor török ki, mikor veszi át felettem az irányítást.<br /><br />Szóval mindezt összegezve nagyon örülök ennek a cikknek, gondolhatod, hogy meg voltam ijedve, mikor olvastam, majdnem lefordultam a székről. Sőt vártam egy fél napot mire megemésztettem ezt az egészet, és rávettem magam, hogy elmeséljem a történetem.<br />Remélem ez nem gond, de nekem megkönnyebbülés, hogyha valaki anélkül meghallgat, hogy elítélne emiatt.<br />Tudom, hogy ez egy olyan dolog, amivel soha nem fordulhatok orvoshoz, mert bezárnának a pszichiátriára, viszont a neuraszténiám szörnyen kínoz. Na, mindegy perverz világban élünk. <br /><br /><br />…azt viszont megsúgom: most nincs itt…alszik, fel ne ébresszük<br /><br />Üdv: N.Anonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7792825463171765415.post-52193927393344829752010-10-22T00:51:39.759+02:002010-10-22T00:51:39.759+02:00Tudnod kell, hogy nagyon megörültem ennek a cikkne...Tudnod kell, hogy nagyon megörültem ennek a cikknek. És tudod miért!?<br />Úgy érzem, közel járok ahhoz, hogy megtudjam mi a baj velem.<br /><br />Amikor 10 éves voltam igen erős érdeklődést mutattam a mágia, boszorkányság, egyéb ilyen dolgok iránt. Később ezt felváltotta valami más, sztárok, színészek iránti rajongás. Aztán 14 éves koromban, miután elballagtam nyolcadikból valami megváltozott. Egy nyáron át azzal töltöttem az időmet, hogy a besötétített szobámban feküdtem. Ezt akkor annak tudtam be, hogy valószínűleg megkezdődtek a kamasz éveim. Csakhogy ott akkor a sötétben történt valami. Ezt azért merem elmondani, mert tudom ezen a blogon megértő fülekre találok. Szóval akkor megjelent az elmémben egy „másik én”, onnantól kezdve állandóan velem volt, velem van. Úgy érzem nem én találtam ki, hanem egyszer csak megjelent magától. Éveken keresztül azt hittem ezt azért találom ki, mert megszakadt a kapcsolatom a régi barátaimmal, és azóta sincs senki, aki közel állna hozzám, később pedig skizofréniára gyanakodtam. Persze egy ilyen komoly betegséget én nem állapíthatok meg, úgyhogy inkább szépen lassan elkezdtem megfigyelni, átgondolni a történteket. Először idén nyáron mertem erről beszélni egy ismerősömnek, akit két napja ismertem, akkor úgy határoztam meg neki, hogy vagyok én, akit a külvilág lát kedves vagyok, szerény, segítőkész, míg van egy másik én, aki állandóan „suttog” a fülembe, hogy mikor milyen rossz dolgot tegyek meg. Persze tudom magam kontrollálni, így még semmiben, és senkiben nem tettem kárt. Nem tudom, hogy mertem neki elmondani, hiszen alig ismertem még, egyszer csak kijött belőlem az egész.Anonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7792825463171765415.post-33440136736518118702010-10-22T00:50:42.643+02:002010-10-22T00:50:42.643+02:00Tudnod kell, hogy nagyon megörültem ennek a cikkne...Tudnod kell, hogy nagyon megörültem ennek a cikknek. És tudod miért!?<br />Úgy érzem, közel járok ahhoz, hogy megtudjam mi a baj velem.<br /><br />Amikor 10 éves voltam igen erős érdeklődést mutattam a mágia, boszorkányság, egyéb ilyen dolgok iránt. Később ezt felváltotta valami más, sztárok, színészek iránti rajongás. Aztán 14 éves koromban, miután elballagtam nyolcadikból valami megváltozott. Egy nyáron át azzal töltöttem az időmet, hogy a besötétített szobámban feküdtem. Ezt akkor annak tudtam be, hogy valószínűleg megkezdődtek a kamasz éveim. Csakhogy ott akkor a sötétben történt valami. Ezt azért merem elmondani, mert tudom ezen a blogon megértő fülekre találok. Szóval akkor megjelent az elmémben egy „másik én”, onnantól kezdve állandóan velem volt, velem van. Úgy érzem nem én találtam ki, hanem egyszer csak megjelent magától. Éveken keresztül azt hittem ezt azért találom ki, mert megszakadt a kapcsolatom a régi barátaimmal, és azóta sincs senki, aki közel állna hozzám, később pedig skizofréniára gyanakodtam. Persze egy ilyen komoly betegséget én nem állapíthatok meg, úgyhogy inkább szépen lassan elkezdtem megfigyelni, átgondolni a történteket. Először idén nyáron mertem erről beszélni egy ismerősömnek, akit két napja ismertem, akkor úgy határoztam meg neki, hogy vagyok én, akit a külvilág lát kedves vagyok, szerény, segítőkész, míg van egy másik én, aki állandóan „suttog” a fülembe, hogy mikor milyen rossz dolgot tegyek meg. Persze tudom magam kontrollálni, így még semmiben, és senkiben nem tettem kárt. Nem tudom, hogy mertem neki elmondani, hiszen alig ismertem még, egyszercsak kijött belőlem az egész. A történet másik érdekessége még, hogy pontosan ezen a bizonyos nyáron jelentkezett egy betegségem, amiről csak a családom tud, szakemberhez nem akarok fordulni, nem érzem szükségét. Ez a betegség, ahogy már több évvel ezelőtt utána jártam a neuraszténia. Ez nálam abban nyilvánul meg, hogy rettentő fáradt vagyok állandóan, valamint nagyon érzékeny vagyok a zajokra. Szüleim tudnának erről mesélni. Például nem vagyok képes egy helységben enni másokkal nem bírom elviselni a csámcsogást, a csörömpölést. Sokszor olyan zajokat meghallok az utcáról, amit más nem képes érzékelni. Ennek ellenére a zenei hallásom szörnyű. És vannak még ehhez hasonló érdekes tüneteim. Idegen társaságban mindig sikerült még visszafognom magam, de várom mikor török ki, mikor veszi át felettem az irányítást.Anonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7792825463171765415.post-41353111006561591432010-10-22T00:49:15.135+02:002010-10-22T00:49:15.135+02:00Tudnod kell, hogy nagyon megörültem ennek a cikkne...Tudnod kell, hogy nagyon megörültem ennek a cikknek. És tudod miért!?<br />Úgy érzem, közel járok ahhoz, hogy megtudjam mi a baj velem.<br /><br />Amikor 10 éves voltam igen erős érdeklődést mutattam a mágia, boszorkányság, egyéb ilyen dolgok iránt. Később ezt felváltotta valami más, sztárok, színészek iránti rajongás. Aztán 14 éves koromban, miután elballagtam nyolcadikból valami megváltozott. Egy nyáron át azzal töltöttem az időmet, hogy a besötétített szobámban feküdtem. Ezt akkor annak tudtam be, hogy valószínűleg megkezdődtek a kamasz éveim. Csakhogy ott akkor a sötétben történt valami. Ezt azért merem elmondani, mert tudom ezen a blogon megértő fülekre találok. Szóval akkor megjelent az elmémben egy „másik én”, onnantól kezdve állandóan velem volt, velem van. Úgy érzem nem én találtam ki, hanem egyszer csak megjelent magától. Éveken keresztül azt hittem ezt azért találom ki, mert megszakadt a kapcsolatom a régi barátaimmal, és azóta sincs senki, aki közel állna hozzám, később pedig skizofréniára gyanakodtam. Persze egy ilyen komoly betegséget én nem állapíthatok meg, úgyhogy inkább szépen lassan elkezdtem megfigyelni, átgondolni a történteket. Először idén nyáron mertem erről beszélni egy ismerősömnek, akit két napja ismertem, akkor úgy határoztam meg neki, hogy vagyok én, akit a külvilág lát kedves vagyok, szerény, segítőkész, míg van egy másik én, aki állandóan „suttog” a fülembe, hogy mikor milyen rossz dolgot tegyek meg. Persze tudom magam kontrollálni, így még semmiben, és senkiben nem tettem kárt. Nem tudom, hogy mertem neki elmondani, hiszen alig ismertem még, egyszercsak kijött belőlem az egész. A történet másik érdekessége még, hogy pontosan ezen a bizonyos nyáron jelentkezett egy betegségem, amiről csak a családom tud, szakemberhez nem akarok fordulni, nem érzem szükségét. Ez a betegség, ahogy már több évvel ezelőtt utána jártam a neuraszténia. Ez nálam abban nyilvánul meg, hogy rettentő fáradt vagyok állandóan, valamint nagyon érzékeny vagyok a zajokra. Szüleim tudnának erről mesélni. Például nem vagyok képes egy helységben enni másokkal nem bírom elviselni a csámcsogást, a csörömpölést. Sokszor olyan zajokat meghallok az utcáról, amit más nem képes érzékelni. Ennek ellenére a zenei hallásom szörnyű. És vannak még ehhez hasonló érdekes tüneteim. Idegen társaságban mindig sikerült még visszafognom magam, de várom mikor török ki, mikor veszi át felettem az irányítást.<br /><br />Szóval mindezt összegezve nagyon örülök ennek a cikknek, gondolhatod, hogy meg voltam ijedve, mikor olvastam, majdnem lefordultam a székről. Sőt vártam egy fél napot mire megemésztettem ezt az egészet, és rávettem magam, hogy elmeséljem a történetem.<br />Remélem ez nem gond, de nekem megkönnyebbülés, hogyha valaki anélkül meghallgat, hogy elítélne emiatt.<br />Tudom, hogy ez egy olyan dolog, amivel soha nem fordulhatok orvoshoz, mert bezárnának a pszichiátriára, viszont a neuraszténiám szörnyen kínoz. Na, mindegy perverz világban élünk. <br /><br /><br />…azt viszont megsúgom: most nincs itt…alszik, fel ne ébresszük<br /><br />Üdv: N.Anonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7792825463171765415.post-78725451350162669202010-10-21T22:38:38.440+02:002010-10-21T22:38:38.440+02:00Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.Marianna von Birkenhttps://www.blogger.com/profile/11701836891423306637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7792825463171765415.post-40941685676063484232010-10-21T22:37:21.975+02:002010-10-21T22:37:21.975+02:00Egy kis magyarázat az elnevezésekhez:
Az Árnyék ...Egy kis magyarázat az elnevezésekhez: <br /><br />Az <b>Árnyék</b> olyan erkölcsi kérdés, amely az Én-személyiség egészét provokálja, mert senki sem valósíthatja meg az Árnyékot jelentõs erkölcsi eltökéltség ráfordítása nélkül. Ez azt jelenti, hogy valójában meglevõnek ismerjük el a személyiség sötét oldalát. <br /><br />Az <b>Animusz</b> a nõ férfiúi lényeggel való kompenzációja, ennélfogva tudattalanja úgyszólván hímnemû.<br /><br />A <b>Daimonion</b> a lelkiismeret isteni eredetű szava.<br /><br />Ezek voltak a létező kifejezések, a másik kettőt én kreáltam. <br /><br />A <b>Tükörlélek</b> kifejezés, azt hiszem nem igényel több magyarázatot. <br /><br />Az <b>Asztáltestvér</b> szó pedig abból adódik, hogy asztrológiai értelemben Ikreknek születtem, viszont egyke vagyok: csonka iker, akinek a lelki társa sosem született meg, legalább is nem ebben a világban vagy dimenzióban. (Tudom, az Ikrek szülöttei erős hajlamot mutatnak a schizophreniára és a személyiséghasadásra... De miért is baj ez?)<br /><br />De ha "belső démonnak" hívjuk, akkor is az életem fontos és elhagyhatatlan része, mert ha néhanapján sok-sok szenvedést is okoz, Ö az, aki segít létezni, és megakadályozza, hogy teljesen kiürüljek: egyszerűen szükségem van rá! Csak abban nem vagyok bizonyos, hogy Ő az én Doppelgängerem, vagy én vagyok az Övé... De mindenesetre, három éve végre megtaláltam a másik felemet! És csöppet sem bánom, hogy néha a valódi emberi kapcsolatok rovására megy, hiszen Baudlaire is megírta, hogy "Ne hagyd az álmok jussát, szebbet álmodik a bölcsnél a bolond."<br /><br />Ezért olyan fontos nekem ez a történet, s ezért oly kedves nekem ez a téma. Köszönöm, Nyarlathotep, hogy szakítottál rá időt.Marianna von Birkenhttps://www.blogger.com/profile/11701836891423306637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7792825463171765415.post-88755688710840159162010-10-21T22:36:18.108+02:002010-10-21T22:36:18.108+02:00(Akkor próbálom két részletben.)
Juuuj, de kedves...(Akkor próbálom két részletben.)<br /><br />Juuuj, de kedves nekem ez a téma! Márcsak azért is, mert a történet, amit írok, vagyis a főhősét a Doppelgängeremnek tekintem. <br /><br />Emlékszem, egyszer álmomban egy ódon kastélykertben voltam, s volt ott egy tó. Mellettem állt egy nő és azt mondta, ha elég hosszú ideig, mozdulatlanul tud az ember nézni a tó tükrébe, akkor megláthatja benne a másik Énjét. Fel kellett állnom a peremén körberakott kövekre és egészen fölé kellett hajolnom a víztükörnek, úgyhogy igen nehéz feladat volt mozdulatlannak maradni anélkül, hogy bele ne essek a tóba. Végül sikerült, és lassan egy fekvő alak kezdett kirajzolódni a tó fenekén. Mikor egészen testet öltött, kinyitotta a szemét és rám nézett, majd, függőlegesen elkezdett kifelé lépkedni a vízből, minthacsak vízszintes talajon járna. Aztán mikor elérte a felszínt, kilépett a vízből, és ott állt mellettem. Férfi volt, és külsőleg sem hasonlított rám. Ezután az álom után kezdtem el azt a bizonyos történetet írni (Ego Sum Resurrectio et Vita - megtalálható a blogjaim közt), és a főhőst, mint említettem, a másik énemnek tekintem (hogy a jobbik vagy a rosszabbik, nem tudom. Olykor jobb, olykor rosszabb). De szoktam Asztráltestvérnek (Astralbruder), Tükörléleknek(Spiegelseele), Árnyékanimusznak, vagy Daimonionnak is nevezni.Marianna von Birkenhttps://www.blogger.com/profile/11701836891423306637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7792825463171765415.post-47565572193682637732010-10-21T22:34:46.524+02:002010-10-21T22:34:46.524+02:00Juuuj, de kedves nekem ez a téma! Márcsak azért is...Juuuj, de kedves nekem ez a téma! Márcsak azért is, mert a történet, amit írok, vagyis a főhősét a Doppelgängeremnek tekintem. <br /><br />Emlékszem, egyszer álmomban egy ódon kastélykertben voltam, s volt ott egy tó. Mellettem állt egy nő és azt mondta, ha elég hosszú ideig, mozdulatlanul tud az ember nézni a tó tükrébe, akkor megláthatja benne a másik Énjét. Fel kellett állnom a peremén körberakott kövekre és egészen fölé kellett hajolnom a víztükörnek, úgyhogy igen nehéz feladat volt mozdulatlannak maradni anélkül, hogy bele ne essek a tóba. Végül sikerült, és lassan egy fekvő alak kezdett kirajzolódni a tó fenekén. Mikor egészen testet öltött, kinyitotta a szemét és rám nézett, majd, függőlegesen elkezdett kifelé lépkedni a vízből, minthacsak vízszintes talajon járna. Aztán mikor elérte a felszínt, kilépett a vízből, és ott állt mellettem. Férfi volt, és külsőleg sem hasonlított rám. Ezután az álom után kezdtem el azt a bizonyos történetet írni (Ego Sum Resurrectio et Vita - megtalálható a blogjaim közt), és a főhőst, mint említettem, a másik énemnek tekintem (hogy a jobbik vagy a rosszabbik, nem tudom. Olykor jobb, olykor rosszabb). De szoktam Asztráltestvérnek (Astralbruder), Tükörléleknek(Spiegelseele), Árnyékanimusznak, vagy Daimonionnak is nevezni. <br /><br />Egy kis magyarázat az elnevezésekhez: <br /><br />Az <b>Árnyék</b> olyan erkölcsi kérdés, amely az Én-személyiség egészét provokálja, mert senki sem valósíthatja meg az Árnyékot jelentõs erkölcsi eltökéltség ráfordítása nélkül. Ez azt jelenti, hogy valójában meglevõnek ismerjük el a személyiség sötét oldalát. <br /><br />Az <b>Animusz</b> a nõ férfiúi lényeggel való kompenzációja, ennélfogva tudattalanja úgyszólván hímnemû.<br /><br />A <b>Daimonion</b> a lelkiismeret isteni eredetű szava.<br /><br />Ezek voltak a létező kifejezések, a másik kettőt én kreáltam. <br /><br />A <b>Tükörlélek</b> kifejezés, azt hiszem nem igényel több magyarázatot. <br /><br />Az <b>Asztáltestvér</b> szó pedig abból adódik, hogy asztrológiai értelemben Ikreknek születtem, viszont egyke vagyok: csonka iker, akinek a lelki társa sosem született meg, legalább is nem ebben a világban vagy dimenzióban. (Tudom, az Ikrek szülöttei erős hajlamot mutatnak a schizophreniára és a személyiséghasadásra... De miért is baj ez?)<br /><br />De ha "belső démonnak" hívjuk, akkor is az életem fontos és elhagyhatatlan része, mert ha néhanapján sok-sok szenvedést is okoz, Ö az, aki segít létezni, és megakadályozza, hogy teljesen kiürüljek: egyszerűen szükségem van rá! Csak abban nem vagyok bizonyos, hogy Ő az én Doppelgängerem, vagy én vagyok az Övé... De mindenesetre, három éve végre megtaláltam a másik felemet! És csöppet sem bánom, hogy néha a valódi emberi kapcsolatok rovására megy, hiszen Baudlaire is megírta, hogy "Ne hagyd az álmok jussát, szebbet álmodik a bölcsnél a bolond."<br /><br />Ezért olyan fontos nekem ez a történet, s ezért oly kedves nekem ez a téma. Köszönöm, Nyarlathotep, hogy szakítottál rá időt.Marianna von Birkenhttps://www.blogger.com/profile/11701836891423306637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7792825463171765415.post-63489125284947561222010-10-21T22:33:09.190+02:002010-10-21T22:33:09.190+02:00Juuuj, de kedves nekem ez a téma! Márcsak azért is...Juuuj, de kedves nekem ez a téma! Márcsak azért is, mert a történet, amit írok, vagyis a főhősét a Doppelgängeremnek tekintem. <br /><br />Emlékszem, egyszer álmomban egy ódon kastélykertben voltam, s volt ott egy tó. Mellettem állt egy nő és azt mondta, ha elég hosszú ideig, mozdulatlanul tud az ember nézni a tó tükrébe, akkor megláthatja benne a másik Énjét. Fel kellett állnom a peremén körberakott kövekre és egészen fölé kellett hajolnom a víztükörnek, úgyhogy igen nehéz feladat volt mozdulatlannak maradni anélkül, hogy bele ne essek a tóba. Végül sikerült, és lassan egy fekvő alak kezdett kirajzolódni a tó fenekén. Mikor egészen testet öltött, kinyitotta a szemét és rám nézett, majd, függőlegesen elkezdett kifelé lépkedni a vízből, minthacsak vízszintes talajon járna. Aztán mikor elérte a felszínt, kilépett a vízből, és ott állt mellettem. Férfi volt, és külsőleg sem hasonlított rám. Ezután az álom után kezdtem el azt a bizonyos történetet írni (http://egosumresurrectioetvita.blogspot.com), és a főhőst, mint említettem, a másik énemnek tekintem (hogy a jobbik vagy a rosszabbik, nem tudom. Olykor jobb, olykor rosszabb). De szoktam Asztráltestvérnek (Astralbruder), Tükörléleknek(Spiegelseele), Árnyékanimusznak, vagy Daimonionnak is nevezni. <br /><br />Egy kis magyarázat az elnevezésekhez: <br /><br />Az <b>Árnyék</b> olyan erkölcsi kérdés, amely az Én-személyiség egészét provokálja, mert senki sem valósíthatja meg az Árnyékot jelentõs erkölcsi eltökéltség ráfordítása nélkül. Ez azt jelenti, hogy valójában meglevõnek ismerjük el a személyiség sötét oldalát. <br /><br />Az <b>Animusz</b> a nõ férfiúi lényeggel való kompenzációja, ennélfogva tudattalanja úgyszólván hímnemû.<br /><br />A <b>Daimonion</b> a lelkiismeret isteni eredetű szava.<br /><br />Ezek voltak a létező kifejezések, a másik kettőt én kreáltam. <br /><br />A <b>Tükörlélek</b> kifejezés, azt hiszem nem igényel több magyarázatot. <br /><br />Az <b>Asztáltestvér</b> szó pedig abból adódik, hogy asztrológiai értelemben Ikreknek születtem, viszont egyke vagyok: csonka iker, akinek a lelki társa sosem született meg, legalább is nem ebben a világban vagy dimenzióban. (Tudom, az Ikrek szülöttei erős hajlamot mutatnak a schizophreniára és a személyiséghasadásra... De miért is baj ez?)<br /><br />De ha "belső démonnak" hívjuk, akkor is az életem fontos és elhagyhatatlan része, mert ha néhanapján sok-sok szenvedést is okoz, Ö az, aki segít létezni, és megakadályozza, hogy teljesen kiürüljek: egyszerűen szükségem van rá! Csak abban nem vagyok bizonyos, hogy Ő az én Doppelgängerem, vagy én vagyok az Övé... De mindenesetre, három éve végre megtaláltam a másik felemet! És csöppet sem bánom, hogy néha a valódi emberi kapcsolatok rovására megy, hiszen Baudlaire is megírta, hogy "Ne hagyd az álmok jussát, szebbet álmodik a bölcsnél a bolond."<br /><br />Ezért olyan fontos nekem ez a történet, s ezért oly kedves nekem ez a téma. Köszönöm, Nyarlathotep, hogy szakítottál rá időt.Marianna von Birkenhttps://www.blogger.com/profile/11701836891423306637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7792825463171765415.post-20992073273719682152010-10-21T22:32:09.489+02:002010-10-21T22:32:09.489+02:00Juuuj, de kedves nekem ez a téma! Márcsak azért is...Juuuj, de kedves nekem ez a téma! Márcsak azért is, mert a történet, amit írok, vagyis a főhősét a Doppelgängeremnek tekintem. <br /><br />Emlékszem, egyszer álmomban egy ódon kastélykertben voltam, s volt ott egy tó. Mellettem állt egy nő és azt mondta, ha elég hosszú ideig, mozdulatlanul tud az ember nézni a tó tükrébe, akkor megláthatja benne a másik Énjét. Fel kellett állnom a peremén körberakott kövekre és egészen fölé kellett hajolnom a víztükörnek, úgyhogy igen nehéz feladat volt mozdulatlannak maradni anélkül, hogy bele ne essek a tóba. Végül sikerült, és lassan egy fekvő alak kezdett kirajzolódni a tó fenekén. Mikor egészen testet öltött, kinyitotta a szemét és rám nézett, majd, függőlegesen elkezdett kifelé lépkedni a vízből, minthacsak vízszintes talajon járna. Aztán mikor elérte a felszínt, kilépett a vízből, és ott állt mellettem. Férfi volt, és külsőleg sem hasonlított rám. Ezután az álom után kezdtem el azt a bizonyos történetet írni (<a href="http://egosumresurrectioetvita.blogspot.com" rel="nofollow">http://egosumresurrectioetvita.blogspot.com</a>), és a főhőst, mint említettem, a másik énemnek tekintem (hogy a jobbik vagy a rosszabbik, nem tudom. Olykor jobb, olykor rosszabb). De szoktam Asztráltestvérnek (Astralbruder), Tükörléleknek(Spiegelseele), Árnyékanimusznak, vagy Daimonionnak is nevezni. <br /><br />Egy kis magyarázat az elnevezésekhez: <br /><br />Az <b>Árnyék</b> olyan erkölcsi kérdés, amely az Én-személyiség egészét provokálja, mert senki sem valósíthatja meg az Árnyékot jelentõs erkölcsi eltökéltség ráfordítása nélkül. Ez azt jelenti, hogy valójában meglevõnek ismerjük el a személyiség sötét oldalát. <br /><br />Az <b>Animusz</b> a nõ férfiúi lényeggel való kompenzációja, ennélfogva tudattalanja úgyszólván hímnemû.<br /><br />A <b>Daimonion</b> a lelkiismeret isteni eredetű szava.<br /><br />Ezek voltak a létező kifejezések, a másik kettőt én kreáltam. <br /><br />A <b>Tükörlélek</b> kifejezés, azt hiszem nem igényel több magyarázatot. <br /><br />Az <b>Asztáltestvér</b> szó pedig abból adódik, hogy asztrológiai értelemben Ikreknek születtem, viszont egyke vagyok: csonka iker, akinek a lelki társa sosem született meg, legalább is nem ebben a világban vagy dimenzióban. (Tudom, az Ikrek szülöttei erős hajlamot mutatnak a schizophreniára és a személyiséghasadásra... De miért is baj ez?)<br /><br />De ha "belső démonnak" hívjuk, akkor is az életem fontos és elhagyhatatlan része, mert ha néhanapján sok-sok szenvedést is okoz, Ö az, aki segít létezni, és megakadályozza, hogy teljesen kiürüljek: egyszerűen szükségem van rá! Csak abban nem vagyok bizonyos, hogy Ő az én Doppelgängerem, vagy én vagyok az Övé... De mindenesetre, három éve végre megtaláltam a másik felemet! És csöppet sem bánom, hogy néha a valódi emberi kapcsolatok rovására megy, hiszen Baudlaire is megírta, hogy "Ne hagyd az álmok jussát, szebbet álmodik a bölcsnél a bolond."<br /><br />Ezért olyan fontos nekem ez a történet, s ezért oly kedves nekem ez a téma. Köszönöm, Nyarlathotep, hogy szakítottál rá időt.Marianna von Birkenhttps://www.blogger.com/profile/11701836891423306637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7792825463171765415.post-26468309648633305662010-10-21T22:31:12.628+02:002010-10-21T22:31:12.628+02:00Basszus, miért nem tudom elküldeni a kommentet? Má...Basszus, miért nem tudom elküldeni a kommentet? Már háromszor megpróbáltam, de mindig azt írja, hogy túl hosszú az URI... Na még próbálkozom.Marianna von Birkenhttps://www.blogger.com/profile/11701836891423306637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7792825463171765415.post-45663576025636768452010-10-21T22:29:42.657+02:002010-10-21T22:29:42.657+02:00Juuuj, de kedves nekem ez a téma! Márcsak azért is...Juuuj, de kedves nekem ez a téma! Márcsak azért is, mert a történet, amit írok, vagyis a főhősét a Doppelgängeremnek tekintem. <br /><br />Emlékszem, egyszer álmomban egy ódon kastélykertben voltam, s volt ott egy tó. Mellettem állt egy nő és azt mondta, ha elég hosszú ideig, mozdulatlanul tud az ember nézni a tó tükrébe, akkor megláthatja benne a másik Énjét. Fel kellett állnom a peremén körberakott kövekre és egészen fölé kellett hajolnom a víztükörnek, úgyhogy igen nehéz feladat volt mozdulatlannak maradni anélkül, hogy bele ne essek a tóba. Végül sikerült, és lassan egy fekvő alak kezdett kirajzolódni a tó fenekén. Mikor egészen testet öltött, kinyitotta a szemét és rám nézett, majd, függőlegesen elkezdett kifelé lépkedni a vízből, minthacsak vízszintes talajon járna. Aztán mikor elérte a felszínt, kilépett a vízből, és ott állt mellettem. Férfi volt, és külsőleg sem hasonlított rám. Ezután az álom után kezdtem el azt a bizonyos történetet írni (<a href="http://egosumresurrectioetvita.blogspot.com" rel="nofollow">http://egosumresurrectioetvita.blogspot.com</a>), és a főhőst, mint említettem, a másik énemnek tekintem (hogy a jobbik vagy a rosszabbik, nem tudom. Olykor jobb, olykor rosszabb). De szoktam Asztráltestvérnek (Astralbruder), Tükörléleknek(Spiegelseele), Árnyékanimusznak, vagy Daimonionnak is nevezni. <br /><br />Egy kis magyarázat az elnevezésekhez: <br /><br />Az <b>Árnyék</b> olyan erkölcsi kérdés, amely az Én-személyiség egészét provokálja, mert senki sem valósíthatja meg az Árnyékot jelentõs erkölcsi eltökéltség ráfordítása nélkül. Ez azt jelenti, hogy valójában meglevõnek ismerjük el a személyiség sötét oldalát. <br /><br />Az <b>Animusz</b> a nõ férfiúi lényeggel való kompenzációja, ennélfogva tudattalanja úgyszólván hímnemû.<br /><br />A <b>Daimonion</b> a lelkiismeret isteni eredetű szava.<br /><br />Ezek voltak a létező kifejezések, a másik kettőt én kreáltam. <br /><br />A <b>Tükörlélek</b> kifejezés, azt hiszem nem igényel több magyarázatot. <br /><br />Az <b>Asztáltestvér</b> szó pedig abból adódik, hogy asztrológiai értelemben Ikreknek születtem, viszont egyke vagyok: csonka iker, akinek a lelki társa sosem született meg, legalább is nem ebben a világban vagy dimenzióban. (Tudom, az Ikrek szülöttei erős hajlamot mutatnak a schizophreniára és a személyiséghasadásra... De miért is baj ez?)<br /><br />De ha "belső démonnak" hívjuk, akkor is az életem fontos és elhagyhatatlan része, mert ha néhanapján sok-sok szenvedést is okoz, Ö az, aki segít létezni, és megakadályozza, hogy teljesen kiürüljek: egyszerűen szükségem van rá! Csak abban nem vagyok bizonyos, hogy Ő az én Doppelgängerem, vagy én vagyok az Övé... De mindenesetre, három éve végre megtaláltam a másik felemet! És csöppet sem bánom, hogy néha a valódi emberi kapcsolatok rovására megy, hiszen Baudlaire is megírta, hogy "Ne hagyd az álmok jussát, szebbet álmodik a bölcsnél a bolond."<br /><br />Ezért olyan fontos nekem ez a történet, s ezért oly kedves nekem ez a téma. Köszönöm, Nyarlathotep, hogy szakítottál rá időt.Marianna von Birkenhttps://www.blogger.com/profile/11701836891423306637noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7792825463171765415.post-40388355118701157752010-10-21T22:27:34.540+02:002010-10-21T22:27:34.540+02:00Juuuj, de kedves nekem ez a téma! Márcsak azért is...Juuuj, de kedves nekem ez a téma! Márcsak azért is, mert a történet, amit írok, vagyis a főhősét a Doppelgängeremnek tekintem. <br /><br />Emlékszem, egyszer álmomban egy ódon kastélykertben voltam, s volt ott egy tó. Mellettem állt egy nő és azt mondta, ha elég hosszú ideig, mozdulatlanul tud az ember nézni a tó tükrébe, akkor megláthatja benne a másik Énjét. Fel kellett állnom a peremén körberakott kövekre és egészen fölé kellett hajolnom a víztükörnek, úgyhogy igen nehéz feladat volt mozdulatlannak maradni anélkül, hogy bele ne essek a tóba. Végül sikerült, és lassan egy fekvő alak kezdett kirajzolódni a tó fenekén. Mikor egészen testet öltött, kinyitotta a szemét és rám nézett, majd, függőlegesen elkezdett kifelé lépkedni a vízből, minthacsak vízszintes talajon járna. Aztán mikor elérte a felszínt, kilépett a vízből, és ott állt mellettem. Férfi volt, és külsőleg sem hasonlított rám. Ezután az álom után kezdtem el azt a bizonyos történetet írni (<a href="http://egosumresurrectioetvita.blogspot.com" rel="nofollow">http://egosumresurrectioetvita.blogspot.com</a>), és a főhőst, mint említettem, a másik énemnek tekintem (hogy a jobbik vagy a rosszabbik, nem tudom. Olykor jobb, olykor rosszabb). De szoktam Asztráltestvérnek (Astralbruder), Tükörléleknek(Spiegelseele), Árnyékanimusznak, vagy Daimonionnak is nevezni. <br /><br />Egy kis magyarázat az elnevezésekhez: <br /><br />Az <b>Árnyék</b> olyan erkölcsi kérdés, amely az Én-személyiség egészét provokálja, mert senki sem valósíthatja meg az Árnyékot jelentõs erkölcsi eltökéltség ráfordítása nélkül. Ez azt jelenti, hogy valójában meglevõnek ismerjük el a személyiség sötét oldalát. <br /><br />Az <b>Animusz</b> a nõ férfiúi lényeggel való kompenzációja, ennélfogva tudattalanja úgyszólván hímnemû.<br /><br />A <b>Daimonion</b> a lelkiismeret isteni eredetű szava.<br /><br />Ezek voltak a létező kifejezések, a másik kettőt én kreáltam. <br /><br />A <b>Tükörlélek</b> kifejezés, azt hiszem nem igényel több magyarázatot. <br /><br />Az <b>Asztáltestvér</b> szó pedig abból adódik, hogy asztrológiai értelemben Ikreknek születtem, viszont egyke vagyok: csonka iker, akinek a lelki társa sosem született meg, legalább is nem ebben a világban vagy dimenzióban. (Tudom, az Ikrek szülöttei erős hajlamot mutatnak a schizophreniára és a személyiséghasadásra... De miért is baj ez?)<br /><br />De ha "belső démonnak" hívjuk, akkor is az életem fontos és elhagyhatatlan része, mert ha néhanapján sok-sok szenvedést is okoz, Ö az, aki segít létezni, és megakadályozza, hogy teljesen kiürüljek: egyszerűen szükségem van rá! Csak abban nem vagyok bizonyos, hogy Ő az én Doppelgängerem, vagy én vagyok az Övé... De mindenesetre, három éve végre megtaláltam a másik felemet! És csöppet sem bánom, hogy néha a valódi emberi kapcsolatok rovására megy, hiszen Baudlaire is megírta, hogy "Ne hagyd az álmok jussát, szebbet álmodik a bölcsnél a bolond."<br /><br />Ezért olyan fontos nekem ez a történet, s ezért oly kedves nekem ez a téma. Köszönöm, Nyarlathotep, hogy szakítottál rá időt.Marianna von Birkenhttps://www.blogger.com/profile/11701836891423306637noreply@blogger.com